Esti Ujság, 1944. július (9. évfolyam, 153-171. szám)
1944-07-10 / 153. szám
HÉTFŐ, 1944 JÚLIUS 10. ml ■■■Il iin ....................................mm3 nyitja a német nép harci erejének és lelki készségének. Tudniillik megvan a szervezet, amelynek révén az igazságos elveket át lehet ültetni a gyakorlatba. Azonban pusztán elrendelni valamit és várni, hogy a szezerencse és az emberek jóakarata ezeknek a rendeleteknek a végrehajtását garantálja, gyakorlati gondolkodásra nem valló elképzelés. ,,Elhamarkodott intézkedésekkel nem lehet Magyarországot megváltani“ Nekünk tehát alapoznunk kell és szervezeteket kell teremtenünk arra, hogy a magyar társadalom elosztó apparátusa megalakuljon. Egyik legnehezebb feladatunk éppen az, hogy egy társadalmi átalakulás közepette, amikor a gazdasági életből egyszerre kiszakadt a magyarországi zsidóság, amikor azoknak helyére friss erőket kellbeültetni, sőt amikor az Aladárokkal is küzdenünk kell, akkor szervezetet kell teremteni, új emberek új szervezetét a kereskedelemben, iparban és mezőgazdaságban egyaránt, hogy meglegyen a magyargazdasági életnek és ezen keresztül a magyar szociális életnek az a szervezettsége, amely a rendeleteknek a végrehajtását gyakorlatilag is biztosítja. Ez időbe kerül, bajtársak. Elhamarkodott intézkedésekkel, amelyek talán tessék-lássék ideiglenesen hatással bírnak, de egy-két hét múlva visszájukra fordulnak, nem lehet Magyarországot megváltani. Tehát ne legyetek igazságtalant, bajtársaim, türelmetlenségetekben. Egy pillanatig nem mondom, hogy haha,türelmet tanúsítsatok, legyetek csak türelmetlenek és adjátok tovább ezt a türelmetlenséget, mert minden miniszternek is kell állandóan egy kis ösztönzés. Nekem is kell. Az emberi természet elfárad. Félistenek nem születnek minden bokorban. A zsidóprobléma megoldása Nagyon szükség van tehát arra, hogy ez a jogos elégedetlenség vagy türelmetlenség ösztönzés gyanánt érvényesüljön és az egész magyar hivatali apparátust állandóan mozgásban tartsa, sőt ennek mozgását lényegesen meggyorsítsa. De gondoljatok azután arra is, ami már megtörtént március 19-e óta. Célzok arra a nagy problémára, amelynek a megoldása legalább 60—70 százalékban valóra vált, a zsidókérdésre. Lehet, hogy sokan különböző véleményeket táplálnak ennek a megoldási módját illetően. Azt szeretném azonban a bajtársak, nektek megmondani, hogy ennek a problémának a megoldása rengeteg részletmunkát jelent, e részletek a minisztereknek, de különösen a végrehajtó apparátusnak, a végrehajtó szerveztnek, a minisztériumoknak, a hivataloknak a munkáját hihetetlen mértékben igénybe veszik. Kérdezzétek például csak meg a pénzügyi közigazgatást, hogy milyen feladatok elé került a zsidó vagyonoknak a számbavétele során. Hogy itt bajok is történhetnek, hogy tisztességtelen emberek közben szabálytalanságokat követtek el, elkerülhetetlen, mert annyi zsandárunk, rendőrünk és pénzügyőrünk nincs, hogy százszázalékig mindenkit ellenőrizni lehetne. De ha már megvolna az a társadalmi szervezet, az az alakulat, amely ismeri az embereit és tudja, hogy kik azok a tizenhárompróbás magyar férfiak és asszonyok, akiknek a kezéhez sohasem tapad egy fillér, akkor könnyű lett volna a zsidó vagyonnak a számbavétele, összegyűjtése, sőt, merem állítani, szociális kérdések megoldására való hasznosítása. Most minden törekvésünk odairányul, hogy ahol lehet, ezt a szervezetlenséget helyi rögtönzésekkel pótoljuk, vagy a hivatalos apparátus megerősítésével oldjuk meg a problémákat, mert a célunk az, hogy a zsidó háztartások és zsidó üzletek készleteiből minden oda jusson, ahova jutnia kell, tehát elsősorban a bombakárosultaknak, akik mindenüket elvesztették, másodsorban a hadisegélyezésre szorulóknak, azoknak, akik a családfő háborús távolléte következtében nehéz helyzetben vannak, harmadszor mindazoknak a kisembereknek, kik saját hibájukon kívül nem tudnak boldogulni, pedig becsületesen dolgoztak és mindezen keresztül a ke gyetlen mentségünk. Harc a végső győzelemig Vitéz Imrédy Béla és kísérete a Magyar Megújulás Pártja párthelyiségéből a pécsi városháza közgyűlési termébe ment, hogy részt vegyen a pécsi iparosok és kereskedők ülésén. Esztergár Lajos, Pécs város polgármestere köszöntötte a minisztert. Siptár Lajos vezérigazgató, a kiváló pénzügyi szaktekintélyt üdvözölte vitéz Imrédy Béla személyében. A két felszólalásra vitéz Imrédy Béla rövidebb beszédben válaszolt. A városházáról a miniszter kíséretével együtt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség pécsi törzsének nagy táborozására ment, amely a belvárosi Katolikus Kör dísztermében zajlott le. A bajtársak sorfala között a terembe lépő vitéz Imrédy Bélát lelkes ünneplés fogadta. A nagytábor résztvevői mindenekelőtt egyperces néma felállással tisztelegtek a becsület mezején hősi halált haltak emlékének, majd dr. Mihályi István törzsvezető mondott megnyitó beszédet. Utána vitéz Imrédy Béla emelkedett szólásra. — Valamennyien, akik ezen a nagy táborozáson, amely egyúttal a pécsi törzs avatása, részt veszünk — mondotta Imrédy Béla — jól véssük emlékezetünkbe szövetségünk jelmondatát, amely így szól: Győzelem, vagy halál! Polgári fülekkel nem szívesen hallgatják ezt a megrendítően hangzó dilemmát, hogy győzelem, vagy halál között kell választanunk, pedig ez az igazság. Életünkre törnek. Magyaroszág életére, a magyar nép életére és ezzel a törekvéssel szemben egyetlen mentségünk van, harc a végső győzelemig. Megalkuvással, diplomatizálással, a probléma elől való elbújással nem lehet megoldani azokat a nagy kérdéseket, amelyek ezzel kapcsolatosan elénk merednek. Egy fegyveres összeesküvés, egy félelmetes hatalom áll szemben mindazzal, ami számunkra szent, ami a magyarságot, régi keresztény európai kultúrát jelenti. Megint Keletről tört ránk ez a rész, ezúttal felhatványozva a forradalom feszítő erejével. Ez akar leigázni bennünket. Borzalom elgondolni, hogy mi várna ránk, ha nem tudnák ezzel az erővel szemben helyünket megállni. Azoknak, akik idehaza kényelmesen szeretnének kitérni a sorskérdések helyes megoldása elől, szeretném elmondani, hogy mi, akik két világháborút megharcoltunk, láttuk a saját szemünkkel, mit jelent a pánszláv-zsidó bollsevizmus összeesküvése Európa ellen. Láttunk elhanyagolt falvakat, amelyek felől évtizedek ejti, hiányzik a gondoskodás. Láttunk hatalmas kiterjedésű földeket, amelyeken a szamártövis között csak ott-ott ring egy-egy kalász. Láttunk gyártelepeket, ahol a legmodernebb gépek mellett nyomorúságos viskókban lakik a munkásság. Láttuk azokat az elesett embereket, akik lélekben alig győztek magukéhoz térni, mi- • alatt ott éltünk közöttük és akikből két évtized alatt igyekeztek min- Ident kiölni, amit mi léleknek neve- I zünk. Láttunk rongyokba burkolt anyákat, amint gyermekeiket hozták keresztvíz alá, láttuk szemeikben a vágyódást az emberségesebb élet felé. De a nagy nyomorúság mellett láttuk egyben az erőt is, amelyet ez a félelmetes revolució képvisel. Nincs más választásunk ezekkel az erőkkel szemben, mint kiáltani a gátra és a pusztításra törekvő áradattal szemben férfiasan megállni helyünket. Mindegy, hogy egyikünk vagy másikunk belepusztul. Mindegy még akár az is, ha százezerszámra arat a halál, a fontos csak az, amit számunkra Magyarország jelent: az, hogy megmentsük fajtánkat és országunkat a jövőnek. (Hosszantartó lelkes éljenzés, helyeslés és taps.) Katonáink odakint a fronton ebben a pillanatban is egyre fokozódó hevességű harcban állanak, hogy a Lengyelországon keresztül Európa szíve felé haladó veszélyt elhárítsák. Harcok lesznek a Kárpátok lejtőjén és az Alduna vidékén is, de bárhogy alakuljon a katonai helyzet, a legfontosabb kérdés, ezt a háborút mindenáron megnyerni. (Hosszantartó, lelkes helyeslés.) resztény magyar gazdasági szociális megerősödését szolgálták. — Ezen a téren rengeteg történik és talán lesz egy kor, amely meg fogja állapítani, hogy 1944-ben Magyarországnak egyik legnagyobb problémája megoldódott és ez új irányt adott a magyar életnek. Azokon a helyeken, ahol a zsidó— Bajtársaim! Legfontosabb feladatunk, mint kormányzatnak, hogy minden cselekedetünkkel a magyar egység és a magyar összetartozás gondolatát ápoljuk. Minden elismerésem a magyar köztisztviselői és közalkalmazotti karnakság jó néhány hete nincs jelen, tehát különösen a vidéken, tapasztalható, hogy a hangulat sokkal nyugodtabb, bizakodóbb, hogy a rémhírek forrása elapadt, hogy a hisztérikus találgatásoknak az ideje lejárt, hogy az emberek fegyelmezetten, rendben mennek a maguk munkája után. Ezek az emberek, férfiak, nők egyaránt igen nehéz viszonyok között hallatlan munkateherrel a vállukon és — mondhatnám — anyagi igényeikben egyáltalában ki nem elégítve dolgoznak s teljesítik kötelességüket. Egy percig sem csodálkozom azon, ha némelyikük néha elveszti a türelmét és a sok reá nehezedő gondnak a hatása alatt talán nem olyan magatartást tanúsít modorban a hozzáforduló ügyféllel szemben, mint ahogy kellene. Ezt nekünk, akik mint publikum állunk szemben, el kell ismernünk és erre mentséget kell önmagunkban találnunk. Mégis arra kérem a köztisztviselői és közalkalmazotti kart, hogy minden egyéni nehézséget elfelejtve és dacolva a veszélyekkel, amelyek munkája közben reára várnak, a magyar testvériség gondolatát tartsák mindig szem előtt, áradjon belőlük a segítőkészség a magyar közösséggel szemben, mert ezzel lehet legjobban ápolni ilyen nehéz időkben az összetartásnak és a testvériségnek az érzését. Legyünk több szeretettel és több türelemmel egymás iránt és a magyar világ képe megváltozik. „Minden elismerésem a köztisztviselői karnak“ Isii lisép „Az Aladár-rendelet nem marad papírosszabály'‘ — Másik nagyon fontos dolog, bajtársaim, hogy a nemzet fegyelmét meg tudjuk erősíteni. Mi mindig a rendnek és a fegyelemnek a pártja voltunk és az kell, hogy maradjunk a jövőben is. Rendre és fegyelemre van szükség, de tudnunk kell, hogy az a rend, amely nem a lelkieknek megbékítésén, nem a szociális érzeten alapszik, törékeny és a megpróbáltatásokat nem bírja ki A rend és a fegyelem csak belülről fakadhat, egy megelégedett népnek a lelkéből és ezt a megelégedést kell nekünk Magyarországon megteremtenünk. Tehát előre tovább — bajtársaim — a szociális igazság útján! Legyetek erjesztői, kovászai az új magyar életnek és ne adjatok fel semmit elveinkből. Egyéni életetekben is legyetek példamutatók, világító fáklyák a többiek számára, legyetek a becsületnek, tisztességnek, megközelíthetetlenségnek élő mintaképei, így egyre több tisztelet, szeretet és megbecsülés fordul majd pártunk felé és megnövekedik erőnk, hatalmunk, cselekvési lehetőségünk. Mert, ha mögöttünk áll a becsületes magyar embereknek nagy serege, akkor szeretném tudni, hogy ki akarna szembehelyezkedni a mi akarásunkkal. Az Aladár-rendelet nem marad papiros-szabály, hanem valóság lesz belőle. Ez a rendelet jó, de a rendelet végrehajtásának még jobbnak kell lennie. A tisztelt Aladárok nem értették meg március tanulságát. Nem értették meg, hogy nekik egy kötelességük van: Körtheuch! és hazasétáim. Most nekünk kell megfordítanunk őket és megmutatni az irányt a jól megérdemelt magánélet felé. — De, bajtársak, azok, akik az új világnak a jelszavait hangoztatva, most saját egyéni boldogulásukat hajszolják, akik a régi Aladárok helyébe az új Edömérek világát akarják megteremteni, nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ezen túl a tisztességen és szakértelmen kívül más szempont lesz a pozíciók betöltésénél irányadó. Nem vagyok hajlandó politikai ér. ermeket börgyári igazgatósággal jutalmazni. Aki azt hiszi, hogy csak helycsere történt és ő egy jól megváltott pártigazolvánnyal megvette magának a jogot, hogy az Aladárok helyére üljön, az nem közénk való, sőt rosszabb az Aladárnál. — Minden tisztességes mozgalom a legszigorúbb a saját árulóival szemben kell hogy legyen. Aki más elveken építette fel az életét, az az elveivel együtt elmehet, de aki ezekre az elvekre spekulálva akarja megteremteni a maga jövőjét, azután árulója lesz az elveknek a gyakorlatban, azzal úgy kell elbán,ni, ahogy az áruló megérdemli. Aici pedig azt hiszi, hogy akár a zsidó vagyonnak a likvidálásánál, akár máshol észrevétlenül megszerezhet magának valamit, az is becstelen ember, akivel úgy kell elbánnunk, mint a becstelen emberekkel szokás. — Nagyon tévednek a Volt konjunkturisták, ha azt hiszik, hogy ezen a párton keresztül érvényesülési lehetőségük van. Inkább legyünk kevesebben, de becsületes, tisztességes és kemény magyarok, akik nem hajlandók engedni, mert higyjétek el, ezzel a kemény szellemmel meg tudjuk lélekben hódítani Magyarországot, de csak úgy, ha méltók vagyunk a magyar nemzet megbecsülésére. — Ebben a pártban mindig a becsületesség, a tisztesség és a munkának a szelleme uralkodott és továbbra is annak kell uralkodnia az igazi megújult magyar életben. Jobb jövőt! A párt helyiségét zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró hosszas, lelkes ünneplésben részesítette vitéz Imrédy Bélát beszéde elhangzása után. A taps és a lelkesedés elültével dr. Tényi Kálmán mondott még lelkes buzdító szavakat, majd dr. Rihmer Béla zárószavai után a tagellenőrző összejövetel a Himnusz hangjaival véget ért. „Az európai szabadságharcot a legteljesebb egyetértésben szövetségeseinkkel kell megharcolnunk“ . Ennek a nagy problémának az árnyékában el kell törpülnie ma minden ellentétnek, amely akár az európai népek között, akár országunk határain belül fennállhat. Tudjuk és nem felejtjük el, hogy vannak még magyar érdekek, amelyeket meg kell védenünk. Tudjuk, hog a legjobb barátok között is lehetnek ellentétek. A legfontosabb azonban az, hogy együttesen helyt tudjunk állani a keleti veszedelemmel szemben. A bolsevizmussal szövetkezett nyugateurópai plutokrata erőknek úgylátszik mindegy, hogy hol áll meg az orosz gőzhenger, pedig tulajdonképpen ők hozták rá a vörös részt Európára. Ezeknek a hatalmaknak Európa sorsa közönyös. Nekik csak egy a fontos, hogy világhatalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük fennmaradjon. (Élénk helyeslés.) — Magyarországnak Európában van a helye. Az új Európáért folyó harcot a kontinens népeivel vállvetve kell megvívnunk. Ez ma az első kérdés. A magyarságnak is ma az a kötelessége, hogy szívének néha keserű érzéseit elfojtva csak egyre gondoljon, arra, miként tudja a győzelmet minél biztosabban és minél hamarabb kivívni. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) — Új Európa van kialakulóban. Az új Európáért a legnagyobb áldozatot és legtöbb terhet elsősorban a német nemzet viseli. Ebből a felismerésből kiindulva, állandóan azt a felfogást képviseltük bajtársaimmal együtt, hogy tűzön-vízen keresztül a végső győzelemig együtt kell meghurcolnunk Európa szabadságharcát. Azután jöhetnek a többi belső kérdések belső európai vonatkozásban. Az európai szabadságharcot azonban a legteljesebb egyetértésben kell megvívnunk. Vegye tudomásul barát, semleges és ellenfél egyaránt, hogy ez a nemzet büszke nemzet volt és ma is az. — Ez a nemzet a maga lábán járt és akar járni a jövőben is. Mint szabad és büszke nemzetre aztán számíthatnak ránk, mert a magyar barátját, akármilyen veszélyek fenyegetnek is, soha el nem hagyja. (Hosszantartó lelkes helyeslés és taps.) Áruló ez a nemzet sohasem volt és nem is lesz, mert tudja, hogy élete és becsülete egy. Ha becsületét elveszítené, nem is tudna tovább élni, mert az életnek számára nem volna többé értelme. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) „A magyar hadseregben él a virtus“ — Bajtársaim! Kint a fronton a magyar honvédet nem kell biztatni. A magyar honvéd minden ellenkező híreszteléssel és propagandával szemben, amely a kishitűség csatornáin keresztül belopódzott ebbe az országba, 1943 telén is becsülettel állta meg a helyét. Túlerővel szemben a legvitézebb hadsereg is kénytelen néha hátrább szorulni. A harci kedv és a becsület azonban nem veszett el és él tovább töretlenül. Amikor legnagyobb volt a veszély, a magyar honvédség lendületes előretöréssel vetette vissza a határ közelébe nyomuló bolsevista erőket egészen a Kárpátok keleti lábáig. A magyar hadseregben igenis él a virtus. A harcolni tudás nem veszett ki fiainkból. Minél közelebb a veszély, annál erősebb a karunk, annál megingathatatlanabb akaratunk és annál törhetetlenebb élniakarásunk. (Hosszantartó, lelkes helyeslés, éljenzés és taps.) —■ A magyar honvédben még egyetlenegy nemzedékünk sem csalatkozott és nem is fog csalatkozni. A magyar honvédnek azonban támaszként és erősítésként arra a tudatra van szüksége, hogy odahaza éppen olyan szilárd és elszánt a front, mint odakint. Tudnia kell, hogy mögötte a hazai front megingathatatlanul áll, hogy otthon minden magyarnak a szeme reá van irányítva. Tudnia kell, hogy otthon rend, fegyelem és megnyugvás él a lelkekben.