Esti Ujság, 1944. július (9. évfolyam, 153-171. szám)

1944-07-18 / 160. szám

esti Caentól nyugatra és délre elkeseredett harc után visszavetették az angol páncélosokat BERLIN, július 18. Az Interint jelenti az inváziós arcvonal helyzetéről. Azok a súlyos elhárító harcok, amelyek a Caentól délnyugatra lévő térségben vasárnap is foly­tatódtak, első szakaszát alkotják az Orne egész torkolatvidékéért meginduló új nagy csatának. Mi­után a homloktámadás a városba való benyomulás ellenére sem hozta meg a várt hadműveleti eredményt, csak rendkívül nagy ember- és anyagveszteséget oko­zott nekik, megkísérelték, hogy az ebben a térségben lévő német védelmi rendszert a szárnyak fel­szakítsák. Erre a célra az elmúlt héten a caeni arcvonal egész dél­nyugati szárnyán sok gyalogos és páncélos köteléket vontak ösz­­sze. A vasárnapra virradó éjjel aztán a brit hadsereg főparancs­nokság különleges alakulatokkal nagyarányú kísérletet tett, hogy az Esquayétől északkeletre lévő 112-es magaslat záróállásának birtokába jussanak. A németek a briteket több órán át tartó éj­szakai harc után kiinduló állá­saikba vetették vissza, miközben a legsúlyosabb veszteségeket okozták nekik. Veszélyes előretörést indítot­tak a britek a caen—villers—-bo­­cagei út mentén. Az előretörés iránya általában délnyugati volt és elérte Noyers községet is. Itt a brit hadvezetőség nyilvánva­lóan arra törekedett, hogy dél­és délkelet felé előretörjön és a német állásokat Caentól nyugat­ra felgöngyölítse. Noyersnél azonban német tartalékok álltak készenlétben és a brit páncéloso­kat heves ellenlökéssel északke­let felé visszavetették s ezeknek igen nagy veszteségeket okoztak. Egy lövész- és páncéloskötelé­kekből álló másik brit támadó csoport déli irányba haladt és az Ódon pataknál Gavrus mellett hosszantartó elkeseredett harc után helyi betörést ért el. Ezt csapataink felfogták és elrete­szelték, mielőtt az említett tá­madó csoport eredeti célját, vagyis Evredy helységet és az ettől északra fekvő 113. magas­latot el tudták volna érni. Ebben a térségben a kemény harcok egész éjszakán át hétfő délelőttig tartottak, de a britek még­sem tudták kiszélesíteni betörési he­lyüket. Az eddigi jelentések sze­rint a britek több ezer halotton kívül összesen legalább 66 pán­célost vesztettek, amelyek egy része német kézbe esett. Az amerikai inváziós körzet­ben a harcok hevessége vasárnap lényegesen kisebb volt a szom­batinál. Ez nyilvánvalóan arra a nagy kiesésre vezethető vissza, amelyet az amerikaiak St. Lo-i általános támadásuk során a nor­mandiai nyugati partokig kiter­jedően elszenvedtek. Szombaton egy páncélos harci csoportnak sikerült kelet felől néhány kilo­méternyi terepet nyerni és egé­szen St. Lo város széléig előre­törni, de az itt álló német védel­mi erők véresen meghiúsították az amerikaiaknak mindazokat a kísérleteit, hogy további tért nyerjenek és St. Lo-ba betörje­nek. Vasárnap az esti órákban helyi jellegű német vállalkozások jó eredményt értek el az ameri­kai betörési térségben. A németek a betörési helyet annyira összeszűkítették, hogy ez nagyobb arányú akciók kifejtésé­re alkalmatlanná vált. Eközben a németek sok foglyot ejtettek és három nehéz páncélost zsákmá­nyoltak. Vasárnap az amerikai harci te­vékenység igazi súlypontja csak a Vire és Taute között elterülő vidék volt, ahol az amerikai fő­parancsnokság Bois du Gommet­­től délre keskeny szakaszon dél­nyugati irányban harcba vetett egy páncélos harci csoportot. A súlyos harcok ezzel a támadó kötelékkel vasárnap délután óta szakadatlanul tartanak. A többi arcvonalszakaszon az amerikaiak sok helyen előretör­tek gyalogsággal és páncéloskö­telékkel, de lényegesen kisebb erőkkel, mint szombaton és ezért könnyedén vissza tudtuk őket verni. Ezekben a harcokban ösz­­szesen kilenc páncélost semmisí­tettünk meg. (MTI) 1. amerikai hadsereg már több mint két hete tartó támadása során a Cotentin-félsziget déli részén némi térnvereségre tett szert ugyan, de a vele szemben álló német csapatoknak sem harci erejét, sem összefüggését nem tudta megingatni. Hevet éj­zakai német repülőtámadás az angol páncélosok és a tüzérségi állások ellen BERLIN, július 18. Az Interinf légügyi tudósító­jának a hétfői légitevékenység­ről küldött jelentése szerint vál­tozékony időben már a kora hajnali órákban megjelentek a német vadász­bombavetők az arcvonal felett és az Omnétól nyugatra fekvő térség célpont­jait támadták. Zuhanórepülés­ben árasztották el fedélzeti fegyvereikkel az ottani jármű­forgalmat és a gyalogsági csa­patokat. Német vadászrajok, amelyek az angol-amerikai vadász bom­­bavetők útját zárták el, felvet­ték a harcot az ellenséges va­dászra­jókkal, azokat visszaűzték és többet közülük lelőttek. Egy német csatarepülőköte­lék, amelynek megbízatása egy, az inváziós harcok színhelyén lévő repülőtér meglepő táma­dása volt, elpusztított több szál­lító repülőgépet és tartálykocsit, amelyeket a repülőgép személy­zete a támadás pillanatában teljesen cserbenhagyott. A Focke-Wulff- és a Messer­schmitt-vadászgépek állandóan őrködtek Normandia és az észak­francia területek fölött, közben heves légicsatákat folytattak az angol-amerikai harci repülő­gépkötelékekkel, amelyek kisebb vállalkozásokat hajtottak végre az északfrancia partvidék ellen. A német repülőknek sikerült megzavarni az ellenséges köte­lékek támadási terveinek vég­rehajtását. Az Interinf légügyi különtudó­sító­ja jelenti a július 17-re vir­radó éjszaka lezajlott nagy né­met repülőgéptámadásokról. Számos német nehéz harci re­pülőgép vett részt ezekben a vállalkozásokban, amelyek az Ornetól nyugatra fekvő térség­ben angol-amerikai táborok és készenlétben álló csapatok ellen irányultak. A német harci re­pülőrajok, amelyek előtt gyors repülőgépek és vadászok repül­tek, már az esti órákban előre­nyomultak az arcvonal fölé. A szürkületben még jól láthatók voltak a Caentól északra bozó­tos terepben elrejtett célpontok. A ledobott világítóbombák meg­könnyítették a tájékozódást és a német repülőgépek szinte nap­pali világosságban támadhatták­. Az ellenség élénk légvédelmi tüze sem zavarta a német nehéz harci repülőgépeket, hogy táma­dásaikat egész alacsonyan hajt­sák végre, ahonnét robbanó­bombák százait szórták a brit páncélos járművekre, a tüzérségi állásokra és a táborokra. Az egyik helyen bombaszőnyeggel árasztott­a el több tüzelő üte­get. Valamennyi ágyú elhallga­tott a támadás után. Messze világító robbanások arra vallot­tak, hogy lőszerraktárakat is ért találat. A felrobbantott üzemanyagraktárak nagy tüze­ket okoztak. A német harci re­pülőgépek támadása hosszabb időt vett igénybe és a vállalko­záson résztvevő parancsnokok megállapítása szerint a támadás sikerültnek tekinthető. A népiet repülőgépek az elképzelhető leg­csekélyebb veszteséget szenved­ték. (MTI) Az Ódon-patak oldalán továbbhalad a német ellentámadás BERLIN, július 18. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Ludwig Sertorius, az Europa­­press katonai munkatársa írja:­­ A vasárnapra virradó éj­szaka óta a 2. brit hadsereg is részt vett a normandiai támadá­sokban. Az inváziós csata új szakaszának kezdetéről minden­esetre még mindig nem lehet be­szélni. Az ellenség továbbra is hídfőállásának kibővítéséért harcol és csupán lépésről-lépésre halad előre, úgyhogy az ellensé­ges hadvezetőség még egyáltalán nem érte el a kívánt h­adműve­­leti mozgási szabadságot. Demp­sey tábornok eddigi taktikájával megegyezően ezúttal is aránylag keskeny szakaszon indított tá­madót. Először éjszaka roha­mot intézett a 112-es magaslat és Esquay falu ellen. Kezdeti si­kerei után az ellenséget a né­met ellentámadással ismét visz­­szavetették. Még mialatt itt a harcok folytak, egy másik erős brit harccsoport az Odon-patak két oldalán délnyugati irányú előretörést hajtott végre, Brette­­villette és Moyers irányában. A fokozódó német ellentámadások hatása alatt az ellenség kezdeti előnyomulása itt is visszavonu­lássá változott és a német ellen­támadás jelenleg még egyre to­vább halad. A 112. magaslat, valamint Esquay és Maltot fal­vak között a helyzet pillanat­nyilag még tisztázatlan, mert az angolok újabb támadásokba kezdtek.­­ A normandiai arcvonal nyugati szakaszán az ameri­kaiak nagy tüzérségi erők össz­pontosításával és súlyos vér­áldozatok árán a hét végén északkelet felől néhány kilomé­ternyire megközelítették St. Lo városát. Ott elérték St. Croix falu keleti szélét. Az észak felől Villiers Fossard irányából tá­madó harccsoport még kissé visszamaradt. A Vire és a Taute között az ellenséges nyomás kissé csökkent. A Pont Héberttől délnyugatra és Champs de Losgustől délre levő magaslato­kon egyelőre még folyik a harc. A Taute és a nyugati partvidék között, ahol a múlt hét második felében tervszerű német elsza­kadó mozdulatot hajtottak végre, most a német utóvédek által több napon át hatásosan feltartóztatott amerikai támadó ékek közvetlenül a Lessay és Périers térségében levő német állásokig jutottak, összefogla­lóan megállapítható, hogy az KEDD, 1941 JÚLIUS 18. Az angol légvédelem tehetetlen a német megtorló fegyverrel szemben GENF, júl. 18. (Német Távirati Iroda) Mint Londonból jelentik, a lon­doni sajtó hírt ad arról, hogy Morrison belügyminiszter meglá­togatta a bombázott területeket és több beszédet mondott. Morrison a többi között kije­lentette : a szövetséges katonai hatóságok még nem támaszthat­nak a közvéleményben reményt arra, hogy rövidesen úrrá lesz­nek a német megtorló fegyveren. Mindenki remélheti ezt, szerinte azonban az egyetlen helyes maga­tartás az, hogy úgy cselekedje­nek, mintha a V. 1. romboló tüze még sokáig tartana. Bár mindent megtesznek, hogy csökkentsék a robbanótestek által okozott, ká­rokat, mégsincs megelégedve a dolgok állásával. Egy másik beszédében azt ta­nácsolta azoknak, akik nem vé­geznek hadifontosságú munkát a V. 1. hatáskörében, vagy akiknek családjuk nem tartózkodik ezen a területen, minél előbb menekül­­jenek el. A szülőknek sürgősen át kell fontolniuk, hogy nem böl­­csebb-e, ha ideiglenesen elszakad­nak gyerekeiktől. A Daily Sketch felesleges” címmel közli Morrison kijelenté­seit. Ha Morrison London és Dél- Anglia nyilvánossága részére nem tud mást mondani, minthogy még nem győzték le a repülőbom­bákat, akkor mellőzhetné a felesleges beszédet. Ugyanúgy, mint hogy­ha ma valaki Angliában kihir­detné ünnepélyes beszédben azt a történelmi tényt, hogy Anna királynő hosszú évekkel ezelőtt meghalt. De akinek vannak sze­mei, azoknak nem kell bizonyíték már arra, hogy nem tudják le­küzdeni a V. 1-et. A V. 1. robbanótestek, amelyek nem érték el Londont, Dél-Ang­­liában csapódnak be, ahol új „bombasétány“ keletkezett — je­lenti a Daily Express egyik tudó­sítója. Az ott élő emberek még jobban ki vannak téve a V. 1. veszélynek, mint maguk a londo­niak. Itt semmiféle figyelmeztető rendszert nem léptettek életbe és megfelelő óvóhelyeik sincsenek. Védelmit árkokban és bokrok között keresnek, ha a bombák hullani kezdenek. Ennek ellené­re már néhányan áldozatul estek a bombáknak. Függetlenül attól, hogy a németek kilövési tá­maszpontjaikat hátrább helyez­ték-e vagy sem, a bombák nem változtak. (MTI) Normandiában mindenütt elkeseredett közelharc folyik London, július 18. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Az Exchange Telegraf katonai szakértője hétfőn este a követke­zőket írja a normandiai arcvonal helyzetéről: — Normandiában fáradságos küzdelem folyik minden méternyi területért. A német csapatokat olyan nagyszabású tüzérségi tűz támogatja, amilyenre még nem volt példa a normandiai csataté­ren. A német légierő is példátlan erővel avatkozott bele a harcok­ba. Mindenütt elkeseredett közel­harc folyik. A szövetségesek akárhol támadnak, mindjárt a leghevesebb német ellenállásba ütköznek. Esquay szakaszán a helyzet teljesen zűrzavarossá vált. Esqu­ay városa heves német tüzérségi tűz alatt áll és senki­földje lett belőle. Az angol katonai szakértő vé­gül megállapítja, hogy a 2. angol hadsereg hadműveleteinek ezidő­­szerint kizárólag helyi jellegük van. Szó sincs arról, hogy meg­kezdődött volna az általános tá­madás, bár lehetséges, hogy a mostani harcok már az új offen­zívát vannak hivatva előkészí­teni. A német csapatok vissza­foglalták Hovers városkát BERLIN, júl. 18. (NST) lángi vezértábornok főhadi­szállásáról jelenti hétfőn­ éjjel 23 órakor Günther Weber, az Euro­papress haditudósítója.­­ A német csapatok a késő­­esti órákban visszafogalták a csenvaiers-bocagei műút mentén fekvő Noyers városkát. A német ellentámadás a délutáni órákban kezdődött és súlyos vesztesége­ket okozott a 8. és 30. angol had­testnek. Főleg angol páncélosok pusztultak el nagy számban az itteni harcok során.­­ Az Odon-folyótól délre új angol páncéloskötelékek igyekez­nek előnyomulni déli és délnyu­gati irányban. A 112-es magas­lat továbbra is német kézben van s egyik legfontosabb sarkpontja az Odon és az Orne között kiépí­tett német védelmi rendszernek. Az utóbbi napok leforgása alatt többezer angol katona vesztete­­tt éleét. St. Lo térségében a csata he­vessége szintén egyre fokozódik. Heves harcok tombolnak St. To­tól északra a Vice mindkét olda­lán. A 2. amerikai hadsereg Itt főleg a St. Tóból Tessay-ba ve­zető műút irányában támad. St. To térségében sikerült körülzár­ni egy amerikai harccsoportot, amely ellen most összpontosított német támadások folynak. • Élénk politikai meg­beszélések Tokióban Tokió, július 18. (Német Távirati Iroda) Hétfőn Tokióban szokatlanul élénk politikai megbeszélései­ zaj­lottak le. A kormány tárgyalásai után a japán császár fogadta a délutáni órákban Tozso tábornokot és a császár jelenlétében iktatták be Nomurát, az új hadügyminisz­tert hivatalába. Az esti lapok csu­pán Shimada tengernagy lemondá­sának hírét köztik. Az Asain­ Shin­­bun megjegyzi, hogy Shimada to­vábbra is megmarad a haditengeré­szet tengernagyi vezérkara élén. (MTI) POL­ITIKAI NAPILAP: MEGJELENIK MINDEN HÉTKÖZNAP DÉLBEN Fe!e!és szerkesztő: Szerkesztő: RAJNISS FERENC KÚN LÁSZLÓ * * belelő* kiadó: DR. BÁTHORY-HÜTTNER JÁNOS Nyomatott a Stádium Sajtó válalt körforrtószépein. _ Felelős: Győry Aladár Igazgató

Next