Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-27 / 151. szám
4 Munkában a kombájn .XUK. 10Vret'B- ° riSSziában Ci m®*68 az d:5á^ Sípd: dolgoznak a földeken Csudíd az ffom* .‘ala^av'«. fTépdMon,TM' 3^ rétjavító.. ... . A köztársaság gép- és traktoraik,másainak traktorparkja ebben az dSszakban több mint kétszeresére emelkedett. A kombájnok száma 16-szorosára emelkedés kb n.nA .min.Szkl.teruet Ozerzsinszkij kerületében lévő „Győzelem" kohoz földjein kombájnokkal takarítják le a lóherét. Kolhoz JEGYZETEK Üzenet ötezer év távlatából A tovatűnő szárnyas időt, a régi korokat, a messzi múltat, az elsuhant századokat kutatja és ébresztgati a tudós s a költő. Mindegyik saját eszközeivel, a maga nyelvén: a tények, adatok, okozati összefüggések rendszerével és a képzelet, a költői képek fényével. Fáradozásaikat, keresésüket, múltakat idéző szavaikat a tudásvágy soha ki nem alvó lángra süti, melegíti. Az emberiség, a társadalom több évezredes útját rajzolja szakadatlanul a tudomány. Minden újabb felfedezése, eredménye élesíti, világosabbá teszi a képet. A tudósok, alkotók nagy serege mérhetetlen sok ismeretet, tudáskincset halmozott össze a régi korok életéről, harcairól, alkotásairól. Mindig újabb adatok, újabb emlékek feltárásán fáradoznak, hogy egyre többet tudjunk az elsüllyedt ezredekről, a társadalom fejlődéséről, így válik méginkább igazzá a régi megállapítás: „A történelem — az élet tanítómestere.“ A régészek, historikusok, művészettörténészek külön csoportját alkotják azok a kutatók, akik a nagymúltú gazdag kultúrájú ókori Egyiptom történetét búvárolják. Az egyiptológia az antik görög és a római írókkal kezdődött, akik becses adatokat őriztek meg a piramisok országáról, és azóta gyűlik, gazdagodik az anyag erről az érdekes földről. Különösen sokan törték a fejüket az egyiptomi írás, az úgynevezett hieroglifák megfejtésén. Ez végső soron Francois Champollion francia tudósnak sikerült a „rosette-i kő“ feliratának elolvasásával. Az írásos források mellett nagyszerű eredményekkel járt a tárgyi emlékek és művészi alkotások kutatása. A régészeti ásatások során annak idején nagy feltűnést keltett Tut-and-Amon, a XVIII. dinasztia fáraója sírboltjának felfedezése, amely teljes épségben maradt fenn napjainkig. Az elrejtett sírbolt négy termében megtalálták egy egyiptomi palota gazdag berendezését és a fáraó múmiáját. Néhány héttel ezelőtt újabb jelentős felfedezés híre örvendeztette meg a kutatókat, hozta lázba a tudományos világot. A gizehi Cheops-piramis déli oldalán néhány méterre a föld alatt két bárkát leltek, amelyek ötezer év óta nyugszanak helyükön, anélkül, hogy bárki, bármilyen élőlény érintette volna. Hogy kerültek bárkák a hozzátartozó evezőkkel és rengeteg használati tárggyal együtt a fáraó sírboltjába? Így, hogy az egyiptomi vallásos hit szerint a fáraó, halála után Ra isten társaságában átevez az örök élet honába. Ehhez a „társasutazáshoz“ készítették a bárkákat. A most megtalált két hajóban nagymennyiségű szobor, írásos anyag van, amelynek vizsgálatával és feldolgozásával az egyiptológusok teljes részletességében rekonstruálni tudják majd a csaknem ötezer esztendővel ezelőtti korszak életét. (Cheops a IV dinasztia tagja időszámításunk előtt kb. 2750 körül uralkodott.) Tudósítók leírják a felbecsülhetetlen értékű lelet megtalálásának érdekes történetét. Kamal el Malakh egyiptomi archeológus az óriási piramis déli oldalán vastag falra bukkant, amelyet eltemetett a sivatag homokja. A fal eltávolítása után mészkőtömb körvonalai bontakoztak ki, amelyről a tudós nyomban megállapíthatta, hogy temetkezési helyiséget zártak el vele. Fúrásokkal eljutottak a földalatti folyosóig, amelynek falán kis nyílást vájtak. Kamal el Malakh a nyíláshoz hajolt, cédrus- és tömjénillat áradt a földalatti üregből. Lassanként megszokta a félhomályt és kezdte felismerni a tárgyakat. Egyszercsak felkiáltott: „Egy hajó! Egy hajó!“ Villanyfénnyel bevilágítottak a helyiségbe. Egymásután fedezték fel az ötméteres evezőket, amelyek a mintegy 40 méter hosszú bárka oldalán hevernek. Ha elgondoljuk, hogy az emberiség múltját fürkésző, lázasan kutató, szorgalmas, odaadó tudósok mily sokat fáradoznak egy-egy kisebb lelet felszínre hozásán, felmérhetjük ennek a tudományos sikernek nagy jelentőségét és megérthetjük azt a rendkívüli izgalmat, amit a kiváló egyiptomi régész felfedezése az egyiptológusok és a tudomány iránt érdeklődők nagy táborában kiváltott. Ötezer évvel ezelőtti korszak üzen a mának. És ebből az üzenetből , a megtalált gazdag írásos anyagból pontos képet alkothatunk arról, milyen volt a termelő munka, a társadalmi viszonyok, a hétköznapok és ünnepek, hogyan éltek, éreztek, gondolkodtak, harcoltak az emberek ötven évszázaddal ezelőtt. Büszkeséggel gondolunk a kutató emberi ész, a világosságot gyújtó tudomány erejére. SÁRKÖZI ANDOR ÉSZAKMAGYARORSZAG „TÁVOLI KIKÖTŐ“ Új színes szovjet játékfilm bemutatása a miskolci Kossuth-moziban A miskolci Kossuth-moziban csük 1 automata pontossággal kell végre törtökön tűzték műsorra az L. Zaj-j hajtaniok a vezető akaratát"J. cev és G. Szkulszkij regénye alapján " készült „Távoli kikötő' című színes szovjet játékfilmet. Érdekes témát dolgoztak fel, a szovjet tengerészek életét mutatják meg a film rendezői. A gyorsan pergő események sorozata, a film eszmei-politikai mondanivalója, szép tengeri felvételek és a történeten végighúzódó regényes szerelem végig lebilincseli a nézők figyelmét. A történet középpontjában két hajó versenye, két parancsnok nézeteinek, kiképzési módszereinek összeütközése áll. A „Hatalmas" torpedóromboló új parancsnokát, Andrej Viszotin kapitányt azzal a nagy feladattal bízta meg a flotta parancsnoka, hogy A film megmutatja, hogy milyen nagyszerű nevelő iskola a szovjet haditengerészet. Éles fénnyel világítja meg Szvjetov hibáját. ő maga csak akkor döbben rá, mennyire tévesek nézetei, amikor a hadgyakorlaton a „Merész“ legénysége a parancsnok nélkül elveszti fejét. Rájön, hogy tanulnia kell Viszotintól.,, De megmutatja a film Viszotin hibáit is. A nehézségek láttán elkeseredik. Már-már nem tud megfelelni feladatának. A politikai megbízott azonban erőt önt bele, s a politikai munka megjavításával siet parancsnoka segítésére. A hajó kollektívája eggyé forr. A parancsnok helyes módszerei, s a jó politikai munka meghozza gyümölcsét. A „Hatalmas“ legénysége a „Merésszel“ ellentétben bátran megállja helyét a parancsnok nélkül maradt hajón. Igen jól érzékelteti a szovjet emberek igaz és tiszta szerelmét. Szvjetov feleségének, Tatjánának, lánykorában Viszotin udvarolt. Most újra találkoznak. Viszotin még mindig szereti az asszonyt, aki azonban már csak baráti megbecsüléssel gondol rá. Viszotin szerelme kiélezi a két parancsnok közötti ellentétet. Tatjánában is meginog férje iránt érzett szerelme annak hibái miatt, de nem hagyja el, hanem a távoli kikötőben horgonyzó hajót tegye őrhajóvá és ezzel pótolja elődje mulasztásait. Viszotin meggyőződése, hogy a parancsnoknak olyan tengerészeket kell nevelnie, akik nem a szolgálati kényszer, hanem belső meggyőződésük alapján végzik feladatukat és nehéz helyzetekben önállóan is tudnak intézkedni, így is igyekszik nevelni beosztottjait. Ugyanebben a hajórajban szolgál Igor Szvjetov, a „Merész“ gárdahajó parancsnoka. Képzett tengerésztiszt, büszke a gárdahajó címre. Becsvágyó, öntelt természete miatt mindent saját tekintélyével akar elérni. Nem érdekli beosztottjai véleménye, nem akarja figyelembe venni mások javaslatait. Azokon a beosztottjain, akik szerinte nem megfelelően dolgoznak — azon a címen, hogy nem nevelhetők — igyekszik túladni. Ezt tette Sztyebeljev matrózzal is, aki azonban Viszotin hajóján új emberré formálódik, s nagy hőstettet hajt végre. Szvjetov véleménye az, hogy „mindennek a parancsnok kezében kell összpontosulnia, s a beosztottaknak küzd azért, hogy férje más emberré váljék. Régi boldogságuk visszatér. Más emberré formálja a tengerészélet a versfaragó hajóorvost is. Elősegíti ezt Natasa iránt érzett szerelme is. A két fiatal megtalálja az egymás szívéhez vezető utat, s megtalálja a boldogságot. A film szereplői nagyszerűen ábrázolják a szovjet tengerészek gondolkodásmódját, nemes tulajdonságait. Megmutatják azt is, hogy a jó és a rossz összeütközése eredményeként hogyan vetik le fokrólfokra a hibákat. Fokozzák a film hatását a szép, színes, hangulatos tengeri felvételek. (csb) iiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitnniiiiiiiiiiiinimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiimitfflmiiniiiiiiiimtmtmimiiiiiinmmittiiiiimittiiitiiiffliiittimiimn^ Vasárnap. 1854. június 27. „Budapesttől Genfig“ címmel az Országos Béketanács képes kiadványban emlékezett meg a Béke-Világtanács budapesti ülésének egyéves évfordulójáról. A kiadvány Vásárhelyi Miklós írását tartalmazza arról, milyen eredménnyel járta be a világot a Béke-Világtanács budapesti ülésének felhívásai hogyan arat egyre nagyobb sikereket világszerte a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való rendezésének elve. A képek végigvezetnek bennünket az elmúlt év nemzetközi életének legfontosabb eseményein s hűen tükrözik az elmúlt év békeharcának felbecsülhetetlen eredményeit. Megnyílt a magyar népművészeti kiállítás Ankarában Június 25-én Ankarában nagy érdeklődés mellett megnyílt a magyar népművészeti kiállítás. A megnyitó beszédet a török kormány és a kultuszminisztérium nevében Ötökén professzor, a kultuszminisztérium szépművészeti osztályának vezérigazgatója mondotta. A megnyitó ünnepségen megjelent számos török tudós, művész, a kulturális élet és a diplomáciai testület több tagja. hősi. Sok titokzatosság, misztikum, legenda kering körülötte. Aki kiejti ezt a szót, azt is mondhatná: kincs, hatalom, dicsőség. De mi is hát az eozin? Olyan anyag, amelytől a kerámiai dísztárgyak csodálatos, páratlan színt, fényt kapnak. Ez tette igazában híressé 60—70 évvel ezelőtt Zsolnay Vilmost, a pécsi porcelángyár megalapítóját. A szobrok és a vázák utánozhatatlan, mély fénye lázbahozta az egész világot. A forró Dél-Amerika és a hideg Észak egyaránt lelkesedett a Zsolnay-dísztárgyakért. A titkot, az eozin titkát pedig féltve őrizték. Mesélik, hogy egyszer az öreg Zsolnay nagyon beteg volt, úgy érezte, hogy betegágya előtt már ott kapál szent Mihály lova. Fia, Miklós, akire örökségképpen a gyár várt, egy időben nem nagyon szerette az eozint. Többre becsülte a szerényebb hasznot hozó porcelánkészleteket, mint a búsásabb jövedelmet ígérő, de babrás munkát, több kockázatot jelentő eozindísztárgyakat. Szó ami szó, ez nagyon bántotta az öreg Zsolnayt, aki szenvedélyes kutató is volt, gyáva hírnevére pedig nagyon kényes. „Ha Miklósnak nem kell az eozin, hát ne legyen senkié . . Magához hivatta legjobb égetőjét. — Idefigyelj fiam — mondotta —, hallgass rám. Holnap reggel, mikor berakják a kemencét, te a legnagyobbik vázába beleteszed ezt . . A kemencét pedig befűlöd, ahogy szoktad. Párnája alól egy kartonhengert vett elő. Szemében különösfény csillogott. A sértett büszkesége, vagy a fájdalmas búcsúé? Ki tudja? Az égető megszokta ura különös kívánságait (elég bogaras volt az öreg), sokszor nem is nagyon törődött azzal, hogy mit miért kérnek tőle — de most valahogy gyötörte a kíváncsiság. Felbontotta a dobozt, s amikor meglátta, milyen óriási kincset tart kezében, egész éjjel nem feküdt le. Reggel aztán mégis teljesítette ura parancsát. Néhány nap múlva az öreg Zsolnay jobban lett igen ám, de nemcsak a büszkeségében megsértett kutató, hanem a gyáros is észrevette, hogy egy időre eltávolodott tőle a kaszás . . . Már bánta elhamarkodott cselekedetét, hiszen komoly haszontól esik el. Hivatta az égetőt. — Teljesítetted a parancsot? — Igen, uram. — Tudod, mi volt a kartondobozban? — Tudom, uram. Az eozin titka. — Mégis elégetted? — Igen, uram De mielőtt elégettem volna, éjjel lemásoltam. íme, tessék . . . megmaradt. Spekulálni akart-e vele az égető, vagy A titok csak egyszerűen sajnálta megsemmisíteni a féltve őrzött titkot?—• utólag már nem lehet kideríteni. Sokan próbálkoztak a titok megszerző A TITOKZATOS EOZIN Sével is: külföldi ügynökök, gazdagodni vágyó emberek. Néhánynak sikerült is. A gyár legöregebb embere, a 75 éves Hartmann Arizl bácsi emlékszik az 1895-ös 17 hetes sztrájkra Csihalek Ferenc művezető akkor azért lett sztrájktörő, hogy kezébe kerüljenek a receptek. Számítása sikerült. Nem is maradt ott sokáig: Mohácsra ment, ott próbálkozott meg az eozin-gyártással. De bizony a recept kevés volt. Hiányzott hozzá a gyakorlott munkások tapasztalata, amit nem lehetett ellopni. Csihalek csődbe jutott. Később ugyanígy járt Seelinger Ferenc Baján és még mások is. Külföldön is próbálkoztak vele: Svájcban, Németországban, de a Zsolnayék eozinja továbbra is utánozhatatlan maradt. Asepsingyártása folytatódott év____________ tizedeken ketizedeken keresztül (később Miklós is jobb belátásra tért), egészen 1948-ig, az államosításig. Mi lett akkor a híres titokkal? Sok mendemonda kering róla. Egyesek szerint elvitték a gyártulajdonosok, megint mások azt mondják: megsemmisült. Csak részben van igazuk. Sok recept eltűnt, megsemmisült, de a legnagyobb baj nem az volt. Az újjáépítés során rengeteg porcelánszigetelő kellett, később pedig a helytelen tervezés miatt az eozingyártást nem tartották „súlyponti kérdésnek“, a minisztérium, a Tervhivatal „elfeledkezett“ róla és ez minden hiányzó receptnél nagyobb veszteség volt. Ami a Zsolnay-dísztárgyak elsőségét biztosította, az elsősorban a munkások művészi gyakorlata volt. Ebből estek ki évek során. Sok kiváló régi égető, mázoló meg is halt. Fel lehet-e támasztani a halottaiból az eozint és — sok tekintetben — ismételten feltalálni a tudós Wartha Vince és Petrik Lajos nagy titokban őrzött, csaknem évszázados felfedezését — ez volt a kérdés. Ifjú Kovács István, a porcelánfestés művezetője és 71 éves édesapja, az egykori rokkant eozinmunkás — jelenleg portás — hozzáláttak e talány megfejtéséhez. Előnyük is, hátrányuk is volt. Előny: mindketten dolgoztak 1948-ig az eozingyártásnál és nem minden recept veszett el. Hátrány (és a nehézségből volt több): a régi receptek, a kollektív gyakorlat hiánya. ez év áprilisában ifjú Kovács István pártkongresszusi felajánlásába harmadik pontként azt írta, hogy június végéig megfejti az eozin titkát, sokan kételkedtek. Az igazgató meg egyenesen meghökkent, amikor ifjabb Kovács arra kérte, hogy apját adják oda neki segíteni. — De hiszen beteg az öreg, éppen csak üldögélni tud már — vetette ellene. — Akkor is őt kérem, ő is úgy akarja. Az igazgató vállat vont, hümmögött, de beleegyezett, így kezdett a titok megfejtéséhez apa és fia. A fiú volt az ész, a borotvaéles emlékezete, a kutató, az apa a művész-szakmunkás, akinek reszkető kezét biztossá tette. ,ft.rjiagyszerű cél és a fia iránti szeretet. A receptekkel hamar végeztek. Emlékezetből, odavetett feljegyzésekből, a még élő régi szakmunkások elbeszéléseiből egészítették ki a hiányokat. A legbonyolultabb kérdés az égetés volt. Az emlékezet formái között általában legnehezebb az érzékszervek „emlékezete“. Hamarabb jut eszünkbe egy rég hallott szám, még egy régi illat, vagy a hang is, mint a szín. Ráadásul olyan, amit a szem több mint fél évtizede nem látott. A kemencében többszázfokos a hőség. Milyen nehéz a kis kémlelőnyíláson, az égetett anyag változó színéből 1—2 fok pontossággal megállapítani a szükséges hőfokot, ami minden anyagnál más és más! Szemmel eldönteni: 500, vagy 502 fok van a kemencében — szinte hihetetlen feladat. Pedig ezt kellett tenni. A műszerre csak addig lehetett számítani, amíg jelezte, hogy most következnek a kritikus percek. A kritikus pillanatot már a szemnek kellett megállapítania Apa és fiú először határok közé fogták a tűz erejét: megállapították, milyen hőfok, milyen szín az, ami már sok és melyik még kevés. A kettő között egyre szűkült a határ. Szorult a gyűrű a titok körül. Az öreg Kovács is felülmúlta önmagát. Nem tized, hanem századmilliméternyi pontossággal rakta a máz anyagát a dísztárgyakra — emlékezetből, így került sor a harmincadik kísérletre Az ifjabbik Kovács valahogy úgy érezte most sikerülni fog. A kis, kísérleti kemence kémlelőnyilásán keresztül látta, hogy az apró sasok, vázák, kis rókák már vörös meggyszínben játszanak. Ebben a színben is kiválasztani a szükséges árnyalatot — ez a feladat. — Gázt meggyújtani a redukcióhoz, fűtés elzárására felkészülni — figyelmeztette apját. Végre feltűnt az a bizonyos meggyszín. — Most — vezényelt a fiú, s az apa elzárta a fűtést, a szellőztetést. A redukcióhoz szükséges meggyujtott gázt bevezették a kemencébe . . . eozin-darabok már a minisztériumban Mikor Ma a legszebb vannak. Arról tárgyalnak, hogyan indítsák meg az „újrafelfedezett“ eozin-tárgyak gyártását. Az apró dísztárgyak örömet, kincset, dicsőséget, drága valutát jelentenek az országnak. Igen, az eozin szó régen is ezt jelentette De ma már másra is gondolhatsz, kedves olvasó, ha ezt, a szót hallod. Nagy dolog az, amikor egy munkásból lett művezető és egy öreg portás összefog, hogy önzetlenül megfejtse a nagy tudósok régi titkát. Ilyesmire csak egy érzés teszi képessé az embert: a hazaszeretet. N. Öy.