Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-11 / 8. szám
,410*99 S/7 ÉSZAKMAGYARORSZÁG B0S2^1§G|SS János elvtárs miniszterrel, a kohó- és gépipar feladatairól Miskolctól—Pekingig V..J Miskolc, 1955 január 11 kedd AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 8. szám Ara 50 fillér atalószövetkezeteibben''' készül az évi terv A most folyó tervkészítés a termelőszövetkezetek ezévi gazdálkodása szempontjából döntő fontosságú. Az igaz, hogy a tervek nagyrészt ma még csak papíron vannak, de hogy mit és mennyit termelnek a jövő évben, azt már befolyásolja a mostani munka is. A termelőszövetkezetek gazdálkodásában igen fontos példáid, hogy a kötelező kenyérgabonavetés után fennmaradó területet miként szándékoznak hasznosítani? Elsősorban arra szeretnénk felhívni a tervet készítők figyelmét, hogy hasznos lenne ezeken a területeken munkaintenzív növényeket termeszteni. Megyénk mintegy 211 termelőszövetkezete közül 200 termelőszövetkezet már elkészítette a tervet. Különösen kitűntek ebben a munkában a nagycsécsi Békeharcos, a tiszadorogmai Kossuth, a harcsai Dózsa és a kesznyéteni Szabadság termelőszövetkezetek. Ezzel szemben a szikszói Vörös Csillag termelőszövetkezetről nem sok jót mondhatunk. Termelőirányzatait alacsonyra szabta s kihagyta belőlük például a kukoricát. Általános tapasztalat a többi termelőszövetkezetnél is, hogy viszonylag kevés kukoricaterületet terveznek bevetésre, holott ez a legelső feltétele annak, hogy a sovány állatértékesítést a sokkal jövedelmezőbb hizlalással váltsák fel. A hizlalás elhanyagolásával természetesen eleve le kell mondaniok a feldolgozással járó haszonról is. A mezőcsáti járásban úgyszólván valamennyi termelőszövetkezet jól fejezte be az elmúlt esztendőt. Ez azt bizonyítja, hogy jó tervet készítettek. Nagycsécsen pedig, ha egész éven át szigorúan betartják a terveket, az év végén minden tag 36 forint 60 fillért kap munkaegységenként. Súlyos és elég általánosnak mondható hiba azonban, hogy a terveket sokszor csak az agronómus, az elnök és egy-két brigádvezető állítja össze. Akadnak olyan termelőszövetkezetek is, ahol a könyvelő egyedül készíti a tervet. Még nem késő e hibáidat kijavítani. Vegyék elő újból a tervet és gondosan vizsgálják meg. A főagronómus, a mezőgazdászok, ha kell még a minisztériummal is beszéljék meg és csak azután terjesszék a dolgozók elé. A gyakorlati emberek és a szakmai vezetők ezután majd együtt határozzák meg, miként váltják valóra évközben előirányzatukat. Jóvátehetetlen veszteségek okozói az olyan hanyag járási tanácsok, amelyeknek illetékes dolgozói nem mennek ki a tervüket készítő termelőszövetkezethez és a terveket csak akkor látják, amikor azokat már nem lehet kijavítani. Különösen káros a termelőszövetkezetek magárahagyása az anyag, és beruházási tervek készítésénél, mert segítség nélkül ezekben a kérdésekben ismerik ki magukat, legkevésbé. Itt is ki lehet még javítani a hibaidőt, a mulasztásokat. Ne feledjük el: a jó terv fél siker. Bizonyára minden termelőszövetkezeti tag még több, nagyobb jövedelmet akar, éppen ezért legyen szívügye mindenkinek a tervkészítés. Tegyenek szóvá minden hibát és a borsodi termelőszövetkezetek tagságának bírálata, észrevétele és javaslata, sokoldalú meglátása alapján olyanná, formálódjék a terv, melynek végrehajtása mindannyiunk hasznát, javát szolgálja. V.___________________| FELHÍVÁS A MEGYE FRONTBRIGÁDJAIHOZ borsodi bányászok nevéről“ „Törüljük le a Borsodi bányászok! Másfél esztendeje szégyenkezünk. 1954-ben többszázezer tonnára nőtt szénadósságunk. Ez év első dekádjában mintegy 7000 tonnával emelkedett tovább a tartozás, amelyért minket, borsodi frontbrigádokat is komoly felelősség terhel. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára készül népünk. Itt az alkalom, hogy pontot tegyünk lemaradásunk végére. A tatabányai szénbányász elvtársak nagyszerű kezdeményezéssel fordultak az ország valamennyi bányászához. E tettükkel tanújelét adták hazaszeretetüknek, mert szilárd elhatározásuk, hogy hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére soha nem látott munkagyőzelmeket érjenek el. Bennünket borsodi bányászokat is a dicsőséges szovjet hadsereg szabadított fel. Nem kevesebbet köszönhetünk a hős szovjet katonáknak, mint a tatabányaiak. Ezért szégyenfoltot a felhívással fordulok hozzátok borsodi frontbrigádok! Egy emberként csatlakozzunk Handler elvtárs tatabányai frontmester felhívásához, töröljük le a szégyenfoltot az anyngi dicsőséget szerzett borsodi bányászok nevéről! Terveink valóra váltása érdekében kérem az illetékes szerveket, tegyék lehetővé, hogy a borsodi frontbrigádok mielőbb összeüljenek és értekezletet tartsanak. Ezen akarjuk megvitatni lemaradásunk okát, ezen akarunk harcba hívni minden borsodi frontbrigádot a jobb munkára, az adósság törlesztésére. Az értekezleten szemtőlszembe feltárjuk mindazokat a problémákat, nehézségeket, amelyek fékezték a munkát. Ez az értekezlet mutasson világos utat: mit tegyünk, hogyan dolgozzunk, hogy régi hírnevünket visszaszerezzük, mert ehhez van erőnk, harcos akaratunk, s ki tudjuk köszörülni a becsületünkön esett csorbát. Ez a felhívás legyen egyben válasz Handler elvtársnak is. Ne feledje el egyetlen tatabányai bányász sem, hogy az ország északkeleti sarkán is magyar bányászok dolgoznak. Nem akarjuk megsérteni Handler elvtársékat, de kereken kimondjuk: lehet, hogy ma jobban állnak nálunk, de leszünk mi olyanok és még jobbak is, mint a tatabányaiak. Ismeretes, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt termelésének a felét a frontbrigádok adják. Ha mi, frontosok valamennyien összefogunk, akkor a tröszt soha nem marad elkötelezettsége teljesítésében. Hiszen egyetlen egy hely sincs a bányában, ahol annyi rejtett tartalék lenne, mint a frontokon. Senki nem tudja jobban feltárni, kihasználni a rejtett tartalékot, mint a frontbrigád, mi tudjuk igazán, hol a szén. Felhívásomban a műszaki vezetőkhöz is fordulok. Műszaki elvtársak! Ha mi összefogunk, nagyobb követelmények elé állítjuk a vezetőséget. Azt kérjük minden műszaki vezetőtől, hogy támogasson minket szívvel-lélekkel és a munka elvégzéséhez a lehető legjobb feltételeket biztosítsa nekünk. Csak így tudunk többet termelni, több szenet adni a hazának, csak a műszaki és fizikai dolgozók alkotó f* együttműködésével arathatunk győzelmet a felszabadulási munkaversenyben. Borsodi bányászok! Frontbrigádok! Műszaki vezetők! A becsületről van szó, a becsület megvédéséről! Arról, hogy le akarjuk törölni a szégyenfoltot nevünkről. Ez egyben a műszaki vezetők becsületét is helyreállítja. Dolgozzunk hát úgy, ahogy a párt, az ország elvárja tőlünk. Az alberttelepi frontbrigádok nevében: LOY ÁRPÁD sztahanovista frontmester. A szuhakállóiak nagyszerű példájára A Borsodi Szénbányászati Tröszt az új évet súlyos adóssággal kezdte. Ebben az évben minden nap azzal az elhatározással szállt le minden borsodi bányász a tárnába, hogy köréig két éven át történt lemaradását ez évben csökkenti, visszaszerzi régi hírnevét. Az első dekád eredménye azonban nem a legjobb. A tröszt január 9-ig tervét mindössze 69,1 százalékra teljesítette, máris 7000 tonna, lemaradása van. A bányaüzemek közül egyedül a szuhakállói üzem teljesíti tervét. Január 9-ig 100,3 százalékra tett eleget az előírásnak. A többi bányaüzem mind 100 százalék alatt termelt. Ahhoz, hogy a lemaradást behozzuk, a műszaki vezetőknek, valamint a párt- és szakszervezet vezetőségének többet kell foglalkoznia a munkaverseny szervezésével; biztosítani kell a munkafeltételeket is. Fel kell használni a dolgozók javaslatait. Mindezeket a feladatokat értekezleteken kellene megbeszélni és ismertetni. A borsodi bányászok az elmúlt tíz év alatt már sokszor bebizonyították hűségüket pártunk és kormányunk iránt. Most minden bányász tegye magáévá a Rákosi Mátyás Művek felhívását és harcoljon a terv naponkinti túlteljesítéséért. KOVÁCS GÁBOR a Borsodi Szénbányászati Tröszt versenyfelelőse 43.498 CSILLÉVEL KEVESEBBET KELLETT VOLNA KISZÁLLÍTANI BÁNYÁINKBÓL HA?51 JÚLIUSÁBAN, HA MINDEN CSILLÉRE CSAK 3 LAPÁTTAL TÖBB SZENET RAKTAK VOLNA Az ózdi széntröszt frontbrigádjai is csatlakoztak a tatabányaiak versenyfelhívásához Az Ózdi Szénbányászati Tröszt üzemei hétfőn reggelig előírt havi tervüket 91,5 százalékra teljesítették. Az utóbbi napokban a tröszt bányaüzemeinek termelése örvendetesen emelkedett. Ebben különösen a somsályi üzem dolgozói mutattak példát. Közöttük is kiválik példamutató teljesítményeivel Gulyás Sándor frontbrigádja. A 10-es frontfejtésen három műszakban dolgozó 80 tagú frontbrigád január első tíz napjára előírt tervét 138 százalékra teljesítette. Ezzel a kimagasló eredményével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a somsályi bányaüzem — régi híréhez méltóan — január első tíz napjában terven felül már több mint 800 tonna szénét küldött felszínre. A tatabányai Handler-brigád versenyfelhívásához is elsőnek Gulyás Sándor frontbrigádja csatlakozóit. A brigád vállalta: a somsályi bányaüzem tervteljesítésének biztosítására a felszabadulási versenyben, április 4-ig, 2500 tonna szeneitt ad terven felül. Persze, a vállalás teljesítésének feltételei is vannak. Ilyenek például, hogy a brigád műszakváltó csapatai előkészített, lerobbantott frontfejtésen kezdjék a munkát, s hogy a kaparószalagok géphibái ne akadályozzák termelésüket. Ennek érdekében a Gulyás-brigád műszakváltói megígérték: minden műszakon lerobbantott szenet hagynak a felváltó csapatoknak. A front művelését úgy vezetik, hogy míg az egyik szárnyat átszerelik, addig a másik szárnyon termelnek, s mikor az kerül szerelésre , az előző munkahelyen már ismét kezdhetik a robbantást. Hogy a gépi szállítóberendezésekkel se legyen baj, megállapodtak a gépkarbantartókkal, hogy a kaparószalagokat a szállítási szünetekben átvizsgálják s az esetleges hibákat azonnal kijavítják, így csökkentik a termeléskiesést műszak közben. Csatlakoztak a tatabányaiak versenyfelhívásához a Péch Antal-tárós bánya hires DISZ frontfejtésének ifjúmunkásai is. A DISZ-front nemcsak az ózdi széntröszt bányaüzemeinek, de az ország ifjúmunkás bányászainak is példát mutatott. Fehér Lajos, Fükő Imre és Kónya Imre brigádjának lelkes DISZ-bányászai megfogadták: a felszabadulási versenyben sem hoznak szégyent üzemükre, s bebizonyítják: méltó követői a sok győzelmes széncsatát megvívott „öregbányászoknak“. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt legjobb brigádjainak példáját követve, reméljük megtalálják az egercsehi frontbrigádok is a módját, hogy a felszabadulási versenyhez csatlakozva lendítsék elő a termelést. Most, január első tíz napján tervüket alig 76 százalékra teljesítették. Ha ez jobb is, mint a múlt hónapok hasonló időszakának telje®eménye, mégis kevés, mert vb új, vastagtelepi frontfejtés jobb eredmények elérését is lehetővé teszi. Nem kis részben az egercsehi bányászokonmúlik, hogy a többi frontbrigád erőfeszítése ne legyen hiábavaló s az Ózdi Szénbányászati Tröszt esedékes terve teljesítésével ünnepelje hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. (K. L.) iiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiimi iniiimiiiiiiiminiiiiitniiiniiiiitiiiiiKiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinMitiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiiiiiinliiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiniiiiiniiiiHiniiiumnininNiHiiiiiMiiHiriiiimiiniiMiinniiiiiiniiminimiirf» \ 12 fős MSZT fej ^tési csapatnak vagyok a vezetője Mártabányán. Kötelességemnek tartom, hogy lapunkban ismertessem azokat a hibákat, amelyek a múlt év utolsó negyedévében akadályozták tervünk 100 százalékos teljesítését. Legnagyobb baj szerintem az, hogy sem az üzemvezetőség, sem a párt- és a szakszervezet nem adott megfelelő politikai segítséget a nagy feladathoz. Figyelmen kívül hagyták a dolgozóknak mind a taggyűléseken, mind a termelési és műszaki értekezleteken elhangzott értékes javaslatait. Igen nagy hiba volt, hogy 1954. harmadik negyedévében elhanyagoltuk a versenymozgalmat, a brigádok szakaszonkénti teljesítésének értékelését. A ciklusos termelést sem vezettük be. Pedig ha a III-as déli siklón levő csapatok munkáját úgyszerveztük volna meg, hogy míg az ott telepített csapatok fele szenei, a másik fele előkészíti a munkahelyet a szenelésre, s ha a csilleparkot gazdaságosabban ki tudtuk volna használni — a termelés folyamatossá vált volna. Az elmúlt évben elhanyagoltuk üzemünknél a „Nevelj új bányászt!’’mozgalom népszerűsítését is. Az újonnan felvett, szénre telepített új dolgozókkal nem foglalkoztunk megfelelően.nem népszerűsítette az üzemvezetőség az olyan új, jól bevált munkamódszereket mint a Kóta-féle űrfojtásos robbantást, a szakszerű telepítést, a fejtőcsapatok által végrehajtható fejtéstakarítást. Szikszói üzemvezető elvtárs nem kapta meg a kellő támogatást a homokrésekőgép kikísérletezéséhez annak ellenére, hogy azzal már komoly kezdeti eredményeket ért el. Rontotta a szén minőségét egyes elővárosi csapatoknál a vizes szén felrakása is. Szivattyú hiányában ugyanis a csapatok kénytelenek voltak a lerobbantott szénnel együtt a munkahelyeken összegyülemlett vizet is felrakni, ami az osztályozó rostarendszerében okozott hosszabb-rövidebb üzemzavart. Erősen fékezte múltévi tervünk teljesítését az amúgy is eléggé szegényes csillepark rendszertelen szétosztása. Ezen úgy segítettünk, hogy 48 új csillét helyeztünk üzembe. Súlyos hiba volt az is, hogy egyes csapatok feleslegesen tárolták az üres csilléket. Akadályozta a terv teljesítését a sorozatos ventillátor és szivattyúhiány. A III-as és a II-es északi mezőkben Tóth István és Krech István csapatai bokáig érő vízben, gyakran rossz levegőben dolgoztak. Fúrógépparkunk a múlt év utolsó negyedévében 70 százalékban használhatatlan állapotban volt. 4—5 fúrógép állandóan állt. A műszak és kereset reklamálások üzemünknél már szinte hagyományossá váltak. Volt olyan hónap, amikor a dolgozók összbérének 5 százalékát reklamálni kellett. Ez erősen rontotta a bányászok munkakedvét. A decemberi pártvezetőségi és műszaki értekezleten megvitattuk a hiányosságokat és javaslatokat tettünk azok kijavítására. Leszögeztük, hogy nekünk, kommunista vájároknak, csapatvezetőknek, műszaki kádereknek, szállító és kiszolgáló személyzetnek 1955. első napjaiban nem lehet fontosabb és sürgősebb feladatunk, mint szénadósságunk teljes letörlesztése. Erre a nemes és fontos célra kell mozgósítani minden becsületes mártabányai dolgozót. Azt kívántuk, hogy az üzemvezetőség és a műhelyrészleg tegyen vállalást a műszaki feltételek biztosítására, a munkafegyelem megszilárdítására. Megvan minden alap ahhoz, hogy Mártabánya dolgozói tervüket az új esztendő első negyedévében teljesítsék, illetve túlteljesítsék. Megvannak bennünk azok az erények, melyek segítségével le tudjuk törleszteni szénadósságunkat. Csak az kell ehhez, hogy az új szakasz politikája szerint dolgozzunk, bánni tudjunk a ránk bízott emberekkel. Hogy törődjünk jobban a dolgozókkal, támogassuk javaslataikat, fejlesszük jó munkamódszereiket, ne fukarkodjunk a becsületes, szorgalmas dolgozók megdicsérésével. Merjük bírálni a rosszul dolgozókat bármilyen poszton is vannak. Mutassunk rá azokra, akik magatartásukkal, viselkedésükkel ártanak célkitűzéseinknek, a termelésnek. Hassunk oda, hogy maguk a dolgozók mondjanak bírálatot a lógósok, az álbetegek, a bérdemagógok fölött. Szüntessük meg az anyagpazarlást. Gyakrabban kérjük ki a brigádvezetők véleményét a problémák megoldásában. És nem utolsósorban: nyújtson nagyobb segítséget ez évben a termelés emeléséhez a párt- és a szakszervezet. Ha ez mind megvalósul, akkor üzemünk 1955. első negyedévében ismét ott lesz az elsők között a termelés frontján. OLÁH LÁSZLÓ MSZT brigádvezetés Csak így lehetünk az elsők