Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-02 / 154. szám

ÉSZA­KM­AG­YARORSZÁG AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 154. szám­ÁRA 50 FILLÉR Kibővített aktivaülést tartottak a borsodi bányák kommunistái.­­ Miskolc, 1955 július 2. szombat ­Az új kemyérhez Kedden kezdi az aratást a két karcsai termelőszövetkezet A két karcsai termelőszövetkezetben is készülnek már az ara­tásra. Az érésfigyelő szolgálat szinte naponta járja végig a határt, hogy el ne késsék az aratásra legalkalmasabb időt. A Dózsa és a Szabadság term­előszövetkezetek­ben megszervezték az ara­tópárokat, teljes felkészültségben várják az aratás kezdetét. A Dózsa termelőszövetkezetben a 40 holdas őszi árpa tábla felét géppel, másik felét pedig kaszával aratják. A termelőszövetkezetben kilenc mázsás átlagtermést várnak holdan kint. Mindkét termelőszövetkezet­ben július 5-én kezdik meg az ara­tást. Az őszi búza is igen szép termést ígér. A termelőszövetkezetiek úgy határoztak, hogy a búza aratását július 1­5-én kezdik meg. Bú­zából 12—13 mázsás termésátlagot várnak. 10—12 mázsás átlagtermés ígérkezik a keselyűh­almi állami gazdaságban Szerdán délután megkezdték a® aratást a keselyűhalmi állami gaz­daságban. Az állami gazdaság nagy őszi árpa táblájából szerdán délután 15 holdat arattak le. Ezen a héten négy aratógép végzi az aratást, a jövő héten pedig már öt gép áll munkába a gazdaságban. Az álla­mi gazdaság agronómusának meg­állapítása szerint őszi árpából 10— 12 mázsás átlagtermés várható. Bocs községből jelentik két-­három nap és Bocs község­ben is beérik az őszi árpa és a b­ozs. A község dolgozói jól fel­készültek, hogy minél rövidebb idő alatt kamrájukban tudják a ga­bonát. A termelőszövetkezetekhez már megérkeztek az alsózsolcai gépállomás aratógépjei. A Haladás termelőszövetkezetben a jövő hét elején mintegy 50 hold őszi árpa aratását kezdik meg. Az Új Élet termelőszövetkezet valamennyi gabonáját a gépállomás aratógé­pei aratják le. Megszervezték a községben a cséplőgépekhez szükséges munka­csapatokat is. A sárospataki járás földművesszövetkezetei felkészültek az aratásra A Sárospataki Járási Szövetkeze­tek Szövetsége július elsején a szövetkezeti ügyvezetők számára értekezletet tartott, ahol megbe­szélték a földművesszövetkezetek feladatait az aratás idején. A járásban több helyen létesítet­tek erre az időre mozgóboltokat, amelyek hűsítő italokkal, zsírral, szalonnával, kaszával, kapával, fe­nőkővel, kalapáccsal, sarlóval lát­ják el az aratókat. Sárospatakon három, Tolcsván 1, Olaszliszkán 1, Tiszakarádon 1, Bodroghalmon 1, Erdőbényén 1 ilyen mozgóbolt járja majd a ha­tárt. A járásban két tricikli hord­ja­ a fagylaltot a határban dolgo­zókhoz, s egy autóbusz szállítja a járásban szerte a hűsítő italokat, sört, szörpöket. A földművesszövetkezetek jó fel­­készültséggel várják az aratás kezdetét. A sárospataki járásban eddig több mint 100.000 forint ér­tékben adtak el aratókévekötő zsi­neget a gépállomásoknak és ter­melőszövetkezeteknek. A termelő­­szövetkezeteknek eddig már 8 da­rab vízhatlan ponyvát adtak el, amelyekkel esős időben leta­karják a kazlakat. A földműves­szövetkezetek raktáraiban bőven van zsír és szalonna az aratók ré­szére. Aratómra ké­sül a Ma kezdi meg az őszi árpa aratá­sát a mezőcsáti járásban az árok­tői Vörös Csillag és a tiszatarjáni I. típusú termelőszövetkezet. A jö­vő héten pedig már a járás vala­­rmennyi termelőszövetkezete és egyénileg dolgozó parasztja hozzá­fog az árpa aratásához. A mező­csáti járási tanács mezőgazdasági osztálya jóelőre elkészítette mun­katervét, hogy az aratási, csép­lési munkálatoknál menetközben ne adódhasson semmiféle fennaka­dás. Minden községben, valamint termelőszövetkezetben megszer­vezték a figyelőszolgálatot. A me­zőcsáti pedagógusok pedig a DISZ- szervezettel karöltve kulturbrigá­­dokat­ szerveznek az aratási és cséplési munkálatokban, valamint a beadásban élenjáró termelőszö­vetkezetek, dolgozó parasztok kö­szöntésére. Megszervezték az ara­tók vízellátását és biztosították a szükséges fogatokat is. A mezőcsáti járásban néhány nap múlva az aratógépek zajától, s az aratók dalától lesz hangos a ha­tár. A gépállomás 12 aratógépje, 3 IMimtOIIIMMIHmMMtMHIMIIMMMNilllllli mesőesáti járóm kombájnja már a kijelölt munka­helyén várja a napot, amikor a mezőgazdászok jelentik az aratás megkezdésének időpontját. A mezőcsáti Szabadság termelő­szövetkezetben három aratógép és két kombájn július 7-én megkez­di a kenyércsatát , hozzáfognak az őszi árpa aratásához. A pénteki nap folyamán a hejőpapi gépállo­másról is elindult az első arató­gép a helybeli Petőfi tsz-be, hogy learassa és kevékbe kösse a cso­port 28 holdnyi őszi árpáját. A he­jőpapi gépállomás 9 termelőszövet­kezetben 9 aratógéppel és 3 kom­bájnnal végzi majd az aratást. A szerencsi járás legszebb őszi árpája Tállya községben izgatottan vár­ják a holnapi napot, amikoris megkezdhetik az aratást. A Voro­­silov termelőszövetkezet tagsága örömmel állapíthatja meg, hogy a járásban a legszebb őszi árpa az ő földjükön terem. A termelőszövetkezetiek a sze­rencsi­ gépállomás aratógépével aratják a 30 holdas területet, amelyről gazdag termést várnak. Sárazsadányban már búzát aratnak A sárospataki járási nemcsak az árpát, de A tiszakarádi Táncsics tanács mezőgazdasági tíz holdon már az őszi­ tsz-ben is nagy más a osztályánaik jelentése búzát is Marattak. készülődés: hétfőn vagy osztályának jelentése kedden megkezdik a szerint a járás több kenyércsatát. Sárospa­községében megkezdték a szISZ a­­ cs­a­ták határában is kasza az őszi árpa aratását, községek határában is alá érett már az őszi­ Sárazsadány községben megkezdik az aratást, árpa. Legelőország a fejlődés útján SZINKIANG TARTOMÁNY kö­zepén a Mongol Autonóm Terület fővárosától északnyugatra emel­kednek a Tiensan hegység hófödte csúcsai, amelyek úgyszólván ketté­választják az egész tartományt. A hegyvonulatok között óriási kiter­jedésű legelővidék fekszik. A Kaitu folyó lomha hullámai öntözik ezt a területet és a folyót kisebb-na­­gyobb tavak tucatjai kísérik. Fe­hér hattyúk és vadludak röpköd­nek a vizek felett, vagy úszkálnak a tavak tükrén. A környező he­gyeket sűrű fenyő- és cipruserdők bontják, amelyekben szinte hem­zsegnek a különböző prémes és nagyvadak. ötezer mongol pásztor és vadász lakik ezen a vidéken, amelyet ős­idők óta Legelő-országnak nevez­nek. A tavak és a folyók mentén járták, a jellegzetes mongol bőr­sátrak emelkednek és amerre a szem ellát, mindenütt szarvasmar­hák és juhok legelnek. Amikor Legelő-országba érkez­tem, éppen az „Aratás“ ünnepét ülték meg. Ezt az ünnepet minden évben megtartják, amikor a lege­lőkön elolvad a hó, amikor a tehe­nek borjadzani és a juhok elleni kezdenek. Legelő-ország lakossága számára a jószág szaporulata je­lenti az „aratást“, az év egyik leg­nagyobb iernepét. Erre a napra még 2—300 kilométer távolságból is eljönnek a pásztorok, a vadá­szok, no meg a kereskedők. Szinte pillanatok alatt valóságos sátortá­bor emelkedik a legelő közepén, hosszú utcákkal és eleven sürgés­forgással. Hetyke pásztorlegények vágtatnak elő tüzes paripáikon, versenyfutásra mindig készen. Ne­vetgélő, daloló fiatal lányok érkez­nek ugyancsak lóháton. A vadá­szok és a pásztorok prémeiket, bő­reiket, sajtot, túrót és kumiszt hoznak a vásárba. A kereskedők a legkülönbözőbb közszükségleti cik­keket állítják ki sátraikban és ha­marosan megindul az élénk csere­kereskedelem. A FELSZABADULÁS ELŐTT Legelő-ország pásztorai és vadá­szai nagy nyomorúságban éltek. A népelnyomó rendszer teljesen ki­szolgáltatta őket a kapzsi kereske­dőknek, akik alig adtak valamit a szebbnél-szebb gereznákért és a különböző állattenyésztési termé­kekért. Egy csomag tűért például, vagy egy-két orsó cérnáért egy-egy juhot kértek. Ma nemcsak a pász­tornép állatállománya szaporodott majdnem kétszeresére, hanem az állami kereskedelem révén Legelő­ország lakossága egyre kedvezőbb feltételek között értékesítheti ter­ményeit. A vidéket ma már nem­csak vándorkereskedők keresik fel, hanem állandó boltáik is mű­ködnek és a pásztorok meg a va­dászok ma már olyan cikkeket is megvehetnek családjuk részére, amelyekről a múltban nem is ál­modhattak. Ellátogattam az állan­dó boltba. Csodálkoztam, hogy mi­lyen sokan vásárolnak könyveket, papírárut és írószereket. 1952-ben indult meg a harc az írástudatlan­ság ellen és ma már alig akad olyan felnőtt, aki ne tudna írni­­olvasni, sőt Legelő-ország pászto­rai és vadászai közül már több ta­nító, közigazgatási tisztviselő, sőt technikus is kikerül. Pedig évek­kel ezelőtt gyakran két napi járó­földet is meg kellett tenni, hogy valaki írástudó embert találjon. FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY maradt számomra az „Aratás“ ün­nepe. Lenyűgözött a nyüzsgő, ele­ven és boldog tömeg, lenyűgözött a növekvő jólétnek az a sok-sok ki­­sebb-nagyobb bizonyítéka, amelyet ezen a napon saját szememmel lát­tam. Elnéztem a festői tájat, a kö­vér legelőt, a gazdag bevételekkel kecsegtető jószágot, a jólöltözött pásztorokat, vadászokat és arra gondoltam, hogy ha ez a kis or­szágrész viszonylag rövid idő alatt ilyen sokat elért, milyen ragyogó távlatok állnak előtte a mi korsza­kunkban, amikor a nép a saját ma­ga urává lett és maga dönt sorsá­ról. FELKÉSZÜLTÜNK! Írta: KISS ANTAL, a borsod­ivánkai Petőfi TSZ elnöke. Il­lvastam az újságból, hallottam a rádióból, hogy az ország déli részein már megkezdődött az aratás, suhognak a kaszák, dübörögnek a kombájnok, a falvak dolgos népe minden erejével a jó termés be­takarításán szorgoskodik Nálunk Borsodban is szökni már az árpa, s a búza haragoszöld színét kezdi fel­váltani a sárga szín. A hét végén, a jövő hét elején mi is hozzáfogunk a legnehezebb és egyúttal legszebb paraszti munkához, az aratáshoz. Nem kis feladat vár ránk ezen a nyáron! Van 249 hold búza-, 98 hold árpa-, 40 hold rozs- és 15 hold zab­vetésünk, összesen tehát 402 hold érik nemsokára kasza alá termelő­­szövetkezetünkben. S ennek gyors, veszteségmentes learatása nagy gon­dot, lelkiismeretes munkát követel tőlünk. Ezért már hetekkel ezelőtt „aratási munkatervet“ készítettünk, vagyis szövetkezetünkben minden épkézláb embert mozgósítottunk az aratásra. Nálunk nemcsak a növény­­termesztési brigád tagjai, de a ker­tészek, fogatosok, dohányosok és az építő­brigád dolgozói is megfogják a kasza nyelét, aratáshoz látnak. Úgy tervezzük, hogy 48 kaszás, 48 marok­szedő és 24 kötöző egy hét alatt le­vág 252 holdat. U­­gyanakkor komoly mértékben­­ igénybe vesszük a mezőkövesdi gépállomás segítségét is. Molnár János traktoros már készen áll Zetorjával és aratógépével, hogy learassa 150 holdas gabonatáblánkat, amelyre a gépállomással szerződést kötöttünk, ő úgy számítja, hogy az aratógéppel 20 holdat biztosan levág naponta, de ha szorít a cipő, gyor­san érik a gabona, még egy másik aratógépet is rendelkezésünkre tud bocsátani a gépállomás — tehát en­nek a 150 holdnak a learatása és keresztberakása is megtörténik egy hét alatt. Nem feledkezünk meg azonban a tarlóhántásról és a másodvetésről sem, amelyet különösen figyelmünk­be ajánl a Minisztertanácsnak az aratási és cséplési munkák meg­szervezéséről szóló határozata. Ahogy keresztbe raktuk a gabonát, két lógereblye nyomban megindul, hogy a „bőgözést“, gabonatábláink összegereblyézését elvégezze. Utánuk pedig két traktor áll munkába, az egyiken Tóth Sándor Zetei István­nal, a másikon Mihály József Kri­­zsai Jánossal, váltott műszakban, éjjel-nappal hántja a tarlót, egy műveletben tárcsázza, fogatolja, hengerezi. Számításunk szerint 50 holdon akarunk másodnövényt termeszteni. Ennek a talajnak sekély, 12 centis tarlószántást adunk és 50 centis sor­távolságra silókukoricát ültetünk. A gabona lekerülése után három nap alatt végzünk ezzel a munkával is, s rajta annyi silókukorica terem, hogy az ősszel egy 200 köbméteres silót megtölthetünk belőle ízletes takar­mánnyal. I­gen fontos tennivaló minden­­ termelőszövetkezetben, így a miénkben is, hogy az aratás idején is kézben forogjon a kapa, ne egye meg a gyom a kukoricát, naprafor­gót, cukorrépát, dohányt. Nálunk 45 hold kukorica, 40 hold cukorrépa, 20 hold napraforgó és 5 hold takar­mányrépa vár arra, hogy rajta a negyedik gazd­akapálást elvégezzük. Erre az aratás után kerül sor. Míg a férfiak a gabona behordásával lesznek elfoglalva, a maroksszedő asszonyok, lányok munkába állhat­nak a kukorica- és répaföldeken. Máris 48 asszonyt és lányt négy munkacsapatba osztottunk és ők öt nap alatt biztosan száműzik a kapász növényeinket fojtogató gyomot, gazt és dudvát. Mondhatom: a mi szövetkezetünkben minden dicséretet megérdemelnek az asszonyok, teljes értékű munkatársaik férjeiknek a közös gazdaságban, s ha nagy ter­mést érünk el kukoricából, cukor­répából — elsősorban az asszonyokat illeti az elismerő szó! Mint már említettem — vagy az asszonyok kapálnak — a férfiak a gabonakereszteket hordják asztagba, illetve gépre. Mert az utolsó kasza­suhintás után azonnal felbúg a cséplőgép, hogy mielőbb zsákba, magtárba kerüljön mindennapi ke­nyerünk — az ország kenyere. S erre a gépre hét fogat állandóan és folyamatosan, további tíz fogat és a teherautónk pedig osztagba hordja a gabonát. Kiszámítottuk azt is, hogy tíz nap sem telik el, s elkészü­lünk a behordással is. A behordás után teljes erővel, be­­** esülettel helyt kell állnunk a cséplésben, amely hasonlóan az ara­táshoz, hatalmas erejű munkát igé­nyel. Nemcsak az a fontos számunk­ra, hogy gyorsan, a legelsők között végezzünk a csépléssel, ugyanakkor csökkentenü­nk kell — mégpedig a lehető legkisebbre — a szemveszte­séget is. Vigyázunk arra, hogy ne menjen a törekbe, a szalmába egyet­len szem gabona sem! Ezért a leg­jobb dolgozóinkat válogatjuk ki 3 cséplő-munkacsapatokba olyanokat, akiknek már évtizedes cséplési ta­pasztalataik vannak és gondosan ügyelnek minden gabonaszemre. Be­lőlük három cséplőcsapatot alakítot­­tunk. És a cséplést villanycséplővel, Bredjuk-módszerrel, két műszakban végezzük. Számításunk szerint leg­alább 350 mázsát elcsépelünk egy nap és egy éjszaka — így két hét alatt végzünk a tervünkben szereplő 43 vagon gabona cséplésével. M­ m­eg kell még mondanom, hogy *­* szépek a gabonáink, duzzadtak a kalászok, erőteljesen fejlettek a szemek — jó termést várunk. Ter­vünkben ugyan az áll, hogy holdan­ként 10,6 mázsás termést takarítunk be, de bí­­zunk abban, hogy a jól megmunk trágyával és műtrá­gyával kés­zen ellátott föld nem lesz hűtlen hozzánk — megad 12 mázsás átlagtermést is holdanként, így való­színűleg gabonatermésünk eléri a 48—50 vagont. S belőle azonnal 9 cséplőgéptől — jóval az alkotmány ünnepe előtt —teljesíteni tudjuk be­adási kötelezettségünket, ahogy ta­valy is tettük, amikor is az ország­ban a termelőszövetkezetek verse-­ nyében, augusztus 18-ára elsőnek tettük rendbe teljesen gabonabeadá­sunkat. Ezt egy szép díszoklevél is bizonyítja szövetkezetünk irodájának falán. S ez az elismerés az idén­re kiemelkedően jó munkára kötelez bennünket! Erre minden lehetőségünk meg­van. Szövetkezetünk tagsága jókedv­vel, bizakodással lát munkához. S ezt a kedvet mi még növeljük azzal, hogy kellőképpen gondoskodunk az emberekről, szövetkezetünk tagjai­ról. Éppen most, az aratás megkez­dése előtt osztottunk 5 forint előle­get minden egyes június 1-ig ledol­gozott munkaegységre, három hízott disznót vágtunk és — mivel nem terem borunk — 300 liter bort vásá­roltunk és szétosztottuk a szövetke­zet dolgozói között. Továbbá meg­szerveztük azt, hogy a gabonatáblá­kon és a cséplőgépeknél a földmű­­vesszövetkezet mozgó­boltja keresse fel dolgozóinkat, akik sörrel, szörp­pel csillapíthatják szomjúságukat. így készültünk fel a legnagyobb nyári munkára. M­­ire van még szükség, hogy 'ó sikerrel fejezzük be az aratás­­cséplést. Szükség van erős akaratra és kemény helytállásra. Ez pedig, úgy hiszem, nem hiányzik egyetlen m­agunkból sem. Tudjuk, hogy bő termés elérésével, gyors és időbeni aratással és terménybeadással mi is nagyban hozzájárulhatunk azoknak a célkitűzéseknek a megvalósításá­hoz, amelyek pártunk Központi Ve­zetőségének júniusi határozatában kifejeződnek. S munkánkat ennek a határozatnak a szelleme hatja át. Megkalapáltuk kaszáinkat, kijaví­tottuk gépeinket, amelyek az aratás­hoz, csépléshez szükségesek és sze­münket állandóan a határon, a nap­ról napra egyre jobban aranyló árpa- és búza­tengeren és az érlelő időjáráson tartjuk. Minden egyes dolgozónk azt várja, hogy az őszi­árpa elérje a sárgaérést, a búza a viaszérést, a rozs pedig a teljes érést és mi kiadjuk a jelszót- ott vágjuk a gabonát, a­hol megéreti?

Next