Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-02 / 154. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 154. számÁRA 50 FILLÉR Kibővített aktivaülést tartottak a borsodi bányák kommunistái. Miskolc, 1955 július 2. szombat Az új kemyérhez Kedden kezdi az aratást a két karcsai termelőszövetkezet A két karcsai termelőszövetkezetben is készülnek már az aratásra. Az érésfigyelő szolgálat szinte naponta járja végig a határt, hogy el ne késsék az aratásra legalkalmasabb időt. A Dózsa és a Szabadság termelőszövetkezetekben megszervezték az aratópárokat, teljes felkészültségben várják az aratás kezdetét. A Dózsa termelőszövetkezetben a 40 holdas őszi árpa tábla felét géppel, másik felét pedig kaszával aratják. A termelőszövetkezetben kilenc mázsás átlagtermést várnak holdan kint. Mindkét termelőszövetkezetben július 5-én kezdik meg az aratást. Az őszi búza is igen szép termést ígér. A termelőszövetkezetiek úgy határoztak, hogy a búza aratását július 15-én kezdik meg. Búzából 12—13 mázsás termésátlagot várnak. 10—12 mázsás átlagtermés ígérkezik a keselyűhalmi állami gazdaságban Szerdán délután megkezdték a® aratást a keselyűhalmi állami gazdaságban. Az állami gazdaság nagy őszi árpa táblájából szerdán délután 15 holdat arattak le. Ezen a héten négy aratógép végzi az aratást, a jövő héten pedig már öt gép áll munkába a gazdaságban. Az állami gazdaság agronómusának megállapítása szerint őszi árpából 10— 12 mázsás átlagtermés várható. Bocs községből jelentik két-három nap és Bocs községben is beérik az őszi árpa és a bozs. A község dolgozói jól felkészültek, hogy minél rövidebb idő alatt kamrájukban tudják a gabonát. A termelőszövetkezetekhez már megérkeztek az alsózsolcai gépállomás aratógépjei. A Haladás termelőszövetkezetben a jövő hét elején mintegy 50 hold őszi árpa aratását kezdik meg. Az Új Élet termelőszövetkezet valamennyi gabonáját a gépállomás aratógépei aratják le. Megszervezték a községben a cséplőgépekhez szükséges munkacsapatokat is. A sárospataki járás földművesszövetkezetei felkészültek az aratásra A Sárospataki Járási Szövetkezetek Szövetsége július elsején a szövetkezeti ügyvezetők számára értekezletet tartott, ahol megbeszélték a földművesszövetkezetek feladatait az aratás idején. A járásban több helyen létesítettek erre az időre mozgóboltokat, amelyek hűsítő italokkal, zsírral, szalonnával, kaszával, kapával, fenőkővel, kalapáccsal, sarlóval látják el az aratókat. Sárospatakon három, Tolcsván 1, Olaszliszkán 1, Tiszakarádon 1, Bodroghalmon 1, Erdőbényén 1 ilyen mozgóbolt járja majd a határt. A járásban két tricikli hordja a fagylaltot a határban dolgozókhoz, s egy autóbusz szállítja a járásban szerte a hűsítő italokat, sört, szörpöket. A földművesszövetkezetek jó felkészültséggel várják az aratás kezdetét. A sárospataki járásban eddig több mint 100.000 forint értékben adtak el aratókévekötő zsineget a gépállomásoknak és termelőszövetkezeteknek. A termelőszövetkezeteknek eddig már 8 darab vízhatlan ponyvát adtak el, amelyekkel esős időben letakarják a kazlakat. A földművesszövetkezetek raktáraiban bőven van zsír és szalonna az aratók részére. Aratómra késül a Ma kezdi meg az őszi árpa aratását a mezőcsáti járásban az ároktői Vörös Csillag és a tiszatarjáni I. típusú termelőszövetkezet. A jövő héten pedig már a járás valarmennyi termelőszövetkezete és egyénileg dolgozó parasztja hozzáfog az árpa aratásához. A mezőcsáti járási tanács mezőgazdasági osztálya jóelőre elkészítette munkatervét, hogy az aratási, cséplési munkálatoknál menetközben ne adódhasson semmiféle fennakadás. Minden községben, valamint termelőszövetkezetben megszervezték a figyelőszolgálatot. A mezőcsáti pedagógusok pedig a DISZ- szervezettel karöltve kulturbrigádokat szerveznek az aratási és cséplési munkálatokban, valamint a beadásban élenjáró termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok köszöntésére. Megszervezték az aratók vízellátását és biztosították a szükséges fogatokat is. A mezőcsáti járásban néhány nap múlva az aratógépek zajától, s az aratók dalától lesz hangos a határ. A gépállomás 12 aratógépje, 3 IMimtOIIIMMIHmMMtMHIMIIMMMNilllllli mesőesáti járóm kombájnja már a kijelölt munkahelyén várja a napot, amikor a mezőgazdászok jelentik az aratás megkezdésének időpontját. A mezőcsáti Szabadság termelőszövetkezetben három aratógép és két kombájn július 7-én megkezdi a kenyércsatát , hozzáfognak az őszi árpa aratásához. A pénteki nap folyamán a hejőpapi gépállomásról is elindult az első aratógép a helybeli Petőfi tsz-be, hogy learassa és kevékbe kösse a csoport 28 holdnyi őszi árpáját. A hejőpapi gépállomás 9 termelőszövetkezetben 9 aratógéppel és 3 kombájnnal végzi majd az aratást. A szerencsi járás legszebb őszi árpája Tállya községben izgatottan várják a holnapi napot, amikoris megkezdhetik az aratást. A Vorosilov termelőszövetkezet tagsága örömmel állapíthatja meg, hogy a járásban a legszebb őszi árpa az ő földjükön terem. A termelőszövetkezetiek a szerencsi gépállomás aratógépével aratják a 30 holdas területet, amelyről gazdag termést várnak. Sárazsadányban már búzát aratnak A sárospataki járási nemcsak az árpát, de A tiszakarádi Táncsics tanács mezőgazdasági tíz holdon már az őszi tsz-ben is nagy más a osztályánaik jelentése búzát is Marattak. készülődés: hétfőn vagy osztályának jelentése kedden megkezdik a szerint a járás több kenyércsatát. Sárospaközségében megkezdték a szISZ a csaták határában is kasza az őszi árpa aratását, községek határában is alá érett már az őszi Sárazsadány községben megkezdik az aratást, árpa. Legelőország a fejlődés útján SZINKIANG TARTOMÁNY közepén a Mongol Autonóm Terület fővárosától északnyugatra emelkednek a Tiensan hegység hófödte csúcsai, amelyek úgyszólván kettéválasztják az egész tartományt. A hegyvonulatok között óriási kiterjedésű legelővidék fekszik. A Kaitu folyó lomha hullámai öntözik ezt a területet és a folyót kisebb-nagyobb tavak tucatjai kísérik. Fehér hattyúk és vadludak röpködnek a vizek felett, vagy úszkálnak a tavak tükrén. A környező hegyeket sűrű fenyő- és cipruserdők bontják, amelyekben szinte hemzsegnek a különböző prémes és nagyvadak. ötezer mongol pásztor és vadász lakik ezen a vidéken, amelyet ősidők óta Legelő-országnak neveznek. A tavak és a folyók mentén járták, a jellegzetes mongol bőrsátrak emelkednek és amerre a szem ellát, mindenütt szarvasmarhák és juhok legelnek. Amikor Legelő-országba érkeztem, éppen az „Aratás“ ünnepét ülték meg. Ezt az ünnepet minden évben megtartják, amikor a legelőkön elolvad a hó, amikor a tehenek borjadzani és a juhok elleni kezdenek. Legelő-ország lakossága számára a jószág szaporulata jelenti az „aratást“, az év egyik legnagyobb iernepét. Erre a napra még 2—300 kilométer távolságból is eljönnek a pásztorok, a vadászok, no meg a kereskedők. Szinte pillanatok alatt valóságos sátortábor emelkedik a legelő közepén, hosszú utcákkal és eleven sürgésforgással. Hetyke pásztorlegények vágtatnak elő tüzes paripáikon, versenyfutásra mindig készen. Nevetgélő, daloló fiatal lányok érkeznek ugyancsak lóháton. A vadászok és a pásztorok prémeiket, bőreiket, sajtot, túrót és kumiszt hoznak a vásárba. A kereskedők a legkülönbözőbb közszükségleti cikkeket állítják ki sátraikban és hamarosan megindul az élénk cserekereskedelem. A FELSZABADULÁS ELŐTT Legelő-ország pásztorai és vadászai nagy nyomorúságban éltek. A népelnyomó rendszer teljesen kiszolgáltatta őket a kapzsi kereskedőknek, akik alig adtak valamit a szebbnél-szebb gereznákért és a különböző állattenyésztési termékekért. Egy csomag tűért például, vagy egy-két orsó cérnáért egy-egy juhot kértek. Ma nemcsak a pásztornép állatállománya szaporodott majdnem kétszeresére, hanem az állami kereskedelem révén Legelőország lakossága egyre kedvezőbb feltételek között értékesítheti terményeit. A vidéket ma már nemcsak vándorkereskedők keresik fel, hanem állandó boltáik is működnek és a pásztorok meg a vadászok ma már olyan cikkeket is megvehetnek családjuk részére, amelyekről a múltban nem is álmodhattak. Ellátogattam az állandó boltba. Csodálkoztam, hogy milyen sokan vásárolnak könyveket, papírárut és írószereket. 1952-ben indult meg a harc az írástudatlanság ellen és ma már alig akad olyan felnőtt, aki ne tudna írniolvasni, sőt Legelő-ország pásztorai és vadászai közül már több tanító, közigazgatási tisztviselő, sőt technikus is kikerül. Pedig évekkel ezelőtt gyakran két napi járóföldet is meg kellett tenni, hogy valaki írástudó embert találjon. FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY maradt számomra az „Aratás“ ünnepe. Lenyűgözött a nyüzsgő, eleven és boldog tömeg, lenyűgözött a növekvő jólétnek az a sok-sok kisebb-nagyobb bizonyítéka, amelyet ezen a napon saját szememmel láttam. Elnéztem a festői tájat, a kövér legelőt, a gazdag bevételekkel kecsegtető jószágot, a jólöltözött pásztorokat, vadászokat és arra gondoltam, hogy ha ez a kis országrész viszonylag rövid idő alatt ilyen sokat elért, milyen ragyogó távlatok állnak előtte a mi korszakunkban, amikor a nép a saját maga urává lett és maga dönt sorsáról. FELKÉSZÜLTÜNK! Írta: KISS ANTAL, a borsodivánkai Petőfi TSZ elnöke. Illvastam az újságból, hallottam a rádióból, hogy az ország déli részein már megkezdődött az aratás, suhognak a kaszák, dübörögnek a kombájnok, a falvak dolgos népe minden erejével a jó termés betakarításán szorgoskodik Nálunk Borsodban is szökni már az árpa, s a búza haragoszöld színét kezdi felváltani a sárga szín. A hét végén, a jövő hét elején mi is hozzáfogunk a legnehezebb és egyúttal legszebb paraszti munkához, az aratáshoz. Nem kis feladat vár ránk ezen a nyáron! Van 249 hold búza-, 98 hold árpa-, 40 hold rozs- és 15 hold zabvetésünk, összesen tehát 402 hold érik nemsokára kasza alá termelőszövetkezetünkben. S ennek gyors, veszteségmentes learatása nagy gondot, lelkiismeretes munkát követel tőlünk. Ezért már hetekkel ezelőtt „aratási munkatervet“ készítettünk, vagyis szövetkezetünkben minden épkézláb embert mozgósítottunk az aratásra. Nálunk nemcsak a növénytermesztési brigád tagjai, de a kertészek, fogatosok, dohányosok és az építőbrigád dolgozói is megfogják a kasza nyelét, aratáshoz látnak. Úgy tervezzük, hogy 48 kaszás, 48 marokszedő és 24 kötöző egy hét alatt levág 252 holdat. Ugyanakkor komoly mértékben igénybe vesszük a mezőkövesdi gépállomás segítségét is. Molnár János traktoros már készen áll Zetorjával és aratógépével, hogy learassa 150 holdas gabonatáblánkat, amelyre a gépállomással szerződést kötöttünk, ő úgy számítja, hogy az aratógéppel 20 holdat biztosan levág naponta, de ha szorít a cipő, gyorsan érik a gabona, még egy másik aratógépet is rendelkezésünkre tud bocsátani a gépállomás — tehát ennek a 150 holdnak a learatása és keresztberakása is megtörténik egy hét alatt. Nem feledkezünk meg azonban a tarlóhántásról és a másodvetésről sem, amelyet különösen figyelmünkbe ajánl a Minisztertanácsnak az aratási és cséplési munkák megszervezéséről szóló határozata. Ahogy keresztbe raktuk a gabonát, két lógereblye nyomban megindul, hogy a „bőgözést“, gabonatábláink összegereblyézését elvégezze. Utánuk pedig két traktor áll munkába, az egyiken Tóth Sándor Zetei Istvánnal, a másikon Mihály József Krizsai Jánossal, váltott műszakban, éjjel-nappal hántja a tarlót, egy műveletben tárcsázza, fogatolja, hengerezi. Számításunk szerint 50 holdon akarunk másodnövényt termeszteni. Ennek a talajnak sekély, 12 centis tarlószántást adunk és 50 centis sortávolságra silókukoricát ültetünk. A gabona lekerülése után három nap alatt végzünk ezzel a munkával is, s rajta annyi silókukorica terem, hogy az ősszel egy 200 köbméteres silót megtölthetünk belőle ízletes takarmánnyal. Igen fontos tennivaló minden termelőszövetkezetben, így a miénkben is, hogy az aratás idején is kézben forogjon a kapa, ne egye meg a gyom a kukoricát, napraforgót, cukorrépát, dohányt. Nálunk 45 hold kukorica, 40 hold cukorrépa, 20 hold napraforgó és 5 hold takarmányrépa vár arra, hogy rajta a negyedik gazdakapálást elvégezzük. Erre az aratás után kerül sor. Míg a férfiak a gabona behordásával lesznek elfoglalva, a maroksszedő asszonyok, lányok munkába állhatnak a kukorica- és répaföldeken. Máris 48 asszonyt és lányt négy munkacsapatba osztottunk és ők öt nap alatt biztosan száműzik a kapász növényeinket fojtogató gyomot, gazt és dudvát. Mondhatom: a mi szövetkezetünkben minden dicséretet megérdemelnek az asszonyok, teljes értékű munkatársaik férjeiknek a közös gazdaságban, s ha nagy termést érünk el kukoricából, cukorrépából — elsősorban az asszonyokat illeti az elismerő szó! Mint már említettem — vagy az asszonyok kapálnak — a férfiak a gabonakereszteket hordják asztagba, illetve gépre. Mert az utolsó kaszasuhintás után azonnal felbúg a cséplőgép, hogy mielőbb zsákba, magtárba kerüljön mindennapi kenyerünk — az ország kenyere. S erre a gépre hét fogat állandóan és folyamatosan, további tíz fogat és a teherautónk pedig osztagba hordja a gabonát. Kiszámítottuk azt is, hogy tíz nap sem telik el, s elkészülünk a behordással is. A behordás után teljes erővel, be** esülettel helyt kell állnunk a cséplésben, amely hasonlóan az aratáshoz, hatalmas erejű munkát igényel. Nemcsak az a fontos számunkra, hogy gyorsan, a legelsők között végezzünk a csépléssel, ugyanakkor csökkentenünk kell — mégpedig a lehető legkisebbre — a szemveszteséget is. Vigyázunk arra, hogy ne menjen a törekbe, a szalmába egyetlen szem gabona sem! Ezért a legjobb dolgozóinkat válogatjuk ki 3 cséplő-munkacsapatokba olyanokat, akiknek már évtizedes cséplési tapasztalataik vannak és gondosan ügyelnek minden gabonaszemre. Belőlük három cséplőcsapatot alakítottunk. És a cséplést villanycséplővel, Bredjuk-módszerrel, két műszakban végezzük. Számításunk szerint legalább 350 mázsát elcsépelünk egy nap és egy éjszaka — így két hét alatt végzünk a tervünkben szereplő 43 vagon gabona cséplésével. M meg kell még mondanom, hogy ** szépek a gabonáink, duzzadtak a kalászok, erőteljesen fejlettek a szemek — jó termést várunk. Tervünkben ugyan az áll, hogy holdanként 10,6 mázsás termést takarítunk be, de bízunk abban, hogy a jól megmunk trágyával és műtrágyával készen ellátott föld nem lesz hűtlen hozzánk — megad 12 mázsás átlagtermést is holdanként, így valószínűleg gabonatermésünk eléri a 48—50 vagont. S belőle azonnal 9 cséplőgéptől — jóval az alkotmány ünnepe előtt —teljesíteni tudjuk beadási kötelezettségünket, ahogy tavaly is tettük, amikor is az országban a termelőszövetkezetek verse- nyében, augusztus 18-ára elsőnek tettük rendbe teljesen gabonabeadásunkat. Ezt egy szép díszoklevél is bizonyítja szövetkezetünk irodájának falán. S ez az elismerés az idénre kiemelkedően jó munkára kötelez bennünket! Erre minden lehetőségünk megvan. Szövetkezetünk tagsága jókedvvel, bizakodással lát munkához. S ezt a kedvet mi még növeljük azzal, hogy kellőképpen gondoskodunk az emberekről, szövetkezetünk tagjairól. Éppen most, az aratás megkezdése előtt osztottunk 5 forint előleget minden egyes június 1-ig ledolgozott munkaegységre, három hízott disznót vágtunk és — mivel nem terem borunk — 300 liter bort vásároltunk és szétosztottuk a szövetkezet dolgozói között. Továbbá megszerveztük azt, hogy a gabonatáblákon és a cséplőgépeknél a földművesszövetkezet mozgóboltja keresse fel dolgozóinkat, akik sörrel, szörppel csillapíthatják szomjúságukat. így készültünk fel a legnagyobb nyári munkára. Mire van még szükség, hogy 'ó sikerrel fejezzük be az aratáscséplést. Szükség van erős akaratra és kemény helytállásra. Ez pedig, úgy hiszem, nem hiányzik egyetlen magunkból sem. Tudjuk, hogy bő termés elérésével, gyors és időbeni aratással és terménybeadással mi is nagyban hozzájárulhatunk azoknak a célkitűzéseknek a megvalósításához, amelyek pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozatában kifejeződnek. S munkánkat ennek a határozatnak a szelleme hatja át. Megkalapáltuk kaszáinkat, kijavítottuk gépeinket, amelyek az aratáshoz, csépléshez szükségesek és szemünket állandóan a határon, a napról napra egyre jobban aranyló árpa- és búzatengeren és az érlelő időjáráson tartjuk. Minden egyes dolgozónk azt várja, hogy az ősziárpa elérje a sárgaérést, a búza a viaszérést, a rozs pedig a teljes érést és mi kiadjuk a jelszót- ott vágjuk a gabonát, ahol megéreti?