Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1957 március 10 AMIRŐL A SZÁMOK BESZÉLNEK Megyénk 1956 évi munkája a statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hivatal évről-évre jelentésbe foglalja Bor­sod gazdasági, szociális és kulturá­lis tevékenységét A jelentésből hű képet kapunk a megye egész évi munkájáról, a beruházásokról, az elért eredményekről, a hibákról, stb. Lapozzunk csak bele az 1956. évi jelentésbe, amely egy egész vas­kos könyvet tesz ki. A jelentés már az első oldalon le­szögezi: az 1956. évi gazdasági ered­mények kialakulására rányomta bé­lyegét az ellenforradalom. Borsod gazdasági eredménye,­­ az 1956. év első háromnegyed évében elért fej­lődés ellenére, — éves viszonylatban ez előző évinél gyengébb. Mielőtt azonban ennek rövid értékelésére rátérnénk, tekintsünk csak bele ez 1956. évi beruházások listájába. Az elmúlt évi beruházásokat hely­szűke miatt mind felsorolni nem tudjuk, csupán a legnagyobbakat említjük meg. Az Ózdi Kohászati Üzemekben egy elektromos gáztisz­títót építettek, a tűzállóanyaggyár­­ban helyreállították a körkemencét. A két beruházás összege mintegy 15 millió forint. Az ózdi lakosság jobb áruellátásának biztosítása érdekében hűtőházat építettek az elmúlt év­ben. Komoly beruházásokat eszkö­zöltek a Lenin Kohászati Művekben is. A múlt év folyamán történt a ho­mokszállító alagút rész-üzembehelye­­zése, szintén az elmúlt évben adták át a­­2 db 45 tonnás vágánygőzdarut, az ak­záló-üzemet, a KSG-kazánt, a Schuszer-kazánt, stb. Jelentős a mis­kolci pamutfonoda nagycsarnokának részleges­­ üzemhelyezése, amely mintegy 16 millió forintos beruház- vár. A mezőgazdasági beruházások is nagy jelentőségűek. Az ongai állam­ gazdaságiban 200, az alvauj szán­tói tangazdaságban 50 férőhelye tehén­­istállót építettek. A megyében mint­egy 14 db tengeri gárt­­ létesítettek, emely több mint 300 vagon össz­­befogadó képességű. Az ongai állami gazdaságban új tejházat, a boldva­­i ésasá északborse­di erdőgazdaság­­i tak­­lóistállót építettek. Jelentősei: megyén,­ kulturális ber­uuházásai is. A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói részére Jávorhalom egy 60 férőhelyes üdülőt, Alber­t telep—T­el­­­kibánya új kult­úrotthont kapott. Pe­recesen orvosi rendelőt és üzemi konyhát építettek. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése leszögezi: a megye szocia­lista ipara 1956. évben 4077 millió fo­ri­nt értéket termelt, termelése — a helyi iparvállalatok kivételével — nem érte el az előző évit. Az 1855. évi termeléshez viszonyított 4,5 szá­zalékos csökkenés elsősorban az 1956 negyedik negyedévi rendkívüli események következménye, mert 1956 első három negyedévében az ipar termelése 15,3 százalékkal meg­haladta az elmúlt év azonos idősza­kát. A Statisztikai Hivatal jelentése szer­nt az október 2­3-át követő ter­meléskiesés Borsod megye iparában közel 540 millió. Ha néhány mondatban is, de értékeljük iparáganként megyénk iparát. Szénbányászatunk 1956-ban több mint 4 millió tonna szenet termelt. Ha az első három­negyed év termelését külön vesszük, nagyon szép képet kapunk, a negye­dik negyedév termelése azonban ezt lerontotta. A szénbányászatban 40 százalékkal termeltek kevesebbet 1956 negy­edik negyedévében, mint az előző év hasonló időszakában. En­nek ellenére az 1956. évi­­ termelés értéke 2,1 százalékkal meghaladta az előző évit. Érdemes megemlíteni, hogy a megye bányászai 1956 no­vemberében lényegesen jobb ered­ményt értek el az ország többi bá­nyászaihoz viszonyítva. Sajnos azon­ban bányászaink 1956-ban nagyon drágán termeltek. A Borsodi Szén­­bányászati Trösztnél 1956 első ne­gyedévében egy tonna szén önkölt­sége 154,18 forint volt. Az Ózdi Szénbányászati Trösztnél ugyaneb­ben az időben 223.37 forint. 1956 no­vemberében a Borsodi Szénbányászati Trösztnél egy tonna szén önköltsége 424.51 forint, míg az Ózdi Szénbá­nyászati Trösztnél 696,40 forint volt. Az önköltség emelkedését elsősor­ban a bérköltség növekedése ered­ményezte. Novemberben például az egy tonna szénre jutó összes bér­költség mindkét szénbányászati trösztnél mintegy háromszorosára emelkedett. Kohászati üzemeink elmúlt évi termelését is nagyban befolyásolta az ellenforradalom. Kohászatunk munkáját a negyedik negyedévben a sztrájk mellett különösen a nagy­mennyiségű szén- és energiaihiány gátolta, így egy sor kohászati cikk­ből nem sikerült­­elérni az 1955. évi termelési szintet. Nyersvasból közel 80 ezer tonnával, hengerelt acélból közel 65 ezer tonnával, acél öntvény­ből közel 7 ezer tonnával, vasönt­vényből közel 4 ezer tonnával ter­meltek kevesebbet 1956-ban, mint az elmúlt évben. Elismerés illeti megyénk tégla­gyárainak dolgozóit, akik az októberi események ellenére 6,5 millió téglá­val gyártottak többet 1956-ban, mint az előző évben. Sajnos azonban ce­ment­iparunk 8800 tonnával keveseb­bet, termelt Bőr az ipar első háromnegyedévi termelési szintje kedvező arányban állott a kiűzetett bérekkel, azonban a negyedik negyedév ismert politi­kai eseményei az első háromnegyed­év eredményeit lerontották. Éves viszonylatban a 81 millió forintos termeléscsökkenéssel szemben 1125 millió forintos többlet­éért fizettek ki ipari üzemeink. A lakosság zavartalan élelmiszer­ellátásában nagy része volt a helyi élelmiszeripari vállalatoknak. A helyi élelmiszeripari vállalatok 5,9 százalékkal termeltek többet 1956- ban az előző évinél. Csontoshúsból 14.4, sertéshúsból 33.7, kolbászfélé­ből 32.9, szalonnaféléből 18.6, zsírból és zsírszalonnából 6.7 százalékkal emelkedett a termelés. Fehér kenyér­ből viszont nem érte el a termelés az előző évi mennyiséget. Az építőiparral kapcsolatban a következőket közli a megyei statisz­tikai jelentés: az építőipar 1956. évi termelése az előző évi termelési ér­téket 8,3 százalékkal meghaladta, annak ellenére, hogy a negyedik negyedévben a saját építés, szerelési termelés, több mint 42 millióval ke­vesebb az előző év azonos időszakáé­nál. Az építőipar 1956. évben az előző évhez viszonyított 8,3 százalék­kal nagyobb termelési értékét 17,2 százalékkal nagyobb bérfelhaszná­lással érte el. Borsod megye dolgozói az állami erőből történt lakásépítke­zéseken kívül saját erőből és OTP kölcsönökből több mint ezer lakást építettek az elmúlt év folyamán. A mezőgazdasági termelés 1956. évi növénytermelési eredményei az előző évinél lényegesen gyengébbek. A megye kenyérgabona termése — a tanácsi szektorban — a vetésterü­let növelése ellenére közel 260 ezer vagonnal kevesebb volt, mint 1955- ben. A kalászosok termésátlaga — a rozs és zab kivételével — átlagosan 20 százalékkal alacsonyabb a múlt évinél, ugyanez vonatkozik az őszi betakarítási növények termésered­ményeire is. Az 1956. év őszén elvetett kenyér­­gabona vetésterülete — elsősorban a tanácsi szektor vetésterületének csökkenése következtében — közel 32 ezer kat.­holddal kisebb az előző évinél. A gépállomások által végzett ösz­­szes munka 1956-ban 14 százalékkal haladta meg az előző évit. Ez a nö­vekedés a tavaszi és nyári idény kedvező teljesítésének eredménye. A statisztikai jelentés hűen tük­rözi az ellenforradalom kihatását a mezőgazdaságra. 1956 október 23 után a megye termelőszövetkezetei­nek több mint 60 százaléka felosz­lott, közel 11 ezer termelőszövetke­zeti tag tért vissza az egyéni gaz­dálkodáshoz. Borsod megye állatállományá­ban az 1956 október 27-i reprezentatív megfigyelés adatai szerint a szarvas­­marhaállománynál mutatkozik csök­kenés. A megye szarvasmarhaállo­mánya mintegy 5000 darabbal keve­sebb az előző évinél. Sertésállomány az állam a gazdaságokban csak 74,7 százaléka volt az év végén a tava­knak. Az egyéni gazdaságoknál szintén nagyobb a­rányú csökkenés történt. Sertésvágások száma közel hétszerese az előző évinek. Borsod megye kiskereskedelmi és közétkeztetési vállalatai 1956. év folyamán több mint 3,2 milliárd fo­rint eladási forgalmat bonyolítottak le. A lakosság 13 százaléka, 373,5 millió forinttal több árut vásárolt, mint 1955-ben. Ebből az összegből mintegy 130 millió forint árueladás a negyedik negyedévben a rendkí­vüli események hatására fellépő vá­sárlási lázzal kapcsolatos. A szociális helyzetről szólva a jelentésből kitűnik, hogy 1956. év folyamán javult az orvosellátottság a megyében. A Hon­véd-kórház átvételével, a megyei Semmelweis-kórház ágyainak száma több mint 200-al szaporodott. Azon­ban ez az ágyszámemelés még nem fedezi a szükségletet. Az ágykihasz­nálás még így is nagyon magas: 91 százalékos. A szülőosztály teher­mentesítése érdekében, másrészt pe­dig a szülőanyák érdekében két új szülőotthont létesítettek Szer­encsen, Sárospatakon, amely csaknem más­félezer anyának teszi lehetővé, hogy ot­cához közel, higiénikus körül­mények között szülhessen. Két osz­tályt létesítettek olyat, amely Észak­m­­agyarországon eddig még nem volt: urológiai sebészeti osztályt és a gyermeksebészeti osztályt. A gondozóintézetekben nyilván­tartott tbc. és nemibetegek szám­a emelkedett, különösen Miskolc vá­rosban. A tbc-s megbetegedéseknek Miskolcon több ,mint 32 százaléka gyermekeknél fordul elő. A terhes­ség megszakításával kapcsolatos rendelkezések hatására az előző évi­vel szemben az elvetélések száma több mint kétszeresére emelkedett. A statisztikai jelentés híven tükrözi, hogy az ellenforradalom igen súlyo­san érintette a kulturális területet is. A megye kulturális ellátottságát tekintve, színházi és mozielőadások száma és látogatottsága nem éri el az 1955-ös szintet. A bemutatott fil­mek 24,6 százaléka magyar, 24,4 százaléka szovjet, 23,3 százaléka népi demokratikus, 27,3 százaléka pedig egyéb. Könyvtáraink látogatottsága, a ki­kölcsönzött könyvek száma a sző­kébb ellátási lehetőségek ellenére is emelkedést mutatott 1956-ban az elmúlt évhez viszonyít­va, ennek ellenére Miskolcon egy olvasóra még egy könyv sem jutott, ami nagyon­ szomorú kép, hiszen Szegeden nyolc könyv jut egy olva­sóra.• A Központi Statisztikai Hivatal 1956. évi jelentésével nem volt szán­dékunkban teljes egészében részle­teiben foglalkozni, csupán a legfon­tosabbakra tértünk ki e cikken be­lül. Úgy gondoljuk, e néhány jellegze­tes adatból is világos képet kap az­ olvasó arról, hogy az ellenforrada­lom milyen szörnyű nagy károkat okozott az 1956. évi gazdasági élet­­ben. A statisztikai hivatal Borsod m Me­gyei igazgatóságának 1957 janur jelentése már azt bizonyítja, hogy megyénk dolgozói újra magukra ta­láltak s mindent elkövetnek, hogy az ellenforradalom okozta károkat mielőbb helyrehozzák. Kívánjuk va­lamennyi dolgozónknak, hogy az 1957-es évet sokkal eredményeseb­ben zárjuk, mint az elmúlt eszten­dőt. Ehhez a munkához kívánunk. Borsod megye valamennyi dolgozó­jának sok sikert, erőt, egészséget. Egry Béláné, a megyei statisztikai hivatal munkatársa, Gácsi Miklós, kohómérnök, orsz. gy. képv., Szili Ferenc, az ózdi széntröszt főmérnöke, An­tal­köz József, az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanács elnöke, Os­­váth Ferenc, a putnoki mezőgazda­­sági technikum igazgatója, Réihly Gyula gépészmérnök, dr. Balogh Béla megyei­­főorvos, Szebeni Győző megyei népművelési oszt. vezető. A DIÓSGYŐRI Élelmiszerk­iske­­reskedelmi Vállalat igazgatója, Tóth József elv­társ közölte velünk, hogy a Tejcsárda március 10-től újból 5 órától lesz nyitva. Az ellátás zavar­talan biztosításához szükséges, hogy a tejet, illetve a süteményt szállító vállalatok időben szállítsák a meg­rendelt árut. Köszönetét fejezi ki Kassai Aladár levélírónak és kéri, hogy a jövőben is tegye meg hasznos észrevételeit. A XXI. SZÁMÚ Állami Építőipari Vállalat Budapestről közli, hogy Ta­kács János ügyét a szerkesztőség megkeresésére elintézte. Takács Já­nos három napon belül személyesen jelentkezzen a rudabányai építés­­vezetőségnél.* A MISKOLCI 36. SZ. Autóközle­kedési Vállalat: MÁVAUT-jegy visszatartási elismervények meg­szüntetésére a felsőbb hatóságokat értesítették. Intézkedés történt or­szágos viszonylatban is. Rövidesen rendelet fog megjelenni, amely ren­dezi végérvényesen az ügyet. * AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI Áramszolgáltató Vállalat Árvai Bá­lint aszalói lakos panaszával kapcso­latban értesít, amennyiben a megyei tanács a vállalatnál megrendeli a közvilágítási lámpákat, úgy azokat felszerelik. Az angaujfalusiak pana­szára közli: amennyiben a megyei tanács­­a hitelkeretet biztosítja, a villany bevezetésének semmi aka­dálya. POSTAIGAZGATÓSÁG, MIS­KOLC. »Miért nyit a Malinovszkij­utcai postahivatal csak 10 órakor.« A Közlekedés- és Postaügyi Minis­térium rendelete alapján, vidéki vá­rosokban, ahol több hivatal műkö­dik, a felvételt végző postahivatalok szolgálati ideje 10-től 18 óráig, a pénz be- és kifizetési idő 10-től 17 óráig tart. Felterjesztést tettem olyképpen, hogy a szóban lévő hiva­tal szolgálati ideje 8-tól 14 óráig tartson, amelyre választ még nem kaptam. (Szabó Elemér, ig. h. v.) * JUHÁSZ FERENC borsodsziráki volt vb. elnököt az ellenforradalmá­rok váltották le, amit törvénytelen­nek tartunk. Az ügyet kivizsgáltuk és március 1-i hatállyal Juhász elv­­társat eredeti beosztásába vissza­helyeztük. (Sándor Dezső vb. titkár: Edelényi J. T.)* ÓZDON a mogyorósvölgyi föld­mű­vesszö­vetkezeti tagok tájékozta­tására az Ózd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága közli, hogy a nevezett szövetkezet 1956. évi mérlege elkészült. A mér­leg eredménye sajnos visszatérítést nem tesz lehetővé. Az erre vonatkozó intézkedéseket a taggyűléseken is­mertetni fogjuk. (Tóth József ig.­eni.) m­egírta, illetékes szerv válaszol V­ágon még mindig nem hitt a táviratnak, gyorsan pakolt és az esti vo­nattal utazott fel Pestre a cég Fiumei úti irodájába. Ahogy odaért, majd hanyatt esett az ijedtségtől. Az ajtó felett fris­­sen mázolt új tábla függőt : PÉTER SÁNDOR építési vállalata s­zédülten betámolygott, ahol hidegen és szűkszavúan közölték vele a tényeket, hogy a Grosz és Tsa cég eladott mindent, a Tisza-szabályozás pedig egy időre befuccsolt. A Péter-cég­ különben sem vállalja, mert bányanyitásokkal fog­lalkozik. Zágont tehát nem tudják alkalmazni és végtelenül sajnálják, stb. stb. — De az emberek! A munkásokkal mi lesz? Harminc Szentesi kubikos kenyere van kockám téve! — kiáltott fel. — Rakja spirituszba őket! — kiáltott fel ingerülten a titkár. — Nem tehetünk semmit, nem tudjuk alkalmazni őket. Menjenek haza, vagy fogjanak hozzá halászni. Akkor sem tért magához, amikor már újra az utcán volt. Azt sem tudta, hogy került ki az épületből, csak ment, ment céltalanul, kezében a Grósz és Tia táviratát szorongatva. Hej, te nyomorúságos élet! Egy kávéház terraszán feketét rendelt és belelapozott az asztalon heverő újságba. A Pesti Hírlapban akkoriban je­lent meg Szöllösy Ernő közgazdász tanulmánya a zemplén­­hegységi falvak életéről­ .Tekintetbe véve, hogy ezekben a falvakban nincs lehetőség a földek művelésére, magasan fekvő hegyolda­lakon jóformán nem terem meg semmi, nagy jelentőség­gel bírna, ha megnyitnák végre a kőbányákat, amelyek nemzetgazdasági érdekből is fontosak, s lehetőséget ad­nak az elmaradt életszínvonal emelésére is. Talán nem elvetendő javaslat az sem, (amit ennnek neves képvise­lőnk mondott a Ház legutóbbi ülésén) amely szerint községi társulásokat kellene szervezni kisebb kőbányák megnyitására. A lakosság szívesen hozzájárulna ehhez, akár részvények vásárlásával is. Meg kellene kísérelni” . Zágon István belemerült, az újságcikkbe, micsoda me­rész gondolat, nagyszerű elképzelés. Vasárnap délelőtt felkereste Szöllösyt a lakásán. A következő napokban pedig kidolgozta a tervet. Kész tervvel ál­lt elő, amely szerint igenis, megvalósítoták a­­köző­gazdász elképzelései. Bejelentette, hogy megkísérel kőbá­nyát nyitni. 200 pengő készpénz van a kezében, de megpró­bálja. Legfeljebb belebukik, ha nem sikerül. Édes Istenem: Csupa küzdelem az élet, és az ember vagy felivel a ma­gasba, vagy pedig lent marad a szürkeségben. ,1Ma, június 23-án tölti be huszonnyolcadik évét Ma van a születésnapja. Más okos ember elhalaszta­ná ilyenkor az utazást. Otthon töltené az ünnepet: ünnepi ebéd­del, pezsgővel, csókokkal, jókívánságokkal,­­ mindennel, ami szép és ami jó. Dehát ő hová menjen? Szólítsa meg az első embert és cipelje fel a szállodai szobába? Vagy utazzon haza Biharba? Egy születésnap miatt? Nincs veszíteni való ideje. Azalatt, míg otthon lustálkodna, körülnéz Újhely kör­nyékén. Darabig még töprengett, aztán hirtelen elhatárolással a Keletibe sietett. Nagy-nagy felszabad­u­lt­ságot érzett magán, amikor el­indult a vonat. Ismeretlen tájak, ismeretlen emberek felé utazik. Vajon hogy fogadják majd a tervét? Kinevetik, bo­londnak nézik, vagy megértik? És­­ hogy fog eléjük állni? Mit fog mondani? Mit is fog mondani? Hiszen a lehetetlent kísérli meg. Idegen faluba utazik, hogy segítsen a nyomorúságban élő parasztokon és persze, biztosítsa a saját kenyerét is. Kínai fal áll előtte és ő két­száz pengő zsebpénzzel, puszta ököllel akarja bevenni. Visszaf­orduljon ? Még nem késő. Han,utazha­t Biharba. A kávát, meg a kaszát ott is megtalálja. Kaszálni fog a mérnök úr. Diplomával a zsebébe­. Menjek, ne menjek? Titkon, lopva, a szive mélyén feltámadt a sejtés, a pa­rasztember örökös kisebbségi, érzése az urakkal szemben, hogy talán jobb volna, visszafordulni, jobb lenni el sem kez­deni semmit, meg: ezer ellenség aka­dni.gordafifi men: az emberek csökönyösek, hallani sem akarnak majd arról, hogy megbolygassa földjüket, ame­­lyért ősidők óta küzdenek. A vonat kerekei azonban~-----t ütemesen zakatolták: „Pro* I báld meg, próbálá­ meg”. **”**' Vagy nem ezt zakatolták? *•••••• Zágon Istvánnak ezt zaka* tolták. Másnak mást. Annak a pufókképű állapotos asszonynak, aki Zágonnal szemben ül, például ezt zakatolták: „Fiú lesz, fiú lesz!” Zágont józan természettel áldotta meg az Isten. Ami az ivást illeti,­­ nem ütött az apjára. Utálja a kártyát is és komolyan szerelmes nem volt még életében. Azok a futó ka­landok, melyek csak egy vagy két hétig tartottak, messze vannak emlékezetében. Egyetlen szenvedélye van: a fény­képezés. A kisvonat kígyózva kanyarog a hegyek közt: mintha a mesében járna: könnyűnek és boldognak érzi magát. Szin­te elfelejt mindent. A keserves egyetemi éveket, a Grósz és Tia céget, a Tisza-szabályozást, a szentesi kubikosokat, a Péter-cég titkárát,­­ Budapestet, az egész világot, mintha álmokon utazna. A­z állomás kicsi és poros. Nem is állomás, csak bak­­a■ terház. Jegyet se adnak, a vonaton kell megvál­tani a kalauztól. Még jó, hogy nem az állomáson kell, mert ha ügyes az ember és két-három újabb állomásig el tud bújni a kalauz elöl, akkor letagadhatja, hogy honnan uta­zik. Ez nagy veszéllyel jár, mert a büntetés magas, de azért mindig akadnak, akik megreszkírozzák. Va­n akinek sikerül, de a legtöbbnek nem sikerül. Mert a kalauzok osztalékot kapnak, bizonyos százalékot a bevételből és nagyon vadász­nak a potyautasokra. Az állomás csak azér t van, hogy minis legyen valami. Mert inne­”, mén hamm kilóm.** erre van Páter hora. Fidhen hóban, szélben legalább tudnak hova elh-’^ni az emberek No mer, a.vé*t. h.m­it a. wzető tudta. hol kell mongil'ni. Zánon Istvá­n envpdni j? n. imnotrói. Nem vá.­*4 Senki. Vem, is 1 elavto fio/nl*i'eek­ 'Fr.n/,'1 ,'­7 m­nnd n.ekt O'* ocnfr •?/rí., OTP*—Ö n nn? b •“ ladt. Monns knofa+nrt, holott gI n.z Útin., homlokon. ÍV*1 alatt, a háton k­r.oesm­ese.rm^-k anönmtö*?**, de ezt nem érezte. Semmit sem­ érzett. Semmit a világon, csak­ ezt a gyönyörű júniusi vasárna­not. C­IFRA­YOMORÚSÁG .........................

Next