Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-12 / 293. szám
Péntek, 1958. december 12. A magyar párt- és kormányküldüttség megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját A magyar párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a prágai Vitkov hegyen az ismeretlen katona sírját és a Nemzeti Pantheonban lerótta kegyeletét a csehszlovák nép nagy fiai előtt. Az ismeretlen katona síremlékénél a prágai helyőrség díszszakasza állt őrséget, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség Münnich Ferenc miniszterelnök és Marosán György államminiszter vezetésével elhelyezte az MSZMP és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány koszorúját az emlékmű talapzatán. A koszorú elhelyezése után a katonazenekar eljátszotta a magyar és a csehszlovák himnuszt. ** A küldöttség tagjai ezután koszorút helyeztek el Klement Gottwaldnak, a csehszlovák nép nagy fiának a Nemzeti Pantheonban lévő mauzóleumában. Virágot helyeztek el Antonin Zapotoczkynak, a csehszlovák munkásmozgalom nagy harcosának síremlékén is. * A magyar párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt megtekintette a főváros nevezetességeit. Vrsovice külvárosában meglátogatták az előregyártott elemekből készülő új munkástelepülést. Ezután Visehrádot, a cseh királyok egykori Prága (MTI) székhelyét, majd a prágai óváros nevezetességeit tekintették meg. Megnézték a sztrahovai stadiont, a hagyományos tornabemutatók színhelyét. Végül a prágai városházán Szvoboda főpolgármester látta vendégül a küldöttség tagjait. (MTI) Az afrikai népek értekezletének szerdai ülése Akkra (TASZSZ—AP) Az afrikai népek akkrai értekezletének szerdai ülésén dr. Kiano kenyai küldött kifejtette, hogy mozgalmának alapelve az erőszaknélküliség, de mivel a kolonializmus maga is erőszakra épül fel, képtelenség volna lemondani az erőszakos módszerekről. Javasolta, hogy állandó pánafrikai felszabadítási titkárságot és pénzügyi alapot létesítsenek a szabadságharc irányítására, s összehangolására. Követelte, hogy minden afrikai állam ismerje el az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát. Ernest Ouandi (Kamerun) követelte, vessenek véget Kamerun mesterséges megosztottságának és népszavazás útján egyesítsék az Anglia és Franciaország által megszállva tartott kameruni gyarmatot. Tájeb Szlim tunéziai küldött hangoztatta, hogy a tunéziai nép és kormánya továbbra is, sőt ma is inkább, mint valaha, kész minden erővel segítséget nyújtani a szabadságukért harcoló algériai hazafiaknak. ÉSZAKMAGYARORSZÁG» A NATO katonai bizottsága jövő heti értekezletén megvitatja a Rapacki-tervet Párizs (AFP) Az AFP arról ad hírt, hogy a NATO katonai bizottságának jövő héten Párizsban megkezdődő kétnapos értekezletén a módosított Rapacki-tervet vitatják meg elsősorban ------------------------poo------------------------ A iraki összeesküvésről Bagdad (Reuter) Az iraki sajtó szerdán támadta Rountree amerikai külügyminiszterhelyettest és közel-keleti útját összefüggésbe hozta az iraki rendszer ellen szőtt összeesküvéssel. A Rilad így ír: Rountree-t azért küldték ki, hogy pontosan megfigyelje a belső helyzetet és jelentést tegyen a felszabadult arab államok elleni összeesküvés módozatairól. * Bagdad (TASZSZ) I. Breznyikovszkij, a TASZSZ tudósítója írja: Mint eddigi közlésekből kitűnik, a nemrég leleplezett iraki kormányellenes összeesküvés az összes előzőknél sokkal nagyobb arányú és gondosabban előkészített cselszövés volt. Megvalósítását december 9-re vagy 10-re tervezték. Az összeesküvést úgy fedezték fel, hogy feltartóztattak olyan gépkocsikat, amelyek fegyvereket és lőszert szállítottak Bagdadba, az összeesküvőknek. Ekkor többet letartóztattak és több fontos, az összeesküvés kirobbantására vonatkozó feljegyzéseket találtak náluk. Az összeesküvés számos részlete még ismeretlen, de már most is világos, hogy szálai külföldre vezetnek. Az Ar Raj Al Am például azt írja, hogy az amerikai felderítő szolgálat „tudott az Iraki Köztársaság ellen tervezett bűnös összeesküvés előkészületeiről és időpontjáról”. (MTI) Tizenkét méterrel arrébb tolnak egy hidat a budapesti miskolci műúton A Borsod megyei Mályi Téglagyár bővítésére mintegy 5 millió forintot fordítanak, hogy az üzem dolgozói jövőre már nagyobb mennyiségű tetőfedő cserepet is készíthessenek. A jelentős beruházásból az üzem és az elmúlt években feltárt agyagbánya között ezer méter hosszú új drótkötélpályát szerelnek fel, amely szükségessé teszi, hogy jó pár méterrel áthelyezzék a régi pályát is. A munkákat a Miskolci Cementipari Gépjavító Vállalat végzi. A dolgozóknak nem kisebb feladatot kell megoldani, mint a budapest—miskolci műutat átívelő védőhidat 10—12 méterrel arrébb helyezni — közvetlen az új drótkötélpálya alá. A vállalat műszaki vezetői elhatározták, hogy a csaknem 10 méter magas betonból készült védőhidat elfűrészelik és görgőn tolják kijelölt helyére. A számítások szerint a munkát februárban végzik el és az 36 órát vesz majd igénybe. A Mályi Téglagyár vezetői most kéréssel fordultak a Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozóihoz, hogy a termelés zavartalan biztosítása érdekében a kötélpálya szerelését 1959 március 1-ig fejezzék be. A mályiaknak ugyanis jövőre a téglagyártás mellett 3 millió tetőfedőcserepet is kell készíteniük. Ezt pedig csak úgy tudják teljesíteni, ha a nyersanyagot egyenletesen kapják a bányától. -------- ooo■■ .....——---------------- 15 fokos hidegben kemény munkát végeznek a rudabányai vasércbányászok A Gömör-Szepesi Érchegység lankáin elterülő Rudabánya községben beköszöntött az „igazi” tél. A hőmérő higanyszála már napok óta mínusz 10—15 fok között ingadozik. A száraz hideg nemcsak a vasérc-bányászok, de a gépek munkáját is megnehezíti. A zord időjárásban különösen a szállítás akadozik. A legtöbb gondot a vasérccel megrakott csillék befagyása okozza. Ezért a műszaki vezetők javaslatára most a megpakolt csilléket csak döntésre hozzák ki a záróból. A kemény hidegben meglassult a munka a bánya külszíni fejtésein. A dolgozók megsokszorozódott erővel sem tudják tervüket teljesíteni. A dömperek, exkavátorok indítása nehézkes és a gépek munkája a hidegben gyakran megbénul. Emellett sok esetben befagynak a sűrített levegő vezetékek. A bányaüzem vezetői már megtették a szükséges intézkedéseket. A sűrített levegőt továbbító csőhálózatot szalmával fonatják be, a síkos utakat pedig homokozzák. A külszíni dolgozók részére melegedőket rendeztek be, ahol meleg kávét fogyaszthatnak. A bánya dolgozói úgy számolják, hogy december 15 és 20-a között — a kemény hideg ellenére is — teljesítik éves tervüket és megfelelő minőségű vasércet küldenek a borsodi nagyolvasztókba. . ímmes lettek . . . Szerdán délben a diósgyőri Anna-bánya az év legnagyobb eseményét ünnepelte. Igaz, hiányzott a diadalkapu, a szorzásos zene és fényes külsőség, de az ünnepet nem a külső pompa teszi igazán ünneppé. A résztvevők sem öltöttek sötét ruhát, nem kötöttek nyakkendőt, hanem kissé szokatlan öltözékben, amúgy szénporosan, gumicsizmásan, vizesen jöttek, ahogyan a bányában dolgoznak. Mégis volt ebben az ünnepségben valami megkapó, valami nagyon szép. Néhány nappal ezelőtt ugyanis az üzemvezető főmérnök kiszámította, hogy az éves terv teljesítéséhez mindössze 600 csilleszén hiányzik. Ezt ki lehet hozni a bányából egy 24 óra alatt, ha mind a három műszak összedolgozik, így cselekedtek. Soha ilyen »meleg csákányváltást« nem láttak a sötét bányafolyosók. Senki sem fogadkozott előtte és ígéretet sem tettek nagy szavakkal, egyszerűen csak dolgoztak. Tegnap reggeltől izgatottan és türelmetlenül számoltak: már csak 100, már csak 50, már csak 52, és végül 12 óra előtt tíz perccel a Simon-brigád felszínre küldte az utolsó csille szenet is. A csillét körülvették az emberek s úgy nézték, simogatták a tekintetükkel, mintha ez lenne az első életükben ...Ez évben derekasan dolgoztak, ha a termelt szenet csillékbe rakva, katonás sorrendbe állítanánk, ez a sor Budapestig érne és onnan vissza Annabányáig. Tegnap délben egy palanatra még a legszorgalmasabb bányászok is letették a szerszámot, hogy megszorongassák egymás kezét. A kaparó zúgása is elhalt, de csak azért, hogy újult erővel feldübörögve hirdesse: Anna-bányán újabb nagyszerű eredményekért, sok csille terven felüli szénért indultak harcba az emberek. SZERZŐK MŰVEIKRŐL Új könyvemet szimfóniának neveztem... Körössényi János: Pillangós nyári nap szén négy tételből, négy kisregényből áll. De azt is mondhatnám: egy regény, mivel a gondolati vezérmotívum oly szoros egységbe fogja a tételeket, hogy szinte minden mondat zenéjében egy gondolat lüktet, bujkál, játszik, néha feltör és eláraszt mindent, akár egy szimfóniát átfutó motívum. Annyi bizonyos, napjainkban másképpen írunk realista regényt is, mint valaha például Tolsztoj. Nem szándékom mélyen behatolni ebbe a problémakörbe, csupán arra gondolok még, hogy a modern regényúgy épül, mint a korallsziget: parányi, apró részletből és finom megfigyelésből. Nem meséjével, inkább atmoszférájával hat, mely ügy borul figurákra és történetekre, akár világunkra a világűr. Akkor jó a regény, ha az olvasó nem tud elmenekülni, kiszakadni belőle. Aztán azért is szimfónia ez az írás és nem klasszikus értelemben vett regény, mert hőse időnként más alakban, más időben és más természettel bukkan elénk, de annyira sohasem ellentétes eredeti alakjával, hogy jellemében gyökeresen megváltozna. Tragédiája, hogy külső, különféle hatalmak, aztán belső kétségek és gátlások óriásként tenyerelnek rá, nem engedik olyan emberré nőni, olyan harmonikussá, amilyen hajlama szerint is lehetne. Pedig a boldogság ott van a keze ügyében, csak valami mindig elhessenti, akár gond az álmot. A Magvető Könyvkiadóhoz intézett számtalan kérdésre, hogy mikor jelenik meg reneszánsz-trilógiám második kötete, most alkalmam van válaszolni. Úgy tudom, még ebben az esztendőben, Zöld mezőben árva holló lesz a címe. Tiltakozó nagygyűlés az atom-és hidrogénfegyverek használata ellen Az Országos Béketanács, a SZOT, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága és a budapesti nőtanács csütörtökön tiltakozó nagygyűlést rendezett a MÉMOSZ-székház kongresszusi termében az atom- és hidrogénfegyverek, használata és az azokkal folyó kísérletek ellen. A nagygyűlésein többszáz érdeklődő jelent meg. Ott volt a béketanács afrikai vendége, Willis T. G. Airey újzélandi egyetemi tanár, a Békevilágtanács tagja, az Újzélandi Béketanács elnöke. A nagygyűlést Szakasits Árpád nyitotta meg, majd a nagygyűlés előadója, dr. Straub F. Bruno, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács alelnöke emelkedett szólásra. tt állnak hárman, egymás mellett és farkasszemet néznek a tiszttel. Most az országútra kanyarodik egy frukker, állig felfegyverzett tiszt ül a bakon, két tiszt lóháton hátulról kíséri. A kocsi megáll, a láncra fűzött foglyok parancsszóra tovább haladnak. Régi recept. Csuta Károly jól tudja, mit jelent a hajnali kocsikázás. Ez a fehérterroristák módszere. Hajnalban kocsira ültetik a kiszemelt áldozatot és kint, egy erdőhajlatban, a homokbányánál agyonverik. Mindhármukat feltuszkolják a kocsira és a két ló lassan, poroszkálva megindul. Nagyokat huppan a kerék a kátyús úton. Jó tíz perc múltán a tiszt gúnyosan hátraszól: — No, eee-elvtársak, mit üzenünk haza? — s ujjával Csuta felé bök. — No, te! Most se szólsz?! Lassan hangzik a kurta válasz, az üzenet, melyben szinte láthatóan izzik a búcsú rövid, de szép harcos életétől. — Feleségemnek üzenek. Nevelje fel tisztességgel a gyermekeinket, ha felnőnek, csak annyit mondjon nekik, becsülettel harcoltam a munkásosztályért. — No jó. És maga? — fordul most a tiszt Fűzi felé. — Én is csak annyit: mindig becsülettel, tiszta szándékkal dolgoztam a szegény népért, szerettem a családomat és ők tudják, hogy mindent megtettem értük. Más üzennivalóm nincs. Aztán Sárkány elvtárs üzent. Röviden, megrázóan. A frákker megtorpan. A három kommunista mégegyszer megöleli egymást. A kísérők leugranak lovukról, kirántják kardjukat, magasba emelik. A pengéken megcsillan az ég alján lassan felbukkanó nap bíborsugara. A gyilkos suhintás azonban késik. Játszanak. Kínozzák őket, hadd szenvedjenek még egy kicsit. Aztán csörrennek a hüvelybe visszalökött pengék. Ismét a kocsira tuszkolják őket. Borzalmas hajnal! A lovak patkója megint a kövesúton csattog. A nap, mely előbb bíborsugarával nyilazza az éjszaka árnyait, lassan kibújik az ég alján. A sorompóhoz érnek. A sorompóőr rémülten hátrahőköl és arcára kiül a szánakozás, amint a kocsi elhajt előtte, kibuggyan száján a részvét: — Hát így kell látnom, Csuta elvtárs?! — Eee elvtárs?! — hördül fel a bakon ülő tiszt és visszarántja a gyeplőt. Leugrik a kocsiról és nekiesik kardlappal a rémülettől szinte megdermedt embernek. Reggel van már, mire a kocsi Sárospatakra ér. Belökik őket a járásbíróság börtönébe. Kuzsmitzky Péter elvtárssal találkoznak itt, akit szintén Újhelyről hoztak ide. Kezén bilincs feszül, kulcsát nem leli a börtönőr. Nem sokat teketóriáznak, feszítővas kerül elő és azzal tépik le a bilincset úgy, hogy a húst is lemarják csuklójáról. Kegyetlen napok következnek. A sötét cellából hazafelé szállnak a gondolatok. Otthont, családot, rég nem látott kedves arcokat idéz az emlékezet. Ott is csak könny hull könnyre, reménytelen várakozás, egész életre ígérkező bánat. Fiatal, életerős asszonyok, öreg édesanyák és a bánatban talán megőszült feleségek öltik magukra lélekben a szívettépő fekete gyászruhát. Ártatlan, mit sem sejtő kis munkásgyerekek keresik, álmukban zokogva hívják a szerető apát, a testvért. A fehr terror nem ismer irgalmat. Asszonyok, feleségek, éjnek idején lopakodva, gyalog vágnak neki a hosszú útnak, Sárospatakra. Tiszta fehérneműt és valamicske szűkös élelmet visznek szeretteiknek. De a börtönőrök „humanitása” csak busás pénzen vehető meg. Ha jól megfizetik, 5—10 perces beszélgetést is engedélyeznek, de ahol nincs pénz, ott még a csomagot sem adják be a rabnak. És a kínzás nem ér véget. Csuta Károly negyvened magával kerül át Sárospatakról a miskolci börtönbe. Itt estétől hajnalig hallja a tiszt urak tivornyázását a börtön tőszomszédságából, a Korona szállóból. Jantek elvtárs, a hernádnémeti direktóriumi elnök a cellatársa. A szomszédos zárkában Rédei elvtárs, egy sárospataki tanár. Hamar megtalálják a kapcsolatot. Egyik reggel a város katonai parancsnoka és teljhatalmú ura, az „uzsoki hős”, Nagy Pál generális megszemléli a bebörtönzött kommunistákat. Vigyázzba állnak. A tábornok percekig sétál a hosszú sorfal előtt. Hirtelen megáll, szembefordul egyikükkel. — Na, te ki vagy? — bök a mellére. A fogoly nyugodtan, határozottan válaszol: — Ügyvéd. A generális arca idegesen megrándul. Fejét csóválva lép egyet. — Hát te? — mutat egy másikra. — Újságíró — hangzik a válasz. A tábornok továbbra is a fejét csóválja. — No és te? — kérdi egy őszhajú elvtárstól. — Munkás vagyok. A séta és a kérdezősködés abbamarad. A városparancsnok megáll a sor előtt és szónoki pózzal mondja: — Na, prolik! Figyeljetek ide. Látjátok, milyen bolondok vagytok? — és lovaglópálcájával hanyagul az ügyvéd felé int. - Itt ez az ügyvéd, ez eszelte ki az egészet. Az újságíró megírta, ti pedig, buta prolik, bevettétek. Nohát ezért szenvedtek most. A szemle végetért. A sivár börtönélet folytatódik. Lassan, nagyon lassan, ólomlábon jár az idő. Végre elérkezik Csuta Károly „bűnperének” tárgyalása. Ismét Sátoraljaújhelyen van (1920). A polgárság kíváncsian, a munkások reménykedve tekintenek a tárgyalás elé. A bírósági terem padjai zsúfolásig megtelnek. Ott ül a felesége, sógora és többen a rokonok közül. A bíróság elfoglalja helyét. Az ügyész vádol: — Vádat emelek Csuta Károly ellen, a fennálló társadalmi rend megdöntésére irányuló szervezkedés, izgatás, hatóság elleni erőszak, lázadás és a személyes szabadság megsértésének bűntettéért... A hivatalból kirendelt védő elhadarja a kurta védőbeszédet. Bármilyen hivatkozás, védekezés értelmetlen a „független” burzsoá bíróság előtt. De mért is védekezne?! Amit tett, meggyőződésből, átgondoltan tette. Felelősséggel csak pártjának, a munkásosztálynak tartozik. Nem is tart sokáig a tárgyalás. A bíróság elnöke ledarálja a BTK idevonatkozó paragrafusait, kihirdeti az ítéletet: tíz évi börtön. Ismét becsapódik mögötte a cél-laajtó. Csigalassúsággal múlnak a percek, az órák, a napok mégis lemorzsol 34 hónapot. Közben Budapestre kerül a Gyűjtőfogházba. Egy reggel szokatlan dolog történik. Az őr halkan kopog a cellaajtón. Ilyen még nem történt egész rabsága alatt, aztán belép és sosem tapasztalt előzékenységgel, halkan odasúgja: — Az ügyészségre visszük. Csuta Károlynak, a rabnak nincs naptára. De azért mindegyikük számontartja az időt. Ezt szabad ember nem értheti meg soha. Nem tévedett. 1921. március 22-ét mutat a naptár, amikor átkísérik az ügyészségre. (Folytatjuk.) PERLAI REZSŐ: MINDHALÁLIG.