Északmagyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
(I I Világ proletárjai, egyesületek) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVIII. évfolyam, 101. szám 1962. május 3, csütörtök Vidám, virágos májusi sereg... Csaknem százezer felvonuló a miskolci seregszemlén „Jatt be szép, hogy minden Való szép, Jaj, be szép a Szép .. (Ady) Vidáman zsongó végtelen sorok, virág és. Május, muzsika és kivirult tavasz, és kéz a kézben, közel százezer ember zászlóerdős serege — ilyen volt a miskolci felvonulás, ez volt a május elsejei menet. Egy nagy ígéret és egy nagy Valóság, a szép Ma munkás hadserege menetelt a zászlókat bontó friss, diadalmas tavaszban. A zászlóerdő egyetlen szalagként hullámzott a lágy aranyat szitáló Nap alatt, olyan volt, mintha vörös vitorlás hajók úsznának a feldíszített utcákon. Hajók, amelyeken a Ma és a Holnap hősei jönnek szüntelenül, mintha soha nem lenne vége a színpompás menetnek. Valóság lett és Valóság marad ez az erős, roppant erőt sugárzó májusi menet — a munka, a szocializmus hadseregének egy igen erős zászlóalja hömpölygött végig az évszázados miskolci házsorok között. Egyre jöttek és mintha soha te akart volna végeszakadni a Tavasz, a Május, a Munka nagy menetének; végtelen is, mint az ég, mert felzárkózott hozzá a világ... Most csengenék csak mindennél igazabbul és mindennél tisztábban a nagy látnok költő, Ady szavai: „Tűz, vér, láz, újság, boldog Csupa teremtés lángol a változás, szemekben ...” A világ, az élet, az új világ, új életünk, forradalmas életünk minden változása ott csillogott a májusi felvonulók szemében. S a tarka színek mellett mást is láthatott az ember: kéz a kézben haladtak az emberek, a sorok, a miskolci felvonuláson nem volt magányos ember, párja volt mindenkinek. Az üzemek, gyárak dolgozói magukkal hozták hozzátartozóikat, gyermekeiket, egyetlen nagy családdá forrott össze a májusi sereg. Az egyik gyári munkás, aki a menet szélén haladt, lelkesedésében hirtelen a magasba dobta kislányát és ezt kiáltotta: Békét a világnak! A munkagyőzelmek és a béke mindennél erősebb, vidám és elszánt tömege menetelt május elsején. Ezért volt szép és mindennél felemelőbb. Igazi forradalmas, szabad május elseje volt; forradalmi, mert harcban született, és gyönyörű, mert lelkesített, mert örök és mert örökké a miénk... Mennyire más lett, mennyire újjászületett Ady „Csodálatos, babonás, bús magyarsága”. Életerős néppé, öntudatos magyarsággá kovácsolódott, amely egyre jobban megteremti a nemzeti egységet. Ezt tükrözte a miskolci felvonulás is. Most is elől jöttek a 19-es veteránok, a régi, harcos május elsejék hősei, akik életük kockáztatásával már akkor is a legelsők között meneteltek, amikor még csendőrpofon csattant a gomblyukba tűzött vörös szegfűért. Büszkén tekintettek amelyen a díszemelvény felé, helyet foglaltak megye és a város élenjáró dolgozói, a szocialista munka legkiválóbb képviselői, a párt- és tömegszervezetek vezetői, testvéri csehszlovák nép küldöttei, a Kelet-Szlovákiai Kerület küldöttségének tagjai: Fischer Jozef, a Kelet-Szlovákiai Vasmű osztályvezetője, Rigó Emil, a vasmű pártbizottságának elnöke, Pástor Bartolomej rézolvasztár és Kitka Mikulás, a vasmű beruházási osztályvezetője. Mint hatalmas, tarka mezei virágcsokor, olyan volt az iskolák felvonulása. Öröm csillogott a tiszta gyermekszemekben. Eldönteni, hogy melyik iskola felvonulása volt szebb, talán nem is lehet. Mind szép volt, a hámori vízi úttörők, a MÁV-telepi iskolások, a Herman Ottó Leánygimnázium tanulói, és a Kossuth Leánygimnázium növendékei, akiknek egy-egy csoportja munkaruhában, könyvet lengetve és saját hímzésű szőnyegekkel vonult fel; nagy taps fogadta az iskola baboskendős, kékoverállos lányait, akik a miskolci kertészetben tanulnak a politechnikai oktatás keretében. Zalka Máté Gépipari Technikum diákjait, akik most ünneplik az iskola fennállásának 50. évfordulóját. S így köszöntötte a taps a Diósgyőri Kohó- és Öntőipari Technikum diákjait, az ipari tanuló intézetek növendékeit, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóit és oktatóit, a miskolci MHS repülőklub tagjait, akik az egész utcát átfogó, sárgaszínű vitorlázógépet hoztak magukkal, éppen abban a pillanatban, amikor egy repülőgép húzott el a Széchenyi utca fölött Az üzemek, gyárak sorát a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak rendezett, fegyelmezett sora nyitotta meg. 8000 diósgyőri kohász-vasas emelte magasra a vörös és a nemzetiszínű zászlót. A hangszóró köszöntötte a felvonuló szocialista brigádokat, amelyek a nagy májusi seregszemle tiszteletére példás termelési győzelmekkel öregbítették hírnevüket. Köszöntötte Kalotai Sándor olvasztár brigádját, a vasgyári fűtőház Gagarin-brigádját, a durvahengermű munkásait, akik az első negyedévben 8490 tonna terven felüli hengerelt áruval adtak többet a hazának. Köszöntötte a finomhengermű kollektíváját, amely 1088 tonna anyagot hengerelt terven felül. Messze harsogta a hangszóró Antal András előhengerész nevét, aki társaival nagy munkasikereket ért el a kongresszusi versenyben. A kovácsműhely nehéz munkát végző kollektívájának eredményeit is megismerte ezen a színpompás munkaünnepen a felvonuló sokaság: 1250 tonna kovácsolt árut munkáltak meg terven felül. A nagymúltú, hatalmas vasgyár dolgozóit követték a gyártmányairól ma már világszerte ismert, tizenhétszeres élüzem, DIMÁVAG felvonulói. Elől jöttek az [’’-gyáregység dolgozói, akik a gyárrészlegek közötti versenyben az első helyre kerültek, 5 millió forint értékű termékkel adtak többet terven felül. Példát mutatnak a kongresszusi munkaversenyben. Igen, Ady és Juhász Gyula szavai tisztán és igazán csengenek ma, valóság lett, hogy győz az ember és a munka, amely a szabadság útjára vitt gyász és romok felett, valóság lett a dolgozó nép hazája. S ez a május elseje is a munkát, a Munka új, nagy sikereit ünnepelte. «Jaj, de szép ma a Ma . . . ezt is előre álmodta meg Ady, aki minden magyar költőnél szebben dalolt a harcos, vörös májusokról. Szép és örökké emlékezetes marad a Miskolci Könnyűgépgyár dolgozóinak menete, amely elhozta a gyár egyik kiváló termékét: öt, ma már világhíressé vált emelőtargonca gördült végig a főutcán. A gyárban most készítették el az ötszázadik önjáró emelőtargoncát, amelyet több országba exportálnak. Erőt, akaratot, az alkotás nagy erejét tükrözte az üzemek felvonulása. A Nehézszerszámgépgyáré csakúgy, mint a miskolci bányaüzemeké, amelyek méltán ünnepelték május elsejét: túlteljesítették első negyedéves tervüket. Viharos taps fogadta a 180 éves, kitüntetett Diósgyőri Papírgyár dolgozóinak sorait, az ÉMÁSZ felvonulását, ezt a nagyszerű eredményeket elért kollektívát, amely jó munkájáért most nyerte el a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját az élüzem címmel. Egész városunk büszke az ÉMÁSZ dolgozóira, akik a falu villamosításában országosan is kiváló munkateljesítményt értek el: tavaly 42 borsodi faluba vitték el a kultúrát, a felemelkedést jelentő villanyfényt. Emlékezetes marad a Miskolci Pamutfonoda felvonulása. A lányok és asszonyok „Mindent az emberért, az ember javára” feliratú, hatalmas transzparenst hoztak a sor elején. Ez a fiatal üzem máris a magyar pamutipar büszkesége lett. Szép és rendezett sorokban először vonultak fel Miskolc új üzemeinek,az Ostyagyárnak és a Hűtőháznak dolgozói, őket követte a December 4 .Drótművek kollektívája, majd a Miskolci MÁV Igazgatósághoz tartozó üzemek; a miskolci vasúti csomópont, amely nagyszerű szállítási és műszaki munkájáért elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. Május 1-re a vasutasok is kitettek magukért, soha nem látott munkasikerekkel köszöntötték a tizennyolcadik szabad májust. A szövetkezeti és kereskedelmi vállalatok dolgozóinak lelkes felvonulása még jobban tarkította a miskolci május elsejei seregszemlét. S a soroknak szinte nincs vége, végtelen ez a májusi menet, végtelen, mint az ég, mert csatlakozott hozzá a világ minden népe, azok is, akik még rabságban sínylődnek, azok is, akik már lerázták láncaikat. Mert szerte a világon győznek a májusi (Folytatás a 1. oldalon lesz) A PamuttoBoda dolgozd a^elvonulók között, s.z .!*^ ■ 17 •* 7 A Könnyűgépgyár.dolgozói a május elseje tiszteletére terven felül elkészített targoncákkal vonultak fel a ! t Az általános és középiskolások végeláthatatlan menetét egyetemistáink, a jövő mérnökei zárták le.