Északmagyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Az ifjú választók miskolci nagygyűlésén (folytatás az 1. oldalról.) «églek, a társadalom minden rétegének képviselői —, akik eddigi munkájukkal kiérde­melték a dolgozók megbecsü­lését és bizalmát. Az elmúlt napokban tartott jelölőgyűlé­seken a Város lakosai, Miskolc dolgozói bizonyára ilyeneket jelöltek képviselőknek és ta­nácstagoknak, köztük szép számban fiatalokat is, akik ismerik a nép gondjait, vá­gyait és lelkiismeretesen kép­viselik majd a dolgozók érde­keit.­­­Az­­ a tapasztalat,­ hogy életünk szabad légkörét tük­rözték a jelölőgyűlések, ame­lyeknek résztvevői a gazda Elemével nézték a várost és foglalkoztak annak ügyeivel. Volt a felszólalásokban egészséges a türelmetlenség is, amelyik azt mondja: halad­junk még gyorsabban, tegyünk még többet azért, hogy me­gyénk és városunk szebb, gaz­dagabb legyen. A további megfelelő üte­mű fejlődéshez minden felté­tel biztosítva van. A kedvező feltételek a jelen­tős célok eléréséhez rendelke­zésünkre állnak. Erről tanús­kodik a Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1962. évi népgazdasági terv teljesítésé­ről. A számok arról vallanak, hogy népgazdaságunk szilárd. 1962-ben 9 százalékkal emel­kedett az ipari termelés, 5 szá­zalékkal nőtt a nemzeti jöve­delem és 48 milliárd forintot fordíthattunk beruházásokra. Ebből a hatalmas összegből te­kintélyes milliók jutottak Bor­A gyorsabb ütemet, a lehe­tőségeken belül azok a magá­­val­ ragadó nagyszabású fel­adatok teszik szükségessé, amelyeket a VIII. kongres­­­szus tűzött elénk. A követke­ző három évben fokozatosan el kell érnünk az ötéves terv­ben meghatározott célt: a re­áljövedelmek 16—17 százalé­kos emelései. Ehhez az szük­séges, hogy javítsuk népgaz­daságunk szerkezetét, iparunk és mezőgazdaságunk verseny­­képes legyen a világszínvonal­lal, az­ ipari termelést­ leg­alább kétharmad részben munkatermelékenység fokozá­­­sa útján növeljük. Azon kell fáradoznunk, hogy a mező­­gazdaságban kiépítsük a nagyüzemi termelés korszerű anyagi-technikai bázisát. Amikor eredményesen dol­gozunk, a saját érdekeink szol­gálata mellett részt veszünk abban a harcban, mely a szo­cializmus és a kapitalizmus között folyik. Harcolunk a tár­­­sadalmi haladásért, s a béké­ért. sok megy­ének és Miskolcnak. A nemzeti jövedelem növeke­dését annak ellenére tudtuk elérni, hogy a mezőgazdaság terméseredményeit az időjárás kedvezőtlenül befolyásolta. Időjárási viszontagságokkal most is meg kell küzdenünk. A szokatlanul kemény télre gondolok, amely nem várt mér­tékben növelte üzemeink, köz­lekedésünk és a lakosság szén­szükségletét. Az így támadt nehézségeket azért tudjuk le­gyűrni, mert népgazdaságunk egészséges, szocialista alapo­kon nyugszik és olyan kinccsel rendelkezünk, mint munkás­­osztályunk, dolgozó népünk szocialista öntudata, áldozat­vállalása, lelkesedése. Ezekben a napokban­ is hősi tetteket visznek végbe bányá­szaink és vasutasaink. Erről a helyről is azt kérjük a bányá­szoktól, a bányászfiataloktól, a vasutasoktól, hogy a napi ter­vek­­ teljesítésével, túlszárnya­lásával segítsék elő a népgaz­daságunk számára elengedhe­tetlenül szükséges széntartalé­kok képzését. Az­­ előzőekben — folytatta Rónai elvtárs — több olyan eredményre hivatkoztam, ame­lyeket az elmúlt négy eszten­dőben értek el Miskolcon. Nem azt jelenti ez, mintha ebben a pezsgő, eleven városban már nem lennének problémák. Akad még ilyen jócskán, el­végre azt a csődtömeget és ká­ros örökséget, amelyet a fel­­szabaduláskor átvettünk, törté­nelmileg ily rövid idő alatt nem lehetett teljes egészében felszámolni. Temérdek munka áll még előttünk, de bizonyosak lehe­­­tünk abban, hogy ha olyan lendülettel, vagy még nagyobb odaadással­­ és­­ lelkesedéssel dolgozunk a szocializmus teljes felépítésén, mint a szocializ­mus alapjainak lerakásán, ha a szocialista nemzeti­­ egység jegyében, pártunk helyes poli­tikáját követve összefogunk, s vállvetve dolgozunk, célkitűzé­seinket sikeresen megvalósít­juk. Ehhez pártunk és álla­munk minden segítséget, tá­mogatást megad­­szik, hogy megakadályozzuk a világháború kirobbantását. Ezért kell erősíteni hazán­kat, fejleszteni gazdaságunkat, honvédelmünket, tovább szi­lárdítani soraink egységét, be­csülettel teljesíteni internacio­nalista kötelezettségünket. Meggyőződésünk, hogy a ma­gyar-szovjet­­ barátság fejlesz­tése és­­ erősítése szabadsá­gunknak, békés fejlődésünk­nek, a szocializmus építésének záloga és fontos tényezője, ha­zánk legerősebb támasza. Minden szavasat — egy igen pártunk politikája mellett Az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások nem egyszerűen csak közjogi aktust jelentenek, hogy lejárt a man­dátum, tehát újra választani kell. Ez a választás arra hiva­tott, hogy népi demokratikus államhatalmunk további erősí­tését segítse elő. Minden sza­vazat egy-egy igent jelentsen pártunk VIII. kongresszusán megerősített politikai irányvo­nal támogatásában. A Hazafias­­ Népfront jelölt­jeire szavazni most annyit je­lent, mint egyetérteni a szo­cializmus felépítésének prog­ramjával, ötéves tervünk cél­kitűzéseivel, a béke védelmé­vel — fejezte be nagyhatású beszédét­ Rónai elvtárs. A beszédet többször szakí­totta félbe a lelkes taps, Mis­kolc új választópolgárainak a nagygyűlés résztvevőinek lelkes együttérzése. A nagygyűlés­ befejeztére kultúrműsor következett az ú választópolgárok tiszteletére. Ó. M, Népgazdaságunk szilárd Külpolitikánk a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor országaihoz fűződő barátságunkra épül A szocializmus teljes felépí­tése — hangsúlyozta Rónai elvtárs — nemcsak hazánk fej­lődését, népünk életszí­nt vona­lának emelését szolgálja, ha­nem, nagymértékben hozzájá­rul a szocialista világrendszer erősítéséhez és a béke ügyéhez. A Magyar Népköztársaság külpolitikája a Szovjetunió­hoz és a szocialista tábor or­szágaihoz fűződő megbontha­tatlan barátságunkra és szö­vetségünkre épül. Szerénytelenség nélkül el­mondhatjuk, hogy eredménye­inket — amelyeket szorgal­mas, dolgos népünk áldozat­kész munkájával, a Szovjet­unió és a szocialista táborhoz tartozó országok baráti együtt­működésével, segítségével ér­tünk el —, elégedetten és örömmel veszik számba bará­taink, testvéreink, a szocia­lista országok népei. Ugyan­akkor azok, akiket aligha le­het barátainknak nevezni, kénytelenek voltak változtat­ni rólunk alkotott vélemé­nyükön és hangjukon. Ezt iga­zolják nemcsak a nyugati sajtó hasábjain megjelent jó­zanabb­ hangok, hanem a nem­zetközi szervezetekben meg­szilárdult helyzetünk is. Pártunk és kormányunk a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országával együtt következetes békepolitikát, a két rendszer békés egymás mellett élés politikáját foly­tatja. Hazánk a nemzetközi élet minden területén dokumen­tálja a békés együttműködés szándékát. A már említetteken kívül számos újabb kereske­delmi, kulturális, sportkap­csolatot létesítettünk és ké­szek vagyunk meglévő kap­csolataink további kiszélesíté­sére a kölcsönösség, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása alapján. A Szovjetunió és a szocia­lista országok békepolitikája napról napra újabb és újabb milliókat győz meg arról a világ minden táján, hogy a szocializmus­­ és­­ a béke­­ szoro­san összetartoznak, elválaszt­hatatlanok egymástól. Olyan korban élünk, amely­ben a világpolitikai erővi­szonyok már a béke és a szo­cializmus ügyének kedveznek és az imperialistáik nem ren­delkezhetnek többé kényük­­kedvük szerint a népek sorsá­val. Mély meggyőződésünk, hogy a­­ mai világpolitikai erőviszo­nyok, valamennyi békeszerető nép és minden erő tömörítésé­vel, összefogásával lehetővé te­ —-—pOo-------­ Péntek, 1903. február 1. P Brüsszel után — de mi­előtt p­olitikai okokból és egyetlen ember akara­tából” hiúsultak meg Nagy- Britannia törekvései, hogy belépjen a Közös Piac or­szágai közé. Ezzel a mondat­tal jellemezte a brüsszeli kudarcot még Londonba való visszatérése előtt Heath főpecsétét és megállapítását — elfogadhatjuk. A Nyugat a Nyugat ellen című cik­künkben január 26-án már megpróbáltunk rávilágítani arra a politikai problémára, ami a Nyugatot nem csekély mértékben és — mint Brüsszel példája mutatja — nem is oktalanul aggasztja. Ez a probléma pedig nem­ más, mint De Gaulle-nak, a nyugati világ eléggé koro­sodó, vásott gyerekének ál­landó önállóskodása. Úgy hisszük, a múlt szá­zad végén kirobbant és az­tán elsimult Fashoda-ügy óta még soha sem állt így szemben Anglia Francia­­országgal. Szembenállásának oka pedig: De Gaulle mint erről már többször ír­tunk — betegesen irtózik attól a gondolattól, hogy a Közös Piac országai még egy atomhatalommal gazda­godjanak. Ez esetben ugyan­is eltörpül annak a hozo­mánynak értéke, amit ő visz magával a Bonn—Párizs ér­dekházasságba, és a nyugat­német—francia szupremá­­cia helyzete meginog a Kö­zös Piacon belül. A Közös Piac többi tagja nem bánná ezt, egyedül ta­lán Adenauer kancellár áll De Gaulle mellett, mert a nyugatnémet—francia szö­vetségre építette azt a poli­tikáját, amelytől ő az USA segítsége nélkül is atomot remél egyrészt, európai ural­mat másrészt. Ám pártjának két másik vezetője, Erhard gazdasági és Schröder­ kül­ügyminiszter fontosabbnak tartja Washington kegyeit, mint De Gaulle barátságát. A felháborodott angol sajtó­ban a Daily Telegraph így is értékeli a dolgot, amikor azt írja, hogy „a fő felelős­ség a francia elnöké, de eb­ben dr. Adenauer is oszto­zik, aki valójában sohasem próbálta jobb belátásra bír­ni szövetségesét.” Anglia felháborodásánál lényegesen jelentősebb azon­ban, hogyan foglal állást Kennedy elnök, akinek nem közömbös, vajon a nassaui tárgyalások során kezes­báránnyá tett Anglia bejut-e a közösségbe, és így Ameri­ka érdekeit feltétlenül kép­viseli abban valaki, vagy sem. Ha hinni lehet a Guar­dian Washingtoni tudósítójá­nak, akkor „a Fehér Ház az­zal a gondolattal kacérkodik, hogy komolyan megfenyege­ti az érdekelteket, Európá­ban állomásozó csapatainak visszavonásával.” De Gaulle persze tudja, hogy ez a NATO bukását jelentené, mert az nem lé­tezhet Franciaország nélkül, Adenauer pedig azt is tudja, hogy a NATO fenntartása közös nyugati érdek az Atlanti-óceán mindkét part­ján, ezért reméli, hogy De Gaulle támogatásával zsarol­hatja Kennedy­t. hhogy Kennedy miképpen­­ csillapítja le ezt nyugati vihart, amelyben az a angol sajtó már „Új Napó­leoninak, „Napkirály ”-nak nevezi De Gaulle-t, célozva a francia történelem nagy angolellenes uralkodóira és a brit-európai exportkamara elnöke szerint „a kamara el­fogadja a kihívást. Nem te­hetünk mást, mint támadunk és újra támadunk” — ez még nyitott kérdés. Annyi azonban tény, hogy Brüsszel után vagyunk és nem tudni, milyen döntés előtt áll Nyu­­gat-Európa, valamint az Egyesült Államok. Máté Iván Sorozatos tanácskozás Washingtonban (Folytatás az 1. oldalról.) száz amerikai lapban jelent meg Walter­­ -Lippmann. Azt írja, hogy­ De Gaulle teljesen világos­sá tette: Nagy-Britanniá­­nak a Közös Piacból való kizárásával le akarja szű­­­­kíteni az Egyesült Álla­mok politikai befolyását, amennyire csak lehet. — Saját magunkat csapnánk be — írja Lippmann —, hogy ha azt hinnők, hogy ez az ak­a­ció csupán egy epizód, amelyet a történelem elmos majd. Ugyancsak becsapnánk magun­kat, ha azt hinnénk, hogy a tá­born­ok valamiféle Napoleon­­útársrati Bár politikai gondol­kozása mélyen a múltban gyö­keredzik, De Gaulle több ízben bebizonyította, hogy van ér­zéke a jövő iránt. Mindez az Egyesült Államok számára azt jelenti, hogy nehéz és gyors átértéke­­­­lést kell végrehajtani eddig követett külpolitikánkban, amelyet Roosevelt, Tru­man, Eisenhower és Ken­nedy alakított ki. Ez az amerikai politika azon alapult, hogy­ a nyugat-európai országok nem tudják magukat megvédeni az Egyesült Álla­mok segítsége nélkül, s ez ve­zette ki az amerikaiakat hagyo­mányos elszigetelődési politiká­jukból. De Gaulle azonban úgy véli, hogy befejeződött az a háború utáni időszak, amikor az Egyesült Államok Nyugat- Európa védelmezője és egyben bankárja volt.­­ Lippmann cikke befejező ré­szében a szovjet politika esetle­ges reagálását mérlegeli a nyu­gati szövetségben támadt zűr­zavarra, s megállapítja: a vi­lágbékét az Egyesült Államok és a Szovjetunió nyerheti meg, vagy vesztheti el. A RAJNAI VÁRKASTÉLY Jó TÁVOLB­AN FELTŰNIK LERASZNOSZTAVSZK. K­ZEROV TÉTOVA PILLANTÁ­ST VET BARÁTJÁ­RA. VAJON ÉL-E MÉG? ...............................................................Ma»8gSMB8EB> *í­­ HOMOKFUTÓ NYAKTÖR­Ő SEBESSÉGGEL ELROBOG Különleges Rendelteteké} Erőmű mellett, az » £ nergitet«­­ előállítjuk, az épülettömb SZÉPSÁGÁBAN RADARBERENDEZÉSEK »FÜRKÉSZIK EGET. HATALMAS ERNYŐIKEN OTT FÉNYLIK A­­ HOLD WIGMF DISKS'/ /..? TÍSl­ A/vérry. 7-4 ji MŰSZEREKET FIGYELŐ TUDÓSOK NEM SEJTIK, HOGY A TITOKZATOS JELENSÉGET, AMELYNEK EREDETÉRE NAPOK ÓTA H­A­ BA KERESNEK MAGYARÁZATOT. RAJTUK KÍVÜL MA'S IS ÉSZLELTE, ÉS FELFEDEZÉSÉÉRT AZ A FÉRFI TALÁN AZ ÉLETÉ­VEL FIZET. Cs. Horváth Zibor Rajzolta: Sebők Imre Valentyin Ivanov tudományos-fan­­tasztikus regénye nyomán írta: PODARJOV AKADÉMIKUS MAINAP. SZINTE EGY IDŐ­BEN. KÉT TÁVIRATOT KAP. MINDKETTŐT IS RASZNOSZ­ TAVSZKBÓL. ELKÉPESZTŐ TARTALOMMAL. NYOMBAN különrepülőgépet IGÉNYEL. Új VÁROSBA ÉRVE ELŐSZÖR A KÓRHÁZBA SIET.Munkatársának Állapota AMIODALOMMAL TÖLTI EL A tudóst, mégis• • • Rejtélyes eredetű nagyfokú^^* Y A NEM!­A. ILYEN HIRTELEN TAMADT VÉSZES r VÉRSZEMEN­YSÉGE­T EDD IS NEM ISMERT A TUDO­MÁNY. MINDENT ELKÖVETÜNK, DE CSAK VAS­­SZERVEZETÉNEK KÖSZÖNHETŐ. HA ÉLETBEN MARAD. Gyorsan az Erőműhöz ! , KÉREM HAJTSON, AMILYEN SEBESEN ! CSAK TUDJ

Next