Északmagyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
Tasartup, 1563. szeptember 9. ESZAKMAGYARORSZAQ Új arcok a miskolci színpadon •Az új színházi évadok mindig hoznak kisebb-nagyobb mérvű személyi változást a színházak tagságában. Az elmúlt évad végén is sajnálkozva búcsúztunk el a Miskolci Nemzeti Színház több igen kedvelt és tehetséges tagjától. Olyanoktól is, akik hosszú-hosszú évek során, szinte hozzánőttek a városhoz és annak művészeti életéhez, és olyanoktól, akik két-három esztendő után mondtak búcsút városunknak, hogy más színpadon szolgálják nemes hivatásukat. Helyettük az évad kezdetével újak jöttek, s most Ruttkai Ottó színházigazgató szíves kalauzolásával, Kapásné Káplás Éva rajztollának igénybevételével, bemutatunk közülük néhányat. ( Az első rajz modelljét, Lády Zsuzsát aligha kell bemutatnunk a miskolci színházlátogatóknak, mert néhány évvel korábban itt kezdte meg pályafutását, az akkori operatársulatban. Bizonyára sokan emlékeznek még Rigolettobeli Guldájára. Amióta tőlünk eltávozott, több vidéki színháznál működött, áttért az operettre, primadonna lett belőle. Győrből jött vissza hozzánk, a Leányvásárban fog találkozni először újra a miskolci közönséggel. Fillár István Jászai-díjast ábrázolja ez a rajz. 1953-ban végezte a főiskolát, három évet töltött Szolnokon, ahol többek között a Pettyes címszerepében mutatta meg tehetségét, és vált ismertté az országos szakmai közvélemény előtt. Majd Kaposvárott játszott. Az ott töltött hét év alatt a legkülönbözőbb jellegű szerepekben lépett fel — volt például Miller muzsikus, Arnolf, Svejk (Brecht feldolgozásában), Miska főpincér, Sir Basil —, és vált igen népszerű művésszé. Ez a fiatal színész százezrrek előtt tűnik szokolai Ottónak ismerősnek hívják, a Vitel néni két élete című, nagysikerű filmvígjátékban játszotta az ifjú férj szerepét. Két évvel ezelőtt végezte el a főiskolát, azóta Kaposvárott játszott és sok szép feladatot áldott meg. Volt Romeo, és ugyanakkor számos modern zenés vígjáték főszerepét is játszotta. Egy kis késéssel lép a miskolci közönség elé, mert jelenleg állampolgári köteleettségének tesz eleget: három hónapos katonai szolgálatot teliesik... Sallós Gábor következik az alább látható rajzon. Színész és rendező. Pályáját Szegeden kezdte kilenc évvel ezelőtt, később Kaposvárott volt főrendező, majd igazgató. Szerepei közül a szívéhez Bányai professzor kedves nőtt figurája, a Volpone Corvino-ja, de legjobban azt a szerepet szereti, amiben Miskolcon és Pesten is vendégszerepelt: Mike Gábor a Hamletnak nincs igaza című darabban. Az Anna-bál című oper’ett rendezésével mutatkozik be Miskolcon. Virágh Hona a következő, bemutatandó új tagunk. Csak néhány éve van a színészi pályán, a Faluszínháznál és a Kaposvári Csiky Gergely Színháznál dolgozott eddig. Kisebb és nagyobb szerepeket játszott prózában és zenés darabokban egyaránt. Leginkább a modern drámák mai nőalakjait szereti. Sokfajta szerepben találkozunk majd vele. Az itt következő fiatalember, Jutka László tulajdonképpen nem tagja a színháznak, de egy évig itt fog dolgozni főiskolai ösztöndíjasként. A tanulmányi rend szerint ugyanis minden utolsóéves rendező-hallgató annál a vidéki színháznál tölt egy évet, ahol a vizsgaelőadását rendezi meg. Miskolcon eddig kb. tíz rendező vizsgázott. Ádám Ottó nyitotta a sort, köztük volt Nyilassy Judit, Léner Péter és tavaly Kapás Dezső. Hisszük, Jutka László is folytatja a jól sikerült diplomamunkák sorát. Kapás Dezső már nem egé?szen új ember nálunk. Az el? múlt évadban fél esztendeig 5 ösztöndíjasként dolgozott Miskolcon, és a Kulcsok című dráma remekbesikerült előadásának rendezésével vizsgázott. Most már a színház rendes tagjaként kezdi el rendezői pályáját. Nagy ambícióval készül feladataira, leginkább a modern darabok színrevitele érdekli. Elsőnek Kállai István Férjek a küszöbön című vígjátékát rendezi, majd később a Művészvilágon Koncz Gábor hosszú ideig élt Miskolcon, a Földes Gimnáziumban érettségizett. Azóta elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, s ma már országszerte ismerik — első-,sorban filmszerepei és televízió-szereplései révén. A Pesti háztetők, az Angyalok földje, a Legenda a vonaton, a Mindennap élünk című filmekben főszerepeket játszott, és a francia—magyar koprodukcióban készülő Germinalban is játszik. Miskolcon sokféle szerepet szeretne és fog játszani. Telessy Györgyi ez a fiatal színésznő. Az elmúlt év főiskolai vizsgaelőadásaiban kilenc kisebb-nagyobb szerepet játszott. A legkülönbözőbb zsánerű szerepekben mutatkozott meg tehetsége ezeken az előadásokon. Érdekes egyéniség. Mint főiskolai hallgató szerepelt a Nemzeti Színházban, a Jókai Színházban, a televízióban és főszerepet játszik a Szélhámosnő című, készülő magyar filmben. Miskolcon a Bál a Savoyban revüoperettben Daisy szerepében mutatkozik be. VISZONTLÁTÁSRA A SZÍNPADON! * H* U* m* O * R OOOOOOOCKIOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOŰ» Lepipáltuk Finnországot! SE BIZONY, mégpedig alaposan. Nem is hitte volna az ember, csak úgy hallomás után, mert se a Statisztikai Hivatal, se az Idegenforgalmi Iroda nem törődött a dologgal, pedig a kiadott vaskos zsebkönyvekben féloldalnyi helyek álltak üresen. De most minden pótoltatott. Istenuccse, szűk lett a mellemen a zakó, amikor olvastam: „a kétezer tó országa lesz Magyarország.’’ Meglennénk hát ezzel is. Mármint Finnország ilyetén lepipálásával. Tudott dolog, hogy a világon Finnországban találkozik az ember a legtöbb tóval. Minden útkanyarulatnál akad egy-kettő. Szép kékvizű hírességek, csak úgy vonzzák a turistákat százezrivel, s századok óta csak úgy beszélnek Finnlandról: „Az ezer tó országa.” Hanem e hírnévnek befellegzett. Be bizony végérvényesen, s rövidesen várható, hogy megindul hozzánk a finn vándorlás. Még csak egy újság közölte ugyan a jó hírt, méghozzá részletesen, de mibe kerül az, hogy átvegye, hirdesse valamennyi lapunk, a rádió, a televízió: „egyre másra születnek nálunk a tavak, annyi van már, hogy meghaladja az ezerhatszázat. S a számuk évről évre nő. Tíz-húsz készül évente a halastavakból. S ha így megy, a húszéves távlati terv végén a kétezer tó országa lesz a magyar hon.” ÖRVENDJETEK hát vetem emberek. Akad még ugyan egy-két piszlicsáré dolog, amelyben meg kellnünk az elsőbbségért, verebed Teszem azt az építkezések korszerűsége, gyorsasága, egyes gyártmányok minősége tekintetében. Ez azonban másodrendű kérdés. S hogy mielőbb megduplázhassuk a híres „Ezer tó országát”, én is adok a meglevő ezer fiai százhoz még néhány pocsolyát. Százhatvannyolcat vagy százhatvankilencet, most nem tudnám megmondani, de ha jön egy kiadósabb eső, pontos számot adok. S mindezek nem is külterületen, egy része hanem lakott területen belül található, ami csak emeli a dolgok idegenforgalmi nevezetességét. A legjelentősebb el-eltűnő és újra megjelenő tó-csap Miskolcon a Tiszai Pályaudvar előtt található, felhősebb napokon. Az autóbusz is aligalig mer nekivágni. Javasolom, hogy a busz másfelé járjon, s ha eső nincs, pótoljuk a tó vizét vízcsapból, így állandó tóvá léphet elő. A második a Szabó Lajos utca elején mossa a gépkocsik alját és fürdeti az arra járó felhevült gyalogosságot ... A TÖBBIT most nem mondom el, mert kevés a hely, de a gyűjteményhez pontosan leírom valamennyit, szeretem ugyanis, ha valami nagy tervet korábban fejezünk be. Hiszen elég alaposabban utánanéznünk a dolognak, s lehet, hogy már tíz év múlva a kétezer tó országa leszünk és megülhetjük az ünnepi tort. A csodát látni jött külföldi turistákkal roppán együtt a kánkánt, csárdást, twistet, s az esetleg addig koreográfia alapján, elkészített a „kétezer tó láncát” Barcsa Sándor A strandon láttak És ne löttyented drágám! A közelmúltban valahol egy apró, szinte jelentéktelennek tűnő bírálat-morzsácska bukkant fel egy szolgáltató üzletággal kapcsolatban, szóvátéve bizonyosfokú kulturálatlanságot, meg azt, hogy napjainkban nem tartozik a főerények közé és nem érdem, ha valaki még a tyúkszemet is iksszel írja. Ez a kis bírálat-molekula szerényen meghúzódott a nagy betűtenger egyik szigetecskéjén, sokan talán fel sem figyeltek rá, de alaposan szíven döfte az érintett szolgáltató intézmény illetékeseit, akiknek véleményét a legilletékesebb személyiség, a főcsoport-fővezető a minap eképpen summázta: — Megmondom őszintén, kedves barátom, engem megdöbbent, hogy ilyesmi a VIII. kongresszus után előfordulhat. Megdöbbent, hogy újságírók, meg ilyesmik nem ismerik a kongresszus anyagát és bizonyos kérdésekben hihetetlenül makacs módon a legmerevebb álláspontot foglalják el. Itt van például az az eset, az az izé az újságban. Mi ez, ha nem a nagyközönség szolgálatában álló szolgáltató üzletág kommunista vezetőinek lejáratása?! Mert miről van szó barátocskám? Egy jelentéktelen apróságról. A meggondolatlan bíráló azt állítja, hogy kulturálatlanság, meg miegymás. De ez a kulturálatlanság nagyon relatív valami. Olyan, mint a fiatalkorú nőknél. Sohasem lehet náluk tudni. Mert van fiatalkorú nő, aki huszonhét évesnek néz ki, meg aztán úgy van, ha egy nőnek az van a személyi igazolványa családia• állapota rovatában, hogy hajadon, akkor, amíg be nem töltötte a tizennyolc esztendőt, fiatalkorúnak kell tartani, de ha az anyakönyvvezető már bejegyezte az igazolványába, hogy házasságot kötött, nagykorúnak tekintendő, még akkor is, ha csak tizenhat esztendős, és akkor, barátocskám, még a moziba is beengedik a csiklandósabb filmekhez. Hát így van valahogy... De egy kicsit eltértem, csak azt akartam mondani, hogy a nők mindig bajt hoznak, és ráadásul emiatt még meg is bírálnak. Kérdezem én: helyes volt ez a bírálat? Építő volt? Segített rajtunk? Meg is válaszolom: nem! Nem volt építő! Nem, mert, aki elolvasta, nevet rajtunk, a szocialista szolgáltatás harcosain. És ha nevet, igaza van, mert annyi jót csinálunk, amiről ebben az írásban egy szó sem esett, csak éppen ezt a kis hibát, hibácskát, jelentéktelen hibácit pécézték ki, így ez nem épít, ebből nem tudunk jó szívvel tanulni. Úgy lett volna helyes a bírálat, ha megemlíti, hogy üzemünk sok nehézségen győzedelmeskedve áll a dolgozók szolgálatában, tesz néhány sornyi említést a legújabb beruházásainkról, megemlíti sokrétű munkánkat, a figyelmes, előzékeny, az osztálybesorolást messze felülmúló közönségszolgálatot, az ***-<r)Mntr******* *************** ****• Hibuci, avagy az építő kritika tán, ha nagyon erőlteti, röviden megemlítheti, hogy a fejlődés dacára vannak még hibák, és hogy egy dolgozónk hiányzott a továbbképzésről, amikor az ikszes szavak helyes írásmódját tanulták. Szóval, ha nagyon muszáj, megemlítheti ezt az apró izét is, bár szerintem legjobb lenne teljesen elhagyni, mert megbontja a bírálat egységét,vagy ahogyan azt afféle kritikusok mondani szokták: hangulati törést okoz... Igen, legjobb az egészet kihagyni, mert ennek az esetnek az elhagyásával valóban tárgyilagos, építő a kritika, és mivel mindannyian egy célért fáradozunk, közös munkánkat, közös céljainkat segíti, ezért jó ... Szóval, valahogy így kellett volna... (benedek) Absztrakt művészet Fél füllel __ Tetszett magának valami az absztraktok kiállításán? — igen. — Mégpedig? — A képkeretek. ...és végül A drámaíró megkérdezi a humoristát: — Miért nevetett a darabom bemutatóján? Látja, én nem nevettem, amikor maga nemrégiben felolvasta a humoreszkjeit. — Amint látja, egészen új stílusra tértem át. A „művészet" boszorkánykonyhája. Mi az, szétfolyt a tuss? = Dehogy is, ez illusztráció az ön új könyve&mJ