Északmagyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

2 Az országgyűlés folytatta a költségvetés tárgyalását (Folytatás az 1. oldalról.) osztatlan elismerésével találkozott. A középfokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakközépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolájának. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társadalom máris igényel. A szakközépiskolák létrehozására több gondot kell fordítani. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szakközépiskolák felállítását, mert erősödő mezőgazdaságunk gépesítése, realizálása, és elektrifikálása, a belterjesség fejlődése, a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítések, a nagyüzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás műveit mezőgazdasági szakmunkások tíz- és százezreit követeli meg. Az idei tanévben egyetemeinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján válogatták ki az első évfolyamok Az idei tanévre az egyetemekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vettek fel; 44 százaléku a fizikai munkát végző szülők gyermeke. Ez azt igazolja, hogy munkásosztály és a parasztság a gyermekei jórészt leküzdötték azt a műveltségben hátrányt, amely az értelmiségi, kispolgári és más foglalkozású szülők gyermekeivel szemben korábban megvolt. Államunk változatlanul nagy gondot fordít a jól felkészült, kommunista szemléletű szakemberek Egyetemi és főiskolai képzésére, oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén folytatjuk a budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyetemet, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyarapodik a szegedi József Attila Tudományegyetem. Alig van az országban olyan egyetem, vagy főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a győri Építőipari Műszaki Egyetem tervezését. A szakemberek képzésében már túlhaladtak a legtöbb fejlett tőkés országot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra nyolc egyetemi hallgató jut és ez azt jelenti, hogy hazánk a nemzetközi összehasonlításban az első öt ország között foglal helyet. Erre büszkék vagyunk. Az a hallgató it. Amikor pártunk VIII. kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél megszüntetjük a származás szerinti megkülönböztetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztályviszonyai gyökeresen megváltoztak, az emberek megítélésében már nem a szociális származás a perdöntő, hanem a szocializmus iránti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás- és parasztfiatalokat az egyetemeken és főiskolákon. Nos, mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmiféle előírás, hogy az első évfolyamok hallgatóinak hány százaléka legyen munkás- vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hívei és rátermettek a választott szakma elsajátítására. tény, hogy mi több szakembert képezünk ki, a termelés területén is annak biztosítékát hordozza magában, hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés országokat. Nem elég azonban a szakembert gondos oktató-nevelő munkával és nagy költséggel kiképezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához megfelelő körülményeket teremtsünk, s lehetőséget adjunk, hogy szakmai tudását a termelésben a legeredményesebben gyümölcsöztesse. Sajnos, ezen a téren még sok hibába ütközünk, gyakran a termeléstől nálunk távoleső irodába dugják és képzettségüknél jóval alacsonyabb szintű munkával, adminisztrálgatással bízzák meg a mérnököt, a közgazdászt; az is előfordul, hogy egyetemi végzettségű embert alkalmaznak olyan munkakörben, ahol technikusra is rábízhatnák a teendőket. Az a fölény, amelyet a tőkés országok felett a szakemberképzésben kivívtunk és kivivőink, akkor lesz még nagyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a termelésben, a termelés irányításában, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzettségüknek és rátermettségüknek legjobban megfelelő munkakörben foglalkoztatják. Hathatna a világnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fejlesztésében. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsolatainkat ma már magasabb érintkezési formákkal kell helyettesíteni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdésekről hivatalos tárgyalások kezdődjenek. — Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növekedtek a demorácia, a nemzeti függetlenség, a béke és a szocializmus erői. Ennekként valamelyest eredményeenyhült nemzetközi helyzet annak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leghatalmasabb monopolista csoportok továbbra is folytatták hidegháborús tevékenységüket. Javult a nemzetközi helyzet, erősbödött az a szellem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megteremtésében döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend-egyezmény, amelyhez — egész népünk akaratát kifejezve — a Magyar Népköztársaság kormánya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a viták jórészt konstruktívak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhatalom között elvi megállapodás született, nem küldenek atomfegyverrel felszerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a úgy tekintjük, megállapodásokat mint további kezdeti lépéseket a leszerelés irányába. Hasonlóképp üdvözöljük a tizennyolcadik közgyűlés határozatát, amely az egészséges útjából álló világkereskedelem akadályok elhárításának megtárgyalására nemzetközi konferenciát hívott egybe. Úgy véljük, ez is előmozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús veszélyt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációktól sem riadnak vissza, hogy a világ hajóját viharos, háborús veszélyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merényletnek esett áldozatul az Egyesült Államok fiatal elnöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében természetesen az amerikai monopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta megvalósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Államok sem folytathatja politikáját, mert egy világháború az Egyesült Államok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lépéseket a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása felé, s ez a békés egymás mellett élés politikájának erősítése irányában hatott. Azok az ultrareakciós jobboldali körök, amelyek megszervezték meggyilkolását, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törekedtek. Céljukat nem sikerült megvalósítanuk, mert ezt egykönnyen nem teszi lehetővé a mai világhelyzet, amelyben az erőfölény, a béke, a szocialista világrend, a Szovjetunió oldalán van. Véleményünk szerint az Egyesült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely parancsolólag írja elő a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését. tásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoztassanak. A kancellár a javaslatokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a realitásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomsédságában lévő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német Demokratikus Köztársaságról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Német Demokratikus Köztársaság létéről, erejéről, fejlődéséről tudomást nem venni —■ politikai vakság jele. . A német nép és a béke érdekét az szolgálná, ha a Német Szövetséges Köztársaság vezetői nem ezen az úton járnának tovább. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcsolatainkat. Ennek szellemében kötöttünk megállapodást kereskedelmi kirendeltségek kölcsönös felállításáról és a kereskedelmi forgalom bővítéséről. Ezen az úton haladva látunk lehetőséget kapcsolataink további bővítésére. Megfelelő munkakört a fiatal szakembereknek ! Hazánk nemzetközi tekintélye növekedett A tavalyihoz viszonyítva, növekedett költségvetésünknek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpolitikai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt növekedés abból ered, hogy tovább bővültek hazánk kapcsolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával állunk diplomáidal kapcsolatban. Csaknem 100 rendszeresen keresztezünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív külpolitikánk erdményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, elhalt az úgynevezett ,,magyar kérdés”. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Népköztársaság nevét a reakciós erők a hidegháborús Uszításban a haladással szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segítik a béke és haladás erőit világszerte. Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati országok, közöttük az Északatlanti Szerződés egyes tagállamainak kezdeményezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai képviseletünk szintje emelkedett. Külképviseleteinket magyar—görög, magyar—svájci, magyar—angol, magyarfrancia, magyar—belga, magyar—svéd viszonylatban kölcsönösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer országaihoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt teremtsünk a Magyar Népköztársaság és a gyarmati rabságból felszabadult, független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a kapitalista társadalmi berendezkedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgyalásokat folytatni. Változatlanul valljuk: szocialista Magyarország és a a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mu ES55AKMAGYARORSZAG Kuba megítélésében a józanabb szemlélet tört utat A béke erőinek gyarapodásában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett. Amikor 1962 októberében az amerikai imperialisták által provokált Karib-tengeri válságot a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behódolás, sőt, mi több, árulás. Nos, az azóta eltelt idő fényesen igazolja, hogy a Karibtengeri válság megoldása nem visszavonulás, hanem lényegében előretörés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszilárdította Kuba nemzetközi helyzetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizonysága a fiatal Kubai Köztársaság szilárd belső és külső helyzetének. A forradalmi Kuba a szocializmus erős szigete a nyugati féltekén: függetlensége, népének szabadsága mellett ott áll a hatalmas Szovjetunió és a szocialista világrendszer, ez pedig legyőzhetetlen erő. Kuba megítélésében a józanabb szemlélet utat tör a kapitalista világban is. Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Az Egyesült Államok által kikényszerített gazdasági blokádon Kuba kaput nyitott. Ez is bizonyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet kitérni. A jövőben minden bizonnyal egyre több tőkés állam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és teremt vele kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat. A francia kormány ésszerű lépése A napokban a Kínai Népköztársaság és a Francia Köztársaság közös közleményben bejelentette, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egymással. A Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfontosabb tényezője. Elismerésével a Francia Köztársaság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mutatja, hogy kezd töredezni az a realitásoktól elszakadt izoláció, amelyet a nyugati politika, hatalmak a szocialista országok egy részével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú országával szemben, hosszú időn át folytattak, örülünk a testvér Kínai Népköztársaság nagy sikerének. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a világszervezet csonka marad és nem lehet a béke teljes értékű őre mindaddig, amíg a Kínai Népköztársaság nem foglalja el ott megillető helyét. . A Kínai Népköztársaság elismerése a Francia Köztársaság részéről még élesebb fényben mutatja meg a mai nyugatnémet politika tarthatatlanságát a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Az NDK-t tudomásul nem venni a politikai vakság Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke nemrégiben nagyfontosságú javaslatot tett a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának: a két Németország mondjon le az atomfegyverek gyár Szombat, 1964. február 1 A szocialista világrendszer a függetlenségüket védelmező népek mellett van A békés egymás mellett élés politikájának érvényre jutását szolgálja Hruscsov elvtárs javaslata, amelyet a világ, állam- és kormányfőihez intézett a területi és békés, fegyveres határviszályok összetűzéseket kizáró megoldására. Bár a ma meglevő területi és határviszályok jellege különböző, bár vannak még elnyomott, nemzeti függetlenségüktől megfosztott népek, amelyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy — fegyverrel vívják ki szabadságukat, Hruscsov elvtárs javaslata alkalmas arra, hogy megszabadítsa a világot a háborús feszültségek sok forrásától és megerősítse a békét. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözölte a Szovjetunió kormányának újabb javaslatait és kifejezte egyetértését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egybeesik a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel; kormányunk a maga részéről kész minden szükséges lépést megtenni, amellyel segítheti az egyezmény megkötését. Meggyőződésünk, hogy a kormány állásfoglalása, amely az országgyűlés által meghatározott külpolitikánk szellemében fogant, képviselőtársaim helyeslésével és egyetértésével találkozik. A nemzetközi helyzet fontos vonása, hogy a gyarmati rendszer felbomlása erőteljes lépteikkel halad előre. Nemrégiben újabb független államokat üdvözölhettünk: Kenyát és Zanzibárt. A gyarmatosítók természetesen nem szívesen válnak meg a jogtalanul bitorolt birtokaiktól, s katonai erők alkalmazásától sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy volt gyarmataikon fenntartsák uralmukat, vagy legalább befolyásukat Tudniok kell azonban, hogy a Zanzibari Népköztársaság, vagy más független állam katonai fenyegetése ma már nem vezet eredményre. Mindazok a népek, amelyek képesek kivívni szabadságukat és függetlenségüket, meg is tudják azt védelmezni. Azt is tudniuk kell, hogy a szocialista világrendszer és a világ haladó erői ebben a küzdelemben a nemzeti függetlenségüket kivívott, azt védelmező népek mellett vannak. Ezért is elítéljük az Északatlanti Szövetség tagállamainak Ciprus szigete elleni tervezett katonai intervencióját. Úgy véljük, hogy a ciprusiaknak maguknak, külső erők és főként külső fegyveres beavatkozás nélkül kell megoldani problémáikat a nemzeti függetlenség és Ciprus népeinek barátsága javára. A nemzetközi helyzet további enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a 18 hatalmi genfi leszerelési értekezlet. Korábban ez a testület mázsányi papírhegyet termelt, de érdemleges eredményre nem jutott. A szocialista országok részéről a jóakaratban itt sincs hiány: elég csak arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának decemberi ülésszakán, egyoldalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1964. évi katonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya —mérlegelve a nemzetközi helyzet alakulását, valamint honvédségünk harci készültségének, eddig elért fokát — szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő honvédelmi kiadásokra, mint amekkorát az ötéves terv kidolgozásakor erre az évre korabban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb eljönne az az idő, amikor már egy fillért sem kell fegyverre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óhajunkkal még parlamentünk katonai képviselői is egyetértenek. Ők is könnyen találnának maguknak helyet a békés termelésben. De ezt ma még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őrködnünk fegyveres erőink harci készségén, amíg az imperialista hatalmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőknek nem sikerül kivívniuk az általános és teljes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokéhoz hasonló jó szándékkal küldték el képviselőiket Genfbe, újabb lépésekre van lehetőség az általános és teljes leszerelés útján. Erre kiváló alkalmat nyújtanak azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió képviselője az értekezlet elé terjesztett. Mozgósítani a dolgozó milliókat! A szocializmus teljes felépítésének munkája ma elsősorban termelő, gazdasági, kulturális és tudományos tevékenység. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szervező-nevelőmunka, a pártszervezetek, az állami és a társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult, vagy másodrendűvé vált? Nem, természetesen nem jelenti ezt. Feladatainkat csak a tömegek odaadó munkájával, a szocialista építésben való öntudatos részvételével oldhatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémium és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dolgozóinkat az eredményesebb, a jobb munkára. Ipari, mezőgazdasági, kulturális terveink teljesítésének elsőrendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek odaadással vegyenek részt valóra váltásukban. Ez pedig nélkülözhetetlenül szükségessé teszi a tömegek között a kiterjedt, széleskörű felvilágosító és szervezőmunkát. A párt és a kormány az élet minden területén arra törekszik, hogy kipróbált és helyesnek bizonyult politikai vonalát következetesen megvalósítsa és attól a jövőben sem tér el. Minél többen teszik benső meggyőződésből magukévá ezt a politikát, annál biztosabban és gyorsabban haladunk előre a szocializmus teljes felépítésében, annál erőteljesebben növekedhetne népünk jóléte. Országunk fejlődése annál biztosabb, minél szilárdabb társadalmunk egysége. Az alapvető politikai célok tekintetében általában egész társadalmunk egységes: megszűnt a belső széthúzás, s minden erőnket az építőmunkára fordíthatjuk. A Hazafias Nép(Folytatás a 3. oldalon)