Északmagyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
2 Hruscsov fogadta Rockefellert Hruscsov szovjet miniszterelnök pénteken a Kremlben fogadta David Rockefellert, a New York-i Chase Manhattan Bank elnökét. Az amerikai bankár leányával együtt tartózkodik a Szovjetunióban, hogy részt vegyen a szovjet és amerikai közéleti személyiségek negyedik találkozóján. Hruscsov és Rockefeller őszinte beszélgetést folytatott több, kölcsönös érdeklődésre igényt tartó kérdésről, egyebek között a béke megerősítésének, valamint a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének problémáiról. U Thant Moszkvából SkcWoWa érkezett U Thant, az ENSZ főtitkára három napos moszkvai látogatás után visszaindult New Yorkba. A szovjet főváros seremetyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és több más hivatalos személyiség búcsúztatta péntek reggel. Ott volt U Ba Saw, a Burmai Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant főtitkár hálás köszönetet mondott Hruscsov miniszterelnöknek azért a rendkívüli vendégszeretetért, amelyben részesítette. „Sohasem fogom elfelejteni ezt az igen hasznos látogatást"1 — fűzte hozzá. A Thant ENSZ-főtitkár pénteken Moszkvából New Yorkba hazatérőben Stockholmbaérkezett. Négy órát töltött a svéd fővárosban. A repülőtéren Torsten Nilsson svéd külügyminiszter fogadta, majd a két államférfi a közeli Sigtunába indult, zártkörű megbeszélések céljából. Írt bankjegyek a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaságban augusztus elsejével új, az eddigieknél kisebb bankjegyeket bocsátanak ki. Az új bankjegyeket egyebek között az NDK címere, a német történelem olyan kimagasló személyiségeinek arcképe díszíti, mint Humboldt, Schiller, Goethe, Marx és Engels. Az új bankjegyek kibocsátás nem érinti a márka eddigi aranytartalmát, árfolyamát, változatlan marad vásárlóereje és változatlanok maradnak az árak is. Adzsubej Münchenben A bajor fővárosban időző Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője pénteken több nyugatnémet politikussal találkozott. Adzsubej , együtt ebédelt több bajor politikussal, ezek közt volt Franz Josef Strauss, a CSU elnöke is Tokió : Megnyílt a japán atomfegyverellenes mozgalom nemzetközi értekezlete Hivatalosan is megnyílt kettészakadt japán atom- és a hidrogénfegyver-ellenes mozgalom tokiói nemzetközi értekezlete. Az ülésen felszólalt G. A. Zsukov, a szovjet küldöttség vezetője. Rámutatott, hogy a konferencia idő előtti megkezdése a kínai küldöttség különleges érdekeit szolgálta. A kínai küldöttség elhozta Tokióba a maga embereit, hogy a gyűlölet légkörét teremtse meg, de nem az imperializmus, hanem a béke-világmozgalom és a Szovjetunió ellen. Zsukov rámutatott, hogy megsértették a tokiói értekezletre szóló meghívó alaptételét. Eszerint ugyanis az értekezletet a teljes véleményszabadság alapján kellett volna megtartani. A szovjet küldöttség — mondotta Zsukov — nem fog részt venni a munkabizottságok megválasztásában, s így e bizottságok összeállításáért a felelősség a japán tanácsra hárul. A csütörtöki ülés éjjel két órakor fejeződött be. Ranger— 7: a képek jók A Ranger—7. amerikai holdket a hivatalos közlések szerint kiválóan teljesítette feladatát. A rakéta csak 12—16 kilométerre tért el kijelölt célpontjától, a „felhők tengerének” egyik északi kiszögellésétől. (Ez mintegy 1500 kilométerre van attól a helytől, ahová 1959. szeptember 14-én a Lunyik–2. szovjet holdrakéta becsapódott.) A pasadenai központban pénteken délután közleményt adtak ki, amely szerint a Ranger—7, kamerái által készített felvételek megvilágítási szintje, a továbbított képjelek jók voltak, s az első, sebtében előhívott másolatok kiválónak bizonyultak. A TASZSZ hírügynöksége gyorsan és részletesen beszámolt a Ranger—7. híreiről, s azoknak a szovjet tudósoknak a nevében, akik 1959. szeptember 14-én elsőként juttatták el a Holdra a Föld üzenetét, a Szovjetunió felségjelét — kijelentette: — A szovjet tudósok örömmel állapítják meg, hogy a Ranger—7. fellövése az Egyesült Államok holdkutatási programjában új eredmény, s jelentős hozzájárulás a kozmikus térség tanulmányozásához. ESZAKMAGYARORSZÁG Johnson döntése jelentette: arra a meggyőződésre jutott, hogy a Demokrata Párt jövő hónapi elnökjelölő kongresszusán nem lenne tanácsos alelnökjelöltnek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormánynak, vagy rendszeres érintkezésben van a kormánnyal. Johnson elnök azért rekesztette ki a kormány tagjait a lehetséges elnökjelöltek soraiból, mert jelenleg egyiküket sem szólíthatja fel a lemondásra azért, hogy vállalhassák az alelnökjelöltséget. Az adott körülmények között mindegyikük hasznosabb szerepet tölt be jelenlegi tisztségében. A New York Times az elnöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igazságügyminisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson „egyik legfontosabb politikai lépésének” nevezi. Johnson elnök — mint a Reuter jelenti — csütörtöki rögtönzött sajtóértekezletén ki- Gromiko és Butler megbeszélése Gromiko -szovjet külügymi- az első világháború kitörésének 50. évffordulójáról Július 31-én Berlinben Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának elnöksége kibővített ülést tartott az első világháború kitörésének 50. évfordulója alkalmából. Az ülésen Albert Norden professzor, az NSZEP Központi Bizottságának tagja mondott beszédet. A magyar békemozgalom és a Hazafias Népfront üdvözletét Dezséri László, az Országos Béketanács főtitkára adta át. Az ülés végén a részvevők kiáltványt fogadtak el. Szombat, 1964. augusztus 1- MINEK? „tüntetésellenes fegyvereket”.A rochesteri véres események, (a négertüntetések leverésének ) megannyi szörnyű epizódja a különös időszerűséget kölcső-fényszórókat vessenek be tüntetők ellen, amelyek ideiglenesen megbénítják látásukat. Miután azonban a reflektor csak este hatásos, nappali tüntetők ellen fülsikentítő, zajkeltő gépeket javasol A rendőrautóban ülök természetesen immunisak lesznek mindkét módszer alkalmazásával szemben. Applegate szármal azzal a lehetőséggel is, hogy a tüntetők ellen idegbénító gázokat vessenek be... A derék obsitost azonban senki ne gondolja ezek után embergyűlölőnek: a rendőrök testi épségét például határozottan a szívén viseli, s ezért olyan műanyag „páncélinget’ tervezett számukra, amelyben, mert még golyóálló is, könnyedén megközelíthetik a tüntetőket. Ez utóbbi javaslata alighanem elkésett: Rochesterben és Harlemben nem volt ilyen védőruhájuk a rendőröknek, ám a kórházi statisztika tanúsága szerint így is eredményesen „közelítették a szer, hogy tudniillik olyan meg” a néger tüntetőket. néz Mr. Applegate újítási javaslatainak. A hagyományos tűzoltófecskendők Applegate szerint nem elég hatékonyak, ezért — javasolja — nagy feszültségű áramot kell a vízsugárba vezetni, hogy ötvenméteres körzetben pillanatok alatt felmorzsolhassanak minden ellenállást. Állítólag kevésbé drasztikus egy másik ajánlott mód* A Spes Time című amerikai kéhetilap szerkesztői bizo . . . _ », _ .. í nyara, nem gondolták, hogy mszter és Butler Nagy-Briten-'re előre keltezett július végi ma külügyminisztere pénteken , lapszámuk megérkezik az előbaráti légkörű folytatott a két kérdésekről. megbeszélést fizetőkhöz, micsoda szomorú felet érintő } ?lídlalitása J«“ az, «Sebként {közömbös Technologia-rovatban közölt érdekességnek. Az illusztrált cikkecske ugyanis négy nyugállományú amerikai Megemlékezi: UMm\Zf2 £ r £ JSl X ♦ [UNK] [UNK] [UNK]»♦ [UNK]«<>♦ [UNK]•»« ( ’eiger /IP Most eszébe jutott az a levél. Géza akkor járt a kertészeti technikum második osztályába. Hogy miért szeretett hozzájuk kerülni, arról volna hallgatott, s hiányos ismereteire támaszkodva ő próbálta megmagyarázni legalább önmaga számára. Hivatali elfoglaltsága miatt nem utazhatott le azonnal, azért írt az apjának, hogy jó volna, ha hamarosan találkozhatnának: meg kell beszélniük a gyerek kívánságát. Hosszú ideig nem kapott választ, s legközelebb, amikor leutazott, volt anyósa mesélte el, hogy az apa kegyetlenül elverte a fiút a levélért. S hiába szögezte kérdéseit az apának, az beszélni sem volt hajlandó a dologról. Hallgatással felelt a gyerek is. A többi találkozásuknál is nyomasztóbb volt az a látogatás, sokáig nem tudott szabadulni hatása alól. Kétségbeejtette a helyzet, amiben a fia élt. Akkor megsejtett valamit abból az életből, de mert változtatni rajta nem volt módjában, az apa ugyanis hallani sem akart róla, hogy magához vegye a fiát, kénytelen volt mindenbe beletörődni. A telefonokat gépiesen intézte, amire tudott, maga felelt, ha főnökét keresték, bekapcsolta, ez a foglalatosság nem zökkentette ki gondolataiból. Ez év januárjában történt, hogy Schütznek arrafelé volt dolga, pontosabban Debrecenben, s őt is magával vitte jegyzőkönyvvezetőnek. Nagyon örült az útnak, biztosra vette, hogy elkanyarodhatnak Nyirrgvháza felé, meglátogathatja Gézát a kollégiumban, ahol még csak egyszer járt. Most, hogy visszagondolt arra a váratlan látogatásra, úgy találta, fia akkor az egyetlen egyszer volt igazán az övé, akkor viselkedett úgy, hogy gátlásos szenvtelenségéből feloldódva jutott hozzá. Megcsókolta és azt mondta: — De jó, hogy eljött, anyu! De jó, hogy itt van! Megérezte hangsúlyában a megfélelmlítettséget. — Valami baj van? — Nincs.. Vagyis... Föl kell majd mennie az igazgatóhoz. Hivatja. — Mi történt? Egyik este, lefekvés után cigiztek a hálóteremben, éppen az igazgató volt az inspekciós, benyitott hozzájuk. Rögtön megérezte a dohányszapot. És őt megpofozta. Hogy miért, erre már nem felelt. — De anyu, ha felmegy a dilihez, ne mondja meg, hogy külön élnek. Nem tudja ... És apának ne áruljon el, mert agyonver — kérle” a fiú. Az igazgató ridegen fogadta. Nem adott kezet, nem ültette le, gorombán rátámadt. —• Asszonyom, az ön fia született csibész! Máris egy megátalkodott gazember! — Talán eltúlozza igazgató úr! — próbálta védeni. Eltúlozom? Én? — heveské lett az igazgató. — Ha így pírtálja, megmondhatom önnek, nem ismeri a tulajdon fiát! Az igazgató utolsó szavai belényilaltak. Hát ismeri? Elmondhatja, hogy tudja, mi lakik a lelkében, milyen ember tulajdonképpen? Amilyen átlátszó, tiszta képlet a kisebbik fia, olyan áthatolhatatlanul homályos. Idegen világ a Gézáé. — Tudja, mit csinált a maga fia velem? Az igazgatóval?... Nevetségessé tett! Bementem lámpaoltás után és rögtön megéreztem, hogy bagóztak. Megkérdeztem, ki dohányzott? semmi válasz. Nem mondhatja, türelmes voltam, még kétszer megismételtem. S egyre éreztem a bagószagot, mintha valaki direkt az arcomba fújta volna. És közben pukkadoztak körülöttem. Meg kellett értenem, hogy rajtam nevetnek. Felgyújtottam a villanyt, és mit gondol, kit találtam a kályha mögé bújva, alig kartávolságnyira? ... A maga drágalátos csemetéjét, asszonyom! Ott égett kezében a cigaretta, és abból megértettem, valóban az arcomba fújta a füstöt, azon derültek. Mit válaszolhatott? Hallgatott. — Asszonyom, még egy hasonló stikli, és kidobom a fiát a kollégiumból! Közösségellenes, komisz emberekkel nem bajlódhatunk. Ez már-már egészen más intézmény hatáskörébe tartozik ... Ha így folytatja, meg is ismerkednek egymással. Szédelegve tért vissza az utcán várakozó kocsiba. A sírás csak később buggyant ki belőle, amikor elhagyták a várost. Tenyerébe temetve arcát, elrejthette könnyeit. A félévi bizonyítványosztás után valóban kitették a fiút a kollégiumból. S pár nap múlva otthagyta az iskolát is. És jaj, az a tegnap este! Megfájdult a feje, bevett két Trioxazint. — Klarisz!... Mi van magával, kedves Klarisz? — Schütz Frigyes állt íróasztala előtt. — Miért oly Gondterhelt? — Semmi... semmi, főtanácsos úr — felelt kitérően. De Schütz csak állt tovább, s előtte, fejét merev, féloldalas pózban tartotta, első világháborús sérülése bénította meg nyakizmait. — Látom én, hogy bántja valami. Pár mondattal elmesélte fia hozzájuk költözését. S egy keveset gyötrő érzéseiből is. < Schütz hümmögött, fel, alá kezdett sétálni. ( — Igen, igen, ezek az anya, vagy apa nélkül felnövő mai gyerekek! Pedig tulajdonképpen mi, felnőttek vagyunk érte felelősek!... No, nem akarom megbántani, Klarisz, jobban ismerem magát! Mindenesetre jót tenne a gyereknek, ha legalább az első hetekben' sokat lennének együtt! ! — De épp jönnek az évvégi összefoglalók is, meg... — tekintete a letisztázásra váró jegyzethalomra esett. Schütz elértette, fölmarkolta az asztalról a tekintélyes paksamétát. — Átadom Marikának, És ha az segítség magának, néhány hétig mindennap menjen csak haza nyugodtan, ha vége a hivatalos időnek. Miattam nem kell túlóráznia, tudja, hogy nekem nincs előírt záróra. — Én sem panaszoltam, csak most valóban többet kellene vele foglalkoznom. Akkor talán közelebb kerülhetünk egymáshoz. — Kívánom, őszintén kívánom magának. Klarisz! Maga igazán megérdemelné ... Meglátja, minden rendbe jön! (Folytatjuk.) VI. Négy év után Afrika területileg legnagyobb állama a 2 345 000 négyzetkilométer nagyságú és 15 millió lakosú (volt belga) Kongó. Államjogi függetlenségének elnyerése (1960. július 1.) óta az ország az imperializmus és helyi kiszolgálói, valamint a kongói hazafias erők, továbbá a különböző nemzetközi — belga, angol és amerikai — monopóliumok harcának küzdőtere. A belga kolonizátorok kongói gyarmatukat hosszú évtizedeken keresztül erősen decentralizálva (a területet hat, hatáskörrel alig rendelkező tartományra felosztva), kormányozták. (A Patrice Lu11 lunijUd vencicemu luggcucu kongói kormány által átvett közigazgatás beosztását ábrázoló melléktérképünket lásd balra fent.) Ismeretes, hogy Kongó függetlenségének kikiáltása után alig néhány nappal, a nemzetközi imperializmus hathatós támogatásával Kongó kincsesbányája, Katanga tartomány, továbbá Dél-Kasai a központi kormánytól elszakadva önállósult és„független” állammá ”nyilvánította magát. Az említett területek bányakincsekben rendkívül gazdagok. ) A nemzetközi imperializmus a kongói nép igazi érdekeit szolgáló erőket szétverte, (részint fizikailag megsemmisítette) és gazdasági-politikai befolyásának további biztosítására tejjesen anarchikus állapotokat teremtett. A kongói trend helyreállítására érkezett ITfSZ-erők pedig, sajnálatos módon, az amerikai monopoltőke szóráscsinálóinak bizonyultak. I Az ENSZ-egységek ez év június végén hagyták el Kongót, melynek jelenlegi állami igazgatási beosztása is jól tükröziáz időközben teljesen a kapitalista politikai irányzatot felvevői központi kormány ) f ingatag helyzetét. Kongó jelenleg húsz — erőben a törzsi alapokra felépülteti, nagyfokú politikai és g gazdasági önállósággal rendelkező — közel föderációs jellegű — „tartományból” és a főváros, Leopoldville területeiből áll. Az imperializmust alig leplezve kiszolgáló politika azonban a kongói nők ellenállásába ütközik. Három tartományban (azok soraikat már ó nő szervezett) kongói hazafiak vezetésével partizánharc ^sindult meg. Jelmagyarázat: 1. Tartományyk, ahol a natizánok repr Yveres harcot indítottak az új, független Kongó létrehozásét sért. 2. A jelenlegi tartományokhoz még be nem osztott területek.