Északmagyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

2 A zsinat utolsó ü­ésszakáról A Santa Crocae templom­ból a San Giovanni baziliká­hoz vezető ünnepélyes kör­menettel kezdődik majd szep­tember 14-én a zsinat ne­gyedik ülésszaka. A Vatikán közölte, hogy a a pápa akarata folytán ez lesz zsinat utolsó ülésszaka. Nagy figyelmet keltett ez a bejelentés, mert — mint is­meretes — a zsinat munkája még távol áll a befejezéstől. Úgy tűnik, hogy a pápa lé­nyegében meghajolt a kúria bíborosainak véleménye előtt, akik nyílt támadásba men­tek át a zsinat újító csoport­jainak képviselői ellen. BSZAKMAGYARORSZAG s­zovjet-pg­ iiptomi bar'átsás'i nas'ng'fűlés a Kremlben Mikojan és Nasszer mondott beszédet Ma, kedden a moszkvai Kreml nagy palotájának ülés­termében szovjet—egyiptomi barátsági nagygyűlést rendez­tek abból az alkalomból, hogy Nasszer, az EAK elnöke be­fejezte moszkvai tárgyalásait. A nagygyűlésen megjelent Nasszer és kísérete, valamint Mikojan, Koszigin, Brezsnyev és több más szovjet vezető. Iszajev, a Moszkvai városi Tanács elnökhelyettesének be­vezető szavai után Mikojan beszédében rész­letesen elemezte a szovjet —egyiptomi barátság, a gazdasági és kulturális kapcsolatok, az önzetlen segítés, valamint a nézetek azonosságának és közelsé­gének különböző oldalait. a Beszélt a vietnami kérdésről, nyugatnémetek revansista területi követeléseiről és kije­lentette, hogy azok bonyolítják az európai helyzetet és veszé­lyeztetik a fejlődésben levő országokat. Majd a november­re kitűzött afro-ázsiai konfe­renciára utalva aláhúzta, hogy a Szovjetunió támogatja az ér­tekezlet összehívását. Ezután Nasszer emelkedett szólásra. Kijelentette: — Az arab—szovjet barát­ság az a cél, amelyet min­den utunkban álló akadály, minden nehézség és min­den ellenünk intézett tá­madás ellenére elértünk. Az Arab Szocialista Unióról kijelentette, hogy az a valódi demokrácia politikai megteste­sülése. Nasszer rámutatott arra, hogy a népi harc céljai még nem valósultak meg maradék­talanul, de a nép már ura jö­vőjének. Élesen elítélte az EAK belső reakciós erőit amelyek az arab egység meg­bontására törekednek. Nasszer kijelentette, hogy az EAK népe mindig törekedett az afro-ázsiai szolidaritás erő­sítésére és támogatja a nem­zeti felszabadító mozgalmat. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tetszik, hogy Észak-Vietnam elítéljük az elleni ag­ressziót. Ennek ellenére népünk még jobban fel­emeli szavát és más békeszerető népekkel együtt arra törekszik, hogy nemzetközi küzdőtéren minél­­ nagyobb erők mozduljanak meg és forduljanak szembe az agresszióval. Mit mond a paragrafus? Jogászunk válaszol H. F. miskolci olvasónkat tíz évvel ezelőtt bűncselek­mény miatt elítélték. Azóta bebizonyította, hogy beil­leszkedett a szocialista tár­sadalomba és „tiszta” er­kölcsi bizonyítványt akar kapni. Kérdése: hogyan mentesülhet a büntetett előélethez fűződő hátrá­nyok alól? tés Ha tehát az elítélt a büntő­elszenvedése után, meg­határozott idő siker­es elmú­lásával, anélkül, hogy újabb bűncselekményt követett vol­na el, tanújelét adta annak, hogy cialista beleilleszkedett a szó társadalomba, koráb­bi elítélésének ténye nem éreztetheti hatását. A Büntető Törvénykönyv széleskörű törvényi rehabili­tációt biztosít, a bírói mente­sítés pedig bármilyen bűntett miatti elítélésre kiterjed. A Btk. 79. paragrafusa sze­­­rint az elítélt mentesítésben­ részesülhet, ha viszonylag­ enyhébb büntetésről van szó,­ a törvény erejénél fogva, h­a bizonyos idő eltelt és arra ér­­­demes. kérelmére, az a bíró­ság mentesíti, amely az ügy­ben elsőfokon határozott.­ Ezenkívül az Elnöki Tanács. kegyelemből részesítheti men­­­­tesítésben. Levelében nem írta meg,­ mennyi időre büntették, ezért, a tájékoztatásul közöljük, hogy bírói rehabilitációhoz egy évnél hosszabb, de öt évet meg nem haladó szabadság­­vesztés esetén öt év, öt évet meghaladó, de tizenöt évnél nem hosszabb szabadságvesz­tés esetében tíz év eltelte szükséges a büntetés kiállásá­tól.0 T. Ilona encsi olvasónk pa­naszolja, hogy a pénztárát kezeli, de vállal­at mivel az ezzel járó elfoglaltság csak félnapos, nem kap manco-pénzt. Kérdése: meg­illeti-e ez a pénz és milyen rendeletek írják ezt elő? Igen. A 6080/10/1951. számú OMB-határozat előírja, hogy az állandóan pénzkezeléssel foglalkozó dolgozókat manco­­pénz illeti meg. Ennek összege főpénztáros­nál havi 70, pénztárosnál ha­vi 42, pénzkezeléssel rendsze­resen megbízott munkaválla­lóknál 21 forint havonta. Ahhoz, hogy mancopénzt kapjon, szükséges, hogy rend­szeresen, ne alkalomszerűen foglalkozzék pénztárkezeléssel Az ezzel járó elfoglaltságnak csak az összegszerűségre van kihatása Az újabb munka­ügyi jogszabályok alapján mancopénzt a­ dolgozók átlag­­­ keresetének kiszámításánál fi­gyelembe kell venni. A házipénztár kezeléséről az 1/1964. számú PM rendelet, a JTK incopénzről a XV. — 253/ 1954. PM. számú talmaz előírásokat.utasítás tar­* P. S­­ándornak tállyai olva­sónk panaszolja, hogy mun­kaviszonyát a vállalat fel­­mondta, de munkakönyvét nem adják ki, amíg vélt tar­tozását nem fizeti ki. Kérdé­se: a munkaadó jogosan tartja-e vissza munkaköny­vét, és emiatt ő élhet-e kár­térítéssel? A Munkaerőtartalékok Hi­vatala elnökének 1/1954. sz. MTH számú utasításának 16. paragrafusa szerint a mun­káltató köteles azt a dolgo­zót, akinek munkaviszonya megszűnt, munkakönyvének átvételére szóban, vagy írás­ban felszólítani, és munka­könyvét kiadni. Ha a munka­viszony könyvét megszűnt, a munka­semmilyen címen nem szabad a munkáltatónál visszatartani. A Munka Törvénykönyv 131. paragrafusa előírja, hogy a munkaviszony megszűnése­kor a vállalat köteles a mun­kakönyvét kiadni, tehát volt munkaadója jogellenesen jár el, ha ismételt kérésére nem hajlandó ezt teljesíteni. Javasoljuk, éljen panasszal a vállalati munkaügyi döntő­­bizottságnál, és ha a vállalat ennek ellenére továbbra is visszatartja munkakönyvét, kártérítés címén követelheti átlagkeresetét. Dr. Sass Tibor Ml Dél-Vietnam Sikeres támadás An Hoa ellen A dél-vietnami hazafiak el­pusztították a kormánycsapa­tok egyik helyőrségét ked­den a hajnali órákban. Nyu­gati hírügynökségi jelentések szerint a támadás nem sok­kal éjfél után kezdődött meg a Saigontól 530 kilométernyi­re északkeletre fekvő An Hoa ellen. Amikor néhány órával később Da Wangból felderítő gépeket küldtek a helyőrség fölé, a pilóta azt jelentette, hogy An Hoa lán­gokban áll. A Chu Lai amerikai tenge­részgyalogos-támaszponttól 20 kilométernyire délkeletre lévő helyőrséget az UPI szerint 100 kormánykatona védelmezte. Sorsukról nincs hír, de vesz­teségük alighanem rendkívül nagy. Amerikai katonák nem voltak velük. Az amerikai főhadiszállás szerint a dél-vietnami kor­mányerők visszafoglalták An Hoa helyőrséget. A XV. Bányásznap ünnepségei nyaüzemeiben mindenütt nagy lelkesedéssel készülnek erre a napra: sok helyütt új munkasi­kerekkel, a felajánlások mara­déktalan teljesítésével ünnep­­lik a bányásznapot. A Borsodi Szénbányászati Tröszt pártbizottsága, és igaz­gatósága szeptember 4-én, szombaton délelőtt 11 órakor tartja ünnepségét az SZMT- székházban, amelyre a mis­kolci bányaüzemek képviselő­in kívül meghívják a társadal­mi- és tömegszervezetek veze­tőit, képviselőit is. A bánya­telepeken másnap lesz az ün­nepség, amikor is kiosztják a hűségjutalmakat, átadják az új szociális létesítményeket, így például Farkaslyukon a bá­nyásznapon adják át a felújí­tott művelődési otthont. A bányásznapi ünnepségeken mindenütt részt vesznek a kör­nyékbeli ipari üzemek képvi­selői, a termelőszövetkezeti parasztok. Sokfelé gazdag kul­turális- és sportműsorral ké­szülnek erre a napra. A ha­gyományokhoz híven, jól fel­készült a kereskedelem és a vendéglátóipar is. Szeptember 5-én, vasárnap rendezik meg a XV. Bányász­nap ünnepségeit. Megyénk bá- Szerda- 196S. szeptember 1, A jövendő fáklyája 1930. szeptember 1 M­ár úgy látszott, hogy nincs kiút: a gazda­sági világválság gőz­hengere utolérte az angyalföldi munkást, az al­földi parasztot, és csak idő kérdése, mikor roppantja össze. 1930 perzselően forró nya­rán mintegy félmillió dolgo­zó ember, családtagjaikkal együtt a magyar nép egy­negyede nézett szembe az­zal a perspektívával, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhenhal. Győrött 1500-an azzal a kéréssel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulá­si engedélyt. Karcagon 195- en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesí­tik, zárjanak be a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen”. Budapesten a tö­meg péküzleteket vert széj­jel, hogy egy falat kenyér­hez jusson. „A nemzet egy nagy csa­lád, amelynek össze kell tartani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy közelebb jussunk céljaink­hoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfő­­méltósága mondani tudott a salgótarjáni munkanélküli bányászoknak. A Főméltósá­gú Asszony akciója: „100 nyomorenyhítő kis rongyos felruházása”, a „szegények karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Horthy­­rendszer „tenni” tudott az éhhalállal küzdők érdeké­ben. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éh­ha­lálnak: a láthatatlan, a föld alá kényszerített, rendőrko­­póktól hajszolt, börtönkam­rákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő, elpusz­títhatatlan és megtörhetet­len párt, a Magyarországi Kommunisták Pártja. csepeli viskókban, a ferenc­­­városi barakkokban, a hód­mezővásárhelyi tanyákon kézről-kézre jártak a sok­szorosított röplapok: „Ki az utcára! Védekezzetek a vé­resen vagdalkozó rendőr­karddal, a földmunk­ás anyák testébe fúródó csend­őrszuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ököl­be szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi úton. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön, Szentesen, Miskolcon, Kiskunfélegyhá­zán.­­­ Ha az éhezőket parlamen­tinterpellációval meg le­hetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt ve­zetői bizonyára nem hatá­rozták volna el, hogy tün­tetést szerveznek. De a tö­megek nélkülük is kimen­tek az utcára, így született meg a határozat: 1930. szep­tember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkás városokban. „Munkások! Munkanélkü­liek! Elvtársak! Nem­ csendes Sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órák­ban a Nagykörútra a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. Tüntessetek a régi, győ­zelmes elszántsággal. Mun­kát! Kenyeret!” — hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt. 11 órára kitűzött tüntetés út­A vonalán már 9 órakor sűrű­södtek a járókelők. 10 órára az Andrássy út feketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokba­n hömpölygött, egyelőre né­­mán, a tömeg. És egyszerre csak megszó­lalt: „Munkát! Kenyeret!” a „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen Kommunista Internacio­­nálé!" A tüntető sorok kö­zött először bátortalanul, majd erőre kapva egyszerre csak feszengett: ........A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk s minden leszünk...” A kivezényelt rendőrök tüzet nyitottak. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a barikádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. És másnap már tudta az egész világ: a magyar pro­letariátus nem hagyja ma­gát! A világsajtó első olda­lon tárgyalta a budapesti eseményeket. A tüntetés megrázta az egész országot Az uralkodó osztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. A múlt kísérlete — „i­­s jövendő fáklyája” —­­s így jellemezte a tün­tetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított Fénye azt az utat mutatta, amely a munkásosztály vég­leges felszabadulásához veze­tett. Borsányi György a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa A FRÁTER FALUJA I. Hatszázöt portán 2332 lakos, de száztizenkét telek még be­építésre vár. A község összte­rülete (szántóval, réttel, telek­kel együtt) 2300 katasztrális hold. A termelőszövetkezet 1800 holdon gazdálkodik. A felszabadulás előtt kis- és kö­zépparasztok lakták a közsé­get, s 16 szomszédos falu hatá­rában volt földjük. Nagyon egyszerű ok miatt Sajóládon 600 katasztrális hold föld val­­lásalapítványnak számított és csak bérelni lehetett, megven­ni soha, azután 7 nagybirtokos ■ szorongatta a földre éhes pa­rasztembert minden irányból.­­— Nehéz helyzet volt, ha jól ► [meggondoljuk. Pedig a sajóládiak szorgal­► mukról is híresek. És még sok minden ad hírt, [ patinát a falunak, lakóinak ►] egyaránt. »A pálosok kolostora ► Nagy Lajos király két ke­ngyelije, Czudar Péter és György [ gróf 1387-ben Sajóládon meg­alapította a pálosok kolosto­­­­rát, birtokot adományozott ► hozzá. 1423-ban már templo­­­­mot szentelnek a községben, »mely végül is azért létezik, ► hogy a falu jobbágyai és z*el­­i­lérei kiszolgálják a f­öldes­­►urat és a kolostort. A hét os­­­tárú templom is arra enged ► következtetni, hogy Sajóládon ► sok pap élt, tanult. A kolostor ► a templom északi falának tá­­­maszkodik; a szerzetesek föld­i műveléssel, kertészkedéssel, könyvmásolással is foglalkoz­tak, sőt, a festészet és a szob­rászat művelésének nyomai is megtalálhatók. A kolostor leghíresebb la­kója Fráter György volt, aki 20 éves korában bejut János király udvarába, de Szapolyai János már ismerte őt anyja udvarából. Fráter nemcsak ki­váló politikus és diplomata volt, hanem részt vett a török és a németek elleni harcokban is. Később Sajóládra kerül, s innen, levélben küldte a ki­rálynak tanácsait. A kolostori cellák egyikében született meg benne az hogy Magyarország elhatározás, egységé­nek és függetlenségének vis­­­szaállításáért fog küzdeni. Előbb a németektől akarta megszabadítani az országot, török segítséggel, később meg­fordítva. Lehetséges, hogy megérezte: német tőr vet vé­get életének? Fráter élete érdekes, de ezt kevesen tudják Sajóládon. pálosokról mende­ mondák jár­­­nak, csak éppen arról hall­gat a fáma, aki a maga korá­ban haladó politikusnak, nagy­szerű diplomatának, kiváló magyarnak számított elsősor­ban, és nem papnak. Fráter György 1528-ban el­hagyta Sajóládot, s rövid idő múlva Erdély püspöke, politi­kusa. Amikor Zápolya János meghal, a gyermek király, Já­nos Zsigmond nevelője és ta­nácsadója. Itt fogalmazza meg a feladatot: három részre egyesíteni kell a szakadt orszá­got, ha Magyarország függet­len, s szabad akar lenni, ő az első, aki a nemzeti egység megteremtéséért diplomáciai lépéseket tesz. ... 1538-ban Alsóviczen né­met orgyilkosok tőrrel meg­ölték Fráter Györgyöt, akinek nevét Sajóládon még egy utca sem őrzi! És a többiek? Sok derék és becsületes szerzetes élt egykoron a sajó­­ládi kolostorban, akik tettek valamit a magyar szellemi élet­ért. A pálosok, nem csupán a monda szerint, hanem feljegy­­zéseik is bizonyítják, szeret­ték a bort, a jó ételeket és bi­zony a nőket sem vetették meg. 1741. októberében Kol­­naky Fülöp vezetésével és há­rom noviciussal megnyitják az újonc­házat, de már a követ­kező év elején, pontosabban: március 30-án el kellett kül­deni egy bizonyos Kulman Já­nos nevű ifjút, aki „túlsá­gosan szerette a bort”. (A kró­nika szerint az első három kö­zül csak egy tett fogadal­mat ...) A faluban széltében-hosszá­­ban hallhat az ember történe­­tét: a pálosok szerették a bort, szerették a szép lányokat, asszonyokat­ a kolostorba De az a nő, aki lépett , vissza már nem térhetett. Hogy mi lett a végük? Nem nehéz kita­lálni. Egy azonban visszatért. Ér­dekes történet. A XVIII. században a kör­nyékén állomásozó katonák tisztjéhez ellátogatott fiatal és nagyon szép menyasszonya. A pálosok elcsalták a kolos­torba, mondván: megtisztítják a lelkét, akár jó előre, és az üdvözülésre a­kár mérget is vehet. Lehet, hogy ezért, le­het, hogy másért, a szép lány ellátogatott a pálosok otthoná­ba. Mikor a hadnagy megtud­ta, hogy menyasszonya elve­szett, nem kételkedett és nem is habozott. Katonáit és ágyúit a kolostor alá vezényelte és ki­jelentette: ha egy félóra el­múltával a lány nem lesz mel­lette, parancsot ad katonái­nak, hogy rombolják le a ko­lostort és a templomot. Cso­dák csodája, a leány előkerült, pedig előtte a pálosok esküdöz­­tek, hogy semmit sem tudnak a hadnagy menyasszonyáról... Visszajáró lelkek... A rend hol gazdagon, hol meg szegényen, néha számki­vetetten, máskor meg királyi és helytartói kegyben élt, vi­rágzott, kókadozott. Az 1784- es leltár szerint az évi jöve­delmük gabonatermésből 2922 forint 35 krajcár; külön be­csülték fel az úrbéri jövedel­met, melyben tejet, csirkét, tojást, kacsát kaptak. Jól jö­vedelmezett a bor is (1569 fo­rint és 40 krajcár), és a kocs­mák is hoztak pénzt (1040 fo­rint); az emődi szőlőkben ter­mett 50 hordó bort azonban, mai nyelven szólva, reprezen­tációra használták, s töröltet­ték a jövedelemből. Fájdalmasan érte őket II. József határozata, hogy a rend­nek semmi hasznát nem veszi az ország és a nép, ezért fel­oszlatja, birtokát lefoglalja. 1786. február 7-én József ren­deletet ad ki: „Mivel tudomá­sunkra jutott, hogy a magyar­­országi pálosrendben és tar­tományaiban a kolostori fe­gyelem teljesen aláhanyatlott, jónak tűnik fel előttünk, hogy a nevezett rend tartománya­inkban teljesen eltöröltes­sék ...” Sajóládra Melczer László megyei főjegyző és Kókay Márton vitte meg a hírt március 20-án. Papp Péter prior a refektóriumba hívatta a konvent összes szerzeteseit (16-an voltak akkor összesen), és felolvasták a császár rende­letét; „a fájdalom annyira meghatotta az atyákat, hogy sírva fakadtak, de ellentmon­dás nélkül nyugodtak bele szo­morú sorsukba” — írja böl­csészdoktori értekezésében Szabó László (megjelent 1940- ben, Debrecenben). A rend összes vagyona ak­kor 4 593 460 forint volt. A faluban ma is azt mond­ják, hogy késő este, amikor az éjfél közeleg, a pálos barátok szellemei visszajönnek a meg­csonkított kolostorba. De eb­ben már csak a nagyon öregek és a nagyon vallásosak hisz­nek. A sajóládi gyerekeket esetleg a sötét, s nem a suhog­va lebbenő szellemek ijeszt­getik. Egy időben a kilakoltatott kriptában tartották az iskola szenét és senki sem félt szénért leereszkedni a huzatos pincé­be. Pedig egyszer még való­ban visszajöttek a szétszéledt pálosrendi szerzetesek. Csak­hogy, a történelem is meghoz­ta a maga sorsfordulóját, és Fráter György falujának ez az érkezés többet jelentett. (FolytatfaJzA, Baráth Lajos

Next