Északmagyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

II A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 105. szám óRA: 50 FILLÉR Csütörtök, 1966. május 5. Ünnep után — dolgos hétköznapokon A­ki időt nyer, versenyt nyer — szoktuk mon­dani, hiszen az idő minden munkaterületen dön­tő tényező. Milyen drága, mennyire becses például két­­három nap a hóvégi, negyed­év végi zárások előtt, milyen sokat ér ilyenkor még néhány óra is... Adódhatnak olyan objektív nehézségek, melyek között egy üzem, vagy üzem­rész nem tudja tervét téte­lesen teljesíteni. Az ilyen esetekkel szemben általában megértőbbek vagyunk, hiszen a műszaki vezetők és a dolgo­zók mindent elkövettek, de a helytelen kooperáció miatt, vagy rajtuk kívül álló okok­ból nem kaptak elegendő nyersanyagot, esetleg elrom­lott egy gép, amelyhez nem kaptak alkatrészt, és emiatt maradtak le párszáz tonná­val. De a következő hónap­ban, amikor minden rend­ben halad, behozzák ezt a lemaradást, mert tudnak az idővel gazdálkodni. Vannak azonban üzemek, ahol hónap elején még kényel­mesen, szinte ráérősen dol­goznak, és nem számolnak vele, hogy az évi terv negyed­évi és havi bontásokban a munkaidő minden percének maximális kihasználását igény­li. Nem arról van szó, hogy a vállalati tervek nagyon fe­szítettek, s csakis akkor és úgy teljesíthetők, ha a napi feladatoknak maradéktalanul eleget tettek. Néhány napos késést, az előírt, a terve­zett eredményektől való le­maradást a hónap folyamán még be lehet hozni. Ahol azonban nem gazdálkodnak okosan az idővel, ahol a munkaintenzitás ki-kihagy, ott az adósságot egymásra hal­mozzák, hajrákkal, és azt csak hóvégi indokolatlan túl­órázásokkal tudják letörlesz­­teni. Vajon az ilyen üzemben a nagy sietségben, az egyre rövidülő határidővel való küzdelemben hogyan tudnak fokozott gondot fordítani a minőség javítására, a mű­szaki fejlesztésre? Ezért is mondjuk, hogy a munkaidő minden percének kihasználá­sára szükség van a hónap elején, a hónap mert az egyenletes, közepén is, kiegyen­súlyozott munkaritmus már önmagában biztosíték rá, hogy eleget tegyünk a napi feladatoknak. A második negyedév köze­pén tartunk. A május havi tervek teljesítéséhez az el­múlt vidám hétfőn reggel vasárnap után, nyomban hoz­­zákezdtünk. Vannak üzemek, ahol már áprilisban előre dol­goztak, teljesítettek valamen­­­nyit a május havi feladatok­ból is. Itt most — hogy ezzel a szóval éljünk — kissé lazít­hatnak. De vannak üzemek, amelyek még május első he­tében is az áprilisi adósságot törlesztik, és igen keményen kell dolgozniuk, hogy a hó­nap végére minden mutatót száz százalékra teljesítsenek. Még nem késtünk el, tehát ide­jében szólunk, helyes időbe­osztással, a termelékenység BT növelésével sokat lehet javí­tani. Nagy segítséget adhat­nak ehhez a szocialista mun­kabrigádok és igen nagy erőt jelent a gyárak, üzemek dol­gozóinak kongresszusi válla­lása. ájus elseje előtt sok­felé ünnepeltek. Az elmúlt évi nagyszerű munka elismeréseként me­gyénkben öt helyen vették át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az Ózdi Kohászati Üzemek a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést nyerte el, több éve tartó és egyre javuló eredmé­nyeiért, sok vállalat és üzem kapta meg a Kiváló vállalat, illetve az Élüzem címet. Az ünneplés, a megérdemelt juta­lom átvétele után azonban is­mét elkezdődtek a dolgos, munkás hétköznapok. Elér­kezett az ideje, hogy már az ünneplés utáni első munka­naptól kezdve beváltsák azo­kat az ígéreteket, amelyeket a jutalmak átvételekor tettek. A kitüntetés kötelez, s még ered­ményesebb munkára serkent — hallottuk mindenütt. Igen, a kitüntetés feltételezi, hogy azok, akik az elmúlt évben kimagaslóan dolgoztak, az idén is hasonló teljes ütk­se­­ket érnek el. S ügyben felté­telezi a többi üzem és válla­lat csatlakozását is ehhez a nemes versengéshez. Pártunk IX. kongresszusára készülünk. Megye- és ország­szerte nagy aktivitással mozdultak meg a dolgozó tö­megek és tettek vállalásokat, felajánlásokat, hogy az 1966- os esztendő sikereivel segítsük az­ új ötéves terv tel­is jesítését. Felelősségteljesek, mélyen átgondoltak ezek a vállalások és sok tekintet­ben újszerűek is. A minőségi munkára, az exporttervek tel­jesítésére, a beruházások idő­ben való megvalósítására tö­rekednek. A kongresszusi vál­lalás mindenütt felöleli a legfontosabb tennivalókat, és ha azokat maradéktalanul tel­jesítik, jövőre még több üze­münk és vállalatunk érde­melheti ki a magas megtisz­teltetést, a kiváló munka elis­meréséül a jutalmat. munkaverseny kedve­ző szél a vitorlában, előbbre viszi a terv­teljesítést, de igazában csak akkor válhat a dolgozók tuda­tos tömegmozgalmává, ha minden üzemben és gazda­ságban jól összehangolják, azt a tervfeladatokkal, időről időre meghatározzák, mit, mi­ért kell tenni. Ezért hát verseny nem csupán a fizikai a dolgozók tömegmozgalma, ha­nem válnia tömegmozgalommá kell abban az értelemben is, hogy összehangolja vala­mennyi műszaki és admi­nisztratív dolgozó törekvé­sét a jobb, ésszerűbb mun­kára, a termelés útjában álló akadályok elhárítására. Ezért kell már most, az ünnep utáni első hétköznapokon is a min­dennapi tervek teljesítésén fáradozni, az idővel jól és mindig jobban gazdálkodni. Ó. M. A Sikeres partizánakció Da Nang közelében Da Nang város közelében dél-vietnami szabadságharco­sok tőrbecsaltak egy katonai alakulatot a szerdára virradó éjjel. Az amerikaiak a Geor­gia hadművelet keretében úgy­nevezett tisztogató hadművele­tet folytattak és Da Nangtól 40 kilométernyire délnyugatra átkeltek egy folyón, amikor a bokrok és fák egyszerre meg­elevenedtek, s a nagyszerűen álcázott partizánok a közvet­len közelből lecsaptak az el­lenségre; Magyar-iráni kereskedelmi megállapodás Teheránban folytatott gazda­sági tárgyalások eredménye­ként aláírták a magyar—iráni hosszúlejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást. A meg­­­állapodás 1969-ig érvényes és tartalmazza az export—import előirányzatokat. A magyar kül­kereskedelem főként gépeket, energetikai berendezéseket, kü­lönféle beruházási javakat, to­vábbá hengerelt árut szállít Iránba, gyapot, gyapjú, fehér­jetakarmány, bőrök, déligyü­mölcs seb, ellenében. Tausz János belkereskedelmi miniszter Borsodban Május 2-án és 3-án megyénk­ben tartózkodott Tausz János belkereskedelmi miniszter. Miskolcon tanácskozott a vá­ros és a megye párt-, vala­mint tanácsi vezetőivel. A ta­nácskozáson a megye és a vá­ros idegenforgalmi helyzeté­ről, áruellátottságáról és egyéb, kereskedelmi jellegű kérdé­sekről esett szó. A miniszter Miskolcon, Ózdon és Kazinc­barcikán meglátogatott néhány üzletet. A látogatása során ta­pasztalt gondok enyhítésére, a hibák kijavítására hathatós segítségnyújtást helyezett ki­látásba. ---------------------------------------------------------------------------^ Váltságdíj Kikiáltók Mi foglalkoztatja a mezőcsáti járás mezőgazdasági szakembereit ? (_____________) Jugoszláv katonai delegáció érkezett hazánkba A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban járt magyar katonai küldöttség lá­togatásának viszonzásaként Ivan Gosnjak hadseregtábor­nok, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokának he­lyettese, nemzetvédelmi mi­niszter vezetésével szerdán délelőtt jugoszláv katonai küldöttség érkezett Budapest­re, baráti látogatásra. A ven­dégeket a zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren katonai tiszte­letadással, ünnepélyesen fo­gadták. A küldöttség fogadására megjelent Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Erdé­lyi Károly külügyminiszter­helyettes, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, a magyar néphad­sereg tábornoki és parancsno­ki karának sok tagja, a Hon­védelmi Minisztérium és Külügyminisztérium több ve­­­zető beosztású munkatársa. Jelen volt a repülőtéren dr. Dusán Csalics, budapesti ju­goszláv nagykövet és a nagy­­követség több beosztottja. Ugyancsak ott voltak a Buda­­pesten akkreditált katonai és légügyi attasék. A jugoszláv katonai delegá­ció szerda délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét. Délben Czinege Lajos Honvédelmi Minisztériumban­­ fogadta a jugoszláv katonai küldöttséget. A szívélyes, ba­ráti légkörben lezajlott talál­kozón jelen voltak a magyar néphadsereg vezető táborno­kai és parancsnokai is. Az eszmecsere befejezése­kor Ivan Gosnjak átadta a jugoszláv néphadsereg aján­dékát: egy csapatzászlót és egy fegyveres partizánt áb­rázoló bronz szobrot. Tanácskozás az SZMT-ben A borsodi vegyipari üzemek export-import tevékenysége Megyénk három nagy vegy­ipari üzeme és a külkereske­delmi vállalatok közötti együttműködést, a további ex­port- és import lehetőségeket vitatták meg azon az értekez­leten, amelyet tegnap, május 4-én rendezett meg Miskolcon a vegyipari, valamint a keres­kedelmi dolgozók szakszerve­­zetének meg,yő bizottsága.­­ Részt vett és vitaindító elő­adást tartott a tanácskozáson Darvas László külkereskedelmi miniszterhelyettes. Előadásá­ban többek között azt boncol­gatta, hogyan lehetne érdekel­tebbé tenni a vegyipari üze­meket az exporttermelés foko­zásában. Az export-import feladatok gyorsabb és hatékonyabb vég­­rehajtás­a céljából komplex­brigádot szerveznek, amelynek munkájában a borsodi vegy­ipari üzemek,­­ valamint­­ a CHEMOLIMPEX és a CHEMO­­KOMPLEX külkereskedelmi vállalatok megbízottjai vesz­nek majd részt. Épül a házgyár­ ban Alsózsolca határában, pont­­az Épületelemgyárral szemben levő sík területen éj­jel-nappal nehéz, lánctalpvas földgépek zúgnak, csikorognak. A három gép a Szekeres-bri­gád tagjainak irányításával az elmúlt hónap második felében kezdett itt a nagy átalakítás­hoz. Az idő kedvez az embe­reknek és a gépeknek, így jó ütemben gyalulják, egyengetik, hordják a talajt. Úgy mond­ják, hogy a 18 hektárnyi te­rületen mintegy 40 ezer köb­méter földet kell megmozgat­ni, elhordani. Hogy mi épül az elemgyár szomszédságában? Zalai György, a Borsod me­gyei Mélyépítő Vállalat fiatal építésvezetője lelkesen magya­ráz. — Most 1966. májusában va­gyunk. Amint látja, a gépe­ken és egy kevés, már idehor­dott anyagon kívül alig látni valamit. És két év múlva, 1968. októberében a terv szerint már megkezdi működését a házgyár. A 320 milliós beruhá­zásból 180 millió forint az épí­tőipari munka. És ennek egy­­harmadát mi építjük. Többek között kitérőkkel együtt 2 ki­lométer hosszú vasutat fekte­tünk le. A házfal nagyságú pa­nelek szállítása speciális ko­csikat kíván. Ezek a kocsik a jelenleg ide vezető úton nem tudnak közlekedni, éppen ezért építünk egy 3,6 kilométer hos­­­szú bekötő utat is. Az út in­nen kiindulva az Ongai Csa­varüzem bekötő útjától nem messze, azzal párhuzamosan haladva kapcsolódik, torkoló­­dik a miskolc—sátoraljaújhe­lyi fő­vonalba. Az építést még alig kezdték meg, hiszen a BÁÉV és a BMW még ezután vonul fel, máris két módosítás történt. Erede­tileg a gyártelepet arrább ter­vezték. Mivel egy lapály is belekerült, amelynek feltölté­séhez sok földre lett volna szükség, igen helyesen és ész­szerűen „elcsúsztatták” a tele­p­et, s így jóval kevesebb ta­lajt kell megmozgatni. Módo­sították a vasútvonal tervét is, feltételezhetően ugyancsak ész­szerűbb megoldást alkalmaz­nak. Igaz, jobb most változtat­ni, mint később, ez mégis olyan kérdéseket, gondolatokat szül: vajon precízebb tervezés­sel nem lehetne ezeket a mó­dosításokat elkerülni? A leendő gyártelep egyik sarkában két férfi méricskél, számolgat. A fiatalabbik, Si­mon Gábor, a BÁÉV helyet­tes építésvezetője ezt mondja: — Most jelöljük ki a felvo­nulási területet. Hamarosan megérkeznek az építők. Az előkészület már megkezdődött, a vállalat mis­kolci telep­én már javában ha­lad az elemekhez szükséges vasszerelés. Simon Gábor há­rom modell-fotót mutat: — Nézze — mutat a közp­onti épületre —, ilyen lesz a sze­relőcsarnok. A hat­hajós épület 110x160 méter nagyságú lesz. Itt — mutat egy másik fény­képre — a javítóműhely épül, amott a konyha, az étterem, amaz pedig az irodaház lesz. A két ifjú építész szakmai vitába mélyed. Arról beszél­nek, hogy a házgyár építése újabb előrelép­ést jelent az épí­­tőipvarban. Az új műben éven­­­te a házfalak nagyságától füg­gően 3800—4200 ház elemeit készítik el. A szobafal nagy­ságú elemeket Miskolcon, Ti­­szaszederkényben, Kazincbar­cikán, Ózdon építik majd be. Ez igen meggyorsítja a laká­sok építését, összeszerelését, egyben az építőipar szerelő­ipari jellegének továbbfejlesz­tését, új módszerek alkalmazá­sát kívánja meg. És ez a vita nemcsak a ház­gyár jelentőségét érteti meg a hallgatóval, hanem azt is mu­tatja, hogy építőit nagy, fia­talos ambíció fűti. Tudnak lel­kesedni a feladatért, a munká­ért, amelynek nyomán ismét új gyár születik. (Csorba) Gyermek- és ifjúságvédelmi értekezlet Miskolcon Gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezleten számolt be szerdán, május 4-én Kisteleg­­di Ernő, a miskolci gyermek­és ifjúságvédelmi m­unka legfrissebb eredményeiről. Az elmúlt év decembe­rében megtartott értekez­let óta megkezdték a ne­velési tanácsadó előkészítését. Ennek lényege: orvosi szak­véleményre támaszkodó pszi­choterápiás kezelés, lelkileg sérült gyermekek számára. Elkészült 300 példányban az Irányelvek a gyermekvédelmi munkához című kiadvány, és szét is küldték az érdekelt szervekhez. Előkészítik a fia­talkorúak iskolán kívüli visel­kedésének ellenőrzését. 12 is­kolában tartottak ez gyermekvédelmi előadást, évben végére megnyílik Miskolc Év II. kerületében az ifjúsági otthon is. Ezután Kilián Belőné, az Úttörőház igazgatója ismer­tette az úttörőmozgalom gyer­mekvédelmi munkáját. Mis­kolcon 37 úttörőcsap­at mű­ködik 18 ezer gyermekkel. Ez 83 százalékos t­ervezettséget jelent,­ ami jobb az országos aránynál. Sajnos, csak 13 út­­törőcsop­ortnak van otthona, ez nehezíti a különben szép munkát. Gond az is, hogy ke­vés a park, a játszótér a vá­rosban. A kerületi tanácsok közül csak a III. kerületi igyekszik segíteni a nehézsé­geken. Az úttörő őrsök sokat segítenek a tagoknak, egyes helyeken a gyerekek szerez­tek ruhát az elhanyagolt kül­­sejűeknek, máshol megláto­gatták egy társuk beteg édes­anyját (Vörösmarty utcai is­kola), ismét máshol az egyik gyermek elvitte a napköziből az ebédet beteg társának (Pa­­lóczy utcai iskola). Az idő­sebbek foglalkoznak a ki­sebbekkel, szegényebb gyer­mekeket ingyen táboroz­tat­nak. Az Úttörőházban igye­keznek foglalkoztatni a csel­lengő gyermekeket. Ezután Molnár Lajosné, miskolci nőtanács elnöke szá­­­molt be róla, hogyan foglal­kozik a nőtanács a nevelő­szülőkhöz kihelyezett gondozott gyermekekkel. állami Az előadó­ elmondta, hogy a nő­tanács felkutatja a veszélyez­tetett körülmények között élő gyermekeket, igyekszik meg­felelő nevelőszülőket felkutat­ni számukra, azután rendsze­resen látogatja ezeket a gyer­mekeket új szüleiknél. Ellen­őrzi, hogy megfelelően keze­lik-e azokat. 53 ilyen gyermek közül ebben az esztendőben negyvenet már meglátogattak. Általános probléma, hogy a kihelyezett gyermekek nem egy helyen más nevelést kap­­­nak, mint amilyet az állam előír. A III. kerületben 40 gyermek él intézetben, sajnos, az intézet egyre szűkebbnek bizonyul a gyermekek befo­gadására. Az értekezet úgy határo­zott, hogy az ifjúságvédelmi törvényjavaslatot minél előbb készítse el egy arra hivatott bizottság. Ennek elnöke dr. Nikházi László lesz. A neve­lési tanácsadó tanulmánytervét felállításának­ elkészítik, azt mielőbb megvitatják, hogy jövőre fel is lehessen ál­lítani. Alaposan megvizsgál­ják, hol és hogyan lehet a megfelelő kort elért gondozottakat munkába államí­tani

Next