Északmagyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
2 Sosztakovics állapota kielégítő Dmitrij Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző állapota kielégítő. A legutóbbi, kedden megtartott konzílium megállapítása szerint egyelőre nem kell tartani a beteg állapotának rosszabbodásától. specialisták szerint a zeneszerzőnek szívinfarktusa van. A konzílium eredményét Alekszej Sakunov professzor, a Szverdlov kórház főorvosa közölte a TASZSZ tudósítójával. Sosztakovicsot május 29- én szállították a Szverdlov kórházba. RS. A KMAGY A RORSZ, 40 Tüntetés a Ky-kormány ellen Tárgyalások Saigonban nem sikerült eredményt elérni A hűei rádió Hanoiban fogott adása beszámol arról, hogy a legújabb önelégetések (öten gyújtották fel magukat) változatlanul izgalomban tartják egész Dél-Vietnamot. Az emberek ezrei járulnak az elégetett és beszentelt holttestekhez, s földre borulva imádkoznak előttük. A hívők ájtatoskodása mindig heves tüntetéssé fokozódik az amerikaiak és a Ky-kormány ellen. Buddhista papok egyes csoportjai folytatják a böjtölést és újabb papok iratkoznak fel az önelégetésre jelentkezettek listájára. Eddig 42-en szerepelnek már a névjegyzékben. Saigonban kedden délután meglepetésszerű találkozó jött létre a katonai kormány képviselői és a buddhisták vezetői között. A megbeszélés színhelye Nguyen Van Thieu államelnök palotája volt. Megfigyelők szerint a találkozó az első lépést jelenti a dél-vietnami belpolitikai viszály kompromisszumos rendezése felé. Az elnöki palotából távozó buddhista vezetők elmondották, hogy a kétórás megbeszélésen nem sikerült konkrét eredményeket elérni. A buddhisták megismételték követelésüket, hogy az uralkodó katonai junta mondjon le és írjanak ki általános választásokat. Tavaszi újoncok NEM ÚJ SZOKÁS, jól bevált gyakorlat már, hogy a katonaköteles fiatalokat nem egyszerre és ősszel hívják be, hanem szétosztva a létszámot több részletre, fokozatosan, így arányaiban mindig sokkal több a kiképzett, „öregkatona”, és aránylag kevés az újonc. A váltások is egyszerűbbek és harmonikusabbak így, hiszen ugyanannyian szerelnek le, amennyien bevonulnak. A behívókat most is megkapták a fiúk. Nem váratlanul jöttek ezek a behívók. Az MHS megyei és városi elnöksége régebben foglalkozott a fiatalokkal és előkészítette őket a katonaéletre. A kiegészítő parancsnokság se úgy dolgozik most, mint régen. Minden fiatallal előre megbeszélik, mikor számíthat a behívásra, így időben le tudja zárni ügyeit, nem hagy maga után félmunkát, lelkileg is felkészülve, nyugodtan vonul be a hadseregbe, hogy alkotmányos kötelességének eleget tegyen. A fiúk már reggel hét órakor gyülekeztek. Sok volt a kísérő is. Szülő, testvér, kedves, jóbarát. Persze, nem mindenkit kísértek. Voltak köztük olyan, fiatalemberek, akik így nyilatkoztak: — Engem ne kísérgessenek. Nem az óvodába megyek. Felnőtt férfi vagyok, és mától kezdve katona, így igaz. A fiúk a jelentkezés percétől katonának számítottak. Viselkedésük is azonnal megváltozott. Ha tiszt, vagy tiszthelyettes szólt hozzájuk, kihúzták magukat és úgy válaszoltak, pedig még nem volt rajtuk a katonaruha. A kiegészítő parancsnokság tisztjei beszélgettek velük és ellenőrizték, bevonult-e mindenki. Ez ennek a rendje. Meglátogatta őket Csontos Mihály alezredes is, a városi kiegészítő parancsnok. A folyosón tisztek várakoztak. Különböző egységektől, alakulatoktól jöttek. Várták az „anyagot”, mert egyelőre csak így nevezték az ismeretlen fiúkat. Az egyik századostól megkérdeztem: — Messzire viszik őket? — Nem. Valamennyien közeli helységekben fognak szolgálni — hangzott a válasz. — így megkönnyítjük a hozzátartozók helyzetét, könnyebb és olcsóbb a látogatás. — Hazamenetelre, szabadságra, vagy eltávozásra mikor számíthatnak a fiúk? A százados mosolygott. — Az több dologtól függ — mondotta. — Elméletileg hatnyolc hét múlva lehetőség nyílik rá, hogy egy részük szabadságot, vagy eltávozást kap, hiszen hat hét múlva felesküdnek. A szabadság és az eltávozás azonban a katona viselkedésétől, magatartásától függ. A szorgalmas, jó katona hamarabb kap szabadságot, vagy eltávozást. Sokszor a jó szolgálatot, a kiváló munkát éppen szabadsággal jutalmazzuk. A FOLYOSÓN rengeteg bőrönd sorakozott Szebbnél szebbek. Mintha nem is katonának, hanem üdülni mennének. Persze, ezekre a bőröndökre nem lesz szükség. — Ahogy innen elmegyünk és megérkezünk a laktanyába, a fiúk első útja a fürdőbe vezet — mondotta a százados. — Tetőtől talpig megfürödnek. A fürdőből kijövet orvos várja őket. Még egy ellenőrző orvosi vizsgálaton esnek át. Az orvostól kilépve várja őket a katonaruha. Az összes felszerelés, kivéve a fegyvert, mert azt csak később, megfelelő előkészítés után és ünnepélyesen adjuk át. Az nagy pillanat, amikor a fiatal katona megkapja fegyverét. A fiúk, természetesen olyan fegyvernemekhez vonultak be, amelyekre az MHS kiképzési tanfolyamán felkészültek. Az eddig tanultakat azonnal hasznosíthatják. Az első hetekben egészségügyi megfigyelés alá, úgynevezett karanténba kerülnek. Addig felkészülnek az igazi katonaéletre. Mert az igazi, a vidám, a sokszor pajkos, de mindig fiatalos katonaélet csak a karantén után, végeredményben a katonai eskü letételével kezdődik. CSONTOS ezredes elvtárs még azt is elmondta ezekről a fiúkról, hogy döntő többségük középiskolát végzett, gimnáziumot, vagy technikumot, és valamennyien igen fontos fegyvernemekhez kerülnek. A szolgálati idő, természetesen, nekik is két esztendő, amennyit a honvédelmi törvény előír. Sz. J. A NATO-válságról Franciaország atlanti társországainak képviselői e héten összeülnek Párizsban, hogy a június 6-án Brüsszelben megnyíló külügyminiszteri értekezletre kidolgozzák a NATO- válság megoldását célzó javaslataikat. A 14-ek egységes álláspontot akarnak kialakítani Franciaországgal szemben. Az atlanti külügyminiszterek jövő héten Brüsszelben összeülő tanácsa végleg eldönti, hogy hova kerül a Shape, a NATO jelenleg Párizs közelében székelő vezérkara. Merényletet terveztek Gastro ellen A kubai belügyminisztérium közleménye A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismertette a vasárnap esti partraszállási kísérlet hátterét. közlemény elmondta, hogy vasárnap az éjszakai órákban hat személlyel a fedélzetén egy motoros bárka kísérelt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyveres erők a kísérletet azonnal észrevették és beavatkoztak. Két személy, akit már partra tettek, a tűzharcban életét vesztette. Kubai őrhajók és repülőgépek űzőbe vették a menekülő bárkát és tizenhat kilométernyire a parttól elsüllyesztették. A fedélzeten tartózkodó négy személy közül kettő meghalt, kettőt élve fogtak el. Ezek vallomást tettek. Egyikük, a csoport vezetője elmondotta, hogy az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA utasítására indultak el Floridából. Utasításuk és céljuk az volt, hogy meggyilkolják Fidel Castro kubai miniszterelnököt és így olyan helyzetet teremtsenek Kubában, amely kedvező lenne egy agresszív támadás szempontjánbóL Veszély fenyegeti két iráni hazafi életét Az iráni Tudeh-Párt — mint az Humanité jelenti — nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy veszély fenyegeti két, másfél éve börtönben sínylődő iráni hazafi életét. Parziv Hekmedzsut és Ali Khavarit több mint másfél éve hurcolták el és börtönözték be az iráni hatóságok, anélkül, hogy magyarázatot adtak volna, miért is tartóztatták le őket. Hosszú időn keresztül senki sem tudott róluk, s rokonaik csupán nyolc hónap múlva kereshették fel őket a börtönben. A legújabb hírek szerint a két letartóztatottat átszállították egy katonai börtönbe és a teheráni katonai törvényszék elé állítják. Az ügyész kér Ali Khavari halálbüntetést és Parziv Hekmedzsu fejére. Az iráni Tádeh-Párt Központi Bizottsága felhívással fordul a világközvéleményhez, minden demokratikus párthoz és szervezethez, mindazokhoz, akik szívükön viselik a szabadság és a demokrácia ügyét; minden lehetőt tegyenek meg a két iráni hazafi megmentéséért Halálra ítélték Kongóban az összeesküvő minisztereket Egy katonai bíróság kedden Léopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezették. A négy személy a következő: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Alexandre Mahamba és Emanuel Bamba. Justin Bomboko kongói külügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nem kívánatos swapélMpek -impertí tette Alain Bens belga diplomatát, a léopoldville-i belga nagykövetség első titkárát, akiről bebizonyosodott, hogy része volt az összeesküvésben. A külügyminiszter közölte, hogy az elítéltek a francia, a nyugatnémet, az amerikai és a belga nagykövetséggel léptek kapcsolatba, majd hozzáfűzte, hogy a szóbanforgó személyek vallomása szerint Nyugat-Németország és az Egyesült Államok, valamint Franciaország elzárkózott az összeesküvés támogatású tolj Szerda, 1966. június I, Hidegen búcsúzott a nyárias májas A szokatlanul korai meleg, a nyárias tavasz után igen zord, Európa több részében valósággal téli hideggel búcsúzott el a május. Jugoszlávia, Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország több részéből jelentettek havazásokat, hóviharokat és erős fagyot. A megyénk északi határáról jól látható szlovákiai hegyeken, szádelői völgy feletti csúcsoakon is fehér hósapka van. Bánkúton is hullott néhány centiméteres hó. A május végi csapadéknak örült a mezőgazdaság, mert a szárazság már kezdett aggasztóvá válni. Az esőkkel együtt érkezett, néhol viharos erejű szél azonban többfelé károkat okozott. A hosszúra nőtt rozsok és őszi árpák megdőltek, összekuszálódtak. A viharos szél megtépázta a gyümölcsösöket is. Fülöp János: Sziklai Sándor nem az első szovjetunióbeli önkéntescsoporttal indult Spanyolországba. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy még nem fejezte be katonai tanulmányainak soron következő szakaszát. Néhány hónappal később azonban — természetesen titokban — ő is útra kelt, méghozzá a San Vicente nevű spanyol hajón. Ez a hajó nem tartozott a tengeri flotta legmodernebb egységei közé; a fedélzetén tartózkodó önkéntesek sokat türelmetlenkedtek a hajó lassúsága miatt. Csupán az vigasztalta őket, hogy az út folyamán — egyelőre beszélgetésekből — megismerték a földet, amely felé igyekeztek, s ahol a nemzetközi munkásmozgalom, valamint a fasizmus eddigi legnagyobb méretű összecsapása folyt. Egyik visszaemlékezésében Sziklai Sándor leírja, hogy ő is sokat beszélgetett a spanyol hajóskapitánnyal Ibérföldről, az ottani harcokról. Érthető türelmetlenséggel és kíváncsisággal fogadott minden hírt, amely a háborúról érkezett. E hírek között egyre gyakrabban olvastak egy nevet: Lukács tábornokét.. Lukács tábornok neve gyorsan vált közismertté, győzelmek sorozata fűződött hozzá. Sziklai Sándor — úgy érezte — jól ismeri a nemzetközi munkásmozgalom vezetőit, legjobbjait; „Lukács” tábornokról azonban még nem hallott. Valahányszor megkérdezték tőle, ki ez a legendás parancsnok, bosszankodva vallotta be: fogalma sincs, kiről van szó. Pedig ekkor már Lukács tábornok nevével kapcsolták össze Madrid védelmének egyik arcvonalszakaszát, azt, ahol a fasiszták a legsúlyosabb vereséget szenvedték el, majd híres guadalajarai csatát, amelyről még lesz a szó az alábbiakban. Madridba érkezése után Sziklai Sándor Zalka Máté ismerős, zömök, vállas figuráját pillantotta meg a vezérkar egyik folyosóján. Jóízű magyar köszöntés harsant a fülébe. — Hogy vagy, egy komám? Megölelték, örömmel üdvözölték egymást. Zalka végignézett Sziklai Sándoron, s utolsó találkozásukra célozva a lábára mutatott. — No, ugye, igazam volt azzal a reggeli sportolással? Nem tudom, hogy másznád meg itt a hegyeket afféle gyenge, „tanári” lábakkal! Sziklai Sándor elmondta, hogy így is, úgy is megfogadta volna Zalka tanácsát: nemcsak jószántából, hanem kötelességből is erős fizikai kiképzésben részesült a katonai tanfolyamon. • — Befejezted? Elvégezted? — kérdezte Zalka. Sziklai rábólintott. — S az eredmény? Milyen volt? — Itt vagyok — felelte Sziklai Sándor." Értették,egymást, csak az jöhetett ki Spanyolországba, aki a legkiválóbbak közt végezte el a katonai stúdiumokat, két jóbarát nem vált el egymástól ezen a napon. Szolgálati ügyeiket elintézve, együtt telepedtek le a malagaborral megtöltött üveg mellé, hogy hazai szokás szerint egy-egy pohár borral meglocsolva cserélgessék a szót az „otthoniakról”, a spanyolországi állapotokról, a harcokról. S ekkor derült ki, hogy Lukács Pál tábornok, a 12. nemzetközi brigád parancsnoka azonos Zalka Mátéval. Zalka elvitte Sziklai Sándort arra a kiállításra, ahol a guadalajarai hadizsákmányt gyűjtötték egybe. A 12. brigádnak igen nagy szerepe volt ennek „összegyűjtésében”. A guadalajarai harcok ahhoz a fasiszta támadási tervhez tartoztak, amelynek végső célja Madrid elfoglalása volt. Mivel szemközti offenzívájuk összeomlott, majd a Jarama folyó melletti támadás során nem tudtak tért nyerni, az olasz expedíciós hadtesttel próbáltak operálni, észak felől próbálták harapófogóba fogni a fővárost. Az olasz hadtest a Littorio-hadosztály, valamint három feketeinges „önkéntes” hadosztály: az „Isten akarata”, a „Fekete nyilak” és a „Fekete láng” képezte. 50 000 olasz katona, 222 löveg, 108 harckocsi, 32 páncélautó, 60 harci repülőgép indult támadásra. A hadműveleti sűrűség — P. I. Szamoljov, szovjet hadtörténész számításai szerint — kilométerenként elérte az 1500 katonát, 19 löveget, 8 harckocsit és 5 repülőgépet. A köztársaságiaknak igen széthúzott, vékony védelmi vonaluk volt. Tartalékokkal úgyszólván alig rendelkeztek. Március 10-én különösen válságos volt a helyzet: azon a ponton, ahol két köztársasági csapattest érintkezett, a fasiszták áttörték a frontot. A Torrijosból Brihuegába vezető út mentén mélyen behatoltak a védelmi vonalba. Közel az úthoz, a Palacio de Don Luisban — ez egy hatalmas főúri kastély volt — tanyázott harcálláspontján maga Zalka Máté is. Felismerte a támadás veszélyét: ha az ellenség eléri a Madrid felé vezető utat, bekeríti a nemzetközi brigádokat. Tartalékkal azonban nem rendelkezett. Gyors elhatározással saját brigádtörzsét vetette harcba: a félszázadnyi lovasságot, a szakácsokat, küldöncöket, telefonistákat, valamennyi mozgatható emberét. Parancsot adott a közelben állomásozó tüzérütegnek, hogy közvetlen irányzással vegye tűz alá a rohamosan közeledő ellenséget. Az üteg parancsnoka, Szántó Rezső, gyors zárótüzet vezényelt. Ennek hatására az előretörő mórok és olaszok megtorpantak , a gyalogsági ellenlökés pedig visszavetette őket. A guadalajarai ütközet legválságosabb percei értek véget azzal, hogy a fasiszták futásnak eredtek. Az ellenlökés elrendelésének érdeme kétségtelenül a parancsnoké volt. Ebben a nagyszerű gárdában harcolt egy magyar önkéntes század is. Azokban a napokban, amikor a fenti beszélgetés lezajlott, a század maradványa — mert a magyarokat se kímélte a súlyos harc — Meco városában pihent, s éppen átszervezés alatt állt. A nemzetközi brigádokban sok magyar származású önkéntes harcolt szétszórva ; most döntés született, hogy a magyarokat egyetlen zászlóaljba vonják össze. A szervezéssel Zalka Máté törzskarának egyik tisztjét, Pedro Fernandezt — azaz Cséby Lajost — bízták meg. A magyar zászlóalj a 13. számú Dombrowski-brigád harmadik zászlóalját képezte. A Dombrowski-brigád, több más nemzetközi brigáddal együtt, a 45. hadosztályhoz tartozott, Zalka Máté hadosztályparancsnoksága alá. Késő este volt, mire az egymásra lelt jó barátok mindent elmondtak egymásnak. Búcsúzni kellett volna , de késő este nem volt ajánlatos elindulni; ilyenkor kezdett bömbölni a német nehéztüzérség. A fővárost lőtték. Ez már a hitleri „totális” háború főpróbája volt: a nácik a polgári lakosság lelki ellenállásának megtörésével kísérleteztek. A madridi „kísérlet” azonban visszafelé sült el. A madridiak ellenállását még inkább megacélozta az oktalan, gyilkos ágyútűz. Nemcsak a munkabíró férfiak és nők, hanem az aggok és a gyermekek is önként dolgoztak a romok eltakarításában. Zalkának mennie kellett. Sziklai Sándor elkísérte útján a királyi palota közelébe. A sötétséget tüzek derítették fel. A tüzek fényénél javarészt idősebb férfiak, kendős asszonyok és iskolás korú gyermekek szorgoskodtak: téglát, építőanyagot adogattak kézről, kézre. A lánc egy épülethez vezetett, amelynek oldalában hatalmas rés tátongott. Kőművesek dolgoztak rajta. — A minap történt — mondta Zalka. — Az egyik fő utcán haladtam éppen, amikor elkezdődött az ágyúzás. Egy lövedék néhány méterrel a mozgó villamosszerelvény mögött robbant fel. Két halott, több sebesült... Jöttek a mentők, a tűzoltók, a kocsikat félrevontatták, a sebesülteket ellátták, a forgalom haladt tovább. Ha nem látom, nem hiszem el. — Hős nép — folytatta elgondolkozva ZaVka. — Nemes, büszke, soha nem fogja eltűrni a rabigát. Lám, a hamu alatt hány éven át izzott a parázs ... s lángja most az egekig csap fel, látja az egész világ. Volt valami Zalka Máté hangjában, valami rezdülés, valami lágyság, amely arra vallott, hogy nem először fogalmazza meg magában ezeket a gondolatokat, ezeket a szavakat. S nem csupán a spanyol népre gond dőlt!... A két forradalmár szótlanul tette meg a hátralevő utat s öleléssel, csókká búcsúzott. Akkor még nem tudhatták, hogy ez a találkozás valóban az utolsó volt kettőjük között. TALÁLKOZÁS A Részlet a szerző Rendülettenü! című most megjelent könyvéből. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1966.)