Északmagyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-11 / 36. szám

fembai, 1967. február It ÉSZAKMAGYARORSZAG KÉPVISELŐ JELÖLTJEINK Tudományos munkásságát világszerte ismerik Polgári hu­manista mű­veltségével el­sőként tett hi­tet az értelmi­ségiek közül a nép mellett állama — mondották ró­la jelölő gyű­lésén. — Pár­tunk szövetségi politikáját már akkor magáévá tette, amikor azt még nem is öntötték hiva­talos formába. Tettekkel bizo­nyított Tíz éven át volt a miskolci Ne­hézipari Mű­szaki Egyetem rektora, még­­­­­­­ az építés, a szervezés ' legnehezebb iőszakában. Dr. Sályi István okleve­les gépészmér­nök, 1958 óta a műszaki tudo­mányok dokto­ra. Jóval előbb a filozófia doktora lett, és erre legalább olyan büsz­ke, mint a műszakira, amely a világhírt is meghozta szá­mára. Mint a Nehézipari Mű­szaki Egyetem tanszékvezető tanára lett az egyetem rekto­ra, most ismét a mechanikai tanszék vezető tanára. Tudo­mányos munkásságát világ­szerte ismerik, számos elő­adást tart külföldön ma is, 66 éves korában. Dr. Sályi Ist­ván azonban nem zárkózott be a tudomány világába, ha­nem részt kért népi államunk közéleti munkájából is. 1953- ban a Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottságának el­nöke lett, és országgyűlési képviselővé választották, két közéleti tevékenységét az­­­óta is gyakorolja. Közben megkapta a Kossuth-díjat, közéleti tevékenységéért pe­dig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjává választották. Noha pártonkí­­vüli, meghívott vendége volt az MSZMP IX. kongresszusá­nak is. A népért dolgozó, polgári értelmiségi származású tudóst most ismét jelölték képvise­lőnek, Miskolc II. kerületé­ben. Jelölésén megjelent Mol­­dován Gyula, a városi párt­­bizottság titkára, és dr. Feke­te László, a városi tanács vb­­elnöke, valamint az egyetem több tanára és számos hallga­tója. — Az előttünk álló út, a szocializmus építésének útja felfelé vezet, és ezt az utat én végig szeretném járni — mon­dotta a jelölő gyűlésen Sályi professzor. Dr. Sályi István A lejtős területek képviselője Németh Im­re, akit leg­utóbb Szikszón jelöltek ország­­gyűlési képvi­selőnek, az a típusú közéleti ember, akinek a közügyek in­tézése nemcsak szívügye, ha­nem szenvedé­lye is. Közis­mert alakja hol itt, hol ott buk­kan fel a me­gyében. Amiór­ta 1958-ban először megvá­lasztották szággyűlési őr­képviselőnek, szinte minden­nap tárgyal, utazik, érvel a termelőszö­vetkezetek megszilárdu­lásáért, a lej­tős területek gazdálkodási gondjainak megoldásáért. Képviselői „inaséveit” a putnoki­ban kezdte. Tantermek járás­kor­szerűsítése, orvosi rendelő, bölcsőde, mozi, művelődési ház építés, makadám út fűző­dik a nevéhez. Abban az idő­ben a megyei tanácsnak is tagja volt Mint képviselő és mint a mezőgazdasági állan­dó bizottság elnöke, a lejtős területek kérdésével foglalko­zott Putnokon kutató csopor­tot hoztak létre, s Németh Imre nem egyszer cikkeiben be­bizonyította, hogy a lejtős területeken is terem kiváló gyümölcs. Akkoriban történt, hogy egy degeszre tömött aktatáskával átázott fel a Parlamentbe. A mezőgazdasági szakbizottság ülésén éppen a szőlő- és gyü­mölcstelep­í­tésekről tárgyal­tak, s Németh Imre, érveit bi­­zonyí­tandó, húsz darab szépen fejlett Jonathán almát rakott ■a elnöki asztalra. — íme, nemcsak Szabolcs­ban terem alma... Elérte ezzel, hogy a kom­­polti kutatóintézet kirendelt­séget hozott létre Putnokon, s amikor másodszorra is megvá­lasztották képviselőnek, újabb kerületében a gönci kajsziba­rackért szállt síkra. Eredmé­nyes munkálkodása nyomán megkezdődött a világpiacon is ismert gyümölcs nagyüzemi telepítése. Ez a négy év már a rutinos képviselő négy éve volt. So­kat tartózkodott választói kö­zött, feljegyezte problémáikat, elképzeléseiket, s elment ve­lük minden fórumig, egészen az országgyűlésig, amelynek ülésszakain eddig négy alka­lommal szólalt fel , most a pártonkívüli, de szíves-lé­­lekkel a párt politikáját hir­dető képviselőre újabb nagy munka vár. A legutóbbi jelö­lő gyűlésen a szikszóiak tisz­telték meg bizalmukkal, s er­re az előlegezett bizalomra Németh Imre azzal felel, hogy problémáiknak, gondjaiknak hűséges szószólója lesz. Németh Imre I Elégedetten,­­ jókedvűen * Csupa jókedvű embert ta­­­lálhatunk ma Pálházán. Eb­* ben a kis hegyközi faluban­­ nemrégen zajlott le a termelő-* szövetkezet zárszámadó köz­? gyűlése, amelyen az elmúlt* évi munkát értékelve csak? jót lehetett mondani. A Rá­­­kóczi Tsz tagsága összefogott,* s közös erővel vett részt? minden mezőgazdasági mun­* kában. Pedig itt az adottsá­* gok sokkal rosszabbak, mint a* síkvidéki termelőszövetkeze­­­teké, mégis. növény­ter-* mesztési eredményeik elérik,­ sőt, meg is haladják azokét* Ezért tudtak most egy mun­? kaegységre majdnem 47 fo­­­rintot kifizetni. Elégedett és? jókedvű a tsz-tagság, biza­* kodva tekint a tavasz elé.? amikor újra elkezdhetik a* mezei munkát, hogy 1967-ben* még szebb eredményeket ér­? jenek el. * Illés Gyula ? Pálháza ** _________* * A/. első hengermű modellje Diósgyőrben * * Érdekes anyaggal gyarapo­? dik a Diósgyőri Központi Ko­? hászati Múzeum. Masa István* mintaasztalos, a múzeum ezer-* mesternek számító modellező-* je, régi leírások, illetve az* azok alapján készített terv-* rajzok segítségével elkészítet­*­te az első magyarországi le­? mezhengermű működőképes* modelljét. Az eredeti, vízike-* fékmeghajtású hengermű az* elmúlt század elején, mintegy* százötven évvel ezelőtt mű­* ködött. A másfél méter hos­­*­szú, egy méter szélességű mo­­­dellt hamarosan bemutatják a* múzeum látogatóinak. * i—^ i Downing Street 10 -érem lehet csodálkozni rajta, ha ezt olvasva senki se­m­ gondol házszámra. Intézmény neve, fogalom, hiszen L 1 235 éve szolgál a mindenkori brit miniszterelnök hivatalául és otthonául. Naponta szerepel a sajtójelentések­ben, kiváltképp olyankor, mint most is, amikor kormánykül­döttségek, más országok magasrangú képviselői fordulnak meg Londonban. Nem maradhat ki a turistaprogramból sem. Ha hivatalosan nem is szerepel benne, minden látogató szerét ejti annak, hogy fölkeresse. Nyáron ott járva, így tettem jómagam is. (Hogy is tartja a szólás-mondás? Rómában járni és nem látni a pápát?!... Az angol változat alighanem ez: Londonban megfordulni, és nem látni a Downing Street 10-et...­ A Cityben nagyforgalmú sugárutak tőszomszédságában bukkan rá az ember. A tőszomszédság mellékutcát jelent. Csöndeset, nyugalmasat, már ami a járműforgalmat illeti, de zajosat, nyüzsgőt, ami az érdeklődésre vonatkozik. Hát bizony ez a miniszterelnöki rezidencia alaposan lelakott épület, jóllehet nemrégiben fordítottak tatarozására nem csekély összeget. Nem látszik meg rajta! Hiába, erős a hagyomány, a múlt kötőfékjei, és bár — gondolom — a költségvetésből futná még egy szerény, új palota emelésére, még­sem kerül rá sor, mert ha ez az épület jó volt, több mint két évszázadig hivatalnak is, lakásnak is, néhány év­századig még használható marad. A televízió képernyőjéről is ismert kapun állandóan ki­­s belép valaki. A lesbenálló újságírók azonban a nap min­den szakában egyvalakire várnak: a miniszterelnökre. Ahogy kilép, körülfonják a kérdezők s a kérdések. Természetesen, mindig rendőr posztol a nehézveretű kapu előtt; bobby, aki imponáló türelemmel fogadja a turisták, a látogatók kérdéseit és kéréseit. Kattannak a fényképező­gépek, amelyek megörökítik a híres épületet, a messziségből idecseppent bámészkodókkal együtt, sőt, ha a rendőrt külö­nösen jó kedvében találják, ő is rákerül a felvételre. Ez a jellemző kép, úgyszólván a nap bármely órájában, az év minden szakában. Ami benn történik, annak jellege és tartalma változékonyabb. A döntések Nagy-Britannia népét érintik, de természetesen befolyásolják az egész nemzetközi helyzetet. Az olyan eszmecserék különösen, mint az ezekben a napokban Koszigin szovjet miniszterelnök látogatásakor folyó tanácskozások. A Downing Street 10. megtekintésére érkező emberek zöme szereti a rendet, a logikát, a haladást és a békét. Minél hatékonyabban jut be hangjuk és óhajuk a folyton-folyvást nyíló kapun, annál jobb a világnak. Sárközi Andor Halmajon ismét előbbre léptek Több mint hatvan forintot ér egy munkaegység az Aranykalász Tsz-ben K­éé esztendővel ugyanilyen ezelőtt, borongós téli napon azt írtam jegyzet­tömbömbe, hogy a halmaji Aranykalász Termelőszövetke­zet tagsága és vezetősége egy­aránt elégedetlen. Az 1964-es gazdasági esztendő végén 46 forintot ért egy munkaegység a termelőszövetkezetben. Ke­vesellték. — Igaz, hogy 1901-ben 28 forint és néhány fillérrel zár­tunk, s azóta nagyot léptünk előre, de több is lehetne — mondták a Vasonca patak és a Bársonyos csatorna-parti föl­dek gazdái. Most egy esztendeje már 51 forintot ért minden munka­egység a halmaji termelőszö­vetkezetben. Azt is kevesell­ték. A mostani zárszámadó közgyűlésen már arról adha­tott számot­ Béres István tsz­­elnök, hogy ismét előbbre léptek, s a prémiumokkal együtt már a hatvan forint felett jár, pontosabban: 60 fo­rint és 35 fillért ér minden munkaegység. — Azért „csald" ennyit, mert 635 ezer forintot tartalé­költünk az 1967-es gazdasági évre — tette hozzá. Persze, még így is jobban zárhatták volna az esztendőt, ha a kapák helyett vegyszer gyomirtó szerre bízzák a ku­koricát. Legalább három fo­rinttal „rövidült” meg emiatt minden munkaegység értéke. Arról, hogy búzából a beter­vezett 10 mázsa helyett 12,5 mázsát, cukorrépából 180 má­zsa helyett 234 mázsát takarí­tottak be holdanként, sokkal kevesebb szó esett, mint a rosszul sikerült kukoricá­ról, dicsekvés­képpen mondták el, hogy a régi, rossz istállókban a betervezett 3200 liter helyett 3450 liter tejet fejtek minden tehéntől. Pedig sok korszerű, nagyüzemi, ál­lami gazdasági tehenészet büszke lehetne erre az ered­­­­ményre. A baromfitenyészet eredmé­­nyeiről is csak azért több szó, mert a tagság eseti egy része nem bízott benne, hogy a csirkehízlalás és a tojáster­melés haszonnal fog járni. A tojás a jó magasan tervezett összegnél is 300 ezer forinttal­öbbet hozott a „konyhára”. Kerek egymilliót, a tervezett­nél 150 ezer forinttal több be­vételt biztosított a csirkehíz­­lalás is. A tsz összes árbevétele 46 százalékkal haladta meg az előző évit. Az árbevételi terv 5,4 millió forint volt 1966- ban­, de a tény meghaladta a 6,4 millió forintot Az egy katasztrális holdra jutó szö­vetkezeti bruttó bevétel meg­haladta a 3500 forintot, és ez már olyan összeg, amelyre érdemes felfigyelni. A halmajiak eredménnyel sincsenek telje­sen megelégedve. Zárszámadó közgyűlésükön, amelyen ott volt dr. Pusztai Béla, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette­­se és Cservák Ferenc, az En­csi járási Pártbizottság első titkára is, úgy fogalmazták ezt meg, hogy az idén még többet tesznek le az ország asztalára. Többet, mert a tag­ság és a vezetőség egyaránt tudja, hol lehet és kell javí­tani a munkán. — Vajon jövő ilyenkor, ha sikerül a jól megalapozott ter­vet közös erővel végrehajtani, s a munkaegység ismét érté­kesebb lesz, elégedettek lesz­nek-e a halmajiak? — Már most is azok lenné­nek — válaszol nevetve Bin­­dász Balázs, a főagronómus—, de tudják, hogy ez a gazdaság még többre is képes. (p. s.) És azt sem A kemizálás a szerencsi járás területén A Népi Ellenőrzési Bizott­­­­ság évekre visszanyúló felül­­­­vizsgálatot tartott a szerencsi­­ járási kemizálásról Talián­­ János elnök és Sári Gyula­­ termelőszövetkezeti főagronó­­­­mus irányításával. A munká­­­­ban több tsz-elnök és szak­­­­ember is részt vett. Tanul­­­­mánynak is beillő jelentést­­ készítettek a vizsgálat ered­­m­­­ényeiről. Elsősorban azt ellenőriz­ték, milyen mértékű a kemi­­zálás a járás állami és szö­vetkezeti gazdaságaiban, fi­gyelembe veszik-e a növé­nyek tápanyagigényét, és ho­gyan mutatkozik a kemizálás eredménye a terméshozamok­ban. Megállapította a bizott­ság, hogy a különféle műtrá­­j­gyák használata az utóbbi években — érthetetlen okból — csökkent a járás gazdasá­gaiban. Ugyanez a növény­védő vegyszerekről is elmond­ható. A kukoricánál például szinte teljesen abbahagyták a vegyszeres gyomirtást, s ez a kapások családi művelésé­nek bevezetése óta tapasztal­ható. Sok lazaságot tapasztaltak a bizonylati fegyelemben, egyes termelőszövetkezetek­ben valótlan, irreális adatokat mutattak ki a statisztikai la­pokon. Az egyik tsz-ben de­cember 31-én 70 vagon fel nem használt műtrágyát talál­tak, ami miatt természetesen jelentősen csökkent a tagok jövedelme. Egy másik Sze­rencs környéki gazdaságban 19 vagon műtrágya hevert felhasználatlantól. Az év fo­lyamán ki kellett volna szórni a földekre, de a vezetőség hanyagsága miatt „elfelejt­keztek” róla. Gyakori jelenség a járás gazdaságaiban az is, hogy helytelen tárolás vagy a nem a kellő időben történő felhasz­nálás következtében csökken a műtrágyák, vegyszerek ha­tásfoka, így a vártnál keve­sebb lesz a termés. Néhány termelőszövetkezetben azt is meg kellett állapítaniuk szakembereknek, hogy a ve­­­zetők tervszerűtlenül, sőt fe­lelőtlenül gazdálkodnak a műtrágyával. A kemizálást megnyugtatónak találták a Taktaközi Állami Gazdaság­ban, a taktaharkányi Új Élet és a bekecsi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben, aminek ter­mészetesen a termésátlagok­ban is megmutatkozott az eredménye. (k. W ^WMHNWMNHNHM» a 3 r *************** Egy gyár — 113 ezer óra társadalmi munka Az ózdi Kohászati Üzemek­ben most értékelték a dolgo­zók társadalmi tevékenységét. Az összesítés szerint az ózdi kohászok — a várakozást messze felülmúlva — az el­múlt évben csúcsteljesítményt értek el: 113 ezer órai társa­dalmi munkát Egyenként átlagosan végeztek, mintegy tíz órát önkéntes munkájuk­kal hozzájárultak egy sor üze­mi probléma megoldásához, továbbá a parkosítással, utak, járdák építésével a kohászvá­ros csinosításához, fejleszté­séhez. Az idei versenyvállalások­ban, szocialista brigád-szerző­désekben a dolgozók megújítják erre az évre is társadalmi munkára vonatko­­­zó felajánlásukat. Negyvenmillió A sátoraljaújhelyi járás kisipari vállalatai termelőszövetkezetei, és mezőgazdasági üzemei kimagasló eredménye­ket értek el a kongresszusi versenyben. A nemrégen tar­tott értékelés szerint a dolgo­zók teljesítették az évi tervet, és a minőséggel kapcsolatos felajánlásokat Mintegy negy­venmillió forintot tesz ki az az összeg, amelyet a kong­resszusi versenyben terven felül elértek.

Next