Északmagyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

)Mao Ce-tung „?örös áprilisa“ Mint a TASZSZ pekingi tu­dósítója megállapítja, egyre nagyobb méreteket ölt Mao Ce-tung csoportjának offen­­zívája a politikai ellenfelek és mindenekelőtt Liu Sao-csi köztársasági elnök, valamint Teng Hsziao-Ping, a KKP fő­titkára és támogatóik ellen. A hivatalos propaganda ezt a fékevesztett kampányt „a hatalom megszerzéséért indí­tott döntő ütközetnek, vörös áprilisnak" nevezi. A Magyar Rádió m­iskolci stúdiójának műsora (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig.) Hétvégi krónika. Látogatás az iskolában. Életképek. Akit már régen hallottunk. Borsodi földek, borsodi falvak. A közös és a háztáji. Magyarnóták, csárdások, ÉSZAKMAGIAR­ORSZAG Decemberre összehívják a­ MIS II. kongresszusát Az MTS Országos Elnöksé­ge pénteken délelőtt a Nem­zeti Sportcsarnok vívótermé­ben tartotta meg az MTS Országos Tanácsa és a Ma­gyar Olimpiai Bizottság együt­tes ülését. Második napirendi pont­ként Egri Gyula, az MTS el­nöke az MTS II. kongresszu­sának összehívásával hozott. Mivel az MTS foglal­1963. decemberében tartotta alakuló kongresszusát, ezért ebben az évben időszerűvé válik a II. kongresszus összehívása. Az MTS Országos Tanácsa december 12—13-ra hívja ös­­­sze az MTS II. kongresszu­sát. Egy nap alatt egy métert áradt a Sajó Az újabb esőzések követ­keztében némileg rosszabbo­dott a helyzet a borsodi fo­lyók gátjain. Az Északma­gyarországi Vízügyi Igazgató­ság pénteki tájékoztatása sze­rint a Csehszlovákiában hul­lott nagyobb csapadék a Sa­jón is árhullámot okozott. Az­­ elmúlt 24 órában a szeszélyes­­ folyó Sajópüspökinél egy mé­tert áradt. További áradás esetén el kell rendelni az árvízvédelmi készültséget. Hatalmas vízmennyiséget szállít a kis Szerencs patak is a Takta csatornába. A Takta gátjain pénteken dél­ben már el is rendelték az elsőfokú árvízvédelmi szolgá­latot. A Bodrogon az apadás az esőzések miatt megszűnt. Fel­­sőbereckinél pénteken órá­kon át 589 centimétert muta­tott a vízmérce állása. Saj­nos a további apadás helyett itt is némi áradással kell számolni. A bodrogközi véd­vonalon, a most már felül­ről is átázott gátakon tovább­ra is nagy erővel folyik az árvédekezés. A nagy sár is­mét megbénította a gátakon a gépjármű-közlekedést. A Tisza árhulláma Tisza­­palkonya alatt tetőzik, lejjebb még árad. A dél-borsodi fal­vakat védő gátakon rőzse­­művekkel védekeznek a hul­­­­lám­verés ellen. Humphrey Párizsban Humphrey amerikai alelnök pénteken délelőtt Nyugat- Berlinből Párizsba érkezett. Alig ért földet az orlyi repülő­téren az amerikai alelnök gé­pe, máris megkezdődött tüntetés. A repülőtér épületé­n­­ek teraszán gyülekező két­száz főnyi tömeg „Békét Vi­etnamnak!”, „Amerikai kosok, menjetek haza!” gyil­fel­kiáltásokkal és hasonló fel­iratú táblákkal „üdvözölte” Humphreyt. A riadó­rendőrség azonnal akcióba lépett, de a tüntetők elvegyültek a várako­zók között. Amikor Humphrey és kísé­rete elindult a város felé, a gépkocsikat tojásokkal és fes­tékes dobozokkal dobálták meg. Film­­egyzet A mozivásznon és a televí­zió képernyőjén mind gyak­rabban jelentkező bűnügyi történetek, a krimik sokféle hatással vannak a nézőkre Jóllehet ezek a hatások nem mind pozitívak, jelentkezik olyan igény is, hogy a gya­korlott mozilátogató az adott műfajon belül mindig jobbat, érdekesebbet, izgalmasabbat, újszerűbbet kíván, s ha az újonnan látott bűnügyi törté­net visszalépést jelent a ko­rábbi krimi-históriákhoz ké­pest, bizony elégedetlenül jön ki a moziból. A csehszlovák filmgyártók új krimije, az Alibi a vizen érdekes ötletből indul ki: egy filmrendező arról akar filmet készíteni, miként nyomozza ki a rendőség egy lány eltűnését. E célból egy lakóhajón elrejt egy fotomodellt, s a cinema verité módszereivel, rejtett kamerákkal próbálja nyomon követni a lány utáni kutatást. Arra aligha számított, hogy a lány valóban eltűnik, sőt annyira eltűnik, hogy a hajó­val együtt a tó fenekéről ke­rül elő — holtan. Ennek a bűnesetnek nyomozása képezi a film történetét. A film te­remtői mindent bevetettek: szerepel benne többek között egy bizonytalan egzisztencia, aki szerelmi kalandokra szok­ta bérbeadni hajóját, van fo­­tóművész, aki művészi aktfo­­tókon kívül pornográf játék­kártyákkal is foglalkozik, van szerelmet zsaroló kritikus, új „tehetségeket” kutató film­rendező, féltékeny primadon­na, zug-találkahelyre járó közéleti férfiú és sok egyéb. És persze szerepel a filmben két derűs szuper-detektív akik mintha valami régi nyu­gati krimi-karikatúrából lép­tek volna át a szocialista Csehszlovákia rendőrségébe. Ennek ellenére a film lapos, fordulatai csaknem teljesen érdektelenek, a lankadó ér­deklődést a rendező igen gyakran az aktfotókkal kí­vánja ébrentartani, végül pe­dig a két nyomozóról olyan összkép alakul ki, hogy nehéz hinni logikájuk sikerében. A film végén persze fény derül A bűntényre, a néző meg el­őtt kell megemlítenünk, hogy csütörtökön, a filmhét kezdetén a fenti krimi volt a két miskolci premier-mozi egyetlen új bemutatója. A hét premier-filmjei közül a Hogy szaladnak a fák! című magyar drámát csak ez után, április IX—12-én vetítik az egyik mo­ziban, míg a másik egy kas­­­szasikeres bűnügyi vígjáték ismételt vetítés-sorozatával kezdte a hetet és az Út a túl­só partra című új francia el­lenállási témájú filmdrámát csak április 10-től 12-ig tartja műsorán.• Kísérőfilmként vetítik a Ba­lázs Béla Stúdió fiatal alkotó­gárdájának Pékek című, kí­sérleti jellegű filmjét. Az Élet és Irodalom című lapban nemrég megjelent azonos cí­mű riport alapján készült do­­kumentumfilm igen sajátos képnyelven mutatja be azt az utat, amíg a lisztből minden­napi táplálékunk lesz. Nagy­szerű portrék villannak fel közben, a munka egyes apró mozzanatai költői átfogalma­zást kapnak, s igen plasztiku­san érzékelhető a kenyérkészí­tés munkájának nehézsége. A film láthatóan kísérleti jellege megengedi azt az itt-ott érez­hető egyoldalú aspektust, amellyel a film készítői a té­mát megközelítették, s jobbára a teremtő munka nehéz olda­lát helyezték előtérbe. (bm) Alibi a vizen és egyebek könyvelheti magában, látta ezt a filmet is, hogy Szombat,1967 április K Megyei szakszervezeti küldöttértekezlet az építő-, fa- és építőanyagiparban Huszonkétezer szervezett dolgozó 136 küldöttének rész­vételével választották április 6-án, csütörtökön meg az Építő-, Fa-, és Építőanyagipa­ri Dolgozók Szakszervezetének Borsod Megyei Bizottságát. A BÁÉV székházában megtar­tott értekezlet, amelyen töb­bek között részt vett Bárczi Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Gyöngyösi István, a szakszervezet főtit­kára, Kopcsó László, az SZMT titkára is, voltaképpen az épí­tők nagy seregszemléje volt. Emri Lászlónak, a szakszerve­zet megyei titkárának beszá­molója és a 16 felszólalás szá­mot adott róla, hogy az épí­tők az elmúlt években új, vagy korszerűsített üzemek, új lakóházak, iskolák, bölcső­dék építésével, kulturális lé­tesítményekkel vésték kezük nyomát a m­egye „testére". A szakszervezethez tartozó építő-, fa- és építőanyagipari vállalatok mintegy 24 ezer dolgozójának tevékenységét nehéz summázni. Többek kö­zött a második ötéves terv­ben építették fel a BVK pvc­­üzemét, a TVK nitrogénmű­trágya-gyárát, átadták a drót­gyár új üzemcsarnokát, re­konstrukción vettek részt az ÓKÜ-ben, az LKM-ben, fel­építettek 24 242 lakást, építet­tek 33 kilométer utat, 30 ki­lométer gyalogjárót. Emri László beszámolt arról is, hogy jelentős változás történt az építőipar szerkezetében. A hagyományos építés helyett mindinkább áttérnek a szere­lőipari jellegű, korszerű épí­tési módszerekre. Jelentős változás történt az emberek­ben is. Ez megmutatkozik a szocialista brigádmozgalom fejlődésében, amelynek foko­zataként, mint például a Hol­lóházi Porcelángyárban, a Szocialista vállalat cím ki­­érdemlését tűzték ki célul. A változás megnyilvánul az emberek felelősségérzetében is. Egyre nagyobb tért hódít például a garanciavállalás. — Vállalatunknál — mon­dotta Szabó László, a BÁÉV dolgozója — 21 ifjúsági bri­gád működik. Közülük 8 már garanicalevelet ad. Czabala Bertalan, a Hejő­csabai Cementmű dolgozója arról számolt be, hogy két éve még csak két brigád, ma a dolgozók 60 százaléka tött szocialista szerződést. kö­z­mű alapanyagát adó kőbánya tavaly is jelentősen túlteljesí­tette feladatát, s az idén már négy és fél ezer tonnával többet adott a tervezettnél. A vitában egyik fő kérdés­ként az szerepelt: ma már az elmúlt időben is, de különö­sen az új mechanizmusban szinte elemi követelmény szakszervezet és a gazdasági a vezetés együttműködése. Mo­gyorósi Károly elmondotta, hogy a BMW-nél ez az együtt­működés megvan, a műsza­kiak bátran támaszkodnak szervezett dolgozók kezdemé­n­­yezésére. — Ez az együttműködés — mondotta — tavaly 26 millió forint értékű tervtúlteljesítést hozott. Domoszlai Rezső arról be­szélt, hogy néhány éve a Sa­­jószentpéteri Üveggyár akkori vezetői nem vették figyelem­be a dolgozók javaslatait, ké­réseit. A termelés messze a kívánt alatt maradt. Az új vezetés többet törő­dik az emberek sorsával, fi­gyelembe veszi a kezdemé­nyezéseket. Az együttműkö­dés jó, a szakszervezet tudta nélkül nem döntenek emberek ügyében. Mi a kihatása? Ta­valy 25 millió forint értékben teljesítették túl feladatukat. És hogy igénylik-e az együttműködést a vezetők? Erre több gazdasági felszóla­lóval egyetemben Márton Já­nos, a Borsod megyei (taná­csi) Építőipari Vállalat igaz­gatója igennel válaszolt. Azt is elmondta, hogy az együtt­működéshez egyenlő part­nerre van szükség. — Két éve — mondotta — a vállalat szakszervezeti szer­ve nem volt partner. Ennek kihatásaként mindent magam akartam megoldani. De gazdasági vezetésnek szüksége a van a szakszervezetre, enél­­kül nem tudja megoldani a feladatokat Az együttműködés ma már jó, s kihatása mind a ter­melés, mind az emberek gondjainak megoldásában rea­lizálódik.• A vállalatok, a 36 szak­­szervezeti alapszerv működé­sében itt-ott társadalmi és vállalati gondok várnak meg­oldásra. Egyik ilyen társadal­mi gond a lakáskérdés. Eb­ben nem tudták kellően ki­elégíteni az igényeket és az eddigi módszer szerint a jö­vőben sem tudnák. Ez tette szükségessé a Miskolci Ház­gyár építését, valamint az építőipar szerelő jellegének további fejlesztését is. Van­nak gondok a minőséget ille­tően is. A beszámolási idő­ben például 100 ezer tonná­val nőtt a cement, 14 millió darabbal a téglatermelés. Ára a tégla minősége nem meg­nyugtató. És nem mindenütt megnyugtató a szociális ellá­tottság. Egy sor munkásszál­lót, fürdőt építettek, de ma is van, ahol a legelemibb igényeket sem elégítik ki. — A tállyai kőbányában —­ mondotta Tóth József —. 400 ember dolgozik. Itt nemcsak öltöző, de még jó ivóvíz sincs. Tarcalon a 75 milliós beruházás alkalmával elfeled­keztek az öltözőről. És azóta sem építettek. Hutnyik László arról szólt, hogy van az ÉPFU-nak Mis­­kolcon egy ideiglenes jelleg­gel működő kavicsbányája. Összerakható és szükség ese­tén gyorsan elszállítható zárt barakkot szeretnének ide hoz­­ni. A városi tanács nem en­gedi. Azaz, vagy korszerűt építenek, vagy csak olyan színszerűséget, amelynek nincs oldala. Egészségügyi okokból. De hát mennyivel egészsége­sebb az, hogy ez a csaknem 200 ember ilyen esős időben, helyiség hiányában a szabad ég alatt ázik? A tájékoztatóban, a vitá­ban sok szó esett az új me­chanizmusra való felkészü­lésről. Erről beszélt Gyöngyö­si István is. Hangsúlyozta, hogy már most és a követke­ző időben nagyobb feladatok hárulnak a szakszervezeti szervekre is. Fokozott mér­tékben kell eleget tennie ket­tős feladatának: mozgósítani kell a népgazdasági felada­tokra és védenie a dolgozók érdekeit. Bővül a szakszerve­zet jogköre, de bővül felelős­sége is, hiszen a szakszerve­zeti szervek anyagilag nem, politikailag és erkölcsileg azonban felelősek a vállal­at működéséért. Annál inkább nő felelősségük, mivel a vál­>­­lalat munkaidő rendjének ki­­alakítása, a munkaidő csök­kentése, a foglalkoztatottság biztosítása a helyi vezetők, szervek feladata. Ezért na­­­gyobb önállóságot kell bizto­­­sítani a műhelybizottságok­nak, a főbizalmiaknak, a bi­zalmiaknak egyaránt, hogy eleget tehessenek a megnöve­kedett igényeknek. PINTÉR ISTVÁN: KCMN­CCÍ ss mwm ifi Sturmbannführer hallot­ta, amint a ház nehéz vaskapuja becsapódik. Órájára pillantott — egy ne­gyedórával valamivel több telt el azóta, hogy Pejacsevichcsel befejezte a telefonbeszélgetést. Nem kétséges, a horvát kö­­vetségi tanácsos érkezett követségi tanácsos? A 89-es ■ számú ügynök. A gróf már régóta a Gestapo nyilvántar­tásában szerepelt. Már odaha­za, a­­horváth Pavelics-féle fasiszta államban különböző szolgálatokat tett a Gestapo­­nak, abban az időben, amikor Hötzl még Bécsben ült és bal­káni ügyekkel foglalkozott. ■ Amikor megkezdődött Magyar­­ország megszállásának előkép szítése, éppen Höttl elhatáro­lására és beavatkozására ne­­­vezték ki Pejacsevichet a bu­dapesti horvát követségre. A tőle kapott értesüléseket jól fel tudták használni az előké­születek, a listák összeállítása során. Most Pejacsevich haza­i utazni készül, lecserélték a kö­­­vetség személyzetét Hötünek ’,már nem volt többé szüksége ■ Pejacsevichre Budapesten, an­nál inkább kérte őt a Gestapo belgrádi központja. A front közeledett Jugoszláviához, egy­re inkább égett a talaj az ot­tani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósíta­nia kellett, hogy legalább va­lamilyen eredményt elérjen az ellenállási mozgalom el­len. Az új horvát követ és ta­nácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutat­kozott a kormányzónál. Pe­­jacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fővárost. Vajon milyen jelentenivalója lehet búcsúzóul ? Höttel leült az íróasztala mö­gé, hogy megfelelő pózban fo­gadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt, kellemes társalgó, de vigyázott, hogy viselkedé­sével is hangsúlyozza a közte és partnerei között lévő vi­szonyt Pejacsevich hiába gróf, hiába diplomata, ebben a szo­bában, Schulhoff Lajos egykori tulajdonát képező Dísz tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal ki­költöztették a háztulajdonost, s amelyben Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. A titkárnő jeteöteletes — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment, Peja­csevich széles, barátsá­gos mosollyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátorta­­lanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kínálta hellyel, megállt két-három lépésnyi távolságban az ajtótól, mint­egy öt méternyire a Sturm­bannführer íróasztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a kezét. — No, jöjjön csak. Pejacsevich közelebb lépett, s Höttl kezet fogott vele. Az­tán egy kézmozdulattal he­lyet mutatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer! Szenzációs hírem! — Mondja, hallgatom... — Arról van szó, hogy Horthyék különbékén speku­lálnak ... A németek magyarországi kémfőnöke, ha lehet, még unottabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült — ... Az a tervük, hogy kü­­lönbékét kötnek az angolok­­kcal és az amerikaiakkal — folyatatta Pejacsevich. — Ifjú Horthy Miklós kifejtette ne­kem ... — Jól ismerjük azt a hülyét — jegyzete meg Höttl barátság­talanul. — Nem hiszem, hogy valami újat tudna róla mon­dani. Egyébként mikor utazik? — Szeptember 10-én, va­sárnap Indulok — válaszolta Pejacsevich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen teljesítem. Valami­­lyen szép képre, vagy ilyesmi­re gondolok... — Óh, nem — intette le Hötzl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Mik­lóssal való beszélgetésemet il­leti ... — készségeskedett Pe­jacsevich. — Egy lokálban ta­lálkoztunk és... — Ne folytassa — mosolyo­­dott el gúnyosa­n Höttl. — Ter­mészetesen tökrészeg volt Me­gint tökrészeg. — Ivott valamit, az biztos. Elmondta, hogy apja Laka­tossal, Csatayval, Hennyeyvel és másokkal tárgyalt Elhatá­rozták, hogy fegyverszünetet kérnek... — Ezt már reggel jelentet­ték nekünk! — közölte kurtán Pejacsevichcsel. — Az ilyes­fajta fecsegésnek nincs sok ér­téke. Különben is megtalál­juk a módját hogy véget ves­sünk ennek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok is fegyverszünetet kértek. A románok, a finnek abbahagyták... — Amikor Paulus 6. had­serege Sztálingrádnál elveszett, már nem lehetett kétséges a hadihelyzet alakulása — in­tette be Höttl Pejacsevichet — Vagy maga még mindig hiszi a végső győzelemben? — A Führer kijelentette : 13 — kezdte volna az ügynök, de Höttl nem szerette a sok be­' S2/édi6tt — A Führer beszédei a tö­megeknek szólnak, de nem ne­kem! Sőt, még magának sem.' A háborút elvesztettük, ez fak­tum. Úgy kell befejeznünk,­ hogy mégis nyerjünk valamit, ez is faktum. Nekünk Ma­gyarországra szükségünk van, mint hadszíntérre. Az öreg kormányzó tegnap bizalmi embereivel tanácskozott, ott volt Lakatos miniszterelnök, Csatay hadügyminiszter, Hennyey külügyminiszter, Vö­rös, a vezérkari főnök, Amb­­rózy, a kabinetiroda vezetője és Vattay főhadsegéd. Elhatá­rozták, hogy fegyverszünetet kérnek az angolszászoktól Már jelentették nekünk. — Kicsoda? —- érdeklődött Pejacsevich. N­em hiszem, hogy a köz­tünk lévő kapcsolatok­nak használna, ha maga olyasmi iránt érdeklődik, ami csak ránk tartozik — utasította rendre Pejacsevichet Hötzl. — Ez esetben azonban a forrás nem titok, megmondom. Maga Horthy. Tegnap hívatta Ve­­essenmayert és Greiffenberget, aztán közölte velük, hogy nem­ tudnak tovább ellentállni A dél-kárpáti erdei hágók már orosz kézen vannak, a néme­tek képtelenek őket feltartani. Veesisenmayer tegnap még ka­tonai segítséget ígért, alkudo­zott Lakatossal és Vörössel, de aztán ma délelőtt felkeres­te Lakatost Alaposan meg­mondta neki a véleményét, (folytat^ Dokumentumregény

Next