Északmagyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Budapestre Klaus osztrák kancellár Fock Jenőnek, a Miniszter­tanács elnökének meghívásá­ra kedden hivatalos látoga­tásra Magyarországra érkezett dr. Josef Klaus osztrák szö­vetségi kancellár és felesége A kancellárt magyarországi látogatására elkísérte ár. l.via Toncic-Sprins külügyminisz­ter, dr. Heinrich Haymerle nagykövet, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője, dr. Franz Menzik, a kancellári hivatal sajtófőnöke, dr. Franz Karásek követ, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezető­je, dr. Simon Koller, az Oszt­rák Köztársaság budapesti nagykövete és felesége, akik a magyar határállomáson csatla­koztak a küldöttséghez. A vendégek a menetrend szerinti gyorsvonattal fél 12 óra után néhány perccel ér­keztek meg a hegyeshalmi ha­tárállomásra, ahol Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és felesége, dr. Simó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete és felesége, Ger­gely Miklós, a Külügyminisz­térium Protokoll Osztályának vezetője fogadta őket. A vonat néhány perccel há­­r­omnegyed három után érke­zett a Keleti pályaudvarra. Az épület ünnepi díszt öltött: osztrák és magyar zászlókat lengetett a szél. A téren nagy­számú dolgozó gyűlt egybe A kancellár tiszteletére díszen­­g sorakozott fel. Az osztrák kancellár és fe­lesége, valamint kísérete fo­gadására megjelent Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke és felesége. Fehér Lajos és dr Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, dr. Imre mezőgazdasági és Dimény élel­mezésügyi miniszter, dr. Lé­­várdi Ferenc nehézipari mi­niszter, s a politikai, a gazda­sági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti osztrák nagykövetség tagjai. Jelen volt a fogadásnál dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság nagykövete, a budapesti dip­lomáciai testület doyenje. A Rákóczi-induló hangjai mellett gördült be a vonat a csarnokba. Klaus és feleségét, valamint kancellári kísére­tének tagjait elsőként Fock Jenő, majd Fehér Lajos és Péter János köszöntötte. Fock Jenővé virágcsokorral ked­veskedett Klaus kancellár fe­leségének. Népviseletbe öltö­zött leányok ni n­y it­ott­ák át a virágcsokrokat vendégeknek, ezután Klaus kancellárnak és kíséretének bemutat­ták a foga­dáson megjelent közéleti sze­rD­élyi végeket. Katonai díszre­ hangzott, majd a téren a díszőrzég pa­rancsnoka jelentést tett az osztrák kancellárnak. Fel­csendült az oszt­rák és a ma­gyar himnusz. Dr. Josef Klaus Fock Jenő társaságban elha­ladt a díszőrség előtt és ma­gyar nyelven. Jó napot, kato­nák köszöntéssel üdvözölte az egységét. Erőt, egészséget! — hangzott a válasz. A fogadta­tási ünnepség a díszőrség díszmenetével ért véget , ezután Klaus kancellár, felesége és kíséretének tagjai a ma ’var­á'­''mié’’fiak társaságában gépkocsikba ültek és rendőri dís'­motorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Részvétnyilvánítás Kosziginnak Leonyid Brezsnyev, Nyiko­­laj Podgornij, Dmitrij Pol­­janszkij, Mihail Szuszlov, va­lamint az SZKP és a szovjet kormány több más vezetője részvétét tolmácsolta Alek­­szej Koszigin szovjet minisz­terelnöknek felesége halála alkalmából. Fedoszajev akadémikus kitüntetése Május elseje alkalmából szovjet tudományos élet sok is,­­ mert személyisége magas ki­­tüntetésben díjat kapott részesült. Lenin­­egyebek között Pjotr Fedoszejev akadémikus a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnöke. A kitüntetett Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnöke, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja. R­twick Török­országiban­ r Adam Rapacki lengyel kül­ügyminiszter kedden hivatalos látogatásra Törökországba utazott. A második világhábo­rú utáni lengye­—török diplo­máciai kapcsolat történetében ez az első ilyen jellegű láto­gatás. Amerikai csapatösbevonások a VDK határán A vietnami helyzet veszé­lyesen emlékeztet arra az idő­szakra, amikor az amerikai csapatok Koreában átlépték a 38. szélességi fokot — jelentet­te ki kedden Mike Mansfield, az amerikai szenátus demok­rata pártcsoportjának vezető­je. Washingtoni politikai meg­figyelők felhívják a figyelmet arra, hogy az amerikai hadve­zetés igen nagy erőket össz­pontosított a vietnami demili­­tarizált övezet tőszomszédsá­gában. Bár a saigoni parancs­nokság ezt azzal indokolja, hogy nagyszabású támadás várható ebben az övezetben, egyes katonai szakértők i mutatnak: katonai körökben régóta hallható az a követel, hogy indítsanak Inváziót VDK ellen. Köszöntjük a XXI -et A római XXI-es, amelyet — küldötteivel és minden előké­­szítőjével — köszöntünk, a [UNK] kongresszus száma, a magyar a­­ szakszervezetek kongresszu­sának sorszáma. Huszon­egyedszer ülnek össze a kong­­­resszusi küldöttek ezúttal már hárommillió szervezett dolgo­zó képviseletében, nagy ha­gyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdái­ként. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongresszust­­­ üdvözöljük, mert önmagunkat­­ köszöntjük vele. Az újságíró, Jaki e sorokat leírta, a gép­ii-szedő, aki kiszedi, a gépmes­­­ter, aki kinyomja, a géptávíró * kezelője, aki megtáviratozza, Ja postás, aki az újságot a vasútra viszi és a mozdony­a át­vezető, aki továbbítja: szer­­­vezett dolgozók. Aki a szak­it szervezetekre gondol — még­­ ha ez nem is mindig jut az ember eszébe —, a maga ér­dekeire, érdekeinek védelmé­re, egy olyan közösségre gon­dol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Szakmájának Szerve­zete ez, hivatásának hadse­rege. Bár­­ nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongres­­­szus alig 48 órával a májusi menet, a hagyományos felvo­nulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szó­noki emelvényre lépnek, szavaznak, állást foglalnak, mindazokat képviselik, akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidaritást és a békét ünneplik. Az is természetes, hogy ez a­­ kongresszus az adott időszak,­­tehát a ránk váró nagy ter­­­melési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal össze­­­hangoltan végzi majd munká­ját, pontosabban: jelentős lé­pést tesz azért, hogy az új [ gazdaságirányítási rendszer [viszonyai között meghatároz­zá a szakszervezetek tenni­­­valóit, munkájuk irányelveit, s a IX. pártkongresszus szere­lmében. Növekvő jogok, növekvő kft.­telességek — növekvő felelős­­­ség: így foglalhatók össze a szakszervezetek távlatai a most következő években, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milli­ók, a szakszervezetek tagsága érdeklődéssel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Milyenek lesznek ezek a növekvő jogok és kötelessé­gek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott ve­zetőgárdája a növekvő felelős­ség viselésére? — ezek a kér­dések foglalkoztatják azokat, akik komolyan elgondolkod­nak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok nö­vekedése — a szocialista de­mokrácia fejlesztésének, széle­sítésének eszköze. Szakszer­vezeti tagok jogai, valamint a munkások és alkalmazottak jogai közé • nyugodt lelkiisme­rettel tehetünk egyenlőségje­let, mert egyrészt a munkások és alkalmazottak több m­int kilenctizede tagja a szakszer­vezeteknek, másrészt a szak­­szervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hivatás­nak a betöltése, a munka- és életkörülmények javítása, minden szakszervezeti tevé­kenység természetes része. Bi­zonyos, hogy az önálló dönté­si jog szélesedése — a válla­lati szociális, kulturális, jóléti alapok felhasználásában — megnöveli az érdeklődést a szakszervezetek munkája iránt, de felelősségüket és kö­telezettségeiket is erősíti. Jog, kötelezettség és fele­lősség összefüggését kifejteni, erre ez a kis köszöntő nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sok ezer üzem szakszervezeti bizottsá­gainak tapasztalatai alapján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határoza­tok. Kívánjuk, hogy a min­den üzemi munkást, vállalati dolgozót, tisztviselőt, pedagó­gust képviselő kongresszus eredményesen dolgozzon és jelentős lépéssel vigye előre az egész dolgozó nép ügyét. PINTÉR ISTVÁN SS 20. "t sápadt Szavaimból azt vette ki, amire céloztam. Hogy ő már el bírja teljes mérték­ben a főhadiszállás bizalmát. Mindenesetre nagyon fél, hogy elveszti pozícióit. — Hát igen, nem sok hi­ányzik hozzá. Winkelmannak augusztus közepén sikerült is elérnie, hogy a magyarországi megbízottat a Wolfschanzéra hívassák. Szerencséje volt. Mire a Führer hozzájutott volna, hogy alaposan meg­mossa a fejét, közbejöttek a romániai események. .Veesen­­­mayert azonnal visszaküldték Budapestre. Most attól remeg, hogy újra hívatják, és már vissza sem tér. Bukott ember­ré válik... — Mindenesetre hozzájárul­tam, hogy még rosszabb le­gyen az éjszakája. Meséltem neki néhány történetet azok­tól, akik mostanában kegy­vesztettek lettek a Führer­­nál, mert nem bizonyultak elég erős kezűeknek, és ki­küldték őket a frontra. Hötzl újra teletöltötte a po­harakat. — Remek! — emelte fel poharát.­­­Nos akkor igyunk a mi barátságunkra. Ha meg­engeded, Sturmbandführer úr.. — Szervusz! — Szervusz! A két pohár összecsendült. Skorzeny az ablakhoz lépett. — Már besötétedett — mondta. — Sétálnánk egyet? — Persze. Friss levegőre vágysz? — Inkább egy kis terepis­meretre. Voelkersam már előkaparta a vár összes fellelhető képét. Most szeretném a tér­va­lóságban is szemügyre venni. .Végtére valószínűleg itt kell majd harcolnom. Höttl magára öltötte köpe­nyét, s így cselekedett Skor­zeny is. Sétáltak a várban. Szótlanul baktattak egymás mellett, csak néha szólalt meg Dokumentumregény Höttl, hogy felhívja egy-egy épületre Hitler különleges pa­rancsa birtokosának figyelmét. A királyi palotánál rámutatott néhány ablakra — Ez Horthy dolgozószobá­ja! Ez a fia lakosztálya! Ez a testőrségi laktanya ... Szemügyre vették, a minisz­terelnökség és a hadügymi­nisztérium épületét. — Kiváló természetes erő­dítmény a vár — foglalta össze véleményét Skorzeny. — Ha legalább egy ezrednyi erővel védik, nehéz lesz be­venni. Hogy milyen ökrök vannak a vezérkarnál.. . Ej­tőernyősök, meg siklórepülő­gépek?! Hogyan képzelik, itt le lehetne szállni velünk? Szó se lehet róla. Legfeljebb a Vérmezőre ereszkedhetnénk le. De amíg onnan feljutunk a várba... Nem lesz könnyű dolgunk, ha védekeznek ... Ottl megrázta a fejét. — Nem fognak véde­kezni, mert Horthy alapjában véve gyáva fráter. Meg aztán a fia nemsokára besétál az egérfogóba. Az öreg­­ olyan készséges lesz, hogy megkíméljük fia életét, ami­lyen csak lehet. Egyébként pedig... A várat egész föld­alatti labirintus, folyosórend­­szer hálózza be. Van egy váz­latunk erről, holnap elküldöm neked, Ottó ... — Az jó lesz — mondta a Sturmbandführer és az órájá­ra nézett. — De nekem men­nem kell. Pilisen a házigaz­dám, egy régi magyar isme­rősöm vacsorára vár. Azt mondta, olyan ételeket tálal, hogy megnyalom utána mind a tíz ujjamat. — No, akkor menj vacso­rázni. De félő, hogy megint paprikás csirkét kapsz. Na­gyon fantáziátlanok ezek a magyarok. Mindig csak papri­kás csirke... Őszintén szólva én jobban szeretem a bécsi csonthúst tormamártással... Skorzeny sóhajtott. — Hiába, mi osztrákok az­ért mindig bécsiek mara­dunk ... Kocsijába szállt, s elhajta­tott. Höttl pedig visszatért a Dísz tér 7-be. Titkárnőjét, még ott találta, de az írógépen már ott fe­szült a fekete viaszosvászon takaró. A lány ahhoz támasz­totta kis kézitükrét, szaporán dolgozott púderpamacsával. — Mi van, szívi, randevú­ra készülsz? — érdeklődött Höttl. — Nem. Úgy gondoltam, hogy elmegyek egy moziba. Megesz az unalom. Mostaná­ban te is alig foglalkozol ve­lem. Annyira a munkádba te­metkezel... — Nos, ma este ráérek. Tu­dod mit? Elmegyünk együtt moziba. De semmi háborús film, ma este békét akarok. Utána megvacsoráztunk a Gellértben ... —­ Én a szigetet jobban sze­retném ... Mindkét szálló étterme ki­zárólag német tisztek rendel­kezésére állt. « — Rendben van, ahogy aka­rod. Szóval, mozi után meg­­vacsorázunk, aztán pedig .. Doris Höttl ajkára tapasz­totta kezét. VI. Bornemissza Félix meglehe­tősen bosszúsan igyekezett meggyőzni feleségét. —* Nem, szívem, de hoerv nőcskéről van szó ... Ugyan Az én koromban ... Hogyan képzeled ... Hazafias ügy.. Nem mondhatok többet... Mondtam már, hogy nem nő­ügy ... Az az úr, aki tegnap este nálunk járt... Nem tele­fontéma ... Hallgathatják a beszélgetést... Éjfélre biztos otthon vagyok ... Mondtam, éjfélre... Jól van szívem, tudtam, hogy megértesz... És ha mégsem jönnék haza, végrendeletem ott van a széf­­­ben ... Szervusz drágám, csó­kollak ... V­isszaakasztotta a kagy­lót. Ott ült az Eskü té­ri Irodájában, a partizánok küldöttét várta. Azt a fiatal­embert, akit előző nap hozot a határtól Budapestre a test­őrség egyik gépkocsija. (Folytatjuk.) EtikfiVDfit Szerda, 1987. május 1 Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése a nagygyűlésen a politikai, tár­­­­sadalmi, a gazdasági és a­­ kulturális élet ismert szemé­­lyiségei. A közgyűlést Husinyák Ist­vén, az Akadém­iia elnöke nyi­­­­totta meg. Ezután Erdey-Grúz Tibor, az­­ Akadémia főtitkára terjesztet­te elő az elnökség beszámo­lóját. Beszédében az Akadé­mia tudományos tevékenysé­gével, az elért eredményekkel és a feladatokkal foglalkozott. Ezután dr. Ajtai Miklós, az MSZ,MP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a kormány el­nökhelyettese a Központi Bi­zottság és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány nevében üdvözölte a közgyű­lést, és a tudományos tevé­kenység jelentőségét méltatva sok sikert kívánt a magyar tudományos élet vezető testü­letének munkájához. Az Akadémia közgyűlésé­nek nyilvános része az aka­démiai aranyérem és az aka­démiai díjak átadásával vég­ződött Az elnökség az idei akadé­miai aranyérmet Ligeti La­josnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének ado­mányozta nemzetközileg is el­ismert orientalisztikai mun­kásságáért és az Akadémia alelnökeként 1949 óta szakítás nélkül kifejtett meg­sok­oldalú tevékenységéért, áldo­zatkész közéleti munkásságá­ért. Az aranyérmet Rusznyák István elnök nyújtotta át Li­geti Lajosnak, aki meghatot­­tan mondott köszönetet a ki­tüntetésért. Ezután Rusznyák István el­nök kiosztotta az 1967. évi akadémiai díjakat Az akadé­miai díj 12 000 forint. A nagygyűlésen szerdán és csütörtökön a többi tudom­á­­nyos osztályok ülései zajlanak le. A nagygyűlés pénteken a­­ közgyűlés zárt ülésével még- Kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében az Akadémia 1967. évi közgyű­lésével megkezdődött a négy­napos akadémiai nagygyűlés Az idei közgyűlés egyben tiszt­újító közgyűlés is, amelyen nemcsak az elnökség beszámo­lóját, a magyar tudomány helyzetét vitatják meg, hanem újra­választják az Akadémia elnökség­ét is. A közgyűlésen megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, a kormány elnökhelyettese is. Az Akadémia tagjain kívül, nagy számban vettek részt a

Next