Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-19 / 142. szám
Péntek, 1970. június 19. Nyári gyakorlaton A Miskolci Építőipari Szakközépiskola elsőéves növendékei egy hónapot dolgoznak a Miskolci Sportcsarnok építésénél. Ez a nyári termelési gyakorlat 120 ezer forint értékű munkát jelent. A 39 elsőosztályos igazi fiatalos hévvel készíti a betonelemeket. Az intézet egy másik csoportja, a harmadik osztályosok 40 tagú brigádja, e hó végén utazik az árvízsújtotta területre, ahol a helyreállítási munkában vesznek részt. Készül a betonelem. (Fotó: Szabados György.) ] Hajléktalan gyerekek Ózdon Árvíz, hegyek, vakáció Vidám, zajos élet, gyermekkacagás költözött a Béke munkásszállóba Ózdon. A harmadik emeleti szobákat már több mint két hete 49 gyerek tekinti otthona helyett otthonának. A legkisebbek hét-, a legnagyobbak tizenhat évesek. Nem nyári vakációra jöttek gyárvárosba, házukat a Szaamos közelében romba döntötte a megfékezhetetlen, szennyes ár. A tragédia után az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói autóbusszal mentek a gyerekekért, hogy amíg helyzetük rendeződik, ideiglenes otthont biztosítsanak számukra. Víz és fagyi A gyerekek — kettő kivételével — a Szabolcs megyei Fehérgyarmat községbe valók. Falujukat váratlanul, alattomosan támadta meg a pusztító víz. — A kórház tetejéről néztük a pusztítást. A víz szinte görgette maga előtt a házakat — mondja Bakó Jutka, alig tízéves kislány. Testvérével együtt jött Ózdra. — Nekünk még sikerült az utolsó autóbusszal elmenekülni. — Minket szovjet katonai kétéltű mentett ki a vízből. — Minket helikopter. Egy kis emelkedésen még annyi száraz hely volt, hogy le tudott szállni. Tizennyolc kilométert repültünk, míg újra száraz talajt láttunk magunk alatt... Azóta a gyerekek már pontosan tudják, mi történt falujukban hozzátartozóikkal, akiktől elszakadtak. Fehérgyarmati kísérőjük férje, dr. Molnár István, aki az árvíz ideje alatt, mint orvos, végig a faluban maradt, meglátogatta őket. Elmondta, hogy a hatezer lélekszámú faluban 750 ház összedőlt, s még sokat le kell bontani. Szinte csak a magasabban fekvő főutca házai maradtak sértetlenül. — A sok víz után mi az első emléketek? A kis Bakó Jutka válaszol. — A fagyi. Amikor Ózdra jöttünk, Szerencsen megálltunk, s megkérdezték, ki kér fagyit Gondoskodás A gyerekeket Ózdon úttörők várták kis egészségügyi csomaggal, melyben még pohár, s fogkefe is volt. Másnap a gyerekek kétváltás fehérneműt, új utcai ruhát, s cipőt is kaptak. Két nappal később már iskolába jártak, s folytatták a tanulást, ahol abbahagyták... Azóta természetesen már nekik is megkezdődött a vakáció. — Ez a gondoskodás azóta is tart — mondja dr. Molnár Istvánné, a gyerekek gondozója. — Ez nemcsak az anyagi segítségben nyilvánul meg. Szinte nincs olyan nap, hogy ne jönnének megkérdezni a szakszervezeti bizottságtól, az üzemből szocialista brigádok, asszonyok, mivel lehetnek segítségünkre. Amikor ott jártunk, az ÓKÜ szikvízüzemének vezetője, Nagykismarci Aranka, munkásőr toppant be egyik munkatársával. — Segíteni jöttünk, mosni, vasalni, vagy stoppolni a gyerekekre... Távol a víztől Miután a vakáció megkezdődött, a fehérgyarmati gyerekek napjai kirándulásokkal telnek el. Ismerkednek a várossal, a környékkel. Különösen a hegyekkel tudnak nehezen betelni. — Mi lesz a mai program? — Ifjúsági vezetők jönnek értünk. Az úttörőházban klubdélután lesz. Lehet még táncolni, sakkozni, pingpongozni is. Az egyik, alig hétévesnek látszó kisfiú nem kevés dicsekvéssel mondja: „ Voltunk busszal Egerben is. Bélapátfalván „bedöglött” a kocsi, s amíg másikat nem küldtek, horgásztunk a patakban. Huszonkét kishalat fogtunk. — Van-e már ózdi barátod? — Van. Helmeczi Pista bácsi. A gondnok. — Jó itt nekünk. Éppen olyan, mintha nyaralnánk — teszi hozzá egy „idősebb” kislány. — Meg is írtuk a gátakon dolgozó szüleinknek, miattunk ne nyugtalankodjanak. Tóth István Budapest és Düsseldorf Sajtótájékoztató a DIGÉP-ben Tegnap, június 18-án, csütörtökön délelőtt a Diósgyőri Gépgyár műszaki-kereskedelmi főosztályán Kuszmann Károly főosztályvezető tájékoztatta az újságírókat a vállalat termékeinek a különféle nemzetközi bemutatókon, vásárokon való szerepléséről. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a DIGÉP összesen 880 négyzetméternyi területen állította ki termékeit. A kiállítás megrendezésére és az ezzel kapcsolatos reklámköltségekre mintegy 1,5—2 millió forintot fordítottak. A vállalat különféle gépcsaládokat — ezen belül hétféle típusú kábelgyártó gépet, ugyancsak hét szerszámgéptípust, hatféle targoncát, csaknem ötven szivattyútípust és tizenkét fajta hűtőipari gépet, valamint vasúti kerékpárokat, kovácstermékeket, rugókat — mutatott be a BNV-n. A BNV ideje alatt a DIGÉP képviselői több mint kilencven céggel folytattak üzleti tárgyalásokat. Ezek eredményeként már több konkrét szerződés is született. A tárgyalások alapján hosszabb távon körülbelül millió dolláros tőkés exportra van kilátás. A szocialista országokba 1971-ig körülbelül 100 ezer rubel, a hazai piacra mintegy 220 millió forint értékben szállíthatja termékeit, a vásár eredményeként a DIGÉP. Sokat ígérnek a vásár idején lezajlott kooperációs tárgyalások is. A Diósgyőri Gépgyár szakemberei felkeresték a világhírű Siemens cég képviselőit, akikkel a nyugati piacokra való közös szállítások lehetőségeiről tárgyaltak. Ugyanakkor a DIGÉP kooperációs ajánlatot kapott az angol Perkins cégtől: a Perkins cég Diesel-motorokat szállítana a magyar vállalat targoncáihoz és szivattyúihoz, s a kooperációban gyártott targoncákat, szivattyúkat közösen exportálnák a tőkés piacra, minden olyan területre, ahol az angol cég el tudja látni a gépek szervizét. A Budapesti Nemzetközi Vásár után a DIGÉP már a következő kiállításra készül. A nyugat-németországi Düsseldorfban június 25. és július 5. között rendezik meg a Diósgyőri Gépgyár kábelgyártó gépeinek önálló kiállítását. Nyugat-Németországban már eddig is sikert arattak a magyar kábelgépek, a mostani kiállítás pedig az üzleti kapcsolatok további bővítését ígéri. f. t. Hasznos kiadvány Az új telekrendeletekről Bizonyára százezreket érdeklő, hasznos jogpropaganda-füzetet jelentetett meg a Hazafias Népfront és a Közalkalmazottak Szakszervezete, a Tanácsok Könyvtára első ismeretterjesztő kiadványaként. A füzet Az új telekrendeletekről címmel jelent meg, és részletes, pontos tájékoztatást nyújt a témával kapcsolatos, minden fontos tudnivalóról. Példaként néhány fejezetcím: Mi tekinthető teleknek? Mely építési telek független az alapterület nagyságától? Mire vonatkozik a tulajdonszerzési korlátozás? Ki kaphat felmentést a tulajdonszerzési korlátozás alól? Ki foglal állást vitás lakásügyi kérdésekben? A füzet értékét növeli, hogy a telkekkel kapcsolatosan nemrégiben jelentek meg az újabb jogszabályok, és az ezekkel kapcsolatos kérdésekkel a telektulajdonosok, vagy a leendő telektulajdonosok már a jogszabály alkalmazásának elején tisztában lehetnek. Ily módon nyilvánvalóan sok fölösleges utánjárástól, fáradságtól, hozzá nem értésből fakadó bosszúságtól kímélhetik meg magukat. A Tanácsok Könyvtára az elkövetkező időkben több, más témájú füzetet is megjelentet majd, melyeknek lényege: olcsó kiadvány formájában gyors, megbízható, részletes tájékoztatás nyújtása, közérdekű rendeletekről. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG • Domboldalon áll két ház Csupa ablak, frissen húzott falak Kacskaringós út vezet falu határához. Az utolsó kanyarban egyszerre csak előbukkan a szelíd hajlatú, friss, zöldruhás domboldal. Betonlépcsőt vájt rajta az ember, rózsát ültetett földjébe, kerítést font a szélére. És az ember műve az is: házakat hordoz hátán a baktakéki lankás vidék. — Látja? Ezt a részt most már úgy hívják a mieink, hogy iskoladomb... Néhány hónapja még csak a „régi” épületet és a szomszédjában levő üres telket mutogatták az erre járók az idegennek. Varga István, a baktakéki tanács vb-titkára örömmel kalauzol a csupa ablak, magasba nyújtózó iskola épületénél. A másik házat, a frissen felhúzott falakat, a most még üresen tátongó ablakokat és a cserepes tetőt is bemutatja: — Ha sikerül, szeptemberben már ezt is birtokba vehetik a gyerekek... Több éve már, hogy a Szárazvölgy e jelentős településén az általános iskola hivatása lett otthont adni a jókora körzetben levő, környező falvak kisiskolásainak is. A gyerekeket minden reggel autóbusz hozza, délután meg viszi haza a tanév idején. Nem is egy olyan gyerek jár a baktakéki iskolába, aki naponta tizenkét órát van távol a szülői háztól Bár délelőtt és délután is volt tanítás, a napközi otthon számára már nem jutott megfelelő helyiség. Főtt ételhez csak a délutáni órákban jutottak a bejáró diákok. Nos, e mostoha állapotokon változtat majd az új iskolaépület. Az öt tanterem egyike korszerű műhely lesz — a politechnikai óra zaja sem zavarhatja ezután a többi osztály munkáját. A kivitelező a Forrói Vegyesipari Ktsz. Szép ütemben haladtak a munkák, mikor ... — Levonultak az építők. Megijedtünk, hogy nem készül el időben az épület. Pedig az iskola már megrendelte a szükséges felszereléseket, berendezéseket — itt ősszel tanítani akanak az új létesítményben is, hisz akkor megszűnhetne végre a két műszak is — beszél a történtekről a vb-titkár. A járási tanács vezetői szívügyüknek tekintik, figyelelemmel kísérik az építkezés sorsát. Nem véletlenül, hisz átérezve fontos szerepét, több mint egymillió 300 ezer forintos beruházás jelentős részét a járás fedezi. Nos, a járás vezetőinek megnyugtató ígéretet tett a ktsz: augusztus 20-ra befejezik a belső munkákat és a vakolást. Az ősszel tehát az előző évinél könnyebb lehet a tanárok és a diákok munkája. Az iskola növendékei átvették a bizonyítványt, s ki otthon, ki valahol, a nyaralás közben élvezi a szünidő ezernyi örömét. Nekik talán nem jut eszükbe, ám a pedagógusoknak, a község és a járás vezetőinek annál többször: mire újból megszólal a csengő, valóban kaput nyithat-e mindkét épület az iskoladombon? ... Gyárfás Katalin Romániai árvízi napló (3.) Másodszor támad a Szamos 12-én, péntek hajnali négy órakor erős záporesővel kezdődött az a nap, amelyre a szakemberek azt mondották, ez lesz a Szamos menti, már egyszer árvízsújtotta községek kritikus 24 órája. Másodszor támad a Szamos. Szerencsére reggelre elállt az eső és váratlanul megpattant az ég alja, kisütött nap. És a napsütésben még a szomorúbbnak tűntek a lerombolt falvak, Petea és Dorok. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi részlegének munkásaival megyek a Szamos átszakadt gátjaihoz. Tamás Gábor brigádját Posta Sándor kollektívája váltja fel. Az éjszakai munkától fáradt, csupavíz, csupa sár munkások visszamennek a gépkocsioszlophoz és ott ülnek, dőlnek le, ahol tudnak, aludni néhány órát. A részleg vezetőjének helyettese, Koltai Ottó, a fiatal mérnök azonban marad. Ő összesen 24 órát húz le egyfolytában és közvetlenül irányítja a munkát, amelyből a helyi lakosság, a román katonaság, a magyar vízügyi és FÖLDGÉP-es dolgozók egyformán veszik ki részüket. Itt találkoztam a közeli állami gazdaság dolgozóival, akik elmondották, hogy sok állat odaveszett a vízbetöréskor. A tehenek közül csak az maradt meg a korszerű istállókban, amelyik — mint a kecske — két első lábával beállt a cementvályúba, hogy fejét magasra tartva levegőt kapjon. Két napig kellett ezt kibírniuk... A jó időben jól haladt a munka. Homokzsákokkal tömték el, s egészítették ki a gátszakadásokat. Késő délután megérkezett az ebéd. A román hatóságoktól az árvízvédelmi részleg elegendő nyersanyagot, konzervet, kenyeret kapott, arról pedig G. Nagy Miklós szakács gondoskodott, hogy a gulyás jó legyen. Az élelem elosztása, a munkahelyre való kiszállítása, a tartálykocsiban tárolt ivóvíz kiporciózása a precíz Horváth Laci bácsi feladata volt. A magyar munkások egyik vezetőjével este sikerült bejutnom Szatmárnémetibe. Ezt a szép kis várost májusban elöntötte a víz. A mélyebb fekvésű utcákban összedőlt házakat láttam, s amerre mentünk, mindenütt ott volt a víz nyoma, csíkja a házak falán, emberderék magasságban. Azt mondják, este tízkor kapta a város a vizet... A város élete most már normális. Az üzletekben minden kapható, a közlekedés helyreállt, az éttermekben mindenütt telt ház van. A város utcáin hosszú sorokban két, formaruhás középiskolások vonultak énekelve, lapáttal a vállukon. Este a város utcáin megszólaltak a hangosbeszélők: „Mivel a Szamos vize az éjszaka folyamán gyorsan emelkedik, felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy vegyen részt a töltések őrzésében, az esetleges átszivárgások megakadályozására ...” Ezen a napon rohamosan, 10—12 centimétert óránként emelkedett a Szamos vízszintje. Ezért helyre kellett állítani a korábban átszakadt gátakat, magasítani kellett a töltéseket. A városban, a folyó mindkét partján serény munka folyt A május 14-ről lőre virradó éjszakai árhullám pusztításának emléke nagyon elevenen él a szatmáriak emlékezetében... Csak késő este csendesedett el valamennyire a város. Az emberek tudták, hogy nehéz éjszaka áll előttük. A gátakon azonban rendületlenül folyt a munka, s mire az árhullám elérte a töltéseket, már szilárd ellenállásba ütközött ott is, ahol májusban átszakította a gátakat. Oravec János