Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

1971. április 22., csütörtök ES2ft*-ftfAGYARORSZ*G 3 Vasárnap választ az ország. A jelölteket — a tanácstagi, a képviselői mandátumok váromá­nyosait — már mindenütt ismerik. Találkoztak a jelölőgyűléseken és találkoztak a választási gyű­léseken, s — mi sem természetesebb — országos eszmecsere folyt a választók és jelöltjeik között mindarról, amit közös dolgainknak szoktunk ne­vezni. Választás idején az emberek visszatekinte­nek. Mérlegre teszik, s a legutóbbi választás programjával­ vetik össze a megtett utat. A betel­jesült ígéretek adják meg a mostani, a jövőre szóló program hitelét. És van hitele ennek a programnak. Szocialista építőmunkánk eredmé­nyei, életkörülményeinknek az ígértnél is gyor­sabb ütemű javulása, társadalmunk fejlődése, az ország megerősödése, nemzetközi tekintélyünk növekedése alapozza meg ezt a hitelt. A fővárosi dolgozók kőbányai választási nagygyűlésén Ká­dár János, a párt Központi Bizottságának első tit­kára szólt azokról az eredményekről, amelyek számokban nem mérhetők. A párt és a tömegek összeforrottságáról, a szocialista nemzeti egység megerősödéséről, a munkáshatalom, munkás­paraszt államunk, a Magyar Népköztársaság megszilárdulásáról. És szólt természetesen a szá­mokról, a százalékokról is. Azokról a számokról, amelyek a legkonkrétabban mutatják eredmé­nyeinket, életszínvonalunk állandó emelkedését. A­z országos számadatok­ban benne vannak Borsod megye ered­ményei is. Megyénk dol­gozói részt vállaltak a nem­zet programjának megvaló­sításából, s a mi megyénk is fejlődött, gazdagodott, Bor­sodban is jobban, egyre job­ban és egyre kulturáltabb körülmények között élnek az emberek. Hadd szóljunk mi most elsősorban a megyéről, a mi jelenünkről és jövőnk­­ről. Hadd villantsunk fel csupán néhány képet az utóbbi néhány esztendő ered­ményeiből, s arról, amit a program a mi választóinknak ígér. 1965 és 1970 között Borsod m­egye területén több mint 11 ezer állami — tanácsi és szövetkezeti — lakás épült fel. Ez azt jelenti, hogy Mis­kolcon 6500, Kazincbarcikán 1355, Ózdon 877, Leninváros­­ban 807 új állami lakásba költözhettek be a boldog csa­ládok, de jutottak állami la­kások a kisebb városoknak, településeknek is. Szólni kell természetesen arról is, hogy a magánlaká­sok építői is jelentős támo­gatást kaptak, s ennek ered­ményeként a megyében a 11200-at is meghaladja a harmadik ötéves terv idő­szakában felépült magánla­kások száma. A tanácsok fontos feladatuknak tekintet­ték mind a lakásépítést, mind a magánépíttetők támogatá­sát. Jelentős közművesítési munkákra került sor a har­madik ötéves terv idején, s ennek eredményeként ma már társasházépítésre alkal­mas területekkel rendelkezik Sátoraljaújhely, Sárospatak, Ózd, Leninváros, Kazincbar­cika, a községek közül pedig Mezőkövesd, Szerencs és Edelény is. Miskolcon a ta­nács 1 milliárd 600 millió fo­rintot fordított a lakások és az ezekhez kapcsolódó létesít­mények építésére. Ennek eredménye, hogy jelentősen javult a város lakásellátott­­sága: a száz lakásra jutó né­pesség az 1965. évi 350-ről 342-re csökkent.­ Óriási eredménynek szá­mít, hogy nemcsak a laká­sok száma, hanem kulturált­ságuk, felszereltségük és az egy lakásra átlagosan jutó szobák száma is növekedett. A harmadik ötéves terv idő­szakában megépült lakások 88 százaléka két-, vagy több szobás, 55 százalékukban van külön mosdóhelyiség. E laká­sok 36 százalékában van ve­zetékes gáz, vízvezeték pedig az új lakások 50 százaléká­ban. A lakások kulturáltságát, jobb felszereltségét mutatja többek között a korszerű fű­tési módszerek elterjedése is. Ma már a lakások ezreiben fűtenek gázzal, s fejlődött, bővült a távfűtőhálózat is. A harmadik ötéves terv éveiben épült meg, illetve fejeződött be a miskolci Győri kapui lakótelep és Ózdon a bolyoki lakótelep távfűtőhálózata, s ugyanebben az időszakban bővítették Leninváros távfű­tőhálózatát is. Borsod megyében 1970 végéig a gázzal fűtött lakások száma 9 ezer­re, a távfűtésűeké pedig csaknem 10 ezerre emelke­dett. Jelentősen fejlődött me­gyénk vízmű- és csatornahá­lózata is. Míg Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a felsza­badulás előtt sem a városok­ban, sem a községekben nem volt számottevő vízmű- és csatornahálózat, s a megye lakosságának alig három százaléka élvezhette a veze­tékes ivóvízellátás előnyeit, 1965-ben már a megye la­kosságának 35 százaléka ju­tott vezetékes ivóvízhez. A­ III. ötéves tervben to­vábbi erőfeszítéseket tettünk a vízvezeték- és a csatorna­­hálózat fejlesztésére. Ennek eredményeként ma már a la­kosság 45 százaléka jut ve­zetékes ivóvízhez. A miskol­ciakon kívül jelenleg mint­egy 200 ezer Borsod megyei lakos élvezi közvetlenül az egészséges ivóvizet. Megyénk területén valósult meg az ország első regioná­lis vízműrendszere. Ez Ózd­­tól Miskolcig a Sajó és az Ormos völgyében levő tele­pülések, az ipari és bánya­üzemek ivóvízszükségletét elégíti ki. A szükséges víz­­mennyiség állandó biztosítá­sára a vízhálózatokon, az átemelő berendezéseken és víztároló vezetéken kívül megépült a rakacai, majd a lázbérci mesterséges víztároló tó, amelyek egyenként 5—6 millió köbméternyi vizet ké­pesek befogadni. Összességé­ben a regionális vízműrend­szer naponta csaknem 118 ezer köbméternyi vizet ter­­­mel, vízhálózatának hossza 259 kilométer. A III. ötéves terv végén ez a vízműrend­szer mintegy 30 település, köztük Ózd és Kazincbarcika vízellátását biztosította. Az elmúlt évben ezt a vízmű­rendszert összekötötték a miskolci városi ivóvízháló­zattal, így szükség esetén Miskolc is kaphat vizet a rendszerből. A fejlődő szocialista váro­sokban új vízművek biztosít­ják a lakosság ellátását. A III. ötéves terv utolsó évé­ben megoldódott legfiatalabb városunk, Sárospatak ivóvíz­­ellátása is. Ezenkívül több nagyobb településen — pél­dául Szerencsen, Tokajban, Borsodnádasdon, Edelényben, Szikszón és Bükkszentkeresz­­ten — épültek jelentősebb vízművek. A vízhálózat fejlesztésével egyidőben jelentős erőfeszíté­seket tettünk a szennyvíz­csatorna-hálózat kiépítéséért, bővítéséért és fejlesztéséért. A III. ötéves terv időszaká­ban Miskolcon mindenekelőtt az új lakótelepek közművesí­tésével kapcsolatosan bővült a csatornahálózat, folytató­dott a Pece-patak szabályo­zása, megkezdődött az Avas közművesítése és egy nagy kapacitású szennyvíztisztító telep műszaki tervezése. Bő­vült a csatornahálózat a me­gye többi területein is. Töb­bek között Leninvárosban, Ózdon, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Mezőkövesden és Szerencsen került sor je­lentősebb csatornázási mun­kákra. Így — Miskolcot nem számítva —, a megyében 44 kilométerrel bővült a csator­nahálózat.• A lakosság életszínvonalá­nak emelkedését önmaguk­ban is jól jellemzik a nö­vekvő jövedelmek. A foglal­koztatottság valamint az növekedésével, átlagkeresetek emelkedésével a lakosság pénzbevételei évente átlago­san 8,2 százalékkal növeked­tek. A növekvő jövedelmek­nek az életszínvonalra gya­korolt, kedvező hatása igen jól lemérhető a fogyasztás mennyiségének és különö­sen a fogyasztás szerkeze­tének alakulásán. A men­­­nyiségi növekedésről sokat mond, hogy a megye kis­kereskedelmi forgalma III. ötéves terv időszakában a körülbelül másfélszeresére emelkedett, s 1970-re meg­közelítette a 9 milliárd fo­rintot, az Természetesen növekedett alapvető élelmiszerek forgalma. Ezen belül is erő­teljesebben nőtt azonban fehérjedús élelmiszereké és a a vitamin tartalmú jég­ gyümölcsé. De az zöld­élel­miszerekénél sokkal gyor­sabb ütemben nőtt az úgy­nevezett forgalma — vegyesiparcikkek a növekedés elérte a 76 százalékot. Az emelkedő életszínvonalat legjobban jellemző tartós fogyasztási cikkek forgalma 106 százalékkal emelkedett. Például hűtőszekrényből és rádióból csaknem négy és félszer annyit, gáztűzhely­ből négyszer, magnetofon­ból tizenegyszer annyit vá­sárolt a lakosság 1970-ben, mint 1965-ben. A IV. ötéves terv minden korábbinál nagyobb ütemű fejlesztést ígér Borsod me­gyének is. Fokozott erőfe­szítéseket teszünk legna­gyobb gondunk, a lakás­­helyzet további javítására. A következő öt évben a me­gyében összesen mintegy 33 ezer lakás felépítését vár­hatjuk. Ebből 18 ezer álla­mi erőforrásokból valósul meg. Az előző években megteremtettük a gyorsabb ütemű lakásépítés legfonto­sabb bázisát, a Miskolci Házépítő Kombinátot. Ez igen gyors építést tesz le­hetővé, hiszen egy-egy la­kás átfutási ideje jóval ke­vesebb, mint a hagyomá­nyos technológiákkal. A IV. ötéves terv idősza­kában a megyeszékhelyen a tanács mintegy 4 milliárd 135 millió forintot lakásépítésre. Ebből a fordít ha­talmas összegből Miskolcon 11 ezer 900 állami — taná­csi és szövetkezeti — lakás épül fel. De ezeken kívül Miskolcon mintegy 500 ma­gán- és 500 vállalati lakás felépítésére is számítha­tunk. Így Miskolcon a IV. ötéves terv végére a 100 la­kásra jutó népesség 297-re csökken. Természetesen a megye többi településén — első­sorban a munkások lakta városokban, ipari települé­seken is — kiemelt feladat a lakásépítés, öt év alatt mintegy 6 ezer tanácsi és szö­vetkezeti lakás épül fel, amelyből 5 ezer 108 a me­gye öt városában készül. A III. ötéves terv adataival összehasonlítva a megyében — a miskolci építkezéseket nem is számítva — másfél­szer annyi új lakást épí­tünk, mint az előző tervidő­szakban. • A következő évek prog­ramjában a lakásépítésen kívül jelentős helyet kap­nak a közművesítés beru­házásai is. Csak néhány számadat: az ivóvízterme­lés kapacitása napi 61 ezer köbméterrel, a szennyvíz­­tisztító kapacitás napi 12 ezer köbméterrel növekszik. A vízvezeték-hálózat 1975 végén 617 kilométerrel, a szennyvízcsatorna-hálózat pedig 148 kilométerrel lesz hosszabb a jelenleginél. Miskolc vízellátását jelentő­sen megjavítja majd az új, alsózsolcai vízszolgálta­tómű, valamint a keleti csúcsvízmű első lépcsője. A falvak elmaradásának csök­kentése, a községek ivóvíz­­ellátásának megjavítása az úgynevezett hétéves vízellá­tási tervben fogalmazódott meg. Folytatódik a borsodi regionális vízműrendszer alaplétesítményeinek bőví­tése, folytatódik a dél-bor­sodi regionális vízmű építé­se, amely Mezőkövesd és nyolc környező község mint­egy 40 ezer lakója részére biztosít majd jó minőségű ivóvizet. Tovább nő majd a követ­kező években a gázellátás­ba bekapcsolt lakások és a propán-butángáz-fogyasz­­tók száma. Jelentős fejlő­dést irányoz elő a terv a kommunális létesítmények­ben. Új óvodák, iskolák épülnek, fejlődik a művelő­dési és az egészségügyi há­lózat. Borsod megye egyik ,,speciális” problémájának, a közlekedésnek javítására is jelentős erőket ferdítünk. Tovább korszerűsödik vasúti, a közúti hálózat és a a városi helyi közlekedés. A megye ipari fejlődése, gazdasági erősödése, a me­zőgazdaság további fejlesz­tése garantálja a lakosság jövedelmének állandó emel­kedését, javulását, életkörülményeinek A kereskedelmi hálózat a fogyasztási szer­kezet további változására készül fel. 1975-re a kiske­reskedelmi forgalom várha­tóan eléri a 12—13 milliárd forintot. És ami a fogyasz­tás szerkezetét illeti: 1970- ben a lakosság minden 100 forint vásárlásra fordított összegből 49 forintot köl­tött iparcikkekre, 51 forin­tot élelmiszerekre. A számí­tások szerint 1975-re a kis­kereskedelmi forgalomban az iparcikkek forgalma meghaladja majd az élelmi­szer-fogyasztást. Egyre töb­bet és többet tudunk majd iparcikkekre, tartós fogyasz­tási cikkekre költeni. A program, amelyből né­hány példát kiragadtunk, önmagáért beszél. E prog­ram teljesítésének feltétele elsősorban a mi munkánk, minden dolgozó odaadó munkája. Amikor vasárnap a Hazafias Népfront jelölt­jeire, a párt és a Hazafias Népfront programjára adjuk szavazatunkat, egyben arra is kötelezettséget vállalunk, hogy erőnk, tudásunk leg­javát fogjuk adni e prog­ram minél teljesebb megva­lósulásáért. összeállította: Franek Tibor • JELEN ÉS JÖVŐ BORSODBAN • • A miskolci­ Centrum Áruház A lázbéxc! víztároló Az avasi építkezés makettje

Next