Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1971. április 8., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) szakában is példát mutatott. Érzem a felelősséget, hogy e történelmi nevezetességű munkás város jelölt ország­­gyűlési képviselőnek — mon­dotta, majd a közelgő válasz­tásokra utalva kifejezte meggyőződését, hogy népünk szavazataival támogatja majd a Hazafias Népfront válasz­tási felhívásában megfogal­mazott célkitűzéseket, s bizo­nyítja akaratát, készségét, hogy még következetesebben és magasabb színvonalon folytassuk a szocializmus tel­jes felépítésének munkáját. Hozzáfűzte: — Hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangulat ki­egyensúlyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a A továbbiakban az elmúlt négy esztendő szocialista épí­tőmunkájának eredményeiről szólt. Ezek között említette meg, hogy sikeres volt a gaz­daságirányítás jelenlegi rend­szerére való áttérés a terv­időszak harmadik esztende­jében. % Szólt arról, hogy üzeme­ink az idén első ízben ön­állóan alakítják ki 5 éves terveiket. Részletesen kitért Fock Je­nő a harmadik ötéves terv időszakában elért eredmé­nyekre. S azokra a felada­tokra, is, amelyeket a követ­kező időszakban kell meg­oldanunk. Hangsúlyozta: Alapvető céljaink a negye­dik ötéves tervben is válto­zatlanok. Egyaránt fejleszteni kíván­juk az ipart és a mezőgazda­ságot Elsősorban a szocialis­ta országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperá­ciós kapcsolatainkat. Szüksé­gesnek tartjuk a szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak ki­munkálását. A nemzeti jöve­delem felosztásában tovább­ra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasz­tás eddigi helyes arányát, s arra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésének és a népgazdaság tartós egyensú­lyának alapvető feltételeit. A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása ér­dekében a mostani tervidő­szakban a gazdasági növeke­dés ütemét az egyensúlyi kö­vetelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban beruházások terén mutatkozó a feszültségeket akarjuk vég­érvényesen megszüntetni. Szigorú beruházási fegyelmet fogunk meghonosítani. Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind tel­jesebb kielégítése. Végső fo­kon mindaz, amit a gazda­politikai hatalom az eltelt négy esztendő során tovább erősödött. Országunkban szi­lárd a közrend és a törvé­nyesség, azon leszünk, hogy államhatalmi szerveink a jö­vőben még következeteseb­ben védjék a társadalom és az egyes állampolgárok érde­keit. Hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokra­tizmus továbbfejlesztése, ki­­terjesztése. A szocialista de­mokrácia fejlesztése elképzel­hetetlen az üzemi, vállalati demokratizmus erőteljes fej­lődése nélkül. Minden vezető kötelessége szüntelenül fi­gyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javas­lataikra, cselekvő­készségük­re. j­ó ságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő­ ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mér­tékben termelésünk gazdasá­gossága és ennek legfonto­sabb tényezője, a termelé­kenység fejlődik. A termelé­kenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény elle­nére 20 százalék volt, a ter­vezett 24—27 százalékkal szemben. Bízunk benne, hogy a következő esztendőkben ez a javulás folytatódik. Erre minden lehetőségünk meg is van. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az is­mert munkaerő-probléma megoldásának is. A termelés­be bevonható új munkaerő létszáma korlátozott, s erő­sítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek lendületet adhatná­nak a gépesítésnek, az auto­matizálásnak is. A következő öt-tíz eszten­dő várható fejlődéséről szól­va, a kormány elnöke emlí­tést tett a gazdálkodásunk­ban előirányzott szerkezeti változtatásokról — mint pél­dául a kemizálás, az alumí­niumipar fejlesztése, a számí­tástechnikai eszközök gyártá­sa és alkalmazásának elter­jesztése, a megvalósítása, járműprogram a korszerű építőipari módszerek megho­nosítása, nem utolsósorban pedig népgazdaságunk ener­giastruktúrájának korszerű­sítése — majd a szénbányá­szat jövőjével Rámutatott, hogy foglakozott­ a hazai széntermelés a negyedik öt­éves terv során évi 27—23 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energiaellátá­sunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igények kielégítésében válto­zatlanul­­ jelentős, alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértés­ben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét, így pél­dául a következő 5 eszten­dőben a nemzeti jövedelem­nek hozzávetőlegesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmo­zásra és 75—77 százalékát fogyasztásra fordítani. Isme­retes, hogy a szakszervezetek nemcsak az elosztást alapve­tően meghatározó kormány­zati szintű döntéseknél van­nak jelen, de minden szinten részt vesznek a jövedelem felosztásában. Természetesen csak azt tudjuk elosztani, amit meg­termeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosz­tás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amelyek­re a társadalomnak, a bel­földi és a külföldi fogyasz­tóknak szükségük van. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként említette a miniszterelnök a lakosság anyagi javakkal tör­ténő ellátását. Megállapítot­ta, hogy az elmúlt esztendő­ben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai terme­lés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű ol­csóbb és drágább termékek­ből egyaránt folyamatos le­gyen az ellátás. Korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek az árakkal, s termékeink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és ész­revételek. A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúb­ban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elérni. Árhatóságaink — az Or­szágos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a taná­csok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőr­zést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, ár­korrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot, jogtalan áremelés miatt. Örvendetes, hogy a fejlő­dés olyan fokára értünk el, amikor a termelést megha­ladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gya­korlása, a szolgáltatásra hi­vatott vállalatok, intézmé­nyek ne játszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgo­zó embert. Jövedelempolitikánk kérdé­séről szólva a kormány el­nöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek nö­vekedése az eddiginél még következetesebben kapcsoló­dik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. munkások és az alkalmazot­­­tak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljöve­delem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azon­ban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket, természetes emberi köteles­ségük. Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshely­zet alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esz­tendő alatt —­ egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­n­nek és szükségesnek tartotta lakásgazdálkodás problé­makörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határo­zatok megvalósításától a la­kásviszonyok további javulá­sát, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb meg­oszlását várjuk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavi­dékeken a lakásellátás az utóbbi fejlődött évek folyamán nem kielégítően. Ezért figyelemmel a kényszerű sza­nálásokra is­­ fokozni kell a bányavidékeken a lakásépít­kezés ütemét. "Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az országépítő célok elérésének fontos feltétele és követelmé­nye, hogy a nemzeti jövede­lem emelkedésével összhang­ban növeljük a nép életszín­vonalát — mondotta a továb­biakban. Emellett egyes tár­sadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folya­mán indokolatlan­­ különbsé­gek alakulnak ki. Ezek meg­szüntetésére időközönként központi bérintézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva, a kormány, a Szak­­szervezetek Országos Taná­csával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottsá­­­gának korábbi állásfoglalá­sa alapján — néhány terü­leten béremelésekre hozott határozatot. Fock Jenő beszéde Tatabányán Üzemeink önállóan alakítják ki ötéves terveiket I­ bányászokat megkülönböztetett megbecsülésben kell részesíteni Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan munkálatokhoz, bányanyitást a termelé­kenységet növelő fejlesztés­hez és a széntermelő kapaci­tásoknak olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható az igényekhez igazodó szénter­melés. A bányászokat pedig ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsü­lésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi év távlati igényeit alapul véve, a kormány már koráb­ban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukció­jának folytatására A kormány a bányászlét­szám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 mil­lió forint összegű — bérpoli­tikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgozók pótszabadságát, hosszabb ideje ilyen szolgá­­­latot ellátók évi fizetett sza­badsága 24 napnál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabadsá­gokkal — elérheti a 36, a ki­szolgáló dolgozóké a 30 na­pot. Egyszóval a szénbányá­szatnak országunkban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a­ kormány 1971-ben, még az év első felében meg­tárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesz­tési programját és meghatá­rozza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. Foglalkozott a kormány el­nöke a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésével. Rá­mutatott: Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági terve­ink szabályozzák. Ez biztosít­ja, hogy a nemzeti­­ Vedelem Büszkék szociálpolitikai A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltar­tottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kap­csolatos anyagi terhek jelen­tős hányadát az állam­ köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némi­leg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcső­dei, óvodai és kollégiumi há­lózatunkat. A negyedik öt­éves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új di­ákotthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekei­nek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Büszkék lehetünk szociál­politikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a lehetünk eredményeinkre családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett­ ös­­­szes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forint­ról tavaly 2800 millió forint­ra emelkedett. A gyermekgondozási se­gélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 száza­lékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban­­ részesülők száma 1970. végén millió 453 ezer, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalé­­­­kának nincs közvetlen hozzá­tartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét; törőd­jenek jobban az idős, egye­dülálló nyugdíjasaikkal, ez Központi berintézkedéseket hajtunk végre Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­jékoztatom önöket és egyút­tal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonal emelési előirányzatával — a következő központi bérintéz­kedéseket hajtjuk végre. Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási intézmé­nyek és az óvodák pedagógu­sainak illetményét 20 száza­lékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisz­tensek, műtősök stb.) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és középfokú oktatási­ és egész­ségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal; és Emeljük a fegyveres erők testületek kötelékében szolgálatot teljesítő hivatá­sos állományú tisztek, tiszt­­helyettesek illetményét 10 százalékkal. A béremelésre hozott ha­tározat végrehajtása során egy­ évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszín­vonalának javítására. A bér­­intézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. A végrehajtás kimunkálá­sa az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Eh­hez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Például a pe­dagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is hasz­nálni, hogy a természettudo­mányos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskede­lem területén helyezkedje­nek el egy-két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségve­tésben mutatkozó, ismeretes hiányokat. Mégis így hatá­roztunk, mert a népgazdasá­gunk adott lehetőségeinek ke­retében elhatározott béreme­lés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk és mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait eny­híti. Márpedig, ha egy peda­gógus,­­ vagy egy érezve a fokozottabb ápolónő, meg­becsülést nagyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi mun­káját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, közvetve egy-egy család érzi­­ majd kedvező hatását. Hazánk védelme, biztonsá­ga megköveteli, hogy foko­zottabban elismerjük a fegy­veres erőinknél és testülete­­inknél — néphadseregünk­ben, a Belügyminisztérium szerveinél és másutt — szol­gálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példa­adó helytállását. A közelmúltban hagyta jóvá a megyei tanács vb Ózd városrendezési tervét. Ahhoz, hogy 68 ezer ember új lakáshoz jusson a­ múlt században kialakult kolóniás település egy ré­szét le kell bontani. A felszabadulás után Ózdon elsőként a Béke lakótelep épült fel, amelyben tízezren laknak. A lakótelep előtt épül fel az új városközpont, amely újabb 20 ezer dolgozónak biztosít kényelmes lakhelyet Bővítenünk kell külkereskedelmünket Tudjuk, hogy ezzel a mos­tani intézkedéssel koránt­sem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten, sor­ra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk ta­núsíthatja. A mostani bér­­politikai intézkedések azo­kat érintették, akiknek a bé­rét legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben ma­radtak el mások bérszínvo­nalától.­­ Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke alá­húzta : Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál hatéko­nyabban fel kell használ­nunk a­­ nemzetközi együtt­működésben rejlő nagy le­hetőségeket. Együtt a szocialista or­szágokkal, elő kell segí­tenünk a szocialista nem­zeti gazdaságok közötti in­tegrációs folyamatokat, és a különböző kooperációs együttműködések további ki­­terjesztését. Exportra gyár­tott termékeinkkel szemben a külföld egyre nagyobb igé­nyeket támaszt. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazdasági integrációjának és munka­­megosztásának fontosságáról, a népgazdaságokban kiala­kult, nem kívánatos párhu­zamosságok kiküszöböléséről beszélt. (Folytatás a 3. oldalon)

Next