Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 (Folytatás az 1. oldalról.) A társadalom érdeke — folytatta Gáspár Sándor —, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit, az árakat és béreket érintő politikai jelentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegyezés híján különálló — véleménye alapján kerüljön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas arra, hogy a párt-, állami, gazdasági szervek és a szakszervezetek minden fokon hasonló módon alakítsák ki együttműködésüket. Ez a feltétele annak, hogy a szocializmus építésében felmerült kérdésekben a lehető legjobb döntéseket tudjuk hozni. Tisztelt kongresszus! A részvétel az életszínvonalpolitika fejlesztésében és megvalósításában nagy felelősséggel jár. A szakszervezeteknek jól kell ismerniük a lakosság minden rétegének, csoportjának helyzetét, a gazdasági szabályozórendszer működését, a népgazdaság erőforrásait. Akkor tudunk e területen eredményesen tevékenykedni, ha az életszínvonal alakulásának egyes kérdéseiben minél alaposabban kidolgozzuk álláspontunkat, és ennek alapján veszünk részt az intézkedések meghozatalában. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy reálkeresetek a tervben kia tűzött mértékben növekedjenek. Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, a munkahelyi polcból származik, kivéve aláa költségvetési szerveket. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyereségüket, mint a többi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fejleszteni a műszáli színvonalat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ágazatokban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők el. Nem az a baj, hogy eltérő a vállalatok nyereségnövelő és bérszintemelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazodnak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sorrendjéhez, de a problémákat korántsem oldották meg. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt, és nem megy nyugdíjba, minden, munkában eltöltött éve után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. A tervidőszakban mintegy 400 000 lakást kell felépíteni. Úgy véljük, ezzel az építési ütemmel belátható időn belül, 1980—85 körül a lakásviszonyok olyanná tehetők, hogy a lakáskérdés nem jelent többé alapvető feszültséget a társadalomban. Részt vettünk a párt és a kormány lakáspolitikai határozatának kidolgozásában és végrehajtása előkészítésében. Azt az álláspontot képviseltük, hogy a lakbéremelés egyetlen család életszínvonalát se csökkenthesse. A jövőben is őrködünk azon, hogy ettől az elvtől eltérés ne legyen. Változatlanul nagy gondot okoz a nagymértékű túlóráztatás is. Tisztelt kongresszus! A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyek intézésében, a közéleti tevékenységben érvényesül. Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás, a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értetődő lenne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkásosztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint felemelkedése zálogára. Az üzem, a munkahely életében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szocialista munkaversenyről, munka becsületéről, az emberekkel való bánásmódról, munkáspolitikánk helyileg is olyan szintű megvalósításáról, ami ezt a tulajdonosi érzést minden munkás számára, a mindennapos cselekedetekben újra és újra nyilvánvalóvá és természetessé teszi. Jes szándékot tételezünk fel mindenkiről, aki kész együttműködni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, dolgozók érdekeinek következetes képviselete vezet. Ebben a szellemben helyeselné a magyar szakszervezeti mozgalom többek között egy széles körű európai szakszervezeti konferencia megszervezését is. A törekvéseinkkel nem állunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgalmunknak — és nemcsak nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjából is — egységünk a Szovjetunió és a szocializmust építő országok szakszervezeteivel. Tisztelt kongresszus! " A szakszervezet, amely nálunk a munkásosztálynak csaknem egészét, a bérbőlfizetésből élő dolgozók 98 százalékát tömöríti, joggal érzi magát felelősnek a munkáshatalomért és népünk jövőjéért. Társadalmunk fejlődését, hazánk gyarapodását, a dolgozók életének fokozatos javulását mindenki érzi és látja, aki itt él, aki nyitott szemmel jár az országban. Amit elértünk, arra büszkék vagyunk, mert ezt munkásosztályunk, népünk alkotó munkája hozta létre. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli beszámolót. Arról szólt, hogy a szakszervezeti mozgalom hagyományai, de a jelenlegi körülmények is megkövetelik, hogy a tagdíjak összegének minél nagyobb hányadát közvetlenül a tagság körében, az üzemben használják fel. Ez az elv általában érvényesül, ezt szolgálják SZOT különböző intézkedései is. Az élet azonban e területen is sok gazdag tapasztalattal szolgál. Ezért is szükséges elgondolkodni azon, vajon teljes mértékben helyes volt-e az a döntés, amely a tagdíjak 50 százalékát minden differenciálás nélkül az alapszerveknél hagyta. — Tudjuk — mondotta —, vannak alapszervek, ahol a költségvetés még így sem fedezi a kiadásokat. De az alapszervek többségénél a tagdíjak 50 százaléka, valamint a vállalatoktól a szakszervezetek rendelkezésére bocsátott összegek a szükségleteknél nagyobbak, s így a több ezer alapszervnél levő összegek elaprózódnak. A számvizsgáló bizottság helyesnek tartaná, ha az eddigi elvek megtartása mellett a szakmai központi vezetőségek ebben a kérdésben is nagyobb önállóságot kapnának. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet következett. Szünet után megkezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Tanácskozik a szakszervezetek XXII. kongresszusa A bérpolitika kérdéseiről A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a helyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mértékben függvényei a nyereség alakulásának. A kormányzatnak több lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek és iparágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell kötni. Az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára a legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére. Erre utalnak az 1970-es adatok, amelyek megegyeznek az előző évek átlagával is, míg a bérből és fizetésből élők bére általában 6,5 százalékkal nőtt, a szocialista iparban dolgozóké csak 5,5 százalékkal emelkedett, különösen fontos, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük, hogyan alakulnak az élet- és munkakörülmények nagyüzemeinkben. Nagyüzemeink iparunk legerősebb bázisai. Ismét leszögezzük, hogy mi nem akarunk az árképzésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az alacsonyabb árú termékek a keresletnek megfelelően legyenek kaphatók. Erre a legalacsonyabb jövedelműek, a legnehezebben élők joggal érzékenyek. Tapasztalatunk szerint, a bérből és fizetésből élők a stabil árszínvonalat tartják a legelőnyösebbnek. Kedves elvtársak! Az üzemi, vállalati nyereség növelése természetes törekvés, de nem szabad megengedni, hogy egyes vállalatok a nyereség érdekében olyan eszközöket is igénybe vegyenek, amelyek szocialista rendszerünk lényegével nem egyeztethetők össze. A nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze, a jobb, a hatékonyabb munka. Tisztelt kongresszus! Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítsuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. Az öregekről való gondoskodás is elemi erkölcsi kötelességünk. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfelelő nyugdíjszínvonal kialakítása. A negyedik ötéves terv céljai között szerepel az alacsony összegű nyugdíjak további emelése. Az évek nyugdíjrendezései elmúlt némileg segítettek a helyzeten, A szocialista brigádmozgalom a munkaverseny fő formája A szocialista munkaverseny nem egyszerűen a gazdasági feladatok megoldásának egyik eszköze. Sokkal több annál! A szocialista brigádmozgalmat kell továbbra is a munkaverseny fő formájának tekinteni, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál kialakítását együttesen segítse. Tisztelt elvtársak! A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. A fejlődés nyomon követésének feltétele a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése. A műveltség megszerzésének és továbbfejlesztésének legáltalánosabb módszere szervezett iskolai oktatás, a a képzés és továbbképzés. A szakszervezetek fontos feladatuknak tartják, hogy ebben a munkában a maguk eszközeivel és módszereivel részt vegyenek. A szakszervezeti mozgalomnak az a feladata, hogy anyagi, erkölcsi erejével segítséget nyújtson a korszerű oktatás megteremtéséhez, a képzés és a nevelés javításához. A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jogokat és hatásköröket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben semmilyen komolyabb változtatásra, átszervezésre nem lesz szükség. Szóvá kell tenni a szakszervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy hazánkban a munkások, a dolgozók jogait bárki is következmények nélkül megsérthesse! Előfordul — főleg a társadalmi tisztségviselők körében —, hogy egyes gazdasági vezetők személyes megtorlást igyekeznek alkalmazni a dolgozók jogos érdekeiért kiálló tisztségviselőkkel szemben. Tudjuk, nem általános ez a probléma. De óvunk minden gazdasági vezetőt ilyen hibák elkövetésétől. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatairól szólt ezután Gáspár Sándor. — Mi becsül« 1971. május 5., szerda Biszku lila felszólalása Biszku Béla átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét a szakszervezeti kongresszusnak és kihangsúlyozta, hogy" örömmel tesz eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatásának és átadja a tisztelt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Biszku Béla felszólalásában a SZOT beszámolójával foglalkozott, aláhúzta, hogy a beszámoló híven tükrözte az elmúlt 4 év eredményes munkáját. A magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, jól képviselik a dolgozók érdekeit és mindez hozzájárul a párt és a tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez. A szónok az eredményekért elismerését fejezte ki a szakszervezetek minden funkcionáriusának, annak a több mint 400 ezer szakszervezeti aktivistának, akik önzetlen, öntevékeny, odaadó munkával dolgoznak azért, hogy épülő hazánk, a Magyar Népköztársaság előre haladjon a szocialista társadalom építésében. * Biszku Béla elvtárs beszéde további részében a magyar szakszervezeti mozgalom jelentőségét méltatta. Nemzedékek óta a szakszervezetek kiemelkedő harcosokat neveltek a munkásosztály, a párt számára. A mozgalomban megedzett és kipróbált ezrek és tízezrek ma is teljesítik hivatásukat és öntudatosan dolgoznak a szocializmus építésének különböző posztjain. Biszku Béla a későbbiek során államéletünk fejlesztéséről, a tanácsrendszer tökéletesítéséről szólott és kitért arra, hogy nálunk egypártrendszer viszonyai között dolgozunk és építjük a szocializmust. Ilyen körülmények között törekszünk arra, hogy megfelelő biztosítékaink legyenek — mondotta — a társadalmi fejlődésünk során jelentkező ellentmondások feltárására és szocialista megoldására. A szocialista demokrácia fejlesztésével, az üzemi demokrácia kiterjesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyabban vegyenek részt saját ügyeik intézésében. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támaszkodik naponta a dolgozó kollektíva erejére, tapasztalataira, tettrekészségére. Biszku Béla a továbbiakban a szakszervezetek feladatairól szólott, aláhúzta, hogy a szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Az érdekvédelmi tevékenység gyakorlása során a szakszervezetektől azt várjuk, hogy társadalmi és politikai felelősségük tudatában keressék az összhangot és a szocialista állam és gazdaság vezetőivel együttműködve dolgozzanak a feltételek megteremtésén. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára beszéde végén külön is szólt a szakszervezetekben dolgozó kommunistákhoz, csik felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyőződéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsőik a feladatok vállalásában. Figyelemmel tanulmányozzák tömegek észrevételeit, kritikáját. Legyenek élharcosai az üzemi demokrácia fejlesztésének. * A kongresszus szerdán reggel 9 órakor folytatja munkáját. Kádár János távirata Erich Honeckernek A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Erich Honecker első titkár elvtársnak Tisztelt Honecker Elvtárs! A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosztály, a német munkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál első titkára