Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 (Folytatás az 1. oldalról.) A társadalom érdeke — folytatta Gáspár Sándor —, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit, az ára­kat és béreket érintő politi­kai jelentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegye­zés híján különálló — véle­ménye alapján kerüljön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas ar­ra, hogy a párt-, állami, gaz­dasági szervek és a szakszer­vezetek minden fokon hason­ló módon alakítsák ki együtt­működésüket. Ez a feltétele annak, hogy a szocializmus építésében felmerült kérdé­sekben a lehető legjobb dön­téseket tudjuk hozni. Tisztelt kongresszus! A részvétel az életszínvo­nalpolitika fejlesztésében és megvalósításában nagy fele­lősséggel jár. A szakszerve­zeteknek jól kell ismerniük a lakosság minden rétegé­nek, csoportjának helyzetét, a gazdasági szabályozórend­szer működését, a népgazda­ság erőforrásait. Akkor tu­dunk e területen eredménye­sen tevékenykedni, ha az életszínvonal alakulásának egyes kérdéseiben minél ala­posabban kidolgozzuk állás­pontunkat, és ennek alapján veszünk részt az intézkedé­sek meghozatalában. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kiala­kítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fo­gyasztási szerkezet kialakítá­sához, és a lehető­ legjobban előmozdítja a gazdasági elő­rehaladást is. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy reálkeresetek a tervben ki­a tűzött mértékben növekedje­nek.­­ Jelenleg a bérek emelésé­nek lehetősége döntően az üzemi, a munkahelyi polcból származik, kivéve alá­a költségvetési szerveket. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alap­vető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növel­ni nyereségüket, mint a töb­bi ágazat, következésképpen nem tudják­­ megfelelően fej­leszteni a műszáli színvona­lat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdasá­gunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a ve­szélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják eze­ket a munkahelyeket és olyan ágazatokban helyez­kednek el, ahol jobb anya­gi lehetőségek, magasabb bé­rek érhetők el. Nem az a baj, hogy­ eltérő a vállalatok nyereségnövelő és bérszint­emelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem iga­zodnak a tevékenységi te­rületek fontossági és fejlesz­tési sorrendjéhez, de a problémákat korántsem oldották meg. Nyugdíjrendszerünk továb­bi tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolat­tal, hogy ha egy dolgozó el­éri a korhatárt, és nem megy nyugdíjba, minden, munká­ban eltöltött éve után a je­lenleginél magasabb száza­lékot kapjon. Van olyan el­képzelésünk is, hogy a nyug­­díjasok kereseti lehetőségei­nek jelenlegi értékhatárát növeljük. A tervidőszakban mintegy 400 000 lakást kell felépíteni. Úgy véljük, ezzel az építési ütemmel belátható időn be­lül, 1980—85 körül a lakásvi­szonyok olyanná tehetők, hogy a lakáskérdés nem je­lent többé alapvető feszültsé­get a társadalomban. Részt vettünk a párt és a kormány lakáspolitikai hatá­­rozatának kidolgozásában és végrehajtása előkészítésében. Azt az álláspontot képvisel­tük, hogy a lakbéremelés egyetlen család­ életszínvona­lát se csökkenthesse. A jö­vőben is őrködünk azon, hogy ettől az elvtől eltérés ne legyen. Változatlanul nagy gondot okoz a nagymértékű túlóráz­tatás is.­­ Tisztelt kongresszus! A szocialista rendszer lé­nyeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az akti­vitásban, a közügyek intézé­sében, a közéleti tevékeny­ségben érvényesül. Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás, a na­pi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspe­dig azért nem, mert nem te­remtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez szá­mára magától értetődő len­ne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkás­­osztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint felemelke­dése zálogára. Az üzem, a munkahely éle­tében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szo­cialista munkaversenyről, munka becsületéről, az embe­­­rekkel való bánásmódról, munkáspolitikánk helyileg is olyan szintű megvalósításá­ról, ami ezt a tulajdonosi ér­zést minden munkás számá­ra, a mindennapos cseleke­detekben újra és újra nyil­vánvalóvá és természetessé teszi. Jes szándékot tételezünk fel mindenkiről, aki kész együtt­működni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, dolgozók érdekeinek követ­­­kezetes képviselete vezet. Ebben a szellemben he­lyeselné a magyar szakszer­vezeti mozgalom többek kö­zött egy széles körű európai szakszervezeti konferencia megszervezését is. A törekvéseinkkel nem ál­lunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgal­munknak —­ és nemcsak nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjá­ból is — egységünk a Szov­jetunió és a szocializmust építő országok szakszerveze­teivel. Tisztelt kongresszus! " A szakszervezet, amely nálunk a munkásosztálynak csaknem eg­észét, a bérből­­fizetésből élő dolgozók 98 százalékát tömöríti, joggal érzi magát felelősnek a munkáshatalomért és né­pünk jövőjéért. Társadalmunk fejlődését, hazánk gyarapodását, a dol­gozók életének fokozatos ja­vulását mindenki érzi és lát­ja, aki itt él, aki nyitott szemmel jár az­ országban. Amit elértünk, arra büszkék vagyunk, mert ezt munkás­­osztályunk, népünk alkotó munkája hozta létre. Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizs­gáló bizottság elnöke ter­jesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli beszámolót. Arról szólt, hogy a szak­­szervezeti mozgalom hagyo­mányai, de a jelenlegi kö­rülmények is megkövetelik, hogy a tagdíjak összegének minél nagyobb hányadát közvetlenül a tagság köré­ben, az üzemben használják fel. Ez az elv általában ér­vényesül, ezt szolgálják SZOT különböző intézkedé­­­sei is. Az élet azonban e te­rületen is sok gazdag ta­pasztalattal szolgál. Ezért is szükséges elgondolkodni azon, vajon teljes mérték­ben helyes volt-e az a dön­tés, amely a tagdíjak 50 szá­zalékát minden differenciá­lás nélkül az alapszervek­nél hagyta. — Tudjuk — mondotta —, vannak alap­szervek, ahol a költségvetés még így sem fedezi a ki­adásokat. De az alapszervek többségénél a tagdíjak 50 százaléka, valamint a válla­latoktól a szakszervezetek rendelkezésére bocsátott ös­­­szegek a szükségleteknél na­gyobbak, s így a több ezer alapszervnél levő összegek elaprózódnak. A számvizsgá­ló bizottság helyesnek tarta­ná, ha az eddigi elvek meg­tartása mellett a szakmai központi vezetőségek ebben a kérdésben is nagyobb ön­állóságot kapnának. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet kö­vetkezett. Szünet után meg­kezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a ha­tározati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Tanácskozik a szakszervezetek XXII. kongresszusa A bérpolitika kérdéseiről A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a he­lyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mér­tékben függvényei a nyere­ség alakulásának. A kor­mányzatnak több lehetőség­gel kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek és ipar­ágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem sza­bad differenciálni. Ezt dön­tően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell kötni. Az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára a legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leg­lassabban a fizikai munká­sok bére. Erre utalnak az 1970-es adatok, amelyek megegyez­nek az előző évek átlagával is, míg a bérből és fizetés­ből élők bére általában 6,5 százalékkal nőtt, a szocialista iparban dolgozóké csak 5,5 százalékkal emelkedett, kü­lönösen fontos, hogy fokozot­tabb figyelemmel kísérjük, hogyan alakulnak az élet- és munkakörülmények nagyüze­meinkben. Nagyüzemeink iparunk legerősebb bázisai. Ismét leszögezzük, hogy mi nem akarunk az árkép­zésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kí­sérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt ha­tását. Nagy figyelmet kell fordí­tani arra, hogy az alacso­nyabb árú termékek a keres­letnek megfelelően legyenek kaphatók. Erre a legalacso­nyabb jövedelműek, a legne­hezebben élők joggal érzé­kenyek. Tapasztalatunk szerint, a bérből és fizetésből élők a stabil árszínvonalat tartják a legelőnyösebbnek. Kedves elvtársak! Az üzemi, vállalati nyere­ség növelése természetes tö­rekvés, de nem szabad meg­engedni, hogy egyes vállala­tok a nyereség érdekében olyan eszközöket is igénybe vegyenek, amelyek szocialis­ta rendszerünk lényegével nem egyeztethetők össze. A nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze, a jobb, a hatékonyabb munka. Tisztelt kongresszus! Erősíteni kell rendszerünk­nek azt a vonását, hogy ál­lami gondoskodás formájá­ban azok számára is biztosít­suk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaké­­­pességűek, az alacsony jöve­delmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöre­gedett, idős emberek és el­látatlanok. Az öregekről való gondos­kodás is elemi erkölcsi köte­lességünk. A fő kérdés itt kétségtele­nül a megfelelő nyugdíjszín­vonal kialakítása. A negyedik ötéves terv céljai között szerepel az ala­csony összegű nyugdíjak to­vábbi emelése. Az évek nyugdíjrendezései elmúlt né­mileg segítettek a helyzeten, A szocialista brigádmozgalom a munkaverseny fő formája A szocialista munkaverseny nem egyszerűen a gazdasági feladatok megoldásának egyik eszköze. Sokkal több annál! A szocialista brigádmozgal­mat kell továbbra is a mun­kaverseny fő formájának te­kinteni, mert ez a legalkal­masabb arra, hogy a hatéko­nyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál kiala­kítását együttesen segítse. Tisztelt elvtársak! A munkásosztály forradal­mi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kul­turális és szellemi felemel­kedését. A fejlődés nyomon követésének feltétele a mun­kások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelő­dése. A műveltség megszerzésé­nek és továbbfejlesztésének legáltalánosabb módszere szervezett iskolai oktatás, a a képzés és továbbképzés. A szakszervezetek fontos fel­adatuknak tartják, hogy eb­ben a munkában a maguk eszközeivel és módszereivel részt vegyenek. A szakszervezeti mozga­lomnak az a feladata, hogy anyagi, erkölcsi erejével se­gítséget nyújtson a korsze­rű oktatás megteremtésé­hez, a képzés és a nevelés javításához. A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépíté­sét az egyes szerveknek biz­tosított jogokat és hatáskö­röket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a követ­kező években e tekintetben semmilyen komolyabb vál­toztatásra, átszervezésre nem lesz szükség. Szóvá kell tenni a szak­­szervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy ha­zánkban a munkások, a dol­gozók jogait bárki is követ­kezmények nélkül megsért­hesse! Előfordul — főleg a tár­sadalmi tisztségviselők köré­ben —, hogy egyes gazdasá­gi vezetők személyes meg­torlást igyekeznek alkalmaz­ni a dolgozók jogos érde­keiért kiálló tisztségviselők­kel szemben. Tudjuk, nem általános ez a probléma. De óvunk minden gazdasági vezetőt ilyen hibák elköve­tésétől. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kap­csolatairól szólt ezután Gás­pár Sándor. — Mi becsül«­ 1971. május 5., szerda Biszku­ lila felszólalása Biszku Béla átadta az MSZMP Központi Bizottsá­gának üdvözletét a szak­­szervezeti kongresszusnak és kihangsúlyozta, hogy" öröm­mel tesz eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatá­sának és átadja a tisztelt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Biszku Béla felszólalásá­ban a SZOT beszámolójával foglalkozott, aláhúzta, hogy a beszámoló híven tükrözte az elmúlt 4 év eredményes munkáját. A magyar szak­­szervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörük­kel, betöltik feladatukat, jól képviselik a dolgozók érde­keit és mindez hozzájárul a párt és a tömegek kapcso­latának fejlesztéséhez. A szónok az eredmé­nyekért elismerését fe­jezte ki a szakszerveze­tek minden funkcioná­riusának, annak a több mint 400 ezer szakszer­vezeti aktivistának, akik önzetlen, öntevékeny, odaadó munkával dol­goznak azért, hogy épülő hazánk, a Magyar Népköztársaság elő­re haladjon a szocialista tár­sadalom építésében. * Biszku Béla elvtárs beszé­de további részében a ma­gyar szakszervezeti mozga­­­­lom jelentőségét méltatta. Nemzedékek óta a szak­szervezetek kiemelkedő­­ harcosokat neveltek a munkásosztály, a párt számára. A mozgalom­ban megedzett és kipró­bált ezrek és tízezrek ma is teljesítik hivatásukat és öntudatosan dolgoznak a szocializmus építésének kü­lönböző posztjain. Biszku Béla a későbbiek során államéletünk fejlesz­téséről, a tanácsrendszer tö­kéletesítéséről szólott és ki­tért arra, hogy nálunk egy­­pártrendszer viszonyai kö­zött dolgozunk és építjük a szocializmust. Ilyen körül­mények között törekszünk arra, hogy megfelelő bizto­sítékaink legyenek — mon­dotta — a társadalmi fejlő­désünk során jelentkező el­lentmondások feltárására és szocialista megoldására. A szocialista demokrá­cia fejlesztésével, az üze­mi demokrácia kiter­jesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyabban ve­gyenek részt saját ügyeik intézésében. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támaszko­dik naponta a dolgozó kol­lektíva erejére, tapasztala­taira, tettrekészségére. Biszku Béla a továbbiak­ban a szakszervezetek felada­tairól szólott, aláhúzta, hogy a szakszervezetek őrköd­jenek azon, hogy a dol­gozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Az érdekvédelmi tevékenység gyakorlása során a szakszer­vezetektől azt várjuk, hogy társadalmi és politikai fele­lősségük tudatában keressék az összhangot és a szocialista állam és gazdaság vezetőivel együttműködve dolgozzanak a feltételek megteremtésén. Az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára beszéde vé­gén külön is szólt a szak­szervezetekben dolgozó kom­munistákhoz, csik felelősek azért, hogy a párt politikájá­nak példamutatással és meg­győződéssel szerezzenek ér­vényt. Legyenek elsőik a fel­adatok vállalásában. Figye­lemmel tanulmányozzák tömegek észrevételeit, kriti­­­káját. Legyenek élharcosai az üzemi demokrácia fejlesztésé­nek. * A kongresszus szerdán reg­gel 9 órakor folytatja mun­káját. Kádár János távirata Erich Honeckernek A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Erich Honecker első titkár elvtársnak Tisztelt Honecker Elvtárs! A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a ma­gam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkás­­osztály, a német munkás-paraszt állam dolgozó népe, a szo­cializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára vég­zendő tevékenységéhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál­ első titkára

Next