Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 A közel-keleti konföderáció lépés az arab egység felé Egyiptom, Líbia és Szíria több mint tízmillió választópolgára járul az urnák elé ma, szerdán, hogy döntsön a három arab országot egyesítő államszövetség megalakításáról. A referendum mindhárom országban reggel 8 órától délután 5 óráig tart. A népszavazás eredményét Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad Szíriai elnök egyidejűleg csütörtökön délben hirdeti ki. Ezt követően Egyiptom az Egyiptomi Arab Köztársaság nevet veszi fel. Az Egyiptomi Arab Köztársaság állandó alkotmányát szeptember 11-én bocsátják népszavazásra. Úgy tűnik, lassan tető alá a kerül az az épület, amelyet Közel-Kelet három oly fontos arab országának fővárosában már régebben kitartó szorgalommal építgettek. Tulajdonképpen minden készen áll Líbia, Egyiptom és Szíria hármas konföderációjához, a szerdai népszavazás eredménye aligha lehet vitás, az urnák elé járuló mintegy tízmillió ember minden bizonnyal igent mond majd a konföderációra. A tervezett államszövetség hatalmi struktúrájára érdemes egy pillantást vetnünk. A csúcson az elnöki tanács áll, amely ebben az értelemben valóban elnökölt, tehát a három államfő tanácsa. Az elvi jelentőségű, nagyobb horderejű döntéseket természetesen ez a csúcsszerv hozza. Mivel az igazán fontos kérdéseknél nagyon fontos, hogy a határozat egyhangú legyen, hogy a szövetség egyetlen tagja se érezhesse úgy, hogy a másik kettő az ő akarata, vélt vagy valóságos érdekei ellenére szavazott meg valamit. Ezért az elnökök testülete átvette azt a módszert, amely minden gyengéje ellenére a legnehezebb időszakokban is megmentette az ENSZ Biztonsági Tanácsát: a vétó-szisztémát. A vétó-rendszer érvényesül majd a háború és béke alapvető kérdésében is és ez új fejlemény. A konföderáció épülete külsőleg — céljait és az alkotmánytervezetet tekintve — kétségtelenül tetszetős, tartalmi hasznosságát azonban természetesen csak a jövő és a tagállamok magatartása döntheti el. Annyi bizonyos, hogy Egyiptom ipara, Szíria mezőgazdasága és mindenekelőtt Líbia évi kétmilliárd dollárt (!) jövedelmező olajkincse olyan gazdasági erő, amely a politika és a harc porondján is érezteti hatását. Az arab világ, amelyben a közelmúltban inkább a széthúzás erői uralkodtak, ezzel a lépéssel talán lépést tesz az egység irányában. Antifasiszta nagygyűlés Budapesten Kedden délután a nemzetközi antifasiszta nap alkalmából nagygyűlést rendezett a Magyar Partizán Szövetség, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Jogász Szövetség a vasasszakszervezet Költői Anna utcai székházában. Sós György, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezt követően Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Bevezetőben kiemelte, hogy a fasizmussal szemben— amely a legveszélyesebb gonosztett az emberiség ellen — nincs helye megalkuvásnak, az elnézés politikájának. A továbbiakban Harmati Sándor rámutatott, hogy ma az Egyesült Államok a világ első számú agresszora, az elnyomott népek csendőre. A közéletet, a mindennapi életet is militarizálta a Vietnamban elkövetett amerikai agresszió, amelynek egyik legsötétebb fejezete úgyszólván hitleri módszerekkel kezdődött. A tonkini incidensre, a VDK megtámadására utalt a szónok, amikor kiprovokáltak egy, azóta pőrére vetkőztetett kalandot, hogy ürügyet nyerjenek a világ előtt a támadásra. Hitler gyakran élt az ilyen és hasonló módszerekkel. A világban ma kialakult helyzet, a fasizmus veszélyes föléledése és szemérmetlen jelentkezése indokolja — mondta Harmati Sándor —, hogy tartsuk ébren a harcos antifasiszta szellemet, s tegyék ezt különösképpen a veteránok, akik személyes élményeikből tudnak sokat továbbadni a mai nemzedékeknek, a fasizmust szerencsére csak tankönyvekből ismerő fiataloknak. Hatmillió őrizetbevétel Az Egyesült Államok minden 36. lakosa esik gyilkosság, fosztogatás, vagy erőszak áldozatául évente — állapítja meg az FBI kedden Washingtonban közzétett jelentése. Az ország 203 millió lakosából a beszámoló adatai szerint 1970-ben 15 810 embert gyilkoltak meg, azaz naponta több mint 40 személyt fosztottak meg életétől erőszakos módon. Ez a megdöbbentő szám az 1960-as bűnügyi statisztikához viszonyítva 76 százalékos emelkedést mutat. A múlt évben elkövetett 5,5 milliós súlyos bűneset túlnyomó többségét az Egyesült Államokban engedély nélkül vásárolható kézifegyverekkel követték el. Kisebb-nagyobb bűntettekért több mint millió embert vettek őrizetbe. Dr. Gombár József az ifjúsági házban Dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára az előadója a ma délelőtt 11 órakor kezdődő aktivaértekezletnek, a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Úttörő Házban. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár KISZ-bizottsága a „diósgyőri ifjúmunkás napok” keretében tartja az aktívaértekezletet, amelyen KISZ KB-titkára az „Aktuális ifjúságpolitikai feladatok a KISZ VIII. kongresszusára való felkészülésben” címmel tart előadást. Egy Gestapo-hóhér és mai gazdái Klaus Barbie volt SSHauptsturmführer, a fasiszta csapatok által megszállt Lyon Gestapo főnöke jelenleg a nyugatnémet hatóságok tudtával Bolíviában tartózkodik, a titkosszolgálat megbízásából. Mindezt a Die Tat című nyugatnémet lap és francia sajtószervek által folytatott nyomozás derítette ki. Barbie háborús bűnei ellenére hosszú ideig háborítatlanul élt Münchenben, majd később Augsburgban. 1960-ban került Bolíviába, ahol ma álnév alatt tartózkodik. A Barbie-ügyben folytatott válai során megállapították, hogy 1945-ben az akkori amerikai megszállási övezetben tartóztatták le. Amikor a francia kormány kiadását kérte, az amerikai katonai hatóságok azt válaszolták, hogy Barbie-ra szükség van a „nácitlanításnál”. 1951-ben a francia kormány többszöri követelése ellenére ismételten megtagadták a Gestapohóhér kiszolgáltatását. A France Soir című párizsi esti lap utánanézett a dolognak és megállapította, hogy az egykori háborús bűnös elszegődött az amerikai titkosszolgálathoz. Fogolyszöktetés Dél-vietnami hazafiak egy csoportja a múlt héten rajtaütött a Phu Quoc szigetén létesített koncentrációs tábor őrein és ezzel lehetővé tette öt fogoly megmenekülését. A koncentrációs tábor őrei közben tüzet nyitottak a foglyokra és kilenc személyt meggyilkoltak. A harcokban hét tábori csendőr életét vesztette. Jubiláló szövetkezet Húsz esztendeje történt: Sárospatakon harminchárom kisiparos megalakította a Vegyesipari Szövetkezetet, aláírta az alapító okmányt, Akkoriban a szabó részlegben kilenc mester dolgozott. Ma már a szövetkezet egyprofilú — a női konfekciós ruhák készítése a legfontosabb tevékenysége. Sárospatak egyik legjelentősebb középüzemévé fejlődött az elmúlt két évtized alatt a szövetkezet. S ami a legfontosabb: zömmel nőket foglalkoztatnak részlegeiben. A 474 tagot számláló Ruházati Szövetkezet pénteken, szeptember 3-án délelőtt tartja ünnepi közgyűlését a városi művelődési házban. 1971. szept. 1., szerda . A háború emlékezete a harminckét éve, hogy a hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot, és ezzel kirobbantotta a világtörténelem legszörnyűbb, legnagyobb pusztításait eredményező háborúját. Úgy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a villámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyegetésként ígért. A második világháború frontjain, a bombázásokban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket szenvedtek, felmérhetetlen anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta: soha többé háborút! A monopol tőke urai azonban, akik milliárdokat kerestek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyereségéről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszították a hidegháború gyűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koalíció felbomlása után kitörjön az újabb világháború. Európában több, mint negyedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között a monopoltőkés csoportok és az őket kiszolgáló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. A háborúellenes, antiimperialista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A tömegmozgalmak egymagukban azonban aligha állhatnák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke megőrzésében a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok katonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nem egyszer felmérték, hogy a szocialista országok közössége elleni háborús kaland a kapitalizmus teljes vereségével és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok politikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nemzetközi tanácskozást, teremtsék meg az új alapokra helyezett európai biztonsági rendszert. Az utóbbi hónapokban történt néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmusra ad okot. Aláírták a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia, a napokban pedig négyhatalmi megállapodás született a nyugat-berlini problémáról. Ez utóbbi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb kerüljön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferencia. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek legméltóbban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. ANDRZEJ ZBYCH:KLOSS KAPITÁNY 7. Jeanne Mole, a s“Illes-i lakosok körében hírhedt „Le Trou” panzió tulajdonosnője éppen az utolsó vendégektől búcsúzott. Különösen nehezen szánta rá magát a távozásra egy lángosképű, rózsás arcú, pelyhedző állú, húsz-egynéhány éves repülő. Végre aztán tőle is sikerült megszabadulnia. A tükörhöz lépett, és a fáradtságtól elszürkült arcát figyelte. Legfőbb ideje volna már kozmetikushoz menni. Ha sikerül a börtön ellen tervezett akció — gondolta jellegzetesen asszonyi fejjel — elmegyek Le Havre-ba, és a legelőkelőbb kozmetikai szalonban tönkre szépítkezem Nagy megkönnyebbüléssel gondolt rá, hogy mindjárt megy a fürdőszobába. Ám ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy a szobában még bennmaradt egy vendég. Egy ellenőrző pillantást vetett a tükörbe, ajkára mosolyt erőltetett, és lenyomta a kilincset. Az utász százados felpattant. — Végre, Jeanne, örökkévalóságnak tűnt egész fel már a várakozás! Nem volt, bizony nem volt mintapéldánya a nordikus fajtának, a neve is kirepült a nő emlékezetéből, csak azt tudta róla, hogy valahol Caen térségében a védelmi rendszer második vonalát építi. Csakis ezért, nem pedig biliárdgolyó fejéért, lógó, lötyögő, rosszul borotvált bulldog arcáért engedte meg neki, hogy kissé tovább maradjon. A központot minden bizonnyal érdekelni fogja a második vonal, s ebből a malacemberből sikerül majd kiszednie valamit. A nő ügyesen kisiklott kezei közül, erőt vett magán, és gyengéden megsimogatta a tiszi rücskös képét — Elintéznivaló ügyünk van, százados úr, azért engedtem, hogy maradjon még. — Én meg azt hittem, hogy... — nagyot sóhajtott, és megnyalta szája szélét. — A maga helyében én nem mondanék le — nevetett a lány —, de az első az üzlet. — Kinyitotta a hatalmas tükrös szekrényt, polcról leemelte az újsága papírba csavart virágos ruhaanyagot. — Ezt külön magának hoztam Párizsból. Tetszik? . — Maga tetszik — mohón a keze után kapott. — Hány éves a felesége? — utasította rendre a férfit. — Negyvenes. — És az alkata? — Magánál jóval erősebb. — No, akkor ez az anyag éppen jó lesz neki. Még beszéltünk parfümről is. Maga milyen illatot kedvel? — Amilyen a magáé. — Ó, az egy kissé drágább lesz, természetesen készséggel hitelezek. Remélem, nem utazik el innen? — Ugyan! Még legalább fél évre van itt munkám. De ha megengedné, örökre itt maradnék. — Ismét igyekezett a lányt a karjába kapni. A nő észrevétlenül rálépett a szőnyeg alatti, rejtett csengőgombra. Elnyomva utálatát, hagyta magát csókolni. Mikor jön már ez a Marlene is? Végre kopogás hallik. Kövér szolgálóleány jelent meg a küszöbön. — Meghozták a halat. — Kísérd ki a százados urat — szólt Jeanne, s közben haját igazgatta. A — Folyton megzavarnak, holnapi viszontlátásig, Jeanne. Fáradtan belezuhant az egyik fotelbe és várta az ajtó csapódását. Aztán az ablakhoz lépett, s miután látta, hogy az utász százados végre eltávozott, megindult fölfelé a lépcsőn Henri nyitott ajtót, mielőtt kopogott volna. Összevágott szopókájú pipát tartott foga közt. — Mi van? — kérdezte a férfi. — Nem sok !— hangzott a felelet. — Legalább még fél évre van munkájuk — mondta, közben a mosdóhoz lépett, lemosta arcát. — Adj egy cigarettát — fordult most a Todt-szervezet egyenruháját viselő férfihoz, aki komor ábrázattal ült az ablaknál. — Beszéltél vele? — kérdezte a nő, mikor tűzzel kínálták. — Jean Pierre eltolta a dolgot — felelte Henri. — Most megemészti magát. — Mi az, hogy eltolta? — rántotta meg vállát Todt-szervezetes. — Kiszúratam egy fiatal pasast, igaz, hogy rangjelzése szerint csak hadnagyot, mi pedig főhadnagyot vártunk, de rajta kívül senki más nem érkezett Saint Gilles-be. Ellenőriztem. — Nem felelt a jelszóra?! — találta el egyből Jeanne. — Nem a megfelelő személynek mondtam a jelszót. Ha van egy kis sütnivalója... — Észrevett valamit? Gondolod ? — A fene sem tudja . .. olyan monoklis piperkőc, mosolytalan lópofa. Egyáltalán nem is akart velem dumálni. — Gondolom, Jean Pierrenek gyorsan távoznia kellene Saint Gilles-ből, legalábbis egyelőre — aggodalmaskodott Jeanne. — Nem — vágott vissza Henri —, kizárt dolog. Holnap megcsináljuk az akciót, megtámadjuk a börtönt. Marekot bármely nap elvihetik innen. Ha holnap nem hajtjuk végre az akciót — kopogtatott pipájával az asztallapon —, lehet, hogy késő lesz. Jean Pierre-re pedig szükség van a munkához, egyenruhája, okmányai, német nyelvtudósa . .. Világos? — Igen — mondta Jean Pierre —, maradnom kell. Bár az is lehet, hogy feleslegesen idegeskedünk. Ez a von Vormann nem látszott különösebben értelmesnek. — Rendben van — összegezte a beszélgetést Henri. — Tárgyaljuk meg a holnapi napot. — Gyufásdobozát kiürítette, és letette az asztalra. — Ez itt az elöljáróság — mondta —, börtön pincér a Rue de la a Republicue felől sorakoznak. Teherautóval megy — fordult Henri Jean Pierrehez — egészen eddig —, s egy gyufaszálat fektetett a doboz mellé . .