Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

Választási nagygyűlést tartottak a prágai sportcsarnok­ban. Képünkön: dr. Gustav Husak, a CS­KP KB első titkára, a szónoki emelvényen. Nagy-Britannia és Rhodesia megállapodott, hogy véget vet a két országot egymással szembeállító hatéves vi­tának. Ian Smith rhodesiai miniszterelnök (balra) és Alec Douglas-Home brit külügyminiszter Salisburyben tegnap aláírta az országaik kapcsolatát rendező doku­mentumot. Eseményekről • • RÖVIDÉVI JELENTÉS ÚJ-DELHIBŐL Csütörtökön az Országos Béketanácshoz Delhiből je­lentés érkezett, amely arról számol be, hogy az Indiában tartózkodó magyar békemoz­galmi küldöttség eredményes tárgyalásokat folytatott az össz-indiai béketanács veze­tőivel. NŐ A FESZÜLTSÉG Az egyiptomi fővárosban eresni lehet a feszültség nö­vekedését. Anvar Szadat el­nök két hétvégi beszéde óta újabb és újabb intézkedése­ket, rendeleteket hoznak. Ezek arról tanúskodnak, hogy Kairóban nem zárják ki a harci cselekmények ki­­újulásának lehetőségét. ismét támadták A VDK-T Az Egyesült Államok repü­lőgépei — a héten immár harmadik alkalommal — is­mét támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Kedden behatoltak a demok­ratikus Vietnam légiterébe, s bombaterhüket a Mu­nia­­hágótól mintegy 30 kilomé­terrel északkeletre szórták le. MOSZKVÁBAN ALÁÍRTAK Csütörtökön délben Moszk­vában aláírták az szóló magyar—szovjet 1972-re áru­csere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyző­könyv az árucsere-forgalom több mint tizennégy százalé­kos növekedését irányozza elő. A forgalom értéke meg­haladja az egymilliárd 750 millió rubelt. MARATONI ÜLÉS Szerdán az éjszakai órák­ba nyúló maratoni ülés után csütörtökön ismét találkozott egymással a nyugat-berlini schönebergi városházán dr. Günther Kohrt, az NDK külügyminisztériumi állam­titkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató. A SZOVJET VENDÉGEK ELUTAZTAK A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely T. Sz. Hacsaturov akadémi­kusnak, a társaság alelnöké­­nek vezetésével részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos értekezletén, csütörtökön elutazott Buda- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1972-re előirányzott Szociális intézkedések a Szovjetunióban V­aszilij Garbuzov beszámolója Vaszilij Garbuzov szovjet pénzügyminiszter a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának szerdai együttes ülésén meg­tartott költségvetési beszá­molójában az eddigi legrész­letesebb ismertetést adta a Szovjetunióban 1972-re elő­irányzott életszínvonal-eme­lési és szociális intézkedé­sekről. A beszámoló szerint ezek az intézkedések a kö­vetkezők lesznek: —• A havi bérminimum felmelése 70 rubelre, s egy­idejűleg a közepes kategó­riájú bérek és fizetések fel­emelése az északi országré­szek, Kelet- és Nyugat-Szi­­béria, valamint az Ural­­vidék dolgozói számára. Ugyanakkor megszüntetik a minimális bérek adóztatását, a 90 rubelig terjedő kis fi­zetések jövedelmi adója pe­dig egyharmaddal csökken. — 1972. szeptember 1-től országos viszonylatban mint­egy 20 százalékkal emelik a tanárok és az orvosok, s en­nél nagyobb mértékben az óvodai és bölcsődei nevelő­nők fizetését.­­ Ugyancsak szeptember 1-től átlagosan 25 százalék­kal felemelik a főiskolai hallgatók ösztöndíját, 50 szá­zalékkal a középfokú szak­­oktatási intézmények tanu­lóinak ösztöndíját. Emelik a főiskolai aspiránsok és a tu­dományos kutatóintézetek as­piránsainak ösztöndíját is. Több, a közeljövőben ese­dékes szociális intézkedést tartalmazott Koszigin szovjet miniszterelnök szerdai terv­beszámolója is. Ezek közül a legjelentősebbnek a szovjet kormánynak az az elhatáro­zása tűnik, hogy az eddig is szokásos családi pótlékokon kívül állami támogatásban részesítenek minden olyan többgyermekes családot, amelyben az egy főre jutó jövedelem nem éri el az 50 rubelt. Scheel Moszkvában tárgyal Walter Scheel, a Német Szövetségi Közstársaság kül­ügyminisztere Moszkvába ér­kezett, amelynek vnukovói repülőterén, szovjet kollégája, Andrej Gromiko fogadta. A nyugatnémet külügy­miniszter a szovjet fővá­rosban — néhány eszten­deje egy ilyen hír még világszenzáció lett volna, ma már nem az. Nyomban hozzá is tehetjük: szerencsére nem az. Maga a tény, hogy a bonni diplomá­cia vezetője megszokott ven­dég Moszkvában, hogy mos­tani utazását már-már a ru­tin­látogatások között emle­getik, jól érzékelteti a szov­jet—nyugatnémet kapcsola­tokban bekövetkezett pozitív változást. A rutin­látogatás kifejezés persze korántsem jelenti azt, hogy Walter Scheel jelenlegi útja nem fontos esemény. Hogy mennyire az, arra töb­bek között a külügyminisz­ter leningrádi kitérője is utal. Scheel ötnapos a tervek szerint tartózkodásából egyet a Néva-parti város­ban tölt. Ez már az itt felállítandó nyugatnémet konzulátus közvetlen és magas szintű előkészítése lesz. Erről a két ország már ko­rábban megállapodott, épp­úgy a hamburgi szovjet kon­zulátus felállításáról is. Tu­lajdonképpen a világ legter­mészetesebb jelensége, ha két nagy ország nemcsak egymás fővárosában, hanem egy vagy több nagyvárosban is képvi­selteti magát. Ez több szerrv-pontból is ha llenne és SzÜksé­ges. Nem a múlt, hogy a Szovjetunió a leningrádi és a hamburgi konzulátus nem előbb született meg, hiszen nem a Szovjetunión múlt, hogy a két ország kö­zött csaknem negyedszázadon át olyan, rosszak voltak a kapcsolatok. A két konzulátus közeli megvalósulása csak az egyik jelképe annak, mennyi olyan dolog történt az utóbbi idő­ben, amelyet hosszú időn át megakadályozott bonni rész­ről a revansista, semmiből nem tanuló vezetés. Scheer moszkvai tanácsko­zásai hozzájárulhatnak az európai légkör további javí­tásához. 971. nov. 26., péntek A rhodesiai alku Hat évvel ezelőtt, 1965. november 11-én jelentette be Ian Smith, a rhodesiai fehér telepesek kormányának elnöke az afrikai ország függetlenségét. Ez az úgy­nevezett függetlenség azt jelentette, hogy a 230 ezernyi európai telepes teljesen megfosztja jogaitól a négymillió 750 ezer afrikai őslakost — és ez annyira nyilvánvaló volt, hogy még az angol kormány is tiltakozott, szankciókat al­kalmazott Ian Smith ellen. 1965-től 1969-ig az ENSZ jó­részt papíron maradt határozatokkal, óvatos-felemás in­tézkedésekkel próbálta elszigetelni és magatartásának megváltoztatására bírni a telepes kormányt, de sikertele­nül. A gazdasági szankciókat elhatározták ugyan, de senki sem alkalmazta. Bebizonyosodott, hogy a vezető tőkés ha­talmak — miközben m­egszavazzák a Rhodesiát elítélő határozati javaslatokat — tovább kereskednek vele, ellát­ják mindennel, mert elsősorban gazdasági érdekeiket né­zik, másodsorban szükségük van a rhodesiai rendszerre, Afrika egyik neokolonialista csendőrére. Ian Smith 1970 márciusában proklamálta a Rhodesiai Köztársaságot, s ezzel jelezte, hogy inkább elszánd Nagy- Britanniától, de nem enged fajüldöző és gyarmati kizsák­mányoló politikájából. A brit konzervatív kormány hos­­­szas alkudozásokba kezdett, hogy „kibéküljön” a rhode­siai rendszerrel. Lord Goodman államtitkár hosszas tár­gyalásai után most nyélbe ütötték az alkut. Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter, miután Ian Smith miniszterelnökkel együtt szerdán Salisburyban aláírta a megállapodást, visszautazott Londonba. Mit tartalmaz a brit­ rhodesiai megállapodás? Szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de lényegére következ­tetni lehet a nyilatkozatokból, a kiszivárgott értesülések­ből. A legfontosabb: a Smith-rezsimet hivatalosan is elis­merik, visszavonják a Rhodesia ellen elhatározott szankció­kat és új gazdasági egyezményt kötnek vele. Ez arra vall, hogy a brit kormány visszakozott saját elveitől is. Az a bizonyos „öt elv”, amelyet korábban Rhodesiával szem­ben alkalmazni akartak, kimondta, hogy az ország csak akkor válhat függetlenné, ha a kormány garanciát ad a lakosság afrikai többségét illető jogok biztosítására. Smith nem egyszer jelentette ki, hogy nem ismeri el ezt az el­vet. A Smith-rendszer az afrikai függetlenségi mozgalmakat elnyomja, vezetőit bebörtönzi. Azok, akik síkraszálltak az afrikai lakosság jogaiért, internálótáborokban sínylődnek, így a Zapu (Zimbabwe African People’s Union) és a Zanu (Zimbabwe African National Union) vezetői. Ezek a nemzeti szervezetek a hajdani virágzó Zimbabwe nevét írták jászlaikra, hazájukat nem az angol gyarmatosító Cecil Rhodesről nevezik el, hanem ősi nevén akarják Jahja Khan levele Indira Gandhihoz Jól tájékozott forrásokra hivatkozva jelentette csütör­tökön este Új-Delhiből az AFP francia hírügynökség, hogy Jahja Khan elnök In­­d­ira Gandhi miniszterelnök­­asszonyhoz intézett magán­levelében állítólag indiai— pakisztáni csúcstalálkozót ja­vasolt. A levelet az idézett forrás szerint India pakisz­táni főmegbízottja által to­vábbította, aki rövid látoga­tást tett az indiai főváros­ban és csütörtökön tért viga­sza Islamabadra. A pakisz­táni elnök javaslatához hoz­záfűzte, hogyha az indiai kor­­mányfőnek nem áll módjá­ban őt fogadni, vagy nem tud a találkozóra elutazni, akkor kívánatos lenne, ha a találkozón Szvaran Szingh külügyminiszter venne részt. Indiai hivatalos válaszról a francia hírügynökség nem szerzett értesülést. Nem voltak ott semmifé­le vad-campingezők, tábor -­tűz maradványa sem parázs­lott. Három rövid, vékony, még gyengén rugózó fémlábon vagy másfél méter átmérő­jű, opálosan csillogó gömb állt a tisztás közepén, az su­gárzott, magából, különös, sárgás-pirosas fényt. Kopra Tibornak még arra sem volt ereje, hogy első megdöbbenéséből felocsúd­jék, már újabb fejlemények következtek. A gömb aljából csúzdaszerű szerkezet eresz­kedett le a földig. Néhány másodperc múlva pedig va­lami labdaféle gurult le raj­ta. A fiatalember megdörzsöl­te szemét. Ébren van, vagy álmodik?! De ha álmodik, fabatkát sem ér a szemdör­­zsölgetés, mert azt is álmá­ban cselekszi. És közben a zöld labda ott ugrál, pattog a gömb kö­­rül Most megáll. Oldalából pálcika válik ki, azzal böködni kezdi a földet. Egek, ez talajmintát gyűjt! Mozgása, tevékenysége mint­egy kicsinyített és groteszk mása annak, amit Armstron­­géktól látott a tv-ben. Csak­hogy azok az­ űrhajósok holdkőzetet szedtek! Ez micsoda itt meg földkőzetet a szed! Ez is a világűrből érke­zett volna?!­” És micsoda ez a labda?! Apró automata? Élőlény? Meg kell szemlélni köze­lebbiül. Ez világszenzáció, ennek egy vérbeli újságíró utána­­jár, akár ébren van, akár csak álmodja az egészet. II. FEJEZET farsalgas a tisztáson Vigyázva, hogy zajt ne üssön, Kopra Tibor a bok­rok fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott. Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végig­­káristolja bőrért. Sikerült a labdát vagy kétméternyire megközelítenie. Így már tüzetesen is szem­ügyre vehette a Hold és a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapítot­ta meg, hogy a labda csak amolyan védőöltözet, űrruha, vagy inkább űrburok. Vilá­goszöld színű, áttetsző anyag­ból van, átsejlenek rajta vi­selőjének, pontosabban benne tartózkodónak a kor­a vonalai. De csak annyira, mintha matt üvegen keresz­tül látná. Zömök törzsön a fókáé­hoz hasonló, kerek fej ül, két keze, két lába van. Ki­sebb tartozékokat, szemet, orrot, fület, szájat nem si­került kivennie. Ha egyálta­lán volt ilyesmi. Az űrből érkezett minia­tűr vendég — az újságíró most már biztos volt benne, hogy látogatója nem földi lény — furcsának és titokza­tosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelem­­keltő. Már csak méretei mi­att sem. Magassága alig ha­ladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, han­gya, darázs. De a jövevény testi felépítése hasonlított az emberéhez, és nem vol­tak falánkjai, csápjai, kar­mai. Az átlátszó labdában mozgó figura inkább kelle­mesen mulatságos benyo­mást keltett, mintsem ijedel­met. Megnyugtatólag hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyire ez egyálta­lán megállapítható volt — nem lehetett a jövevénynél semmiféle viszonylag na­gyobbfajta fegyver. A gömbhéjszerű védőöltö­zet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mö­gött leselkedő fiatalember. A labda anyaga belülről kife­lé teljesen rugalmas volt, hiszen a kis figura könnye­dén dugta át, húzta be raj­ta a kutatópálcát. Más-más helyen. S e nyílások rögtön be is forrtak, nyomuk sem látszott a burok felületén. Ugyanakkor a kívülről jövő erőnek a kéreg szilárdan el­lenállt. Ez a tulajdonsága akkor derült ki, amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű szikladarab mellé került, amely kiállt a föld­ből. A labda odapattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcolódott. A kő hegye viszont letörött. Arra egyelőre nem sikerült Koprának rájönnie,­ hogy jövevény miként szabja meg a fura járművének mozgási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen­­ is meg tud áll­ni, miként lehetséges, hogy­ha a labda gurul, oldalt pattog, ugrál, a benne levő alak változatlanul megőrzi függőleges testtartását? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, nagy gömbbel összekapcsol­a­ták volna. Szívesen folytatta volna to­vább az izgalmas vizsgáló­dást, de nem tehette. Meg­pillantott ugyanis a tisztás túlsó oldalán egy ismerőst, Samut. A nyughatatlan bos­­szúállónak csak hosszúkás fe­je, gidaszarvai látszódtak ki a bozótból. Szilaj tekintetét nem vette le a labdáról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségének tart mindent, ami az új szom­széd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi képes­ségekkel ugyan nem rendel­kezett, de nehéz helyzetek­ben Koprának villámgyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhatna abból, ha valami csetepaté robban most ki a fantasztikus jöve­vény és a dühös kis kecske­bak között. Elsősorban Sa­mut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött. És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, ös­­­szecsapta tenyerét és a biz­tonság kedvéért még kur­jantott is egy félelmeteset. A hatás nem maradt el. Samu abban a minutum­­ban visszahúzódott, és a lab­da is megszüntette a szökdé­cselést. Kibukkant belőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irányult. Mulatságos jelenet. A világűrből érkezett Gu­­liver golyóstollbetét nagysá­gú fegyverével merészen megcélozza az óriás földla­kót. Az újságíró önkéntelenül felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható sziszegő hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kopra — kővé meredt. A szó legszorosabb értel­mében. (Folytatjuk)

Next