Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

O Ötven év tven év a világtörténe­lemben nem nagy idő. Egy ember és egy tár­sadalom életében azonban figyelemre méltó időszak, öt­ven év maga egy emberöltő. De egy társadalom életében is tekintélyes idő ez, hiszen ötven esztendőnek társadal­mi, forradalmi szerepe, tár­sadalom-átalakító ereje lehet. 1922. december 30-át mu­tatta a naptár... 2214 kép­viselő a Moszkvai Nagyszín­házban ülésezett az első, or­szágos szovjetkongresszuson. A terem nem úszott fényár­ban, kevés volt az áram. A küldöttek öltözéke is tarka képet mutatott, ki bekecsben, ki katonaköpenyben ült. Hosszú út volt mögöttük, amíg Moszkvába értek. So­kak arcán otthagyta jegyeit a hónapok óta tartó éhség, hiszen az ország akkoriban kezdett , csak talpraállni a súlyos, pusztító háború után. De ez nem tette nyomasztó­vá a hangulatot. Figyelmesen hallgatták Kalinyin szavait: „Ami ma — viszonylag sze­rény keretek között — leját­szódik, világfontosságú ese­mény. Lehet, hogy most, eb­ben a pillanatban nem tű­nik ki teljesen ezen esemény fontossága, de ennek minden nappal nagyobb és nagyobb lesz a jelentősége a politikai horizonton. Nem kételkedem benne, hogy a munka, ame­lyet ma végeztünk, nem tű­nik el nyomtalanul a világ munkásosztályának tudatá­ban.” Napjainkban a Szovjetunió megalakulásának jelentősé­ge a maga teljességében rajzolódik ki a világpolitikai horizonton, és lelkesítő, moz­gósító példaként hat minden ország dolgozóira. Az eltelt ötven év alatt a tőkés világ­nak is alaposan meg kellett tanulnia, hogy ami 1922-ben szerény keretek között leját­szódott, az valóban világfon­tosságú esemény. Az akkor elvetett magból nőtt ki a föld egyhatodán a jövő, a szocializmus zászlóvivője, a dolgozók százmillióinak re­ménysége, a Szovjetunió. Ma már a világon mindenki elis­meri — még azok is, akik nem szívesen teszik —, hogy a Szovjetunió vezető nagy­hatalom. Mekkora utat tett meg a világ első szocialista országa, amíg a földhözra­gadt szegénységből, a füstöl­gő olajmécsesek világából eljutott addig, hogy az első ember, aki a világűrben járt, szovjet volt; hogy a Mars­bolygóra szovjet űrállomás szállt le először és küldte fontos tudományos üzeneteit a jó „öreg” Földre! Csak egy módon tudta ezt a hatalmas fejlődést elérni, olyképpen, hogy az egész népet együtt emelte fel. S ma, ötven év távlatá­ból tudjuk, látjuk, hogy ez az országos méretű gazdagodás, a szoci­alizmus útján való még gyorsabb haladás mily sok nehézségbe ütközött. Azt az államot, amely létének első napjától kezdve a népek kö­zötti béke következetes har­cosa volt, oly sokszor és oly sokan támadták. A régi világ sötét erői támadásokat intéz­tek az új rendszer ellen, mindjárt 1917-ben. S ami ak­­kor nem sikerült, gondolták, majd sikerül a második vi­lágháborúban. Az imperializ­mus mindent — intervenciót, véres agressziót, gazdasági blokádot és aknamunkát, rá­galmat és hazugságot — fel­használt, hogy megállítsa, legalábbis késleltesse az em­beriség előrehaladását a szo­cializmus és a kommunizmus felé. De hasztalan! A szoci­alizmus, a leninizmus, a bé­ke és a népek közötti barát­ság, a szabadság és a nem­zeti szuverenitás eszméi fel­tartóztathatatlanul és diadal­masan nyomulnak előre. Ma már százmilliók tömörülnek a leninizmus zászlaja alatt, és harcolnak az imperialista reakció ellen. S ebben az imperial­ista­­ellenes harcban ott vagyunk mi, magyarok is, akik oly sokat, életünket, szebb, bol­dogabb jelenünket és jövőn­ket köszönhetjük a jubileu­mát ünneplő Szovjetuniónak. Nép­ünk meggyőződését fejez­te ki Kádár János elvtárs a szovjet párt- és kormánykül­döttség tiszteletére rendezett csepeli barátsági nagygyűlé­sen, amikor azt mondta: „1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrend­szer működik az egész vilá­gon, s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelme óta Magyarorszá­gon ugyanúgy, mint az egész világon, aki a kapitalista rendszer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll, aki a munkás­­osztály felszabadításának, a szocializmusnak, a kommu­­nizm­usnak, a népek szabad­ságának híve, az a Szovjet­unió mellett áll és vele szimpatizál.A­z államalakulás ötvene­dik évfordulója a mai nap a Szovjetunióban. Immár fél évszázad bizonyít­ja: Lenin forradalomban edzett pártja — ellenségeink bárhogy is szerették volna — nem tévedt el a történe­lem tekervényes, szövevényes útján, hanem a legrövidebb, az egyedül helyes utat vá­lasztotta a ragyogó jövő felé. Ennek az útnak első szaka­szát már megtette barátunk, testvérünk, a nagy Szovjet­unió. A nap, amelyet úgy hívnak, hogy kommunizmus, már feltűnt a látóhatár mö­gött. Az iránytű tehát kifo­gástalan, az irány helyes! S ezzel az iránnyal ma már nem egy országnak mutatják a helyes utat, hanem az egész világnak­. Fodor László A Magyar vezetők üdvözlete a román párt- és állami vezetőkhöz NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság Állam­tanácsa elnökének, IOAN GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Szocia­lista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének BUKAREST Kedves elvtársak! A Román Népköztársaság kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és Románia baráti népének. Ezúton is kifejezzük azt az őszinte kívánságunkat, hogy fejlesszük az együttműködést a két ország között szocializ­must építő népeink, a szocialista országok egysége és össze­­forrottsága javára. Kívánjuk, hogy a román nép további sikereket érjen el a szocializmus építésében, hazája felvirágoztatásában. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA munkáspárt BORSOD MFGVP!­er?OTTSAGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 306. szám Ara. hu fillér Szombat, 1972. december 30. A Szovjetunió fennállásának félévszázados jubileumán díszünnepség AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN Apró Antal mondott beszédet A Magyar Szocialista Mun­n­káspárt Központi Bizottsága, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság el­nöksége és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából pénteken este díszünnepisé­­get rendezett az Erkel Szín­házban. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, L­osonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Fock­ Jenő, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Apró Antal, Lenke Valéria, Biszku Béla, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára. Az elnökségben foglalt he­lyet V. J. Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a kor­mánynak több tagja, a poli­tikai, a gazdasági, a kulturá­lis élet sok más vezető sze­mélyisége, a munkásmozga­lom számos veteránja, ki­emelkedő munkát végző szo­cialista brigádtagok. Jelen volt az ünnepségen a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek sok vezetője és tagja is. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után Kállai Gyula az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke mondott megnyitót. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Fél évszázaddal ezelőtt, 1922. december 30-án a fia­tal Szovjet-Oroszországban az­­ első országos szovjet­­kongresszuson a köztársasá­gok meghatalmazott küldöt­tei elhatározták az egységes, soknemzetiségű szövetségi ál­lam létrehozását. Ezzel lét­rejött a társadalmi forradal­mak történetének és az em­beriség haladásának új irányt mutató, új történelmi időszámítás kezdetét jelentő Szovjetunió. E történelmi re­ményt az oroszországi és a velük együtt harcoló hasonló sorsú más népek, nemzeti­ségek munkásainak, szegény­parasztjainak hosszú küzdel­me készítette elő. ötven év alig egy ember­öltő­ idő Az új szovjet állam rövid alatt olyan korszakos változásokat mondhatott ma­gáénak, amelyek végérvé­nyesen megalapozták párat­lan nemzetközi tekintélyét. A szovjet állam léte szilárd és gyors iramú fejlődése lehe­tővé tette, hogy a nemzetkö­zi munkásosztály forradalmi ügye, a szocializmus eszméje és gyakorlata egy hatalmas országban valósággá váljon, új államf­ormában is testet öltsön, szilárd gazdasági ala­pokon álljon, gyors ütemben fejlődjön és így követhető, világos példát nyújtson a nemzetközi munkásosztály forradalmi harcához. A Szovjetunió jelenleg a világon az első helyet foglal­ja el szén, vasérc, mangán­érc-kitermelés, koksz, acél­csövek, Diesel-mozdonyok gyártása, fakitermelés, fű­részáru, cement, előregyár­tott vasbeton-szerkezetek és elemek, gyapjúszövet, cukor és számos fontos ipari ter­mékfajták el­ártása terüle­tén. Apró Antal a továbbiak­ 1­­a rámutatott, hogy a Szov­­j­­onió döntő szerepet át­szőtt az egész hitleri f­­i­z­­mus szétverésében, az euró­pai népiek egy részének, köz­tük hazánk felszabadításá­­ban, a szocialista világrend­­szer létrejöttében, a béke és a haladás p­ozícióinak nem­zetközi megszilárdulásában, az új világp­olitikai realitás kialakulásában. A Szovjetunió nyomán létrejöttek győzelme a népi demokratikus országok, és Mi, a Szovjetunió barátai szövetségesei rendkívül nagyra értékeljük azt az ál­dozatot és felelősséget, ame­lyet a szovjet emberek vál­lalnak a béke, a haladás, a szocialista országok és min­den, a társadalmi felemelke­désért küzdő nép érdekében. A magyar társadalom je­lenleg a szocializmus teljes felépítésének útján halad előre. Mindazt, amit az el­múlt több mint negyedszázad során saját erőfeszítésünk mellett elértünk, a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal való együttműkö­désünknek és baráti szövet­ségünknek köszönhetjük. Ez záloga volt és marad a szo­cialista Magyarország továb­bi fejlődésének. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából V. .J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megje­lent Kádár János, ... MSífK­P KB első titkára, Losonci Pál, az illunri tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. Kép: V. J. Pavlov és Kádár János a fogadáson. Megemlékezés Miskolcon Díszünnepséget tartottak a Szovjetunió 50 éves fennál­lása alkalmával Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban. Az MSZMP Borsod me­gyei és Miskolc városi Bi­zottsága, a megyei és a vá­rosi tanács, valamint a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége által rendezett ün­nepségen jelen volt dr. Bod­nár Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, Anatolij Alekszander Dubovics alezredes, a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet csapatok kép­viselője, a megyei, a váro­si pártbizottság vezetői, a megyei, a városi tanács, a Hazafias Népfront, a fegyve­res testületek, a társadalmi szervek képviselői és a meg­hívott veteránok. Bérczi Béla, Miskolc város Tanácsának elnöke üdvözöl­te a megjelenteket, majd dr. Ladányi József, a megyei ta­nács elnöke rr.­adott ünnepi beszédet. Utalt arra, hogy vannak olyan történelmi ese­mények, amelyek nem isme­rik sem az idő, sem a tér korlátait, hosszabb távra is kihatnak az egész világra. Elmondhatjuk, hogy a szov­jet állam megalakulása is ilyen történelmi esemény volt. A kapitalista világ ak­kor nem figyelt fel erre a történelmi tényre, a világ el­ső szocialista államának meg­alakulására, amely azóta bi­zonyította történelemformáló a erejét. Az elmúlt 50 év alatt Szovjetunió több mint százszorosára növelte ipari termelését, és a világ egyik leghatalmasabb, legerősebb országává fejlődött. Hatalmas tett volt a sok­nemzetiségű első proletárál­lam létrehozása, s ez az ál­lam az elmúlt időszakban bebizonyította életképességét. Háborúban és békében való­sította meg történelmi külde­tését, a népek szabadságának kivívását, és kulturális fel­­emelkedésünk biztosítását. A megtett út nem volt könnyű. A Szovjetunió államainak szövetsége azonban kiállta a próbát. A mai nap mérföld­kő a szovjet állam történe­tében, s az 50 éves évfordu­ló alkalmával sok szeretettel köszöntjük igaz szövetségesünk nagy barátunk­ ünne­pét. Az emlékezés alkalmá­val nem felejthetjük el, hogy a Szovjetunió hadserege vé­res harc árán szabadította fel hazánkat a fasizmus igá­ja alól, és azt követően is hathatós segítséget nyújtott az újjáépítésben, az új társa­dalom megteremtésében. Ezen a napon a magyar nép is együtt ünnepel a Szovjet­unió népjéivel, amelyhez megbonthatatlan testvéri ba­rátság fűzi. Az ünnepi beszédet köve­tően kultúrműsor hangzott el szovjet szerzők műveiből, a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar, a Rónai Sándor Mű­velődési Központ kamarakó­rusa, valamint az Avas Tánc­­együttes közreműködésével * n­ Mezőcsáton, az Egressy Bé­Művelődési Központban is megemlékeztek tegnap a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról. Az ünnep­ségen dr. Gresz László, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tanács Mezőcsáti Járá­si Hivatalának elnöke mon­dott ünnepi beszédet, majd ezt követően a szovjet had­sereg képviselője emlékér­met nyújtott át Mező István­nak, a járási pártbizottság első titkárának, valamint dv. Tóth Istvánnak, a nagyköz­ségi tanács elnökének.

Next