Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
1972. dec. 7., csütörtök Gyakran változtatják Az árhatóságok és a kereskedelmi felügyelőségek észrevételezték, hogy a belkereskedelemben mindenekelőtt a vállalatok, nagykereskedelmi meglehetősen gyakran változtatják az áraikat, az esetek nagy többségében fölfelé. Az árváltozások azzal is összefüggnek, hogy a negyedév folyamán a nagykereskedelemben csaknem nyolcezer új terméket hoztak forgalomba. A nyugat-magyarországi RÖVIKÖT Vállalat például a harmadik negyedévben 857 termék árát emelte, s mindössze tizenháromét csökkentette. A kiskereskedelmi vállalatok általában kisebb mértékben emelik az árakat, mint a nagykereskedelemben, de a kiskereskedelmi vállalatok ár- és kereskedelempolitikája sem kifogástalan. Egyes cikkek továbbra is időszakosan vagy állandóan hiányoznak, különösen vonatkozik ez az olcsóbb húsárukra, gyermekruházati cikkekre, olcsóbb háztartási és vegyicikkekre. Szocialista brigádok A Központi Bányagépjavító Üzemben 23 szocialista brigád dolgozik. Közöttük legtöbb az ifjúsági brigád. Az üzemi gyakorlaton a fiatalok megszeretik a munkahelyet és szakmunkásvizsga után ott is maradnak. A kép az autószerelőkről készült Fotó: Laczó József Időszerű feladatok az energiagazdálkodásban Borsod megye évente mintegy 40 billió kiló kalóriányi energiát használ fel. Ez igen nagy mennyiség. És a megye további fejlődése, az új ipari létesítmények megvalósítása során a megye energia-felhasználása a jövőben is dinamikusan növekszik majd. Megyénk igen fontos szerepet tölt be a kormány energiapolitikai koncepcióinak megvalósításában, hiszen jelenleg is Borsodra esik az ország szénfelhasználásának egyhatoda, kokszfelhasználásának kétharmada gázfelhasználásának és földegyharmada. A villamosenergia-fogyasztás tekintetében is az elsők között van a megye. tek Az óriási energiaszükséglezavartalan kielégítése megkívánja a különféle energiafajtákkal való tudatos gazdálkodást. Ez pedig ölyen faladat, amelynek végrehajtása során az állami szervek aligha nélkülözhetik a szakemberek társadalmi összefogását. A közös feladatok megvitatása jegyében tegnap energetikai konferenciát tartottak a MTESZ miskolci székházában A tanácskozás rendezői — a megyei tanács, a körzeti energiafelügyelet és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület — elsősorban azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megismertessék a szakemberekkel a ma és a holnap feladatait, tisztázzák, mik a tennivalók az energiapolitikai koncepció maradéktalan végrehajtása érdekében A konferencia előadója dr. Bátor Béla, a műszaki tudományok kandidátusa, az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet igazgatóhelyettese többek között elmondotta, hogy a távlati fejlesztést elsősorban a szénhidrogén program megvalósítása határozza meg. E program legnagyobb beruházásai — mint ismeretes — megyénkben, Leninvárosban épülnek. Hazánk energiahelyzete szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy 1975- ben már 1 milliárd köbméter földgázt kapunk csővezetéken a Szovjetunióból. Ennek hatására lehetővé válik majd a jelenlegi gázgondok csökkentése, az igények maradéktalan kielégítése. Az elképzelések szerint Borsod megyében a szénfelhasználás továbbra is jelentős marad. A villamosenergia-felhasználásban elsősorban a lakossági, illetve kommunális szektornál számítanak dinamikus növekedésre. A tanácskozás fontos célja volt, hogy a részvevő szakemberek megtárgyalják a megye problémáit, tisztázzák a helyi tennivalókat, illetve azt, milyen területeken van szükség központi intézkedésre. A helyi feladatok közül igen fontos például, hogy a nagy energiafelhasználók — különösen a téli időszakban — pontosan tartsák be a ,.menetrendeket”. A tanácskozáson ismertették a feladatokra való felkészülés helyzetét az ÉMÁSZ, a TIGÁZ, a TÜZÉP és az ÁFOR képviselői. A jelenlegi problémák közül érdemes kiemelni, hogy a gázolaj, illetve tüzelőolaj-ellátás zavartalan biztosításához feltétlenül növelni kellene mind az ÁFOR, mind a lakosság tárolótereit. F. T. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hatezer tonna esték a Szovjetuniónak A Tiszai Vegyikombinát üzemei egyre több olyan terméket állítanak elő, amely keresett a külföldi piacokon. A legtöbb exportáru évek óta a kombinát lakkfesték- és műgyantagyárában készül. A bővített gyár, amelynek évi termelése eléri a 600 millió forintot, termékeinek csaknem egy harmadát külföldön értékesíti. Kezdettől fogva a Szovjetunió a legnagyobb megrendelő. Tavaly például 4 ezer tonna különböző festékipari terméket vásárolt a TVK-tól. Az idén, a különböző szovjet vállalatok tovább növelték Ennek exportmegrendelésüket, eredményeképpen 1972-ben 6 ezer tonna, mintegy 100—120 millió forint értékű, elsősorban szintetikus zománcot gyárt a TVK a baráti Szovjetuniónak. Mint Brieger Lajos gyárvezető-helyettes elmondta, a festékgyár az export-megrendelés zömét már teljesítette. A gyár kollektívája az egyéb feladatokon kívül most főként azon fáradozik, hogy mielőbb leszámítsa a még hátralevő néhány száz tonna festéket. Azt tervezik, hogy december 10-ig eleget tesznek export feladatuknak, így lényegében három héttel szerződésben rögzített határa idő előtt útnak indíthatják a Szovjetunióba az idei évben esedékes utolsó festékszállítmányt. Ezzel egyidőben megkezdődtek a tárgyalások az illetékes szovjet szervekkel a jövő évi exportmegrendelésekről. Ennek kapcsán a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat kiállítást rendez Moszkvában a magyar vegyipar termékeiből. A december végéig nyitva tartó, reprezentatív kiállításon természetesen bemutatják TVK-ban gyártott termékeiket is, köztük a különböző festékféleségeket. A Tiszai Vegyikombinát szakemberei ebből az alkalomból ellátogatnak a szovjet fővárosba, ahol megbeszéléseket folytatnak a jövő évben várható exportszállításokról. (s) Példák és összefüggések Nincs dolgunk, láncszemként mely ne kapcsolódna az előtte, meg a mögötte levőkhöz. Csak nem mindig gondolunk erre. Nem töprengünk az összefüggéseken, holott azok szövik át mindennapjainkat. Inkább arra hajlunk, hogy bizonyos tényeket kedvezőnek, vagy kedvezőtlennek ítéljünk aszerint, hogy vagy hátrányosan előnyösen, érintenek bennünket. A Központi Bizottság elmúlt hetekben hozott határozata az összefüggések felismerésére és megértésére is ösztönöz. S mivel országos problémákról és teendőkről szól, indokolt a kérdés: szabad-e országos ügyeket szubjektív személyünkön át nézni? Elkerülhetetlen, mert szinte ösztönösen tesszük ezt. Vannak, akik kaptak, s vannak, alak csak adnak — hallottam a napokban, utcai kommentárként. Ám tévútra terelne bennünket, ha csupán szokásaink, igényeink alapján mondanánk véleményt, s figyelmen kívül hagynánk az összefüggéseket. Mert nem arról volt szó, hogy a Központi Bizottság döntsön népszerű és népszerűtlen intézkedések között, hanem arról, hogy a már ma szükségesek és a még halasztható intézkedések között vonja meg a határt. S úgy tegye ezt, hogy az intézkedés hatásában érvényesüljön: ahol a keveset osztják be, ott lehetőleg ne növekedjék a teher, ahol több van, ott erőteljesebben mutatkozzék — árban, adóban — a tényleges társadalmi költségek megtérítése. Azaz gazdasági és szociálpolitikai intézkedések együttes végrehajtására hozott határozatokat a Központi Bizottság. Mi az az ötven forint, amit a tej és a tejtermékek fogyasztói árának részbeni ellensúlyozásaiként havonta kapnak a nyugdíjasok, járadékosok, a családi jótlékban részesülők, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, az ösztöndíjasok? Ne bízzuk magunkat érzelmeinkre. Fogjunk papírt, ceruzát, számoljunk. Több mint 1,5 millió nyugdíjas van, a munkás és alkalmazotti családok 1,3 millió gyermek után vesznek fel pótlékot. 178 ezren gyermekgondozási segélyt! Ez már 150 millió forint havonta. S akkor még hol vannak a járadékosok, az ösztöndíjasok, s hol van a gyermekgondozó intézményeknek, nak a költségvetés kórházakterhére adott támogatás! Így vehetnénk sorra többi intézkedést, elhaatározást is. A dohányos nem örül a cigaretta áremelésének, ám hány doboz füstölnivalót kell eladni új áron ahhoz, hogy a többletből összejöjjön az a pénz, amelyet a építésnél szövetkezeti lakásaz állam ad, az előtörlesztés 20 ezer forinttal való csökkentése, illetve több gyermekes munkáscsaládok esetében teljes elengedése fejében? A két dolognak semmi köze egymáshoz? De hiszen az összefüggések létét senki nem vitathatja, ahogy azt sem, csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. Persze, nehezebb ezt a hétköznapok sodrában, mindig kevésnek tűnő forintjaink beosztása közben elismerni, gyakorolni. Kapni jóval kellemesebb, mint adni, főként kiadni. Mégis, furcsa lenne, ha a tényleges, meg a képzeletbeli háztartási könyvecskékben csak mínusz előjelű összegek szerepelnének. Sőt, nemcsak furcsa. Hamis. Vajon azt sugallnánk, hogy sehol sincs gond, minden rendben lenne? Hisz’ éppen a Központi Bizottság állapította meg határozatában, hogy az elmúlt két évben egyes dolgozó családok életszínvonala alig, vagy egyáltalán nem emelkedett. Ahogy szintén kimondta — az életszínvonal —, meg a szociálpolitika elveit téve első helyre — a hús fogyasztói áremelésének elhalasztását; az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árainak változatlanságát a negyedik ötéves terv végéig; a szabad áras cikkeik körének rögzítését. S megintcsak példáikat említettünk, ahogy fölhozhatjuk más oldalról a személyi tulajdonban levő személygépkocsik adójának emelését, a nem munkából eredő jövedelmek, az ingó és ingatlan tulajdonok megfelelő adóztatásának kidolgozását, az igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében. Példák, s összefüggések. Mert ha így, lépésről lépésre haladva vesszük szemügyre az összefüggéseket, világossá válik az intézkedések rendszere, az adni és kapni igazságos arányainak szorgalmazása. Persze, csak laboratóriumokban léteznek eszményi körülmények, az életben nincsenek ilyenek. Feszültségek, ellentmondások, gondok valóságos és vélt sérelmeik kísértik a haladást, az eredményeket. Nem könnyű esit belátni Szívesebben néznénk szembe a mindenkinek — érdemei szerint — csak többet, jobbat hozó összefüggésekkel, nek ez a célja. Törekvéseink, törekvéseink sikerének fedezete leghétköznapibb dolgunk, a több és jobb munka. HÚSZ Kezdetben a szülők azt gondolták, hogy fiuk követi édesapja példáját, és kőműves lesz. A gyereket azonban jobban vonzotta a vasas szakma, így hát, amikor választania kellett, milyen pályára lép, nagyon határozottan közölte, lakatos tanulónak megy. Szülei természetesen nem tiltakoztak. Úgy voltak vele, az a fontos, hogy szakma legyen gyermekük kezében, és szeresse a munkát. Ennek már huszonhárom esztendeje. Póta József Egerben, Berva autóalkatrész-gyárban a lett lakatos tanuló. Itt is szabadult fel az ötvenes évek elején. Mint szerszámkészítő lakatos két évet töltött első munkahelyén. Nem is volt különösebb problémája, csak hát távol lakott Mezőkövesden élő szüleitől, másrészt sok kiadással járt az egyedüllét. Úgy döntött, hogy közelebbi munkahelyet keres magának, így került Miskolcra, a Mezőgazdasági esztendő Gépjavítóhoz, ahol 12 évig dolgozott. * Mindennap utazott, korán kelt és késő délután érkezett haza. Időközben megnősült. Előbb egy leány-, majd egy fiúgyermekkel gyarapodott a család. Beleunt az örökös ingázásba. Bár igen jó munkahelye volt Miskolcon, elhatározta, hogy még azon az áron is Kövesden vállal munkát, ha egy ideig kevesebb pénzért kell dolgoznia. Tudomására jutott, hogy az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregysége szakmunkásokat keres. Nem habozott egy pillanatig sem, elfogadta az ajánlatot. Áthelyezéssel került a szerszámkészítő üzembe. Igen jó szakmunkás hírében áll. Varga Tibor gyáregységvezető is dicséri. — Póta József szakmai tudása jóval az átlagos felett van — mondta. — Ami pedig szorgalmát és magatartását illeti, szinte párját ritkítja az üzemben. Munkatársai, akiknek bizalmát kezdettől fogva élvezi, ezért is választották meg brigádvezetőnek. Amikor munkahelyén felkerestem, éppen egy fontos szerszámot adott ki kezéből. Dolgos munkáskezek szorgoskodtak körülöttünk, gép- és kalapácszajtól volt hangos a nagy csarnok. — Akad bőven munka nálunk, főleg most, hogy közeledik az év vége — mondta Póta József, miközben olajos kezét törölgette. — Elég sok szerszám tönkremegy a nagy hajtásban, no, meg amiatt, hogy egyesek nem éppen a legszakszerűbben bánnak vele. A kétkezi munkához szokott ember nem beszél sokat, de amit mond, annak súlya van. Póta József szavaiból kicsendül, milyen nagy felelősséget érez az üzem, gyár munkájáért. Azt szeretné, ha mindenki hasonlóan gondolkodna, hogy minden a legnagyobb rendben menjen a gyáregységben. A valójból meg újból a szakmaösszefüggő kérdésekre terelődik a beszélgetés. — Szép ez a mesterség, legalábbis én annak tartom — jegyezte meg Póta József. — Mindössze azt hiányolom, hogy más szakmáikhoz képest nincs kellően megbecsülve. Pedig hát mi is teszünk annyit az asztalra, mint sokan mások. Szerintem nem véletlen, hogy a Központi Bizottság is foglalkozott az állami iparban dolgozó munkások helyzetével és megfelelő határozatot hozott életszínvonaluk emelése érdekében, amelyet mi is messzemenően helyeslünk. a Jacsó István csoportvezető, gyáregység szakszervezeti titkára búcsúzóul a következőket mondta Póta Józsefről: szorgalmas, lelkiismeretes munkájával, egyszerű viselkedésével tiszteletet és elismerést vívott ki magának. L. fc. a szakmában