Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XXIX. évfolyam, 10. szám óra: 80 fillér Szombat, 1973. március 24. Dél-Vietnamban folytatódott a fogolycsere Aknák a VDK kikötőiben Dél-Vietnamban csütörtökön folytatódott a fogolycsere, s a DIFK pénteken — jóindulata jeléül — a megállapodásokban elő nem irányzott fogolyátadást is végrehajtott. Egyidejűleg pénteken délelőtt ülést tartott a négyoldalú katonai vegyes bizottság. A dél-vietnami fogolycsere szakaszának menetrendje értelmében csütörtökön DIFK 314 saigonit, a Thieua rezsim pedig 1200 foglyot bocsátott szabadon. Pénteken a DIFK soron kívül három ezredest adott át a saigoni kormányzat képviselőinek. Pénteken ülést tartottak a négyoldalú katonai vegyes bizottságban résztvevő küldöttségek vezetői, valamint a bizottság három albizottsága. A küldöttségvezetők háromórás ülésén a VDK képviselője újból tiltakozott az amerikai félnek a Laoszban őrzött foglyokkal kapcsolatos álláspontja miatt hangsúlyozva, hogy ezt a magatartást logikátlannak és a párizsi egyezménnyel ellentétesnek tekinti. Kijelentette, hogy a VDK és a DIFK kész az amerikai foglyok névsorának azonnali átadására és felkészült az amerikai foglyok március 24-i, illetve 25-i szabadon bocsátására azzal az egyetlen feltétellel, hogy az Egyesült Államok mind egy szálig kivonja katonaságát Dél-Vietnamból, úgy, ahogy ebben a szerda esti ülésen megállapodtak. A VDK kikötőinek és víziútjainak aknátlanítása legalább hat hónapot fog igénybe venni — jelentette ki Noel Gayler tengernagy, a csendes-óceáni amerikai erők főparancsnoka csütörtöki washingtoni sajtóértkezletén. A tengernagy elismerte, hogy mindezideig egyetlenegy aknát sikerült csak hatástalanítaniuk az amerikai aknaszedőknek, hogy nagyon sok akna „massától” robbant fel, a beleszerelt automatikus szerkezet következtében. Az arab küldöttség tárgyalásai A Szíriai Arab Köztársaságból az Arab Szocialista Újjászületés Pártjának hazánkban tartózkodó küldöttsége Abdullah Al Ahmar főtitkárhelyettes vezetésével pénteken délelőtt folytatta tárgyalásait az MSZMP Központi Bizottsága székházában. A tárgyalásokat a magyar párt részéről Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára vezette. Délután a küldöttség látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, ahol Bencsik István főtitkár tájékoztatta a delegációt a Hazafias Népfront tevékenységéről. A lakásépítés feladatai Megbeszélést tartottak a megyei tanácson A Borsod megyei lakásépítés helyzetéről, a IV. ötéves terv első két évében elért eredményekről és a lakáshelyzet javításával kapcsolatos feladatokról tárgyaltak tegnap, március 23-án délelőtt Miskolcon, a megyei tanácson. A megbeszélésen — többek között — Dojcsák János, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára, dr Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Juhász György, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Pártbizottságának titkára, dr. Pusztai Béla, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Rózsa Kálmán, a Miskolc városi Tanács elnökhelyettese is részt vett. A lakásépítésben érintett tervező, beruházó és építőipari vállalatok, valamint tanácsi szervek vezetőivel folytatott eszmecserén a megyei tanács elnöke azokról az elvárásokról adott tájékoztatást, amelyek az említett vállalatok együttműködését hatékonyabbá tehetik, s ezáltal a megye lakásépítési programjának megvalósítását az eddiginél eredményesebben segíthetik. A tanácskozáson elhangzottakra visszatérünk. Három hét múlva választás ról, hogy a most lezárult ciklusban mit végeztek, milyen eredményeket értek el a tanácsok s ezekben milyen szerepe volt személy szerint is egy-egy tanácstagnak. De nemcsak erről volt szó. Szenvedélyesen és vitakészen, megfontoltan és nagy felelősségtudattal arról is szóltak a választók: mi az, ami — a jövőt illetően — a legjobban foglalkoztatja a lakosságot; szót emeltek a még jobb munka érdekében, de nemcsak ezt tették. Ésszerű javaslatokat terjesztettek elő, észrevételeiket a jelölőgyűlés, a köz fórumán nyilvánították ki, dicsértek és bíráltak, úgy mondtak véleményt, hogy azzal segítsenek. Természetesen, akadt olyan eszmecsere is, ahol megvalósíthatatlan kívánságoknak adtak hangot, amit jól tettek, hiszen mint sok helyütt hangsúlyozták: „Jó, ha tud róla a tanács ...” Ha valaha, akkor most a legszélesebb demokratizmus alapján vették bonckés alá a választók a legapróbbnak tűnő ügyet és esetet is. Elmondták, mire büszkék, — s mindenütt van mivel büszkélkedni — de beszéltek arról is, ami gond, ami fáj. (Folytatás a 2. oldalon) Pontosan három hét múlva lesz a választás. A törvényes előírásoknak és rendelkezéseknek megfelelően ugyanis, április 15-én döntik el mindenütt, a legkisebb telelpülésen is, kik képviseljék a falu vagy város lakosságát, a választópolgárokat a tanácsban. E döntéshez vezető úton lehettünk tanúi olyan fontos, az ország egész közvéleményét, így megyénk lakóit is foglalkoztató eseményeknek, mint a jelölő gyűlések. Ezeken a fórumokon sok minden szóba került. A résztvevők őszintén és nyíltan beszéltek és vitatkoztak az Az NSZEP meghívására az NDK-ban tartózkodó Óvári Miklós (balról a harmadik), az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Katona István (balról a negyedik), az MSZMP KB tagja és osztályvezetője, tanácskozik Werner Lambertcel (jobbról a harmadik), a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával Befejezte munkáját az országgyűlés Pénteken a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált küli képviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat megvitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter terjesztette elő. • Dr. Korom Mihály beszéde Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. — A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntető eljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt. — Büntető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek a törvényesség követelményei. A büntetőeljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni, továbbá, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Sarkalatos elv — Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen az eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le törvényjavaslat: „Senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg”. Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntető eljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Kitért a miniszter arra, hogy a törvényességi garanciák további erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelkezései, amelyek — alkotmányunkkal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait. — Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyonelkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását. vet . A büntető törvénykönymódosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két csoportra osztotta: bűntettekre és vétségekre. Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségi eljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja. A bűncselekmények általános megelőzése és az egyes személyeknek a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása szempontjából ugyancsak lényeges: a bűncselekményeknek és azok elkövetőinek gyors felderítése és bírósági felelősségre vonása. A javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző törekvés a büntetőeljárás htékonyságának növelésére, valamint — a törvényességi és a garanciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére. Így például a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás során tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekményekről jegyzőkönyv felvétele helyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat. Továbbá — a javaslat értelmében — az első fokú bírósági eljárásban, rendszerint nem háromtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon egy szakbíró és két népi ülnök tagja van — hanem egyesbíró jár el. A bírósági fellebbezési eljárásban a másodfokon eljáró bíróság jogköre jelentősen szélesedik. A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsított eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papirosmunkát növelte. (Eltörlésének van azonban egy másik indoka is: ugyanis a terheltté nyilvánítás fogalmának a magyar nyelvben egészen másfajta — nem éppen hízelgő — értelmezése is van.) Az ügyész kötelessége Az ügyészi munkával kapcsolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bírálnak el. Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszában az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javaslat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejtése köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás. Végül — egyebek között — a bírósági tárgyalás előkészítésére, az adminisztráció korszerűsítésére (például: bizonyos esetekben a jegyzőkönyvezés helyettesíthető magnetofonfelvétellel vagy más korszerű technikai eszközzel), a jogerős ítéletre vonatkozó rendelkezéseket ismertette a javaslatból. Az igazságügy-miniszter a kormány nevében kérte az országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvényerőre. Ezután szünet következett. Szünet után az elnöklő Apró Antal bejelentette: dr. Szénási Géza legfőbb ügyész következik hozzászólásra. Dr. Szénási Géza felszólalása Dr. Szénási Géza bevezetőben hangsúlyozta: jogrendszerünk továbbfejlesztésének, az MSZMP erre vonatkozó határozataival elindított átfogó jogalkotási programunknak az a célja, hogy jogszabályaink elviekben, gyakorlati megoldásaikban és korszerűségben egyaránt megfeleljenek a szocializmust építő társadalom fejlődése által támasztott mindenkori objektív igényeknek. Elmondta, hogy az ismertté vált bűncselekmények számával mért összbűnözés évi nagyságrendje, különféle okok által előidézett ingadozásoktól eltekintve, lényeges változást nem mutat. Felhívta a figyelmet a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények nagyfokú veszélyességére. Majd a törvényjavaslat alapelveiről szólt ezután: “ Rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat az eljárási feladatok, közelebbről a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól való elkülönülésére. Ez egyike az alapvető eljárási garanciáknak; azt jelenti, hogy a vád, a védelem és az ítélkezés eljárási funkcióit más-más szervnek, illetve személyeknek kell ellátniuk. A javaslat részletes rendelkezései egyfelől mellőzik a gyakorlat tapasztalatai szerint fölöslegessé, illetve túlhaladottá vált formaságokat, másfelől viszont kiszélesítik (Folytatás a 2. oldalon)