Észak-Magyarország, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

1974. április 17., szerda Nőpolitika Ózdon A nőpolitikai határozatok végrehajtásának állását vizs­gálta a közelmúltban az MSZMP Ózd városi Végre­hajtó Bizottsága. A vb-ülést megelőzően a város 27 üze­mében, intézményében vé­geztek a témával kapcsolato­san elemző brigádvizsgálatot. Ezek tapasztalatai szolgáltat­ták az értékelés érdemi alapját. A vb megállapította, hogy a nőpolitikai határoza­tok végrehajtása jó úton ha­lad a gyárvárosban. Az üze­mek és intézmények többsé­gében a napi politikai mun­ka szerves részévé váltk a nődolgozókkal való törődés. A nők egyenjogúságának érvényesítése, anyagi és er­kölcsi megbecsülésük foko­zása, szociális körülményeik javítása érdekében újszerű kezdeményezések is történ­tek. Az utóbbi másfél év po­zitív tapasztalatai ellenére azonban még sok időre és energiára van szükség a nőkkel kapcsolatos, még ma is meglevő előítéletek és a rossz örökség felszámolásá­hoz. Munkalehetőség A felszabadulás után Ózd­­nak a kohászaton kívül szin­te nem is volt ipara. Első­ként 1961-ben a Debreceni Ruhagyár ózdi üzemegysége nyitotta meg kapuit a mun­kalehetőséget kereső asszo­nyok előtt, majd nem kis társadalmi összefogás ered­ményeként egymás után lé­tesültek kisebb-nagyobb üze­mek, bedolgozó szövetkeze­tek, kimondottan női mun­kaerőt igénylő szolgáltató egységek. Eddig 7000 lány­nak, asszonynak sikerült munkalehetőséget biztosítani a gyárvárosban. A női fog­lalkoztatottság -ezze­ azonban még korántsem megoldott. Jelenleg is­­ közel 2000 a munkaalkalomra váró nők száma Ózdon. Gondot okoz mindenekelőtt a szakképzet­­lenek foglalkoztatása, to­vábbá a gimnáziumban és az egészségügyi szakközép­­iskolában végzett lányok el­helyezése. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 1975 végéig újabb ipartelepítés nem várható a­ gyárvárosban, s csak minimális lehetőség mutatkozik a nőkkel betölt­hető munkakörök számának további gyarapítására. Meg kell itt említeni, hogy a probléma enyhítése érde­kében követésre méltó kez­deményezés történt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Még 1972-ben felülvizsgálták a nők foglalkoztatására alkal­mas munkahelyeket, s fél­ezernél több olyan munka­kört jelöltek meg, amelyet a jövőben csak női alkalma­zottakkal tölthetnek be. Ugyanakkor az ózdi üzemek közül elsőként az ORÜ-ben határozták meg 1000 forint­ban a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők bérmini­mumát. Érdekképviselet Még másfél évvel ezelőtt is téma volt, hogy a nők ér­dekeit maguk a nőbizottsá­­gok, a nőfelelősök az esetek többségében nem megfelelő­en képviselik. Részben szem­léletbeli változás, részben a nőfelelősök aktív munkájá­nak az eredménye, hogy ma már az üzemek többségében a nőket is érintő döntések meghozatalakor (bérelosztás, jutalmazás, kitüntetés) igény­lik és figyelembe veszik a lányok, asszonyok érdek­­képviselőinek véleményét. Jó gyakorlat alakult ki pél­dául a ruhagyárban, a Vo­lán ózdi üzemegységében, az ÓKÜ finomhengermű és karbantartó gyárrészlegei­nél. A pártalapszervezetek itt az évenként sorra kerülő beszámoltatáson túl rendsze­resen ellenőrzik a részfel­adatok végrehajtását, időről időre megvizsgálják a nőpo­litikai határozatok állását. Helytelen gyakorlatra is ta­lálunk még példát, amikor a határozatok végrehajtásá­ról a nőfelelősöket számol­tatják be a gazdaságvezetők és nem fordítva. A vizsgálat tapasztalata szerint a mu­lasztókkal szemben a párt­­szervezetek nem alk­almaz­­nak felelősségre vonást. Emelkedett a nők párttag­ságon belüli aránya. Jelen­tős számban vesznek részt állami és szakmai oktatás­ban. Egyre többen kerülnek vezetői és érdemi munka­körökbe. Gond azonban to­vábbra is, hogy a városban dolgozó nők közül mintegy 1600-an nem fejezték be az általános iskola nyolc osztá­lyát. A tanulás serkentésére jó kezdeményezések történ­tek az ÓKÜ-ben, a ruha­gyárban, a kézműipari vál­lalatnál és a MÁV-állomá­­son. Többlet tanulmányi sza­badságot, munkaidő-kedvez­ményt biztosítanak az isko­lába járó asszonyoknak. Nem ilyen rendszeres és tervszerű azonban a nők ká­­derképző-oktatási formákra történő beiskoláztatása. A ruhagyárban, a húsüzemnél, a kenyérgyárban, a Cent­rum Áruházban a nők közül senki sem rendelkezik kö­zépfokú politikai iskolai végzettséggel. Azonos mércével? Az utóbbi évek bérintéz­kedéseinek hatására az azo­nos munkakörben foglalkoz­tatottak (férfiak és nők) kö­zötti béraránytalanságok je­lentősen csökkentek, azon­ban még nem tűntek el tel­jesen. Az eddig kinevezett — viszonylag kis számú — vezetői munkakört betöltő nők bebizonyították alkal­masságukat, rátermettségü­ket, nem tűnt el azonban a velük szembeni bizalmatl­an­­ság és nem ritkán más mér­cét állítanak velük szemben, mint a férfiakkal. Előfordul még, hogy a káderkiválasz­tásnál is hátránynak tekin­tik az anyasági hivatás tel­jesítését. Egyértelműen javult a gyermekgondozási szabadsá­gon távol levő kismamák és az üzemek kapcsolata. Jó kezdeményezés született az OKU durvahengerművében, ahol bizottságot hoztak lét­re, amelynek feladata a kis­mamák rendszeres tájékoz­tatása az üzemi események­ről, az üzem életéről. A gyermekgondozási szabad­ságról visszatérő nők bére­zése megoldottnak tekinthe­tő a gyárvárosban. Továbbra is gond azonban a 350-nél kevesebb dolgozót foglalkoztató üzemek egész­ségügyi ellátása és hasonló­an gyors intézkedésre van szükség a kereskedelemben dolgozó nők szociális helyze­tének javításában. A házi­asszonyok munkáját segítő szolgáltatások színvonala is elmarad még a várakozástól. Bőven lehetne még példát sorolni a pozitív és negatív tapasztalatokról, az évtizedes elmaradás felszámolása nem megy egyik napról a másik­ra. Örvendetes azonban, hogy egyre inkább a pozitív pél­dák lesznek a jellemzőek. A nőkkel való törődés nem kampány jellegű a gyár­városban. Tudatosan és tervszerűen történik a párt nőpolitikai határoza­tának végrehajtása, s min­den területen egyre erőtel­jesebben érződik a pártalap­szervezetek ellenőrző, irányí­tó és kezdeményező munká­jának hatása. A városi pártbizottság 1976-ban ismét visszatér a határozat végrehajtásának ellenőrzésére, elemzésére. Tóth István A Miskolci Pamutfonóban Nagy jelentőségű­ rekonstrukció kezdődött A Miskolci Pamutfonóban ezekben a napokban nagy je­lentőségű rekonstrukciós munkálatok kezdődtek. Huszon­négy darab, NDK gyártmányú Textima nyújtógép felszere­lését kezdték meg. Ezzel sikerült felszámolni az erőművek eddigi szűk kapacitását A modern gépek máris megnyerték a fonónők tetszését, és nagyon elégedettek a gép teljesít­ményével. Walter Fischer, NDK-beli szakember Karl-Marx-Stadt-ból. Éppen ellenőrzik a munkát A már felszerelt nyújtómű­veket a fonónők birtokukba vet­ték és megkezdődött rajtuk a termelés. Fotó: Szabados TIT-rendezvény Előadói konferencia a Kazinczy klubban Észak-magyarországi re­­­gionális előadói konferenciát­­ rendez a TIT Borsod megyei­­ szervezetének közgazdasági szakosztálya holnap, április 18-án, csütörtökön délelőtt fél 10 órai kezdettel a mis­kolci Kazinczy Ferenc Klub­ban. A konferencián, am­e­­lyen Borsod, Heves és Sza­bolcs megyék TIT-előadói vesznek részt, az ismeret­­terjesztés időszerű módszer­tani­­ kérdéseiről hangzanak el előadások. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy óra az­ emberekre Személyzeti munka — „mellékállásban” A Politikai Bizottság határozatában megfogalmazott ká­derpolitikai elvek alapvetően érvényesülnek Miskol­con, a párt- és tömegszervezetek kádermunkájában, valamint az állami személyzeti munkában. A jelenlegi tár­sadalmi igény, a párt vezető szerepének további erősítése azonban azt követeli, hogy fokozzuk a párt káderpolitikai elveinek gyakorlati érvényesülését, a kádermunkát újabb elemekkel gazdagítsuk, növelve a követelmények szintjét" — olvasom azt a feladattervet, amelyben a holnap személy­zeti tennivalóit emelte törvényerőre minapi ülésén az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága. A szenvedé­lyes vita, amely e téma kapcsán kibontakozott, részben az­zal magyarázható, hogy olyan kérdések megválaszolásáról volt szó, amelyek mindnyájunkat érintenek, hiszen a sze­mélyzeti és a kádermunka minősége, mennyisége a legké­nyesebb témák közé tartozik. Nehéz dolog bonyolult gépeket, technológiai folyamatokat irányítani, századmilliméter pontosságú alkatrészeket meg­munkálni, precíz vegyi folyamatokat észben tartani, me­rész elgondolásokat konkrét tervek formájában papírra vet­ni. De ettől is nehezebb felelősségteljesebb a legbonyolul­tabb, a legérzékenyebb „műszerekkel’’, az emberekkel való foglalkozás. Párthatározatok, írott és íratlan törvények parancsolják szocialista társadalmunkban az emberekkel való törődést. Vezetőkkel szemben általános és tételes igény a politikai al­kalmasság, amely olyan dolgokat foglal magában,mint az el­kötelezettség, a munkásosztály hatalmának, a nép érdeké­nek, a párt politikájának megyőződéses szolgálata, de igény az erkölcsi feddhetetlenség, a szocialista erkölcs és maga­tartás, a szavak és a tettek egysége. És igény a vezetői rá­termettség, amely nagyon is magában foglalja az emberek­kel való­­ foglalkozást, a beosztottak sokoldalú képességének kibontakoztatását, az utánpótlás biztosítását és így tovább. Egy szó, mint száz: a személyzeti és kádermunka szín­vonalának emelése, rangjának, fontosságának, tekin­télyének megtartása, helyes elméletének és gyakorla­tának mindennapi alkalmazása halasztást nem tűrő fel­adat. Ezért hatott enyhén szólva furcsán az, hogy ma is van Miskolcon mintegy harminc olyan hely, a­hol a személyzetis „mellékállásban” végzi felelősségteljes munkáját. Kétségte­len, törvények szabályozzák, milyen létszám mellett lehet függetlenített személyzetis, de azt is szabályozzák, hogy ahol megosztott munkában látják el a feladatot, ott a sze­­mélyzeti munka az elsődleges, a másik pedig a melléren­delt, a másodlagos. Ezért tűnik szinte hihetetlennek, hogy vállalati energetikus napi egy órában személyzetiskedjen, vagy áruforgalmi előadó két üzlet lebonyolítása között em­beri sorsokról döntsön, mint másodlagos témákról, munka­körök ellátására ad hoc szerűen készítsen javaslatot. Már­pedig mostanság sajnálatos módon vannak olyan helyek, ahol a személyzet is másodállásban, fél naptól egy óráig ter­jedő időszakot tölt e fontos témával. Eme, szerencsére nem tipikus, de mint a tények bizo­nyítják, helyenként fellelhető esetek kapcsán nagyon ide kívánkozik, hogy a vezető személyileg felelős a párt káderpolitikai elveinek érvényesüléséért, az általa irá­nyított területen a káder- és személyzeti munkában. De ez csak úgy lehetséges, ha a beosztott vezetőktől is megkö­vetelik a káderpolitikai elvek és a hatásköri rend betartá­sát. Meg kell értetni, hogy a személyzetisek alapvető fel­adata továbbra is a személyzeti és oktatási munkával kap­csolatos tennivalók ellátása. Ehhez viszont látni kell: a sze­mélyzeti munka fontos politikai tevékenység, melyet napi egy órában ellátni majdnem lehetetlen. Ezért volna helyes felülvizsgálni a személyzetisek munkáját, alkalmasságát, nö­velve a követelményeket velük szemben. Paulovits Ágoston fsz új bérezés 2. légcsője a Tisza Bútoripari Vállalatnál Már korábbi számunkban hírt adtunk róla, hogy Sá­toraljaújhelyen, a Tisza Bútoripari Vállalat 2. gyár­egységében az előzőnél igaz­ságosabb bérezési rendszert vezettek be. Akkor a dol­gozók harminc százalékánál alkalmazták a ténylegesen megtermelt érték szerinti bérezést. Az elmúlt napokban Tóth András, a sátoraljaújhelyi gyáregység igazgatója arról tájékoztatott, hogy napvilá­got látott a bérintézkedés m­ásodik lépcsője is. Így a dolgozók 90 százalékát si­­­­került az új, mindenképpen reálisabb bérezési módba besorolni. Jelenleg folynak a próbaelszámolások, július elsejétől pedig véglegesítik itt a bérfajtát. Bizonyára többeket érdekel az is, hogy­­­a dolgozók maradék 10 szá­zalékát miként bérezik? Erre a gyáregység igazgatója így válaszolt: — Az ő esetükben csak a gazdaságosság rovására tör­­­­ténhetne az új bérrendszer bevezetése, ezért az említett dolgozókat a jövőben is a hagyományos formában szá­molják el. Azokról a mun­kafolyamatokról van szó, amelyekben a tervszerű anyagfelhasználás a gyár­egység kulcsfontosságú ér­deke. Ha ezeken a munka­helyeken a teljesítménybér lenne a kereseti tényező, az itt dolgozók nem lenné­nek érdekeltek a gazdasá­gosság előtérbe helyezésé­ben. Az új fizetési formához tartozik még az is, hogy a sátoraljaújhelyi gyáregység­ben a korábbi, prémiumok formájában kifizetett össze­get a jövőben alapbéresítik. Ezt az összeget a dolgozók havonta, fizetésemelés for­májában kapják meg. Ez a változtatás nagyon népszerű a gyáregységen belül, e­zért az eddig adható prémiumok összegét a jövőben biztosí­tani fogják a dolgozók alap­bérében Az új bérezési rendszer már eddig is számos nőt és fiatal szakmunkást térített el felmondási szándékától, s a jövőben feltehetően még marasztalóbb lesz a — sok esetben nagyon is értékes — szakemberek elvándorlásá­nak megakadályozásában. Beke László

Next