Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 A szovjet—magyar kormányközi bizottság ülése Moszkvában szerdán véget ért a magyar—szovjet gazda­­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság XX. ülésszaka. Az ülésszakon a magyar kül­döttséget dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a szovjet küldöttséget Konsz­­tantyin Katusev, a Szovjet­unió Minisztertanácsának al­­elnökhelyettese vezette. A tanácskozásról kiadott közlemény szerint a kor­mányközi bizottság áttekin­tette és jóváhagya a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió legfontosabb iparágai közötti gyártmányszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztésének alapvető irány­elveit. A bizottság áttekintette és jóváhagyta a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió minisztériumainak azokat a javaslatait, amelyek a terme­lési-műszaki együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésé­re irányulnak a rádióipar­ban, a hajóépítésben, az energetikai, a nehézipari és közlekedési gépgyártásban, valamint az építőanyag-gyár­tásban. Megvitatták és jóvá­hagyták a két országnak az áruszállítás megjavítására irányuló intézkedéseit is. A bizottság áttekintette azokat a kormányközi meg­állapodásokat, amelyek a 750 kilovolt feszültségű vil­lamos távvezeték, négy új szénbánya és egy hőerőmű építésében történő együttmű­ködésről szólnak, valamint az olefinek és feldolgozási termékeik, a növényvédő sze­rek, műtrágyák és a maga­sabb zsíralkoholok gyártásá­ban történő együttműködés­re vonatkoznak. A két fél határozatokat fogadott el az említett kormányközi egyez­mények teljesítésének bizto­sítására. A bizottság jelentést hall­gatott meg a kölcsönös áru­­szállítások ez évi tervének teljesítéséről és megállapítot­ta: a teljesítésben nagy sze­repe volt a csepeli kombi­nát dolgozói kezdeményezé­sének, a Szovjetunió rende­léseinek — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — ha­táridő előtti teljesítésére in­dított munkaversenynek. A bizottság ülése alkalmá­­ból aláírta a két ország kor­mányának egyezményét arról, hogy a Szovjetunió műszaki téren együttműködik a Du­nán létesülő, nagymarosi gabcikovói vízlépcsőrendszer nagymarosi lépcsőjének épí­tésében. A bizottság ülése a test­véri barátság és a teljes egyetértés légkörében folyt le. A kormányközi bizottság ülésének jegyzőkönyvét a két társelnök: Szekér Gyula és Konsztantyin Katusev ír­ta alá. A nagymaros—gabcikovói vízlépcső építkezésével kap­csolatos új kormányközi egyezményt magyar részről dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, szovjet rész­ről Szemjon Szkacskov, a Szovjetunió Minisztertanácsa külgazdasági kapcsolatok ál­lami bizottságának elnöke ír­ta alá. Szekér Gyula szerdán ha­zautazott Moszkvából. Tüntetések Olaszországban Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai tüntetésekkel tiltakoztak a fasiszta erőszak ellen. Mint ismeretes, a d­él­­olaszországi Bariban fasiszta suhancok meggyilkoltak egy kommunista fiatalt, egy másikat pedig súlyosan megsebesí­tettek. Befejezte venezuelai látogatását a magyar pártküldöttség A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével befejezte látogatását Vene­zuelában. A magyar pártküldöttség caracasi tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Jesus Fariával, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkárá­val és a párt más vezetőivel. A megbeszélésekről közle­ményt adnak ki. A magyar pártküldöttség szerdán a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt meghívására San Joséba utazott. Kassai vendégek megyénkben Tegnap, háromnapos láto­gatásra kassai vendégek ér­keztek megyénkbe Fejes Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének meghívá­sára, viszonozva ezzel a bor­sodi tanácsi vezetők közel­múltban Kassán tett látoga­tását. A háromtagú küldöttség, amelyet Jan Fecanin, a kas­sai kerületi tanács elnökhe­lyettese vezet, tegnap Fejes László társaságába­n megte­kintette Miskolcon a Győri kapui szolgáltató központot, a DOMUS Áruházat, a diós­győri városközpontot, s fel­keresték a Miskolci Kerté­szeti Vállalatot, valamint a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatot. A delegáció ma délelőtti programjában a GELKA Búza téri központjának, az Áru­csarnoknak és az AFIT hejő­­csabai szervizének megtekin­tése­­szerepel. Ezután Lenin­­városba utaznak, ahol a helyi szolgáltató központot és a Sajó Iparcikk Áruházat ke­resik fel. Délután Mezőkö­vesdre látogatnak, itt a Ma­tyóházzal, és a helyi áfész kereskedelmi egységeivel is­merkednek. Holnap a Bécsi Sörgyárba látogatnak kassai vendégeink, majd Sárospatakon a Bodrog Áruházat és a kerámiaüze­met keresik . Edward Gierek Rómában Edward Gierek, a LEMP KB első titkára (bal oldalt) és Carlo Giulio Argan, Róma polgármestere kölcsönösen megajándé­kozzák egymást a Capitoliumban, a római városházán. Brezsnyev fogadta Khaddamot (Folytatás az 1. oldalról) tagjával, a Szovjetunió kül­ügyminiszterével együtt fo­gadta a Szovjetunióban bará­ti látogatáson tartózkodó Ab­del Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert,­­ az Arab Újjászületés Szocialista Párt­ja vezetőségének tagját. Khaddam átnyújtotta Leo­­nyid Brezsnyevnek Hafez Asszad szíriai elnöknek, a párt főtitkárának személyes üzenetét. A barátság és a teljes egyetértés légkörében lefolyt megbeszélésen a felek meg­állapították, hogy nézeteik teljesen azonosak a közel­­keleti helyzet megítélését, az igazságos és tartós béke meg­teremtését illetően éppúgy, mint a szovjet—szíriai kap­csolatok továbbfejlesztésével kapcsolatban. A Szovjetuniónak és Szí­riának egyaránt eltökélt szándéka az, hogy kivívja az átfogó közel-keleti rendezést, olyan körülmények között, amelyek kizárják az egyes arab országok vezetői által szorgalmazott különmegálla­­podásokat és amelyek bizto­sítják a Palesztinai arab nép törvényes képviselője, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet teljes jogú részvételét a rendezésben. Ha az az eset fordulna elő, hogy a genfi konferencia meghiúsul, ak­kor súlyos felelősség terhel­né azokat, akik ebben köz­rejátszottak. Abdel Halim Khaddam a Szíriai Arab Köztársaság ve­zetése és népe nevében nagy­ra értékelte a Szovjetunió külpolitikáját, amely a nem­zetközi feszültség enyhítésé­re, az egyetemes béke meg­szilárdítására irányul. Hálá­ját fejezte ki a Szovjetunió­nak az arab népek igazsá­gos ügyéhez, a közel-keleti igazságos és tartós békéért vívott harcához nyújtott ál­landó támogatásért. Szerdán hazautazott Moszk­vából Abdel Halim Khad­dam. 1977. december 1., csütörtök Vorster voksai n­ehéz már önmagában a kommentár első mondatát is megfogalmazni. Témánk: a Dél-afrikai Köztársaság­­ban szerdán lezajlott választások. Azt azonban jó­ szívvel mégsem írhatjuk, hogy Dél-Afrikában választáso­kat rendeztek. Egyszerűen arról kell beszélni, hogy Afriká­nak ebben a jelentős államában ismét urnák elé szólítják a fehér bőrű felnőtt lakosságot, amely minden bizonnyal megújítja bizalmát Balthazar Johannes Vorster miniszter­­elnök és pártja, az 1949 óta megszakítás nélkül hatalmon levő Nemzeti Párt iránt. Csakhogy Dél-Afrikát nemcsak fehérek lakják. Ponto­sabban: számarányuk lényeges mértékben alulmarad az őslakosságéval szemben. Több mint 17 millió színes bőrű mellett 4,5 millió fehér telepes lakja a hazánk területénél tizenháromszorta nagyobb országot. A színes, bőrűek tete­mes többsége szülőföldjének vallja — kivéve az ázsiai be­vándorlók leszármazottjait —, míg a fehérek részben hol­land származású afrikanderek (búrok), részben angolok ivadékai. Kétségtelen, hogy az etnikai okok önmagukban is alkal­mat adnának az érdekellentétekre. Dél-Afrikában azonban többről van szó. Az ország fehér telepes kisebbségi kor­mánya a legelemibb emberi jogokat sem biztosítja a szí­nes bőrű lakosság számára: a nyilvános szórakozóhelyek­ről, az iskolákból, de még a villamosokról és az autó­buszokról is kitiltották a négereket, s minden rendelke­zésre álló eszközzel igyekeznek állandó létbizonytalanság­ban tartani őket. Míg a fehérek számára 7—16 éves kor­ban a törvény tankötelezettséget ír elő, a színes bőrű lakosság 80 százaléka analfabéta. Az európai származásúak 21, a négerek 18 éves koruktól adókötelesek. Az egy főre jutó nemzeti jövedelemben is világosan kifejezésre jut a faji megkülönböztetés: a fehéreké több mint tízszerese a négerekének. Vorster rendszerét ízig-vérig az apartheid, a faji meg­különböztetés vezérli. Évente egymilliónál több ítéletet hoznak a színes bőrű lakossággal szemben az embertelen jogi törvények megszegéséért. S a négerek jól emlékeznek a 89 halottal és 186 sebesülttel zárult sharpeville-i sor­­tűzre, amelyet a brutalitások ellen tiltakozó tömegre ad­tak le. Nem felejtik Lowetót, az ott elkövetett tömeggyil­­kosságot, s ismerik Steve Biko polgárjogi harcos halálá­nak körülményeit, amelyeket maguk a kínvallatásban részt vett rendőrök tanúsítottak. A környező afrikai államokat atombombával és nép­irtással fenyegető Vorster-rezsim szerdai választási komé­diája tehát voltaképpen nem az eredményét, inkább körül­ményeit tekintve érdemel szót. Az urnákba úgyis jobbára a Vorstert támogató voksok kerülnek, miután az egykori fő ellenzéki párt, az Egyesült Párt megszűnt, s utóda, a Haladó Szövetségi Párt csupán a választókerületek felé­ben lép fel. Az őslakosságot viszont kirekesztették a vá­lasztásokból. Számukra még a demokrácia látszatát sem teremtették meg. Diplomáciai kapcsolatok A Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot, létesített nagyköveti szinten a Comore Köztársasággal és a Seychelles Köztársasággal. Nyílt nap az egyetemen­­ „Találamnt a diplomaátadáson is”­­ Miskolcon, az egyetemen a 3-as előadót — mellesleg, so­kak szerint ez nem a legna­gyobb, de a legszebb előadója a Nehézipari Műszaki Egye­temnek — három irányból lehet megközelíteni. Mindhá­rom irányból jöttek, nevet­gélve és komolyan, magabiz­tosan és bizonytalankodva. Jöttek a negyedikesek. Már­mint azok, akik úgy döntöt­tek, vagy legalábbis arról ál­modoznak, hogy a második félév elején a továbbtanulást kérő lapra azt írják: Nehéz­ipari Műszaki Egyetem. Jöt­tek majdnem kétszázan. De talán senki sem jött egyedül. Jöttek kettesével, hármasá­val, vagy még többen. Vég­tére is közülük még kevesen jártak erre. De legbelül mind­annyian abban reményked­nek, hogy nem is olyan so­kára, jó háromnegyedév múl­va már mindennaposak lesz­nek errefelé. Nyílt napot rendezett teg­­nap a Nehézipari Műszaki Egyetem. Nem először az évek folyamán. És bizonyára nem is utoljára. Mert minden gimnáziumban, szakközépis­kolában ékesen elmondott beszédnél többet érhet, ha a leendő hallatójelöltek —, hi­szen még egy érettségi és egy felvételi vizsga áll ellőttük — a helyszínen ismerkednek meg azzal a felsőoktatási in­tézménnyel, amelyben to­vábbtanulni szándékoznak, mint bánya-, kohó- és gé­pészmérnök hallgatók. Ittik, hogy a nyílt napnak hagyománya van. Nos, a ha­gyományokról tegnap is szó volt. Dr. Kozák Imre rektor­helyettes bevezető köszöntő szavai után, amelyben többek között a negyedikes közép­­iskolások elé helyezett ismer­tetőket is figyelmükbe aján­lotta, dr. Kiss Ervin, egyete­mi tanár adott tájékoztatást a fiataloknak. Előzőleg azon­ban megtekintették az egye­temről készült filmet, amely­ben az oktatásról, az oktatás feltételeiről és körülményei­ről csakúgy volt szó, mint a sportolási lehetőségekről, vagy éppen a szórakozásról. Háromezren tanulnak a Nehézipari Műszaki Egyete­men. Három karon és tizen­egy szakon van képzés. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a leg­több fiatalnak újdonságként hatottak, hiszen az átlagos tájékozottság legfeljebb odáig terjed, hogy az Egyetem­­városban gépészeket, kohá­szokat és bányamérnökö­ket képeznek, s hogy né­hány éve Dunaújvárosban és Kazincbarcikán főiskolai ka­rok működnek. Mindenesetre később az első kérdező fiatal —, merthogy a kérdezés le­hetőségét is megkapták a diá­kok —, s a nyílt napon részt­vevő tanárok, valamint a fel­vételivel foglalkozók sorra­­rendre meg is válaszolták kérdéseiket — a tájékoztató anyagokban közzétett tudni­valók közül is ehhez kérde­zett az illető, nevezetesen, hogy mikor nem kell tenni szóbeli fizikavizsgát. A vá­laszt dr. Kozák Imre adta: ha olyan szakképzésre jelent­kezik, amely szakot középis­kolában is tanulta, de az írásbeli akkor is kötelező, s másból szóbelizik. No, persze sok minden más egyébről is szó volt a teg­napi délutánon. Arról, hogy a Nehézipari Műszaki Egye­tem, jóllehet épületei a fel­szabadulás után épültek meg, hazánk legrégibb felsőokta­tási intézménye. A Selmec­bányai bányatisztképzőt, az egyik jogelődöt 1770-ben emelték a ka­­miai rangra. A hazai bányászat pedig, a Veszprém megyei Lovas köz­ség mellett feltárt őskori fes­tékbánya révén 80 000 évre tekint vissza. A kohászatról­­szólva pedig bizonyára a fia­talokat is meglepte: a 4000 évre tehető acél- és vasgyár­tás az elmúlt 15 esztendőben annyit termelt, mint ameny­­nyit a megelőző, már említett 4000 évben. Ő ugyanilyen szemléletes volt a másik adat, amellyel a képzés és a választott szakma jelentősé­gét kívánták bizonyítani.­ a középkorban Európa évi acél­­termelése 60 000 tonna volt, ma pedig a Lenin Kohászati Művek évi termelése 1 mil­lió tonna. A legifjabb múlt­tal rendelkező kar, a gépész­­mérnöki kar. Jelentőségét azonban magyarázni sem­­ kell. A fiatalokat, legalábbis a­­ fórumon, érthető­en mégis el­sősorban a felvételi lehetősé­gek izgatták. Az elmúlt esz­tendőben a bányamérnöki karon kilencvenen, a kohó­mérnöki karon hatvanam a gépészmérnöki karon pedig háromszázan kezdhették meg tanulmányaikat. A felvételi pontszámok, amelyekről ugyancsak sok szó eset, ka­ronként változóak voltak. Mi­nimum 12,5-től 14 pontig le­hetett bejutni. Talán erre utalva mondta dr. Kiss Er­vin: „az a hír járja, ide be­jutni könnyű, de bentmarad­ni nehéz”. No persze, s erre utalt a középiskolásoknak ki­adott tájékoztatóban dr. Si­mon Sándor akadémikus rek­tor: ez, mármint a bentma­­­­radás, a hallgatókon múlik. Azon, hogy komolyan ve­szik-e a munkát, ami az ő esetükben a tanulás. Minden­esetre azzal búcsúztak a fia­taloktól, akiket végigkalau­zoltak még a laboratóriumo­kon, műhelyeken és tanszéke­ken is: „Találkozzunk a dip­lomaátadáson is!” Hogy ez kinek sikerül, azt majd eldönti az idő. Ők két­százan mindenesetre betekin­tést nyertek az egyetem éle­tébe, s ettől reméljük kedvük és elszántságuk fokozódott. Csutorás Annamária j­G

Next