Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 A szovjet—magyar kormányközi bizottság ülése Moszkvában szerdán véget ért a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésszaka. Az ülésszakon a magyar küldöttséget dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a szovjet küldöttséget Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökhelyettese vezette. A tanácskozásról kiadott közlemény szerint a kormányközi bizottság áttekintette és jóváhagya a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb iparágai közötti gyártmányszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztésének alapvető irányelveit. A bizottság áttekintette és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió minisztériumainak azokat a javaslatait, amelyek a termelési-műszaki együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésére irányulnak a rádióiparban, a hajóépítésben, az energetikai, a nehézipari és közlekedési gépgyártásban, valamint az építőanyag-gyártásban. Megvitatták és jóváhagyták a két országnak az áruszállítás megjavítására irányuló intézkedéseit is. A bizottság áttekintette azokat a kormányközi megállapodásokat, amelyek a 750 kilovolt feszültségű villamos távvezeték, négy új szénbánya és egy hőerőmű építésében történő együttműködésről szólnak, valamint az olefinek és feldolgozási termékeik, a növényvédő szerek, műtrágyák és a magasabb zsíralkoholok gyártásában történő együttműködésre vonatkoznak. A két fél határozatokat fogadott el az említett kormányközi egyezmények teljesítésének biztosítására. A bizottság jelentést hallgatott meg a kölcsönös áruszállítások ez évi tervének teljesítéséről és megállapította: a teljesítésben nagy szerepe volt a csepeli kombinát dolgozói kezdeményezésének, a Szovjetunió rendeléseinek — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — határidő előtti teljesítésére indított munkaversenynek. A bizottság ülése alkalmából aláírta a két ország kormányának egyezményét arról, hogy a Szovjetunió műszaki téren együttműködik a Dunán létesülő, nagymarosi gabcikovói vízlépcsőrendszer nagymarosi lépcsőjének építésében. A bizottság ülése a testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében folyt le. A kormányközi bizottság ülésének jegyzőkönyvét a két társelnök: Szekér Gyula és Konsztantyin Katusev írta alá. A nagymaros—gabcikovói vízlépcső építkezésével kapcsolatos új kormányközi egyezményt magyar részről dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, szovjet részről Szemjon Szkacskov, a Szovjetunió Minisztertanácsa külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke írta alá. Szekér Gyula szerdán hazautazott Moszkvából. Tüntetések Olaszországban Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai tüntetésekkel tiltakoztak a fasiszta erőszak ellen. Mint ismeretes, a délolaszországi Bariban fasiszta suhancok meggyilkoltak egy kommunista fiatalt, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Befejezte venezuelai látogatását a magyar pártküldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével befejezte látogatását Venezuelában. A magyar pártküldöttség caracasi tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Jesus Fariával, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkárával és a párt más vezetőivel. A megbeszélésekről közleményt adnak ki. A magyar pártküldöttség szerdán a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt meghívására San Joséba utazott. Kassai vendégek megyénkben Tegnap, háromnapos látogatásra kassai vendégek érkeztek megyénkbe Fejes Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének meghívására, viszonozva ezzel a borsodi tanácsi vezetők közelmúltban Kassán tett látogatását. A háromtagú küldöttség, amelyet Jan Fecanin, a kassai kerületi tanács elnökhelyettese vezet, tegnap Fejes László társaságában megtekintette Miskolcon a Győri kapui szolgáltató központot, a DOMUS Áruházat, a diósgyőri városközpontot, s felkeresték a Miskolci Kertészeti Vállalatot, valamint a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatot. A delegáció ma délelőtti programjában a GELKA Búza téri központjának, az Árucsarnoknak és az AFIT hejőcsabai szervizének megtekintéseszerepel. Ezután Leninvárosba utaznak, ahol a helyi szolgáltató központot és a Sajó Iparcikk Áruházat keresik fel. Délután Mezőkövesdre látogatnak, itt a Matyóházzal, és a helyi áfész kereskedelmi egységeivel ismerkednek. Holnap a Bécsi Sörgyárba látogatnak kassai vendégeink, majd Sárospatakon a Bodrog Áruházat és a kerámiaüzemet keresik . Edward Gierek Rómában Edward Gierek, a LEMP KB első titkára (bal oldalt) és Carlo Giulio Argan, Róma polgármestere kölcsönösen megajándékozzák egymást a Capitoliumban, a római városházán. Brezsnyev fogadta Khaddamot (Folytatás az 1. oldalról) tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével együtt fogadta a Szovjetunióban baráti látogatáson tartózkodó Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagját. Khaddam átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek Hafez Asszad szíriai elnöknek, a párt főtitkárának személyes üzenetét. A barátság és a teljes egyetértés légkörében lefolyt megbeszélésen a felek megállapították, hogy nézeteik teljesen azonosak a közelkeleti helyzet megítélését, az igazságos és tartós béke megteremtését illetően éppúgy, mint a szovjet—szíriai kapcsolatok továbbfejlesztésével kapcsolatban. A Szovjetuniónak és Szíriának egyaránt eltökélt szándéka az, hogy kivívja az átfogó közel-keleti rendezést, olyan körülmények között, amelyek kizárják az egyes arab országok vezetői által szorgalmazott különmegállapodásokat és amelyek biztosítják a Palesztinai arab nép törvényes képviselője, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet teljes jogú részvételét a rendezésben. Ha az az eset fordulna elő, hogy a genfi konferencia meghiúsul, akkor súlyos felelősség terhelné azokat, akik ebben közrejátszottak. Abdel Halim Khaddam a Szíriai Arab Köztársaság vezetése és népe nevében nagyra értékelte a Szovjetunió külpolitikáját, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, az egyetemes béke megszilárdítására irányul. Háláját fejezte ki a Szovjetuniónak az arab népek igazságos ügyéhez, a közel-keleti igazságos és tartós békéért vívott harcához nyújtott állandó támogatásért. Szerdán hazautazott Moszkvából Abdel Halim Khaddam. 1977. december 1., csütörtök Vorster voksai nehéz már önmagában a kommentár első mondatát is megfogalmazni. Témánk: a Dél-afrikai Köztársaságban szerdán lezajlott választások. Azt azonban jó szívvel mégsem írhatjuk, hogy Dél-Afrikában választásokat rendeztek. Egyszerűen arról kell beszélni, hogy Afrikának ebben a jelentős államában ismét urnák elé szólítják a fehér bőrű felnőtt lakosságot, amely minden bizonnyal megújítja bizalmát Balthazar Johannes Vorster miniszterelnök és pártja, az 1949 óta megszakítás nélkül hatalmon levő Nemzeti Párt iránt. Csakhogy Dél-Afrikát nemcsak fehérek lakják. Pontosabban: számarányuk lényeges mértékben alulmarad az őslakosságéval szemben. Több mint 17 millió színes bőrű mellett 4,5 millió fehér telepes lakja a hazánk területénél tizenháromszorta nagyobb országot. A színes, bőrűek tetemes többsége szülőföldjének vallja — kivéve az ázsiai bevándorlók leszármazottjait —, míg a fehérek részben holland származású afrikanderek (búrok), részben angolok ivadékai. Kétségtelen, hogy az etnikai okok önmagukban is alkalmat adnának az érdekellentétekre. Dél-Afrikában azonban többről van szó. Az ország fehér telepes kisebbségi kormánya a legelemibb emberi jogokat sem biztosítja a színes bőrű lakosság számára: a nyilvános szórakozóhelyekről, az iskolákból, de még a villamosokról és az autóbuszokról is kitiltották a négereket, s minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek állandó létbizonytalanságban tartani őket. Míg a fehérek számára 7—16 éves korban a törvény tankötelezettséget ír elő, a színes bőrű lakosság 80 százaléka analfabéta. Az európai származásúak 21, a négerek 18 éves koruktól adókötelesek. Az egy főre jutó nemzeti jövedelemben is világosan kifejezésre jut a faji megkülönböztetés: a fehéreké több mint tízszerese a négerekének. Vorster rendszerét ízig-vérig az apartheid, a faji megkülönböztetés vezérli. Évente egymilliónál több ítéletet hoznak a színes bőrű lakossággal szemben az embertelen jogi törvények megszegéséért. S a négerek jól emlékeznek a 89 halottal és 186 sebesülttel zárult sharpeville-i sortűzre, amelyet a brutalitások ellen tiltakozó tömegre adtak le. Nem felejtik Lowetót, az ott elkövetett tömeggyilkosságot, s ismerik Steve Biko polgárjogi harcos halálának körülményeit, amelyeket maguk a kínvallatásban részt vett rendőrök tanúsítottak. A környező afrikai államokat atombombával és népirtással fenyegető Vorster-rezsim szerdai választási komédiája tehát voltaképpen nem az eredményét, inkább körülményeit tekintve érdemel szót. Az urnákba úgyis jobbára a Vorstert támogató voksok kerülnek, miután az egykori fő ellenzéki párt, az Egyesült Párt megszűnt, s utóda, a Haladó Szövetségi Párt csupán a választókerületek felében lép fel. Az őslakosságot viszont kirekesztették a választásokból. Számukra még a demokrácia látszatát sem teremtették meg. Diplomáciai kapcsolatok A Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot, létesített nagyköveti szinten a Comore Köztársasággal és a Seychelles Köztársasággal. Nyílt nap az egyetemen „Találamnt a diplomaátadáson is” Miskolcon, az egyetemen a 3-as előadót — mellesleg, sokak szerint ez nem a legnagyobb, de a legszebb előadója a Nehézipari Műszaki Egyetemnek — három irányból lehet megközelíteni. Mindhárom irányból jöttek, nevetgélve és komolyan, magabiztosan és bizonytalankodva. Jöttek a negyedikesek. Mármint azok, akik úgy döntöttek, vagy legalábbis arról álmodoznak, hogy a második félév elején a továbbtanulást kérő lapra azt írják: Nehézipari Műszaki Egyetem. Jöttek majdnem kétszázan. De talán senki sem jött egyedül. Jöttek kettesével, hármasával, vagy még többen. Végtére is közülük még kevesen jártak erre. De legbelül mindannyian abban reménykednek, hogy nem is olyan sokára, jó háromnegyedév múlva már mindennaposak lesznek errefelé. Nyílt napot rendezett tegnap a Nehézipari Műszaki Egyetem. Nem először az évek folyamán. És bizonyára nem is utoljára. Mert minden gimnáziumban, szakközépiskolában ékesen elmondott beszédnél többet érhet, ha a leendő hallatójelöltek —, hiszen még egy érettségi és egy felvételi vizsga áll ellőttük — a helyszínen ismerkednek meg azzal a felsőoktatási intézménnyel, amelyben továbbtanulni szándékoznak, mint bánya-, kohó- és gépészmérnök hallgatók. Ittik, hogy a nyílt napnak hagyománya van. Nos, a hagyományokról tegnap is szó volt. Dr. Kozák Imre rektorhelyettes bevezető köszöntő szavai után, amelyben többek között a negyedikes középiskolások elé helyezett ismertetőket is figyelmükbe ajánlotta, dr. Kiss Ervin, egyetemi tanár adott tájékoztatást a fiataloknak. Előzőleg azonban megtekintették az egyetemről készült filmet, amelyben az oktatásról, az oktatás feltételeiről és körülményeiről csakúgy volt szó, mint a sportolási lehetőségekről, vagy éppen a szórakozásról. Háromezren tanulnak a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Három karon és tizenegy szakon van képzés. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a legtöbb fiatalnak újdonságként hatottak, hiszen az átlagos tájékozottság legfeljebb odáig terjed, hogy az Egyetemvárosban gépészeket, kohászokat és bányamérnököket képeznek, s hogy néhány éve Dunaújvárosban és Kazincbarcikán főiskolai karok működnek. Mindenesetre később az első kérdező fiatal —, merthogy a kérdezés lehetőségét is megkapták a diákok —, s a nyílt napon résztvevő tanárok, valamint a felvételivel foglalkozók sorrarendre meg is válaszolták kérdéseiket — a tájékoztató anyagokban közzétett tudnivalók közül is ehhez kérdezett az illető, nevezetesen, hogy mikor nem kell tenni szóbeli fizikavizsgát. A választ dr. Kozák Imre adta: ha olyan szakképzésre jelentkezik, amely szakot középiskolában is tanulta, de az írásbeli akkor is kötelező, s másból szóbelizik. No, persze sok minden más egyébről is szó volt a tegnapi délutánon. Arról, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem, jóllehet épületei a felszabadulás után épültek meg, hazánk legrégibb felsőoktatási intézménye. A Selmecbányai bányatisztképzőt, az egyik jogelődöt 1770-ben emelték a kamiai rangra. A hazai bányászat pedig, a Veszprém megyei Lovas község mellett feltárt őskori festékbánya révén 80 000 évre tekint vissza. A kohászatrólszólva pedig bizonyára a fiatalokat is meglepte: a 4000 évre tehető acél- és vasgyártás az elmúlt 15 esztendőben annyit termelt, mint amenynyit a megelőző, már említett 4000 évben. Ő ugyanilyen szemléletes volt a másik adat, amellyel a képzés és a választott szakma jelentőségét kívánták bizonyítani. a középkorban Európa évi acéltermelése 60 000 tonna volt, ma pedig a Lenin Kohászati Művek évi termelése 1 millió tonna. A legifjabb múlttal rendelkező kar, a gépészmérnöki kar. Jelentőségét azonban magyarázni sem kell. A fiatalokat, legalábbis a fórumon, érthetően mégis elsősorban a felvételi lehetőségek izgatták. Az elmúlt esztendőben a bányamérnöki karon kilencvenen, a kohómérnöki karon hatvanam a gépészmérnöki karon pedig háromszázan kezdhették meg tanulmányaikat. A felvételi pontszámok, amelyekről ugyancsak sok szó eset, karonként változóak voltak. Minimum 12,5-től 14 pontig lehetett bejutni. Talán erre utalva mondta dr. Kiss Ervin: „az a hír járja, ide bejutni könnyű, de bentmaradni nehéz”. No persze, s erre utalt a középiskolásoknak kiadott tájékoztatóban dr. Simon Sándor akadémikus rektor: ez, mármint a bentmaradás, a hallgatókon múlik. Azon, hogy komolyan veszik-e a munkát, ami az ő esetükben a tanulás. Mindenesetre azzal búcsúztak a fiataloktól, akiket végigkalauzoltak még a laboratóriumokon, műhelyeken és tanszékeken is: „Találkozzunk a diplomaátadáson is!” Hogy ez kinek sikerül, azt majd eldönti az idő. Ők kétszázan mindenesetre betekintést nyertek az egyetem életébe, s ettől reméljük kedvük és elszántságuk fokozódott. Csutorás Annamária jG