Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-28 / 73. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 ■Vf A művészetek felelőssége Egymás között az irodalomról városi pártbizottság által összehívott művészetpolitikai aktívák sorában hétfőn délután az irodalom, illetve az irodalompolitika kérdéseit vitatták meg az érintettek. A tanácskozást, melyen részt vett dr. Bíró Zoltán, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője és Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára, Kovács László, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. Milyen az irodalom helyzete ma? — tette fel a kérdést dr. Bíró Zoltán vitaindító referátumában, majd nemzedékek szerint áttekintette a különböző alkotói csoportosulásokat. A harmincas évek nagy írónemzedéke eltávozott sorainkból, szinte pótolhatatlan űrt hagyva maga után — hangsúlyozta a minisztérium főosztályvezetője —, s az úgynevezett derékhad legjelentősebb képviselői közül is (Nagy László, Váci Mihály, Simon István, Kamondi László) többen elhunytak. Bizonyos értelemben tehát megtört a kontinuitás. Napjainkban tulajdonképpen a fiataloknak kell felvállalniuk a népben, nemzetben való gondolkodást; nekik kell művészként és közéleti emberként megszólalniuk. A következőkben az irodalom intézményrendszeréről beszélt dr. Bíró Zoltán, feltéve a kérdést, hogy hogyan lehetne nagyobb szellemi dinamizmust tükröző folyóiratszerkezetet létrehozni. Megállapította, hogy a vidéken szerkesztett folyóiratok (Alföld, Jelenkor, Tiszatáj, Napjaink, Forrás, Életünk), egyre inkább képesek felvenni a versenyt az országos fórumokkal; a felsoroltak közül mindegyiknek sikerült kialakítania sajátos arculatát. A legfőbb törekvése a vidéken szerkesztett fórumoknak az, hogy megszabaduljanak a partikuláris szemlélettől, egyetemes érvényű gondokra hívják fel a figyelmet. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy előrelépjünk ezeknek a vidéki orgánumoknak a terjesztésében, s hogy minél előbb eltöröljük azt a mechanikus kategorizálási rendszert, mely megkülönbözteti a Budapesten, illetve a vidéki városokban szerkesztett folyóiratokat. Ezzel összefüggésben felmerült a vidéki könyvkiadás igénye, s a vidéki alkotóműhelyek eszmei, szellemi megerősítésének gondolata is. A vitában felszólalók is ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak leginkább. A résztvevők hangsúlyozták, hogy mennyire nagy szükség van az irodalmárok (alkotók és irodalomszervezők) az eddiginél sűrűbb találkozására, eszmecseréjére. Minden felszólaló nagy örömmel üdvözölte a művészetpolitikai aktíva összehívását, mely alkalmat ad a vélemények kötetlen formában való kicserélésére, közös dolgaink megvitatására. Sok szó esett a Napjaink szerkesztéséről, terjesztéséről, az irodalmi és kulturális lap eddigi eredményeiről, s az orgánummal szemben támasztott követelményekről. A tanácskozáson egyértelműen kiderült, hogy ennek a nagy megyének és városnak politikai és közéleti vezetői mennyire fontosnak tartják a Borsodban és Miskolcon élő írók és kritikusok intenzív jelenlétét. A még eredményesebb munkához — ezt szűrhettük le a tanácskozás végén —, folyóiratunk formátumának megváltoztatása után arra is szükség van, hogy az alkotók formátuma is változzék; közéleti dolgaink iránt egyre fogékonyabb és minél erősebb tehetségű emberek szólaljanak meg egyetemes érvényű dolgokat mondva, nemcsak a megye, a város, hanem az ország számára is. Ehhez egyre inkább erősíteni kell a Borsodban, Miskolcon élő irodalmárok alkotó közösségét, műhelymunkáját. Gy— A • 1979. március 28., szerda Tévé- és rádiófelvétel Bulgáriában az Edda Nincs sok szabad ideje mostanában az Eddának. A népszerű zenekar* rengeteget utazik egyik helységből a másikba, szinte nap, mint nap próbál és koncertezik. Budapest, majd Bulgária a következő állomásuk. Elutazás előtt kerestük fel a miskolci együttest „rejtekhelyén”. A Béla utca lakói talán nem is sejtik, hogy az egyik családi ház kamrahelyiségében gyakorol délelőttönként az Edda. „Zsödséknél”, azaz Zselencz Lászlóéknál, a zenekar basszusgitárosánál több száz decibel feszíti a falakat, amit gondosan hangszigeteltek, így még a szomszédok haragja sem nehezíti felkészülésüket. Dob, gitár, orgona, néhány hangfal, öt legény és már alig férünk. Rövid időre abbahagyják a gyakorlást, ekkor sikerül beszélgetnünk Pataky Attilával, az együttes vezetőjével. — Nagy hajtásban vagyunk — kezdi. . — Rádiófelvétel, bulgáriai turné, aztán ismét rádió- és tévéfelvétel. — Befutottatok — vetem közbe, de már el is hárítja. — Messze van még az. Iszonyatosan nagy a konkurrencia a hazai pop piacon, de nem adjuk fel. Szorgalmasan gyakorolunk, járunk koncertekre és azt szeretnénk elsősorban elérni, hogy egyre jobban játsszuk a saját zenénket és minél több fiatal találkozzon velünk a bulikon. Arra törekszünk, hogy koncertjeinken a külföldi zeneszámok mellett sok saját szerzeményt is előadjunk. Szeretjük a dallamos, kemény rockot, amit újabban „fémzenének” is neveznek. Egy-egy dal közös munka, de nem hagyhatjuk ki csapattársunkat, Slamovits Pistit, aki a legtöbb dalunk zeneszerzője. S ha már a neveknél tartunk, mutassuk be a zenekart: Barta Alfonz (billentyűsök), Csapó György (dob), Zselencz László (basszusgitár), Pataky Attila (ének) és Slamovits István (gitár). Ez az esztendő talán meghozza az együttes számára a várva várt sikert. Pataky Attila nem is titkolja — sokat remélnek 1979-től. — A sanzonbizottság négy számunkat elfogadta — mondja. — Kettőt a napokban vettünk fel, a másik kettő pedig április elején kerül szalagra. Közben kéthetes bulgáriai koncertsorozaton kísérjük Máté Pétert, majd nem sokkal később újabb felvétel , de most már a televízióban. Az Egymillió fontos hangjegyben kerül sor a közeljövőben néhány számunk lejátszására. Nyáron a Balatonon zenélünk, ősszel pedig a Szovjetunióban veszünk részt háromhónapos turnén. Egy percet sem fogunk unatkozni, csak győzzük utazással és koncertekkel. — Persze, mindezekhez nemcsak szorgalomra és lelkesedésre van szükség. — A mai követelményeknek saját erőből eleget tenni szinte képtelenség. Ehhez megfelelő anyagi bázisra is szükség van, de ezt előteremteni roppant nehéz. Támogatás nélkül — megmondjuk őszintén — sokkal több időbe telik előrelépni, jóval nehezebb az élvonalba betörni. A zenekar szép sikerekre jogosít. A fiúk bebizonyították: számolni kell velük. És törődni! Temesi László Az együttes Az elmúlt esős hetek ritka eseménye, mondhatni ajándéka volt a vasárnapi napsütés. Fényben ragyogott a Duna-kanyar, a meredek partok között valóban óriási ezüst csíknak tetszett a folyó. A fővárosból erre vezető országút a nyári balatoni utak zsúfoltságát idézte. Dunabogdány határában karambol is történt, Trabant és Wartburg ütközött, az előbbi fára futott fel, a másik is totálkáros lett. A többi autós csak néhány pillantást vetett a szomorú esetre, a rendőrök gyorsan tovább is terelték a kocsioszlopot. Valószínűleg ez bátorított fel más autósokat arra, hogy a rendőrök elfoglaltságát kihasználva, a Dunában mossák kocsijukat. Mert autómosókat is szép számmal csalt ki a napfény a vízpartra. Visegrád fölött a Silvánus-szállóban és étteremben minden hely foglalt. A szerpentinről és a pihenőkről ezrek gyönyörködtek a Duna-kanyarban. Az étteremben a pincér széttárja a karját. — Kár asztalra várni, uram, a presszó is zsúfolt, s akik ott ülnek, már mind éttermi asztalra várnak. Szentendre utcáin százak és ezrek sétálnak. A múzeumvároska szikrázik a napfényben. Itt is, ott is fotografálnak, amatőr filmek születnek, megörökítik a gyerekeket egy-egy szép városrészlet előtt, mások a vendéglátóhelyek előtt tülekednek, de tele van a város minden múzeuma is. A Kovács Margit Gyűjteménybe igyekeztem először. Az elmúlt évben született egy kisfilm, Tisztelet az agyagnak volt a címe. Abban hangzott el Kovács Margit csodaszép köszöntője, amellyel a gyűjtemény látogatóihoz fordult magnószalagon, s amely a katalógusban is olvasható. Ennek utolsó mondata: „Köszöntöm az agyagot és a belőle születő szép mesterséget.” Kovács Margit sajnos, már nincs közöttünk. De munkái ott vannak a szentendrei múzeumházban és ott vannak szerte az országban és a nagyvilágban mindenfelé. A kis múzeumban csaknem kétszáz munkája látható. Faliképek, figurák, tálak, az agyag felhasználásának mindmegannyi művészi jelentkezése. Nem e kis jegyzet hivatott Kovács Margit immár az egész világon elismert művészetének méltatására, itt pusztán csak azt kell feljegyezni, hogy csak levett kalappal lehet belépni ezekbe a termekbe, ahol a falakon, az állványokon ott sorakoznak az agyagból születő szép mesterség csodás gyermekei. Kovács Margit munkáit színes filmek, albumok, televíziós adások egész sora vitte már el szinte mindenkihez. Mégis ide kell eljönni, a szentendrei csendes kis utcába, hogy a Kovács Margit-i életmű teljességéről, sokszínűségéről igaz képet kapjunk. Alig pár lépésre onnan a Ferenczy Múzeum mellett, nem lehet tovább mennünk. A Ferenczy család gyűjteménye 1973-ban készült el Szentendrén, ahol élt és alkotott Ferenczy Károly, majd utódai, elsősorban Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi. A gyűjteményben Ferenczy Béni anyaga a leggazdagabb, itt van mintegy 1500 grafikai lapja, 87 szobra, és 82 érme. A kiállítás rendkívül érzékletes keresztmetszetét adja Ferenczy Béni munkásságának. Ferenczy Károlynál 10 festménye, 9 rajza, 18 karikatúrája van a gyűjteményben. Ferenczy Noémi szerényebb képviseletet kapott, elsősorban korai korszaka ismerhető meg a kiállított anyagból. Megtekinthető még a Ferenczy Múzeumban Ferenczy Károly édesanyjának egy vázlatkönyve, Ferenczy Károly feleségének, Fialka Olgának néhány lapja, és Ferenczy Valérnek két kis csendélete. A Pest megyei Múzeumi Igazgatóság ezt a múzeumot is úgy újította fel, bővítette új szárnyakkal, hogy az megfelelő keretet biztosítson a jól szerkesztett tárlatnak, a Ferenczy család életműve, keresztmetszetszerű érzékeltetésének. Nagyon közel van ehhez a házhoz Czóbel Béla háza. A nem egészen három éve elhunyt festő mintegy hét évtizedes munkásságának egészét képviselik az itt látható festmények. Roppant érdekes, hogy élete vége felé mennyire megváltoztak a színei, és 90. életéve körül alkotott képein mennyi friss, vidám szín,derű, életigenlés jelentkezik. Érdekes széttekinteni a Templom térről a városka tetőire A templomok, a szerb hatás, a képzőművészek jelenléte szinte minden épületen, minden utcakövön érződik. A napsütötte vasárnapon ezrek sétálnak az utcán, tisztelettel nyitnak utat a fehér szakállú mesternek, Barcsay Jenőnek, az itt élő öreg festőművésznek. Egy boltocska vasárnap is nyitva van. Alig néhány négyzetméter, zsúfolódnak benne az emberek. Betolakodtam. Antikvárium ugyanis a kis bolt, ráadásul magánantikvárium, a polcokon a könyvek olyan választéka, amivel ritkán találkozhat könyvbarát. Moldova György mellett Földi Mihány egykori regényei, az 1910-es Mikszáthsorozat szomszédságában a Móra Kiadó nemrég megjelent pöttyös és csíkos könyvei, bőrkötéses imakönyvek, római katolikus és pravoszláv liturgiával, az ötvenes években kiadott különböző jellegű munkák, Molnár Antal professzor 1914- es zeneelméleti könyve, és sok-sok más munka mellett egy kék vászonkötéses, aranynyomásos sorozat: Tóth Tihamér művei. Hullámzik a tömeg. A fagylaltos mellett, a múzeumok szomszédságában egy fiatalember a járdán árulja giccses fakészítményeit. Senki sem vesz tőle ebben a környezetben. De mintha maga sem ambicionálná nagyon. A „Görög kancsó” vendéglőben szerb ételek illatoznak, de hely nincs. A napsütötte Dunapart mindenért kárpótol. Csak ne úsznának a vízen az autómosás vegyszeres nyomai ... Benedek Miklós A napsütötte Szentendrén Tisztújítás ilést tartott a III megyei elnöksége Tegnap délután ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei elnöksége. Az ülésen megjelent Adam György akadémikus, a TIT országos elnöke, Deme László, a megyei pártbizottság titkára, Kovács László, a városi pártbizottság titkára, Bujdos János, a megyei tanács elnökhelyettese, Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese, Kiss Béla, az SZMT titkára, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára és Lajtos Ilona, a megyei KISZ-bizottság titkára. Az elnökség tagjai elfogadták a megyei szervezet 1978. évi munkájáról készült tájékoztatót, jóváhagyták a miskolci nyári egyetem szervezeti felépítését ismertető előterjesztést, majd személyi kérdések tárgyalására került sor. Az elnökség megválasztotta Papp Lajos költő személyében az irodalmi szakosztály új elnökét, majd jóváhagyólag tudomásul vette dr. Pintér József egyetemi tanárnak, a TIT Borsod megyei elnökének lemondását. ■ Dr. Pintér József évtizedes munkásságát Ádám György akadémikus, a TIT országos elnöke méltatta, majd további sikereket kívánva a debreceni egyetemre távozó szakembernek átnyújtotta a TIT aranykoszorús emlékplakettjét. Ezek után Bujdos János javaslatot tett az új elnök személyére. A TIT elnöksége egyhangúlag dr. Czibere Tibor akadémikust, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektorát választotta meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei elnökéül. A megyei pártbizottság nevében Deme László, a pártbizottság titkára köszönte meg a távozó elnök eredményes tevékenységét, s gratulált a TIT újonnan megválasztott elnökének. Mongol szakemberek Miskolcon A Mongol Népköztársaság Építő- és Építőanyagipari Minisztériuma, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megállapodást írt alá mongol szakemberek magyar üzemekben történő betanításáról. A szerződés értelmében a napokban 9 mongol fiatal érkezett a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárába, hogy a helyszínen ismerkedjen a téliesített tufablokk gyártási folyamataival. A külföldi szakemberek betanítása a miskolci gyár bodrogkeresztúri telepén történik, ugyanis itt készülnek a BVM szóban forgó termékei. A delegáció tagjainak a szakmai képzettsége olyan, hogy a gyártási folyamaton kívül a karbantartással összefüggő ismereteket is elsajátítják itt-tartózkodásuk alatt A mongol szakemberek jelenleg elméleti oktatásban részesülnek, ezt követően kerül sor a gyártási műveletek begyakorlására Oktatásukat a gyár legkiválóbb szakemberei végzik. A mongol fiatalok előreláthatólag májusig tartózkodnak a BVM Miskolci Gyárában.