Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Helsinki — Belgrád — Madrid minis találkozói! Minden nemzetközi érte­kezlet azt a politikai hely­zetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világ­ban, vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végé­re tervezik a madridi Eu­­rópa-találkozót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ez­előtt. Belgrádban tűzték ki az időpontot, s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a 33 európai és két észak-ame­rikai állam küldöttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körül­mények, de azért az sem közömbös, hogy mi törté­nik addig. Készülünk tehát, de egy­ben emlékezünk: négy esz­tendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmaga­sabb rangú vezetői a hel­sinki záróokmányt. Ez a dokumentum volt a belg­rádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A száz­oldalas helsinki záróok­mány Európa történetének talán legnagyobb szabású, mindenképpen legátfogóbb együttműködési megállapo­dása, amely kitér a politi­kai, a gazdasági, a kultu­rális, az emberi kapcsola­tok fő vonatkozásáig, és évtizedekre meghatározza a kelet—nyugati viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a helsin­ki záróokmányban foglal­tak megvalósításáról és megvalósításáért beszélni, így érthető tehát, hogy mint Belgrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hang­súlyozni kell ezt, mert van­nak Nyugaton, akik máris elparentálták Helsinki szel­lemét, mondván: megvál­tozott a világ, ma már nem beszélhetünk enyhü­lésről, nem váltak valóra az akkori remények. Való­ban más a helyzet, mint négy esztendővel ezelőtt, hűvösebb a nemzetközi légkör, új problémák is előbukkantak, de az eny­hülés folyamata napjaink­ban is meghatározó ténye­zője életünknek. Igaz, ke­vesebb történt, mint amen­­­nyit vártunk, s amennyi kívánatos lett volna. To­vábbi harmincötös találko­zókra van szükség, hogy Európa új lendületbe hoz­za a megtorpant enyhülési folyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül nagyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megin­dult. Kulcskérdéssé vált te­hát a fegyverkezés korlá­tozása. Nem jó túl sokáig egymásnak ellentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nem­zetközi kapcsolatokkal sem­miképpen nem hozható összhangba a fegyverkezési hajsza fokozása. A politi­kai, a gazdasági és a hu­manitárius kapcsolatok gaz­dagítása kölcsönös bizal­mat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a másik fél biztonságának tiszteletben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadsere­geket, szívesebben és kön­­­nyebben mélyítik a szála­kat, a tartós, hosszú távú ipari-technikai együttmű­ködést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költségekből, több lehető­sége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. Ezért léptek a Varsói Szerződés tagállamai nem­rég Budapesten tartott ta­nácskozásuk után, katonai enyhülést szolgáló javas­lattal a nemzetközi közvé­lemény elé. Már a helsin­ki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerő­­sítő intézkedéseket: az alá­írók előre értesítik egy­mást bizonyos szintű had­gyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelen­tősen szélesíteni a szocia­lista országok: még Mad­rid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt alá­írt harmincöt állam kül­döttei, és állapodjanak meg hasonló jellegű, további bi­zalomerősítő intézkedések­ben. Ez hozzájárulna a ka­tonai szembeállás csökken­téséhez, javítaná az euró­pai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróok­mány olyan pontjait vitat­ják meg, amelyek az adott időpontban a legidő­szerűbbek lesznek. Sok mú­lik azonban azon, hogy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. Tatár Imre Európai gyermektalálkozó (Folytatás az l. oldalról) körök nem adják fel az eny­hülési folyamat megakadá­lyozására, a fegyverkezési verseny fokozására tett kí­sérleteiket. A résztvevők üd­vözölték a hadászati táma­dó fegyverek korlátozásáról, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött Szerződés, a SALT—II. alá­írását, határozottan elítélik a különböző reakciós erők fe­lelőtlen kísérleteit, amelynek célja az egyezmény ratifiká­lásának megakadályozása. A szemináriumon kifejezésre jutott sürgős feladat a kato­nai konfrontáció csökkenté­se Európában. A résztvevők kifejezték meggyőződésüket, hogy ezen a téren haladást jelentene egy politikai kon­ferencia összehívása az eu­rópai országok, valamint az Egyesült Államok és Kana­da részvételével. A világ minden gyermeké­nek boldog gyermekkora ne­vében, méltó és békés jövő­jük nevében, meg kell fé­kezni és meg kell állítani a fegyverkezési versenyt, és tartós békét kell teremteni mindenütt a világon — hang­súlyozza a záróközlemény. — E feladat nemes volta és fontossága annál is inkább nyilvánvaló, mivel a hábo­rúk, a fegyveres konfliktu­sok, az agressziók és az erő­szak első áldozatai mindig a gyermekek. Az újabb pusztí­tások Vietnam mártír föld­jén, az újabb özvegyek és árvák, a lerombolt bölcső­dék, iskolák, kórházak, az elragadott életek olyanoktól, akik csak most kezdtek élni — a kínai vezetés vietnammi nép elleni agressziójának kö­vetkezményei; a palesztin, libanoni, dél-afrikai gyerme­kek tragikus sorsa — mind megannyi bizonyíték erre — hangsúlyozza a dokumen­tum. Kádár János a Parlamentben fogadta Franz Josef Strausst Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Parlamentben fogadta Franz Josef Strauss bajor miniszterelnököt, aki néhány napos magánlátogatást tesz Magyarországon. Brit nemzetközösségi csúcs (Folytatás az 1. oldalról) olyan „csodatervet” hoz ma­gával, amely alkalmas le­hetne a rhodesiai helyzet megoldására. A megfigye­lők azonban erősen kétel­kednek abban, hogy az auszt­ráliai kormányfő életrevaló kezdeményezéssel lenne ké­pes előállni. T­edden befejeződött Lu­­sakában az úgynevezett frontállamok vezetőinek ta­nácskozása. Nyilatkozatot nem tettek közzé, de Zam­bia, Botswana és Tanzánia a nemzetközösségi csúcsér­tekezlet előtt nyilvánvalóan egyeztetni próbálta a köve­tendő politikát az angolai és mozambiki vezetőkkel. E két utóbbi ország, mint volt portugál gyarmat, ugyanis nem tagja a brit nemzetkö­zösségnek. Baktiar sajtókonferenciája Sapur Baktiar, volt iráni miniszterelnök kedden Pá­rizsban most jelent meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy februárban eltűnt Irán­­ból. Baktiar mindenekelőtt tagadta azt, a kedden elter­jedt hírt, amely szerint te­vékeny szerepet kíván ját­szani hazája politikai életé­ben... Leszögezte, hogy nem akar emigráns kormányt vagy politikai pártot létrehozni. Közölte, hogy a közelgő iráni alkotmányozó nemzet­­gyűlési választásokon maga és hívei semmiféle listán nem indulnak, mint jelöltek. „Nem hiszek az iszl­ám köz­társaságban” — jelentette ki. Az iszlám forradalmi tör­vényszék által távollétében halálra ítélt Baktiar azzal vádolta az iráni politikai és vallási vezetést, hogy nem ura a helyzetnek. Gyakorlatilag semmit sem közölt saját politikai szán­dékairól, és arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy annak idején miképpen si­került eltűnnie. Arra a kér­désre, hogy haza kíván-e térni, közölte: a lehető leg­­hamarabb vissza kíván men­ni Iránba, amint a helyzet ott biztonságossá válik. A mintegy másfél órás sajtókonferencián Baktiar nem győzte hangsúlyozni, hogy ő „mint egyszerű ál­lampolgár” fejti ki vélemé­nyét. Kiderült, hogy három hónapra érvényes francia ví­zuma van, akárcsak annak idején Khomeini ajatollah­­nak. Sapur Baktiar, aki a megbuktatott iráni sah utolsó miniszter­elnöke volt, megjelent Párizsban és sajtóértekezleten ismertette politikai terveit 1979. augusztus 1– szerd­a Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából A politikai enyhülés je­lentős állomásának, a törté­nelmi jelentőségű helsinki záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik év­fordulóján az európai biz­tonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságá­nak elnöksége és az Orszá­gos Béketanács elnöksége nyilatkozatot tett közzé. Nagyra értékűjük a hel­sinki záróokmány aláírása óta megtett utat, amely iga­zolja a békés egymás mel­lett élés és az enyhülés po­litikájának történelmi he­lyességét — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialista országok követ­kezetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hi­degháborús reakciós erők aktivizálódása ellenére — Európában ma egészsége­sebb a politikai légkör, mint korábban bármikor, s konti­nensünkön lezárult a fe­szültségekkel terhes kor­szak. A további előrehala­dáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben, és telje­sebben valósítsák meg a Helsinkiben elfogadott záró­okmány valamennyi elvét és ajánlását, s már az előké­szítő munka során — az együttműködés lehetőségei­nek újabb területeit mun­kálják ki az össz-európai ér­tekezleten részt vevő orszá­gok képviselőinek jövő évi madridi találkozójára. Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága és az Or­szágos Béketanács fontos feladatának tekinti, hogy a közvélemény tájékoztatásá­val és mozgósításával tevé­keny részt vállaljon az eny­hülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés kibonta­koztatásáért, a leszerelésért folyó küzdelemből. A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testülete tavaly novemberben Moszk­vában, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában, Budapesten közzétett ja­vaslatai konstruktív módon járulnak hozzá e célok meg­valósításához. A katonai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk béké­jének és biztonságának meg­szilárdítása útján kiemelke­dő fontosságú lépés lehetne a záróokmányt aláíró álla­mok politikai tanácskozásá­nak mielőbbi összehívása. Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­­­zeti bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége úgy véli, hogy a fegyverkezési verseny meg­állítása napjainkban az eny­hülés folyamata megszilár­dításának és továbbfejleszté­sének egyik kulcskérdése. Ezen az úton nagy jelentősé­gű állomás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok közötti SA­LT—II. meg­állapodás, amelyet — a vi­lág békeszerető erőivel együ­tt — hazánk népe is örömmel üdvözöl. A világ­­közvélemény előtt most az a feladat áll, hogy megakadá­­lyozza a szerződés módosí­tására irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új fegyver­­rendszerek kidolgozására és rendszerbe állítására irányuló törekvéseket. Meggyőződé­sünk, hogy az európai biz­tonság és együttműködés nemzetközi bizottsága által ez év őszére a leszerelésért, a biztonságért összehívott európai fórum újabb lendü­letet ad az enyhülésért, a leszerelésért, a népek biz­tonságáért világszerte folyó küzdelemnek” — fejeződik be az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata. Augusztus 5-én: Tiszthelyettesek avatása Miskolcon Rangos esemény színhelye lesz augusztus 5-én Miskolc, ugyanis megyeszékhelyünkön tartják meg az 1974 óta már hagyományossá vált tiszthe­­lyettes-avató ünnepséget, melynek az elmúlt években Debrecen, Sopron, Dunaúj­város és Szolnok adott ott­hont. Az ünnepségre, amely vasárnap 11 órakor kezdő­dik a Felszabadítók útjának a sportcsarnok előtti szaka­szán, már korábban megkez­dődtek az előkészületek, a próbák. Az avatóünnepsé­gen részt vesznek a Honvé­delmi Minisztérium, illetve megyénk vezetői, képviselői, a néphadsereg tábornokai, tisztjei, a meghívottak, a tiszthelyettesek hozzátarto­zói, de szeretettel várják az érdeklődő miskolciakat, bor­sodiakat is a rendezők. A főpróbát pénteken este, 20 óra és 22 óra között tart­ják a sportcsarnok előtti út­szakaszon, ahol — ugyanúgy, mint az ünnepség ideje alatt — a közúti forgalom szüne­tel. A forgalom eltereléséről előre gondoskodnak. Szombaton a diósgyőri várban a debreceni és az eg­ri helyőrség fúvószenekara ad térzenét. Rossz idő ese­tén az érdeklődők a zeneka­rok programját a Vasas Mű­velődési Házban hallgathat­ják meg. Napirenden: az egészségü­gy (Folytatás az 1. oldalról) ge ellátása kiemelkedően jó volt, s remélhetőleg, tovább­ra is ilyen marad. Termé­szetesen hiányosságok is akadtak, amelyekben, ha ez nem kíván nagyobb anyagi ráfordítást, azonnal intéz­kedni kell, egyéb esetekben pedig figyelembe kell venni az ország teherbíró képessé­gét. A következő időszak egyik kulcsfeladata az, hogy pontosan meghatározzák az orvosi, egészségügyi ellátás szintjeit. Nagy hangsúlyt kell fektetni az alapellátás fej­lesztésére, azaz a betegek már a körzeti orvosnál ré­szesüljenek szakszerű és tel­jes ellátásban, s ne küldjék őket feleslegesen a szakren­delő intézetekbe. A speciális esetekben is meg kell terem­teni annak lehetőségét, hogy a sérült, vagy a beteg azon­nal késedelem nélkül, teljes ellátásban, kezelésben része­süljön. Az államtitkár szólt a fejlesztési lehetőségekről is. Hangsúlyozta, hogy ter­vezni csak jelenlegi anyagi lehetőségeink figyelembevé­telével lehet. Az egészségügyi szerve­zésnek Borsodban is nagy hagyománya van, ami jó alap a további fejlődéshez. A megyei tanács elnöke válaszában megköszönte az Egészségügyi Minisztérium eddigi támogatását, amelyet megyénknek nyújtott az el­­­­látásfejlesztésben. U. J.

Next