Észak-Magyarország, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG TO Évszázadok üzenete Restaurált királynéi viseletek A Magyar Nemzeti Múzeumban található az ország egyik leggazdagabb textilgyűjteménye. Nemcsak a történelmi múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt, de a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. „Mindent gyűjtünk, ami tipikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény vezetője. — Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy-egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy eseményekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyűjteményünknek! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruházatuk szinte az élő személyiség jelenlétét, „létezését” valószínűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gondosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben. Így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzói atilláját, amelyet 1848—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját, vagy Erzsébet királyné fekete selyem ruhaderekát, melyet a véres dráma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zászlókig, uszályfogótól a zsebkendőtartóig és a kesztyűtágítóig, a ruhadíszítő ékszerekig mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrával. Számos nagy sikerű nemzetközi kiállítás is bizonyítja a gyűjtemény gazdagságát. — „De nem okoz-e gondot ennek a sok különféle textíliának a tárolása?” — kérdem Dózsa Katalintól. — „Valóban igeni rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására várni. A múzeumi főosztály két és fél milliós beruházása most teljesen korszerű raktárt rendezett be. Nagyobb gondunk most már az, hogy nincs megfelelő restaurátorműhelyünk”. Beszélgetésünk színtere, a szűk restaurátori szoba, rögvest elárulja, hogy egyik alapvető feltételük is hiányzik: a tér. A ruhák olykor 8 méter széles kerületű aljakkal nehezen tisztíthatók, kezelhetők, ezekről a problémákról szól Sípos Enikő restaurátora, aki 13 éve dolgozik a szakmában. — „Elvben nincs is hely nagyobb szabású restaurálásokra, ezért gyakran »albérletbe« kényszerülünk, például az Iparművészeti Múzeum restaurátorműhelyébe. A textilrestaurálás igen összetett feladat. A munka több fázisra oszlik. Tisztában kell lenni a kémiai eljárásokkal és biztos anyagismerettel kell rendelkezni. A varrás, amit a textil restaurátor munkájának tartanak, csak egyik része, töredéke az összrestaurátori feladatnak”. Mikor afelől érdeklődöm, van-e jelenleg olyan munkája, amin keresztül közelebbről is megismerhetnénk e szakma nehézségeit és szépségeit, Sipos Enikő egy köteg fotót vesz elő. A képeken Mária királyné (I. Lajos király felesége) menyasszonyi ruháját láthatjuk. 1928-ban vásárolták meg Máriacellből, eddig csak állagmegóvás céljából végeztek rajta javításokat, az első komoly restaurálásra most kerülhet sor. Az 1500-as évek első évtizedeiből származó ruhát alaposan megviselték az évszázadok. Eleve nagy gondot okoz, hogy hogyan tudják alábélelni megfelelő anyaggal, hiszen egészen más alapanyagú szöveteket használnak ma már. De nem közömbös az sem, milyen varrófonalat, festéket használnak. Ezeknek az anyagoknak a megszerzéséhez valóságos társadalmi összefogásra volt szükség, hiszen a gyárakban kellett megrendelniük a megfelelő anyagokat, így például a Goldberger és a Lőrinci Fonó textilüzemei ingyen, térítés nélkül járultak hozzá e nemzeti kincset érő jelentős ruhadarab restaurálásához. A képeken teljes pompájában láthatjuk a ruhát, itt a műhelyben már csak darabjaiban csodálhatjuk meg az aranyszállal átszőtt zöld selyemanyagot. A restaurátor évszázadok halványuló kezemunkáját varázsolja újjá élővé, nem kis feladatot és felelősséget vállal«». MLL Kincset érő emlékek — A hímzések, viseletek a korszak jellemzői XVII. századi hímzett bársonynyereg Mária királyné esküvői ruhája ÍVÉÉ :húsz új illa t szakmák, foglalkozások rengetegében a legkülönösebbek egyike kétségkívül a szagok mesteréé, az illatkompozitőré. Legtöbb munkaeszköze, nélkülözhetetlen „műszere” az orra, pontosabban: kifinomult szaglása. E sajátos hivatás egyik legismertebb hazai képviselőjétől kérdeztük: valójában hányféle illatot tartanak számon a „szag-szakemberek” ? — Manapság ezt már senki sem tudná pontosan megmondani. Korábban ugyanis csak természetes alapanyagok álltak az illatszerészek rendelkezésére, így aránylag kevés volt a kombinációs lehetőség. A mesterséges illatnyersanyagok „betörésével” azonban a kombinációs skála a „szag-piacon” rendkívüli módon kiszélesedett. Hazánkban jelenleg — különféle formákban —több száz illat van forgalomban, ami nem is olyan túl sok, hiszen az illatok terén nagy hagyományokkal rendelkezünk. Érdemes megjegyezni, hogy az „illatfamília” annak ellenére sem gyarapszik, hogy évente körülbelül 20 új illat jelenik meg a „szag-piacon”. Feltűnésükkel egyidejűleg tudniillik körülbelül ugyanennyi kikerül a forgalomból, divatjamúlttá válik. A divat egyébként az illatvilágban is nagyhatalom. A század elején még az édeskés, nehéz, lassan párolgó szagosítószerek voltak kedveltek. Napjainkban viszont inkább a friss, fűszeres illatok a sztárok, amelyek szappanokban, kölnikben, spraykben, mosószerekben és egyebekben lengenek körül bennünket. Persze, a „szagigényt” meghatározhatja a kor, a nem, sőt még az égtáj is. — Hogyan készül az illatkompozíció? — A mesterséges és természetes anyagok együttes felhasználásával. A más-más arányban összekevert „szagalapanyagok” együttesen olyan illatot adhatnak, amelyet külön-külön egyik „alkatrészben” sem találhatunk meg. Általában 20—30-féle anyag egy keverék. Nem elhanyagolható tehát a fantázzia és a kombinációs készség sem. Az ember idővel már annyira megismeri az illatanyagokat, hogy akár gondolatban is megtervezheti az új kompozíciót 198Q. szeptember 21., vasárnap A beteg ember mindig szívesen fizetett azoknak, akiktől egészsége visszaszerzését remélte. A betegek hiszékenységét ősidőktől fogva kihasználták azok, akik kuruzslással foglalkoztak és állati áldozatokkal, porrá tört gyöngy etetésével és hasonló módszer’ekkel .gyógyítottak”. Közöttük megtaláljuk a mágusokat, javasasszonyokat, patikusokat, sőt a szakácsokat is, akik főztjeikkel űzték el a fájdalmat és a betegséget okozó rossz szellemeket. A következőkben néhány olyan receptet sorolunk fel, melyekkel annak idején „sikeresen gyógyították” a szakácsok uraikat. A 16. század vége felé az erdélyi fejedelem főszakácsmestere ,,Szakáts Tudomány” című könyvében találjuk a következő receptet: „Gyomorfájás ellen és az agyvelő gyógyítására” készítette a következő ételt: „Kendermag suffa. Az mennyi asztalra akarod főzni válassz fazekat hozzá, tiszta vízzel tölted meg, had hűljön meg. Ha megbdi, az ezipét szeld ketté, vesd az vízben, had ázzék meg. Az kendermagot an portál mosd meg szépen, tedd fel, fűzd meg, awn* annak az a módja. Hogy megfő, öntsd réz rostára, hogy az leve kimenjen belőle, facsard ki az czipót, annakutánn a mozsárban törd meg erősen, köziben, mikor jól megtöröd, az vízzel egyenlítsd meg azután szűrd által egy réz rostán. Hogy megszűröd, hányj egészen vörös hagymát reá, eczetezd, sózd, főzd helyére, mint annak az a módja. Ez az ételt nemcsak a gyomornak használ, hanem az agyvelőnek is.” (A derék szakácsmester főúri betegeit nyilván ezzel „gyógyítgatta” és valószínűleg nem emberbaráti szeretetből... Hogy „Orvossága” hitelét emelje, hivatkozik a lengyel király doktorára, aki sikeresen használta ugyanezt a receptet elmebetegség esetén! Csak arra kell ügyelni, írja, hogy pénteken használjuk, mert ilyenkor gyógyít a legeredményesebben ...) Zelena Ferenc, híres kassai szakácsmester Nemzeti Szakácskönyvében (1830) olvashatjuk — többek között — ezt a receptet: „a megfrissítő pép a hideglelésben, bágyadtságban és epebajban szenvedők részére”. Végy két lat kinyomott szeder, vagy tengeri szőllő, vagy meggy levet, télen pedig azoknak a lekvárját. Adj hozzá egy tojás sárgáját, egy körting ezitrom levet, 2 fejét fejér bort, és két annyi fárm*» dörgöl kenyeret és czukrot, hogy híg péppé váljon.” (Ebben az időben igen megbecsült étel volt a kenyér, mely a pórnép legfőbb táplálékát képezte, talán ezért került bele a pépbe, tiszteletből és megbecsülésből. Sokféle gyümölcs is került bele. Így bizonyára nem árthatott, ha esetleg — valószínűleg — nem is használt.) Hasonló receptet ajánl 1820-ban Czifrai István szakácskönyve is: „Nyugtató létisztáit kenyérvíz”. „Végy két font házikenyeret, tekerd be egy ruhába, tedd egy üveglombikba, önts reá tizenkét-tizenhárom titze vizet, adj hozzá egy pár tzitrom’ hajából való két ujjnyi szeletet és tisztáid le. Ez a víz megnyugtató. Ihatod borral, ha a betegséged megengedi, vagy sóval rendes ital gyanánt.” (Egyszerű recept, könnyen elkészíthető. Anyagai is egyszerűen beszerezhetők: kenyér, víz, citrom, bor, savó.. . Ártani nem használ — mondja a pesti ember.) Aki nem hisz ezekben a régi receptekben, ételekben, az másféle gyógyítási lehetőségeket is találhat. Így pl. gyomorbetegségek ellen jó hatásúnak mondták azt a szentképet, melyet 1903. évben adtak ki és meggyógyított minden testi-lelki fájdalmat, ha lenyelték. Ennek forgalomba hozatalára a papa adott engedélyt. Egy ideig varázshatást tulajdonítottak az elmúlt években elterjedt j**pán mágneses karkötőnek is, mert az mindent gyógyított: reumát, hasmenést, meddőséget stb. Azután ez is elmúlt. Ma mégis inkább orvossal kezeltetjük magunkat, mert ami biztos, az biztos.. R. J. Gyógyító szakácsok Mágneses karkötő — Szentképet lenyelni Kendermag suffa r üj Moszkvicsa!: izaz’Mi Mikor szó swh volt még hazánkban az utóbbi évek „Lada-dömpingjéről”, a Moszkvics és a Volga voltak a legelterjedtebb szovjet autótípusaink. A fejlesztés egyes fázisait, az egyre újabb és mind korszerűbb típusok megjelenését folyamatosan nyomon követhettük a múlt évek során. Kérdés, hogy az egyre nagyobb kül- és belföldi konkurrencia támadásait is állják-e a két autógyár termékei? A Moszkvics-gyárban jelenleg — a sikeres és kedvelt 402, 403, 408 és 412-es változatok után — a 2138-as és 2140-es típusok sorozatgyártása folyik. Különböző változataikat nagyon sok országba — köztük hazánkba is — exportálják. A nagyszabású rekonstrukció előtt álló üzemnek pillanatnyilag két újdonsága van: a 2140-es luxus Moszkvics és a tervezőasztalról most lekerült Moszkvics—2141 -es típus. Új porlasztó alkalmazásával a konstruktőröknek kb. 15 százalékkal sikerült csökkenteniük az eredeti 2140-es változat fogyasztását. Javítottak a gyújtásmegszakító-elosztó szerkezetén is, így az 1478 köbcentiméter hengerűrtartalmú, 59 kW teljesítményű motorral rendelkező gépkocsi könnyedén eléri a 140 km óra feletti legnagyobb sebességet. Teljesen átalakították az autó elejét és hátulját. A kocsi üvegei füstszínűek és a hátsó ablak elektromosan fűthető. A fényszórókat törlőlapátok tartják tisztán, a küllős keréktárcsákra pedig acélbetétes gumimatracokat szereltek. A textilbevonatú kagylóülések a fokozott kényelmet szolgálják. Modern vonalú kormánykerék, a korábbinál kényelmesebben kezelhető sebességváltó, belülről állítható oldalsó visszapillantó tükör és a szerelvényfalban elhelyezkedő nagyméretű digitális óra utal még a kocsitípus luxus voltára. A tervek szerint 1981-ben 140 ezer darab készül majd a Moszkvics—2140-es e luxusváltozatából, melyet valószínűleg Moszkvics—AZLA—1.5 típusjellel hoznak forgalomba. A még csupán prototípus szinten álló Moszkvics—2141- esnek teljesen újvonalú lesz a karosszériája, kb. 150 milliméterrel hosszabb és ugyanannyival szélesebb is, mint a jelenlegi típusoké. Többféle teljesítményű motorral kerül majd forgalomba, s dízelváltozatai is lesznek 55 és 100 kW-os teljesítményhatárok között. Újdonságnak fog számítani a kocsi elsőkerékmeghajtása. A Volgák „szülőhelye”, a Gorkij Autógyár új modellje, a GAZ—3102 típusjelű Volga külsőre a Mercedesekre emlékeztet. Benzinfogyasztása 10 százalékkal alacsonyabb a jelenleg gyártott GAZ—24 típusénál, amit az előkamrás motor alkalmazásával, a gyújtásrendszer modernizálásával értek el. Az új Volgát az elődénél tízszer csekélyebb szénmonoxid-kibocsátás is dicséri. A konstruktőrök szerint több mint 300 ezer kilométert tud majd megtenni generáljavítás nélkül e típus, szemben az előd 200—250 ezres nagyjavítás küszöbével. Mivel a gépkocsiknál a karosszéria hamarabb tönkre szokott menni, mint az autó egyéb szerkezeti részei, az új Volgát már a legkorszerűbb korrózió-védelemmel bocsátják ki. A GAZ—3102 maximális utazási sebessége 150 km óra. A tervezők halogénizzós reflektor- és ködlámpákkal, fényszórómosó és -törlő berendezéssel, automata biztonsági övekkel, fejtámlás első ülésekkel, megnagyobbított hátsó lámpákkal látták el az új modellt. Az „extrák” sorát a beépített sztereo kazettás magnetofon-rádió gyarapítja meg. Újdonságnak számít a korábbinál hatékonyabb szellőző-fűtőberendezés is. B. I. Kép szöveg példül Jelenszky László rajt«