Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Filmlevél Vámmentes házasság A mai „tündérmesében” mindössze annyi történik, hogy egy pesti taxisofőrlány szerelmese-vőlegénye-élettársa Svédországba disszidál. A lány szeretne utána menni, de nem kaphat útlevelet. Egy Finnországból érkező rokonszenves, ám magyarul egyetlen szót sem tudó fiatalembert a lány barátnői rávesznek: kössön névházasságot az elhagyott arával, így az kíméltet vele Finnországba, onnan csak átkeveredik Svédországba a vőlegényéhez. A fiú szülei nem tudják, hogy a házasság csak névleges, nagy lakodalmat csapnak, kisebb bonyodalmak adódnak, aztán a film végére minden rendbe jön, legalábbis úgy tűnik, hogy a svédországi vőlegény már nem túl vonzó, s a lány a finn fiú, immár férje mellett marad. Körülbelül ennyiről szól a finn—magyar koprodukcióban készült, Kertész Ákos, Kóródy Ildikó és Zsombolyai János írta és ez utóbbi rendezte Vámmentes házasság. Zsombolyai János, akit legkiválóbb operatőrjeink között tartunk számon, az utóbbi években rendezőként is jeleskedik. A kenguru, a Kihajolni veszélyes rendezésében már megmutatta, hogy igen fogékony a mai témákra és azok vígjátéki megközelítésére. Ezt tette most is, hiszen a külföldiekkel való házasságkötés, ha nem is jellemző korunkra, de élő probléma, és e kortünetet jelenítette meg most nem nagy igényű, ám nem is lapos, majdnem végig szórakoztató, kellemes időtöltést nyújtó történet keretében. A vígjátéki bonyodalmakat kedvesen-hangulatosan fokozta a többfajta nyelvi nehézség, az ebből adódó félreértések, sommás fordítások derűje. Kitűnően megrajzoltak a magyar szereplők, maga a taxisofőrnő és két barátnője, valamint az azok életviteléből kiolvasható kis társadalmi kép hitelesnek érződik, a finneknél pedig — mivel ott a társadalmi hitelt nem ellenőrizhetjük — a folklórérdekességek fognak meg. Ragyogóak Ragályi Elemér képei, a két főváros villódzó képsorokban való bemutatása a legmagasabb szintű idegenforgalmi filmnek is dicséretére válna, de nagyon szépek a finn tavakon készült képsorok is. A három magyar főszereplő — Kiss Mari, Margittay Ági és Esztergályos Cecília — vidáman komédiázott szerepében, különösen felszabadultan tette ezt Esztergályos Cecília, Tom Wentzel, a finn fiú alakjában pedig valóban rokonszenvesnek mutatkozott. A Vámmentes házasság — mint az eddigiekből kitűnt — nem nagy igényű filmalkotás, amire vállalkozott, azt viszont kellemesen, jól teljesítette. Derűs másfél órát adott, jó színészi játékkal, az Omega és a Piirpauke együttes jó muzsikájával. Könnyen áttekinthető, egyenes szálú, szórakoztató mozidarab. Érdemes megnézni: Benedek Miklós Margittal Ági, Kiss Mari, Esztergályos Cecília és Tom Wentzel, a film főszereplői Változó Jugoszlávia Bánáti székelyek Belgrádból a pancsevói Duna-hídon át, gépkocsin, fél óra alatt a Bánátba (Bánság) jut az ember. Az aszfaltozott, keskeny országút csak Pancsevóig forgalmas, onnét tovább, akár délnek, Vojlovica és Ivanovo, akár délkeletnek. Kovin és Skorenovac felé kevés járművel találkozni. Régóta tervezgettem ezt a kirándulást. Pedig az említett községek nemcsak odahaza ismeretlenek, hanem Jugoszláviában is egy kicsit isten háta mögöttinek számítanak. Fellapoztam a Panoráma kiadásában megjelent 850 oldalas Jugoszlávia útikönyvet. Három oldalt szán e vidéknek, de hasztalan keresem benne Hertelendet (Vojlovica), Sándoregyházát (Ivanovo), Székelykévét (Skorenovac) és Kévét (Kovin). Pedig Keve várát már Anonymus, Béla király névtelen jegyzője is emlegeti a honfoglalás regényes leírásában. A vár maradványai ma is állnak. Szépen parkosították hajdani udvarát, s középen a csinos Grad-szálló várja a látogatókat. Keve vára a történelem. Engem sokkal inkább Hertelend, Sándoregyháza és Székelykeve vonzott, amelynek mostani, összesen mintegy hétezer főnyi magyar nemzetiségű lakossága zömmel székely eredetű, őseik a Székelyföldön, Csík megyében éltek, s 1764-ben az osztrák sorozóbizottság elől Moldvába menekültek, ahonnét egy évtizeddel később a Habsburgok áttelepítették őket Bukovinába, és a Szucsava folyó völgyébe, majd egy évszázad múltán, 1883- ban, mostani lakhelyükre, Dél-Bánátba... A hertelendi Tamási Áron kultúrház előtt néhány idősebb bácsika beszélget. Ők mesélik: — Nagyszüleink élete Bukovinában és itt is nehéz volt. A Duna árterületének lecsapolása végett hozták ide őket. Erdőt kellett irtaniuk, hogy legyen termőföldjük, sokan nem tudták elviselni a kemény megpróbáltatásokat, és inkább visszamentek Bukovinába, de többségük itt maradt. És hozzátehetném: maradéktalanul megőrizték anyanyelvüket, amely számomra ízes, változatos, tájszavaktól gazdag. Íme mutatóba néhány „igazi” székely szavuk: guebben (süllyed), csiperkedik (kapaszkodik), lazsajog (mosolyog), geberdusz (pálinka), törökbúza (kukorica), tikacs (papucs). Gyakori az elbeszélő (adék, kerék stb.) és az összetett (írtam volt, mondtam volt stb.) múlt használata. Az otthoni fülnek szokatlan az effajta ikes ragozás: aluszom. S a sok kicsinyítő képző: cipőcske, láboska, kenyérke, kisebbecske... A dél-bánáti székelyek élete napjainkban új mederbe terelődik. Jugoszlávia gyors ütemű szocialista iparosítása most már elérte ezt a vidéket. A Hertelendhez alig pár kilométerre levő Pancsevo a tavaly decemberben elkészült Adria kőolajvezeték jóvoltából az ország egyik fontos ipari központjává válik. Mind több fiatal tanul szakmát, költözik városba. Ki tudja, a jövőben hogyan változik majd nyelvük? Mostani formájában azonban néhány évvel ezelőtt közel 300 oldalas, értékes könyvben dolgozta fel két újvidéki tudós: Penavin Olga és Matijevics Lajos. M. Gy. Értékes lelet A jugoszláviai Osijekon egy régi ház padlásán, zenetörténeti értékű és magyar vonatkozású művet találtak: a horvát Zrínyi-opera 1876- os partitúráját. A ritka példányt a Zrínyi-emlékek legfőbb magyarországi ápolójának — a Szigetvári Várbaráti Körnek — ajándékozták. A másfélszáz oldalas kiadványt a zeneszerző, Ivan Zajc portréja díszíti, s egy szép metszet, amely az 1566- os szigetvári drámát ábrázolja: Zrínyi Miklósnak és vitézeinek hősies kitörését a rommá lőtt várbóL 1981. január 8., csütörtök Januári tévéműhely Nemzetközi férfinap - Hulló falevél Az év első hónapjában — a Magyar Televízió műsorigazgatóságának tájékoztatása szerint — 17, új műsor felvételei folynak a legkülönbözőbb műfajokban. A drámai művek közül elsőként említendő a Szabó Magda azonos című drámája nyomán, Szőnyi G. Sándor rendezésében készülő Az a szép fényes nap, amely 994 ’ őszének egyik napját, Vajk megkeresztelésének időpontját idézi meg, azt a történelemfordító időt, amikor Vajkból István király lett. Felvidéki Judit rendezésében készül Karel Capek művének tévéváltozata, a Foltyn zeneszerző, az akarnok, pusztító ember természetrajza. Egy nyugdíjas öregember egyetlen napját követi végig a Gara János írása nyomán, Horváth Tibor rendezésében készülő Aranykor. A kiváló költő-filozófus Székely János drámája, a Protestánsok most Szinetár Miklós rendezői irányításával kel új életre, hogy az alapmű intencióinak megfelelően felmutassa azokat a hősöket, akik nem a főhajtás árán megmentett életet, hanem a fővesztés árán megszerzett eszményt vállalják. Omlott a címe az Ivo Bresan írása nyomán, Gát György rendezésében készülő játéknak, amelyben egy kis szerb falu lakosai a Hamlet bemutatására készülnek, s közben a darabbal azonosulva, előkerülnek a falubeli feszültségek. (Megjegyzendő: sajnálatos, hogy az öt készülő drámai műből mindössze egy meríti témáját a mai magyar valóságból.) A szórakoztató műsorok közül elsőként a Fehér Klára írásaira alapuló, Bogáti Péter forgatókönyve nyomán készülő Nemzetközi férfinap — Nem az almában van a hiba című játék ígérkezik, amely Dohai Vilmos rendezésében azt indítványozza, hogy a nemzetközi nőnap helyett legyen nemzetközi férfinap, s akkor a nők mondhassák el csipkelődő véleményüket a férfiakról, bebizonyítva, hogy minden baj a Paradicsomban kezdődött, ,Szeszélyes évszakok címmel készül szórakoztató magazinműsor-sorozat Gyökössy Zsolt rendezésében, kéthavonkénti jelentkezéssel, állandó szereplőgárdával. Kamaszok kedvére készül András Ferenc rendezésében a Szervusz Szergej bohóc-sorozat harmadik és negyedik darabja. A kisebb gyermekeknek meg Vadkerty Tibor rendezi a Varázsgömb húsvéti összeállítását. Ugyancsak a gyermekeknek készül Takács Vera rendezésben a Majd, ha fagy című, egy jégpálya építésének történetét bemutató vidám, burleszkelemekkel operáló film. Music in time a címe az európai zene történetéről készülő, nagyszabású, 16 részes angol tévésorozatnak, amelynek egyik része hazánkban, a Magyar Televízió produkciójában készül Derek Bailey rendezésében, de ennek ellenében a teljes sorozatot megismerhetjük. Horváth Ádám rendezi a Dohnányi Ernő Változatok egy gyermekdalra című szerzeményére készülő, mai világunkban játszódó balettjátékot, Seregi László koreográfiájával A tündér érintése alcímmel Markó Iván koreográfiájával, Jászi Dezső rendezésében készül A szamuráj című táncdráma. A könnyűzene kedvelői számára rendezi meg Csenterics Ágnes — kiváló együttesek és szólisták közreműködésével — Gábor S. Pál szerzői estjét, Kenyeres Gábor pedig Marathon címmel a Neoton Família műsorát. Kozma József sanzonjait, Hámori Ildikó és Lukács Sándor közreműködésével, Apró Attila rendezi ígéretes műsorba, s mi más lehetne ennek a címe, mint Hulló falevél... A kamaszkor legfontosabb szituációival, jellemző konfliktusaival foglalkozik majd a Soós Mária rendezői irányításával készülő, Kamaszkor körül... című műsor. (b) Az utóbbi években nem hallottunk sokat Marlene Dietrichről, inkább a televízióban sugárzott filmjei tartják ébren Marlene Dietrich emlékét. Madame Odette Miron- Boire majdnem húsz éven keresztül odaadóan szolgálta az egyetlen, Németországból származó igazi világsztárt, Marlene Dietrichet. Madame Odette nemrég feltárta, hogyan él Marlene Dietrich Párizsban, hogyan megy a sora valójában, miért nem hagyja el már évek óta modern, Montaigne avenue-i lakását! Minden generáció újra felfedezi őt, mint a régi idők meséit, melyekben a nők végtelenül gyengék és ellenállhatatlanul szépek, a férfiak pedig magányos hősök. Madame Dietrichnek amerikai útlevele van és a Becsületrend tulajdonosa. Tíz év óta él elrejtőzve párizsi lakásában, melyet alig hagy el. Kora reggelenként néha meg lehet figyelni a Montaigne avenue 12. szám alatti első osztályú lakásának kis balkonján, a ház hátsó oldalán, a kevésbé mondén rue Jean Goujonon emelkedik ki. Marlene Dietrich, a világsztár ősrégi, halvány rózsaszín piszkos-foltos pongyolában, széttaposott papucsban szeretettel öntözi erkélyén a muskátlikat és a margarétákat Megszürkült, elvékonyodott haja egykor földöntúlian ,pép arcába hullik. Aki látja ott, mondjuk a szemben levő kis „San Regis” szállodából, az elhanyagolt öreg cselédnek nézheti. Marlene havi 1500 dollárt fizet a nagy, márvánnyal borított előtérért, az egy szalonért, egy csinos hálószobáért, a fürdőszobáért, toillette-ért és a pompás konyháért. Számára még mindig nagyon fontos a jó főzési lehetőség. A lakás részleteit és még sok minden mást madame Odette Miron-Boiretól tudtuk meg, ettől a derék, jó humorú és egészében véve kellemes személytől. 50 éves, a francia vidékről származik. ..18 évvel ezelőtt házvezetőnőként dolgoztam egy iparos családnál az első emeleten — Marlene Dietrich közvetlen szomszédságában” — mesélte. „Egyik nap megszólított. ..mindenes lányt’ keresett, aki a társalkodónő és a takarítónő tisztét is ellátja .. Na, Odette Mironnak nem kellett sokáig gondolkodnia Dietrich! A híres Marlene! Jean Gabin, Hamingway és Remarques kedvese! Igent mondott. Bár a fizetés nem volt túlságosan bőkezű, és ez a 17 Montaigne avenue 12. év alatt, amit Odette Miron- Boire Marlene Dietrichnél töltött, semmit nem változott. Ekkor volt a nagy törés a szupersztár életében: Marlene hatvanéves volt, az újságok már a „világ legizgatóbb nagymamájának” nevezték, pedig még úgy nézett ki, mint 50 éves korában, ha jól megvilágították a színpadon, 40 évesnek. 50 film után azonban — ebből 18 német, 28 amerikai, 3 angol és 1 francia — elege volt ebből az üzletből. Bár a legutolsó filmje, melyet Spencer Tracyvel forgatott együtt és amelyet 1961- ben mutattak be, életének a legjobb kritikáit kapta: „A nürnbergi ítélet”. Egy porosz tábornok özvegyét játszotta, egy olyan szerepet, mely sokkal inkább a testére szabott volt, mint a sok vamp, akiket Hollywoodban alakított. ..A szigorú porosz nő” — mondja madame Odette — „az igazi karakter?. Az „új mindeneslány” nemcsak a filmsztárnak azon a szenvedélyességén csodálkozott, mellyel a konyhában sürgölődött, hanem meglepődött a napfényre kerülő zseniális rendetlenségén is. ..Az első héten megragadtam a porszívót” — mesélte Odette — ..mert nem tudtam elviselni a koszt a lakás többi részében — a Madame igazán nagyvonalú volt, az összes bútort förtelmes plasztik huzattal borította be melyen centiméter vastagon állt a por . ..” Marlene éppen edénymosogatással, a kedvenc tevékenységével volt elfoglalva, mikor Odette bekapcsolta a porszívót. Azonnal kijött a konyhából, kitaposott papucsában csoszogott, hosszú, fehér férfiingében, mely egyúttal hálóingként is szolgált, mosogatóronggyal a kezében, arcába lógó hajjal. „Mit művel itt?” — kiáltotta haragosan. „Itt minden poros, nem tudom tovább elviselni” — válaszolt Odette. „Ha magát ennyire szórakoztatja a porszívó, akkor takarítson —, de lehetőleg akkor, amikor nem vagyok itthon!” A takarítás Marlene idegeire ment. Odette mondta, hogy a jelenlétében még vasalni sem lehetett, az is felizgatta a Madame-ot. Mindent házon kívül intéztek, mosást, tisztítást. „Ha Párizsban tartózkodott, szinte soha nem hagyta el a házat, képzelhetik, mit volt nálunk!" Az ablakok be voltak sötétítve, szakadatlanul égtek a lámpák — és magától értetődően, minden lámpán még tompító ernyő is volt. „A munkám reggel kilenc órakor kezdődött” — cseveg Odette. „Megszoktam, hogy először magamnak készítem el a reggelimet — de rosszul ismertem a Madame-t! Már a kész tejeskávéval várt, amit letakart egy csészével, hogy ne hűljön ki. Paff voltam!” A zsömléket a lehető leggyorsabban kellett ..lenyelnie”. Marlene figyelte, leírhatatlan penevolájában *.Mellette állt és űzte. ..Gyerünk, Madame Miron siessen, nem vesztegethetjük az időt!” (Folytatjuk) Marlene Dietrich a Kék Angyalban