Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

ás y T981. február 4., nerda Milyen volt az első nap? A Ni­ikolci lisági Mázban Az üvegfalak ugyan még a 7. allvanyerdő mögül csil­lannak elő, de a nyitásra már szép rend, bő áruválasz­ték fogadta a vevőket a Borsodi Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat új áruházá­ban. A miskolci Tanácsköz­társaság lakótelepen sorra épülnek a boltok: a legújabb, amelyben a gyerekeknek, fiataloknak kínálnak ruha­neműt, hétfőn délelőtt 11 .­órakor nyitott. — Milyen volt az első nap? — Százezer forintos for­galmat értünk el — mondja Üveges La­jos, az áruház ve­zetője. — A Széchenyi utcai Tünde bolt kollektívája „köl­tözött” ide, valóban ideális körülmények közé. A tágas, világos áruház 600 négyzetméter alapterüle­tű, nagy raktárakkal, a dol­gozóknak öltözővel, mosdó­val. Itt lehetőség nyílt a kü­lönböző osztályok kialakítá­­­­sára is. Külön teret kapott a szabadidő-ruházat, a bak­fis és a kamasz, ruhanemű, de lehet válogatni bébihol­mikból, nadrágokból, kabá­tokból. Az áruház vezetője elmondta, hogy tervezik az iskolaosztály bővítését: tás­kákat, kisdobos- és úttörő­felszereléseket árusítanak majd. — Hogy­ tetszik az új bolt? Kucsmás hölgy a kosztü­möket nézegeti. — Örülök, hogy több min­dent megkapni már itt, a la­kótelepen. Most csak szét­nézni jöttem az áruházba, a lányomnak vennek majd egy tavaszi kosztümöt. Ahogy nézem, teltebb alakra is le­het találni. — Huszonöten dolgozunk a boltban — mondja Üveges Lajos. — Hogy ideköltöztünk a lakótelepre, azért is elő­nyös, mert egész nap fogad­hatjuk az árut. A főutcán /Csak délelőtt hajthatott be a szállítmánnyal az autó. — Kap­ható-e megyei ter­mék az áruházban? — Hamarosan kialakítjuk a Herakon-osztályt, ahol a Hegyalja Ruházati Szövetke­zet ruháit, kosztümjeit árul­juk. Egyébként a brazil im­porttól a győri Graboplaszt termékekig található itt vá­laszték. Tervezzük, hogy fel­vesszük a kapcsolatot a me­gye iskoláival: ha igény van rá­ a szezonban ,,házhoz szállítjuk” az iskolai ruhá­kat, az úttörő-felszerelést (mikes) Eredményes kezdés Az Ózdi Kohászati Üze­mek eredményesen kezdte a VI. ötéves tervet. Január el­sejétől 81-ig az acélműi ol­vasztárok a tervhez­ viszo­nyítva közel 2000 tonnával több rhartinacélt csapoltak a kemencékből. Jó munkát vé­geztek a hengerészek is, akik tervüknél több mint 5000 tonnával többet adtak a nép­gazdaságnak. A kiszállítási tervet is jól oldotta meg a vállalat: 8100 tonnával telje­sítette túl. Világszab­ványok Ötszázmillió rokkant ember él a Földön. Az ENSZ az idei évet a Rokkantak és mozgássérültek évének nyil­vánította. A Nemzetközi­­ Szabványügyi Szervezet és a Nemzetközi Rehabilitációs Szervezet felhívására új szak­­bizottság létesült, amely ös­­­szefogja azoknak a szakterü­leteknek a munkáját, ame­lyek a nemzetközi szabvá­nyok készítésénél előírják a sérült emberek által használt eszközök különleges műszaki tulajdonságait. GELKA-újdonság Földkábelen­­ érkezik a kép A GELKA Borsod megyei kirendeltségének szakembe­rei egymás után építik ki a földkábeles köz­ponti tévé­­antennarendszert Miskolcon az avasi városrészben, a Ta­nácsköztársaság lakótelepen, valamint Sátoraljaújhelyen, az új városnegyedben. A kép­ föld alatti kábeleken érkezik a készülékek képernyőjére, s ez tiszta és egyenletes vételt biztosít. Ezenkívül mód van a többszintes házak tetejét elborító, városképet rontó antennaerdő felszámolására is. Ezeken a tévérendszere­ken három-négy műsort le­het venni, azonban március 31-ig kiépítik az ötödik mű­sorvételt, s így a szlovák adókon kívül az ungvári adást is tisztán lehet fogni­. Akik oroszul tanulnak, azok számára ez hasznos, mert a tévé segítségével gyakorol­hatják az idegen nyelvet. Ennek az ultramodern té­véantenna-rendszernek a ter­­­ve annak idején országos pá­lyázaton díjat nyert. Első lett az Alkotó ifjúság pályá­zaton is és makettjét Moszk­vában is kiállították. A" GEL­KA Borsod megyei kirendelt­sége ma már saját maga ter­vezi meg a kiépítést, s mint­egy alvállalkozója az Észak­­terv-nek, és gondoskodik ró­la, hogy az épülő új város­negyedekben már csak föld­kábeles tévéantenna-rendszer működjön. Hazánkban, Mis­kolcon kívül Budapesten, Za­laegerszegen és Győrben mű­ködik ilyen rendszer. A ká­bel NDK-gyártmányú, és a többi szolgáltató vezetékek­kel együtt kerül a földbe, természetesen azoktól bizo­nyos távolságban, a zavaró momentumok kiküszöbölése végett. A bevezetési költség egy lakásra vonatkozóan mindössze 1200 forintot tesz ki, holott az NDK-kábel be­szerzési ára 20 százalékkal megemelkedett. Ilyen antennarendszer kül­földön, Moszkván kívül, csak Genfben és néhány nyugat­német városban található. Ember az úttesten Ott ült az úttesten, háttal a menetirány­nak. Ült az olvadt hótól latyakos betonon, s bámult maga elé. Irhagalléros­­ kabátjában, kopasz fejével olyan volt az áruházból ki­szűrődő fényben, mint egy teherautóról le­zuhant bála . .. Este hat óra múlt, már teljesen sötét van. Az Árpád utca elejei ZÖLDÉRT ABC-boltból gyéren szállingóznak az elkésett vásárlók. Várom, hogy feláll. De nem. A gépkocsik „udvariasan” kikerülik. Szembe jön a busz, egy „kis személyautó szabályszerűen leáll az ember mögött, s csak akkor kerüli ki nagy ívben, amikor a forgalom megengedi. Hurrá tisztelt autósok! Így kell ezt csi­nálni. Kikerülés úgy, ahogyan a­ KRESZ elő­írja. Hogy egy ember ül az úttesten? Kit ér­dekel?! Hogy miért ül ott? Biztosan részeg. És ha részeg elüldögélhet tett mig a szeren­cséje engedi? Idegesítő az autósok közömbössége. Szét­nézek az utcán, de sehol egy férfi. Egyedül nem mehetek hozzá, hiszen nem bírom elcs­­p­pelni. Végre jön egy fiatal nő a­­ boltból, aztán egy másik. — Segítenének? — Mi van vele? — Nem tudom. Hárman csak ide tudjuk hozni a járdára . . . Nagy üggyel-ba­jjal eltámogatjuk a falig, ahol a tisztelt gépkocsivezető férfiak nem veszélyeztetik. A nők elmennek. Sietnek ha­za ők is, mint az autósok. De legalább se­gítettek. Az ember kábán néz rám. Furcsa, mert látni ugyan hogy ivott, de valami egyéb baj is van. — Hol lakik? Megmondja, megnevezve egy közelben le­vő utcát. Ekkor észreveszem, hogy a bolt f­elé fiatal srácokból álló csoport érkezik. Ha­talmas farkaskutyái kötnek ki az oszlophoz.­­— Fiúk segítenétek? A farkaskutya dühösen ugat rám. Nem szereti, ha idegen vegyül „a társaságba”. — Attól függ miről van szó. — Kapjátok karon az öreget, s kísérjétek haza. Nem messze lakik. Húzódoznak, vacillálnak. — Itt a főnök, majd ő megmondja. A főnök, olyan tizenhét-tizennyolc éves srác most lép ki a boltból. Előterjesztem a kérést. — Az nem olyan egyszerű. — Miért nem? — Csak a balhé van belőle ... és ha el­vesz valamije, aztán rajtunk keresi? — Elmegyek veletek, hogy ne legyen bal­hé .. . — Nem­ sajnálom, de nem ... különben egy jó órába is beletelik mire elbotorkál­nánk ... Fogják a kutyát, barátságosan visszainte­nek nekem, s elmennek. Először meglepő­döm, mert szinte biztos voltam benne, hogy segítenek. Aztán eszembe jutnak a széles ívben elkanyarodó autósok, a felnőttek. S örülök, hogy ezt nem látták. Mit is akar­hatok tőlük? Az ember várakozásteljesen néz rám,­­ azt motyogja, hogy ő nem haza, hanem a kórházba akar menni. Vissza. Hozzak neki taxit, van pénze rá. Ezután minden gyorsan ment. Megértet­tem, hogy az egyik kórház idegosztályáról engedték ki ezen a napon szabadságra. B16­ kotorja a szabadságos papírját, amelyik sze­rint délután fél ötig volt kimenője. Egy el­mebetegnek nem sok alkohol kell ahhoz hogy a talaj kiszaladjon alóla. Az ABG-áruház vezetője már úgy visel­kedett, ahogyan elvárható. Taxiért mentem be, de ő egy másik férfival kijött az utcá­ra, megnézte a kórházi papírt, karon fogták az embert, s bevitték a boltba. Onnan a mentőért telefonált. Ha kicsit megkésve is, s nem éppen jó állapotban, de visszajutott a beteg az osztályra Csak azokat az autósokat tudnám elfelej­teni !... Adamovits Ilona r ÉSZAK-MAGYARORSZÁG S A nagy TITKOK és HA iáin f 1 Huszonötödik alkalommal indult el az Antarktisziba szovjet expedíció, melynek tagjai között ott vannak más szocialista országok szak­emberei is. Az expedíció­­ célja a hatodik kontinens „fehér foltjainak" további kutatása.­­ Az Antarktisz különböző­­ pontjain hét állandó kutató­­i állomás működik, a hetedik­­ nemrégen kezdte el műkö­­­­dé­sét. A­ szovjet szán- és­­ hernyótalpas vonatok nagy­­ távolságokat tettek meg a­­ hatodik kontinens fehér tér­­­­ségein. A tudományos ran­­d­szerekkel felszerelt szovjet­­ repülőgépek kutatórepülése­­i­ket hajtanak végre az An­tarktisz belsejébe és a part­jait öntöző tengerek fölé. Az utóbbi évek folyamán a Weddell-tenger térségében nagys­rányú geológiai-föld­rajzi munkát végeznek. Mindez figyelemre méltó eredménnyel jár. A geoló­giai kutatások valószínűvé teszik, hogy az Antarktisz földjének mélyében sokféle ásvány fordul elő. Már ta­láltak kőszenet, vasat, lehet­ségesnek tartják réz-molib­­dén, polimetallikus arany­ezüst telepek létezését, de ezek kutatása és még inkább kitermelése gazdasági szem­pontból még nem célszerű. A közeljövőben (öt—tíz év múlva) már reálissá válhat a kőolaj és földgáz, valamint a vas-mangán-konkréciók feltárása a mélytengeri ár­kokban. A 25. expedíció program­ja geofizikai, glaciológiai, oceanográfiai, hidrometeo­­rológiai, hidrográfiai mun­kákat foglal magában. A tu­dományos kutatások, felöle­lik a legkülönbözőbb terü­leteket : az orvostudományt, aerológiát, a sarki fény és a környezetszennyezés tanulmányozá­sát. Folytatják a kozmikus sugarak megfi­gyeléseit. A szakemberek munkáját műholdak, raké­ták, rádiólokátorok segítik. A kutatásokban jelentős hányad a szocialista közös­ség országaiból érkezett ba­rátainkat illeti. Az Antark­­tiszra vonatkozó tudomá­nyos ismereteket az utóbbi években kiegészítették azok a bolgár, magyar, keletné­met, mongol, lengyel, ro­mán, csehszlovák tudósok is,­­ akik részt vettek az előző szovjet expedíciókban. A tudósok viszonylag rö­vid idő alatt sok olyan tit­kot fejtettek meg, amelyet eddig az Antarktisz kilomé­teres vastagságú jégpáncél­ja alatt őrzött. A sarkkuta­tók közös erőfeszítéseinek ez a legfontosabb eredmé­nye. A távolabbi perspektí­va : az Antarktisz meghódí­tása, gazdasági kiaknázása. A kutatók meteorológiai rakétát szállítanak a starthelyre Nemes vállalkozás Fiatalok kezdeményezése Budapesti egyetemi és fő­iskolai hallgatók tartózkod­nak ezekben a napokban — az első félév vége és a má­sodik félév kezdete közti kis szünetben — néhány vidéki városban, azokban a nagy múltú városokban, amelyek évszázados iskolájukról neve­zetesek a magyar kultúra és nevelésügy történetében. A fiatalok ugyanis arra vállalkoztak, hogy közös munkával feldolgozzák a ré­gi magyar iskolavárosok múltját, történelmi, művelő­déstörténeti jelentőséget, nemkülönben jelen fejlődé­süket és szocialista társadal­munkban betöltött szerepü­ket. Sárospatakra is érkezett hét budapesti egyetemi és főiskolai hallgató erre a köz­művelődési feladatra. Anya­got gyűjtenek egy Sárospa­takról készítendő tanulmány­hoz, amelyet majd diákköri programjukban megvitatnak. Nyolc-tíz napot töltenek a városban, és sorra látogatják Sárospatak ipari, mezőgaz­dasági üzemeit, iskoláit, köz­művelődési intézményeit, ta­nulmányozzák a mai pataki diákok életét. Beszélgetést folytatnak a város párt-, ta­nácsi, intézményi vezetőivel, múzeumokat, könyvtárakat tekintenek meg, kutató mun­kát végeznek. Szezám, zárulj!.. Nincs semmi tévedés: a mesebeli varázsige meg­­­­változtatása tudatosan önké­nyes. Sőt, szerintem fontos ... írhattam volna azt is cím­ként : „abrakadabra”, de egy­részt nem akartam plagizál­ni feltulajdonítani­ a rádió egyik reggeli anyagának cí­met, másrészt viszont az ab­rakadabra nemcsak varázs­szót jelent, hanem értelmet­len, zagyva fogalmazást is. Az „abrakadabra” című rádiótudósítás közölte volt velem — velünk —, hogy nálunk, Magyarországon olyan zárat találtak fel, szabadal­maztatnak, amely varázsszó­ra zárul és nyílik. A dolog a következőként zajlik: én mi­előtt kimennék (mármint a feltalált zárral ellátott ajtón), azt­­ mondom: „sütymürü­­mütümürü”. (A rádió abra­­kadabra­t mondott, ezért nem mondom én ugyanazt. Még beperelnének plagizá­­lásért.) Nos, mondom a va­rázsszót, azután, kimegyek és bezárom az ajtót. De a zár olyan zár, hogy ha jövök ha­za, csak úgy tudok bemenni, csak úgy nyithatom az aj­tót, ha azt mondom „sütü­­mürümütümürü ". Ha a „süty­öt”, vagy a „müty­öt” kihagyom, nemcsak én nem tudom kinyitni, hanem az or­szág valamikori híres „mac­kósai" (értsd: kasszafúrók, kasszanyitók), kiváló zár­szakértők sem. Egyedül csak a „sütymürümütümürü” hal­latára kattan a zár. Mond­hatjuk persze azt is kökör­csin, rezeda, hidrometeoro­­lógia, kösöntyű — a lényeg hogy bemenetig ne felejtsük el. (Ésszerű tehát mindig jó­zan állapotban hazatérni, talán ennyi haszna gyorsab­ban lesz annak a zárnak: Harcoltat az alkoholizmus ellen.) Hogy miért nyavaly­gok __ ennyit ezzel a zártalab­r­ánY­ J nyal, ami egyedülálló a vi­­l? tágon? Hogy miért nem a lelkesedés hangján kiáltom: „emberek. Aszódon, ahol fel­találták az új zárat­, megvál­tották a világot, s amit mi bezárunk, azt senki más nem nyithatja ki .. .?”­Nos, ez­nek­ a lanyha, örömtelen fogad­­tatásnak az az egyetlen nyo­mós oka, hogy pillanatnyilag nekünk nem a zár kinyitá­­­­sánnak bonyolultsága a prob­léma, hanem maga a zár. Az egyszerű, ajtókra, kapukra szerelhető biztonsági és nem biztonsági zárak töméntele­nül nagy hiánya. Olyan zá­­­raké és lakatoké, amelyeket már évtizedek óta feltaláltak, szabadalmaztattak, de az atyaúristen is csak valami­­­lyen csodálatos összeköttetés útján kap egy tisztességes biztonsági zárat, vágj’ laka­tot. Olyan találmánynak tud­nék hát én örülni aroelvnek' azt mondom „szezám, zárulj!’, és a régi módszerrel rákat­­tintom a zárat, és bezáródik. Azután a kulcsommal csak én tudom kinyitni, varázsszó nélkül. Azt kérem hát, sok-sok pa­naszkodó embertársam nevé­ben, hogy a­ „sütj’mürümütü­­mürü”, „abrakadabra” sza­badalom bizonyosan igen hosszadalmas megvalósítása előtt szülessék egy olyan szabadalom, amely biztosít­­­ja a korábban szabadalma­­­zott egyszerű, de erős zárak, lakatok gyártását, árusítását a kereskedelemben... Ha ez­ meglesz, nem bánom, jöhet az „abrakadabra” és a töb­­­biek... ^ Barcsa S. Kétszázezer cikkféleség Ki gondolná, hogy a me­gyénkben tevékenykedő ke­reskedelemnek naponta 200 ezer cikkféleséggel kell fog­lalkoznia: raktározni, aján­lani, kínálni, eladni. Évente 2,6 millió tonna árut kell átvenni, forgalmazni. A me­gye kereskedelmi hálózatá­ban összesen 29 ezer dolgozó tevékenykedik, akiknek 65 százaléka szakmunkás és a munkavállalók 70 százaléka dolgozó nő. Örömmel figyelhettük meg, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest a leltározást, az ára­zást a kereskedelemben sok­kal gördülékenyebben, ru­galmasabban tudták megol­dani Ez jelentős többlet­munkával járt, mert például a kiszolgálók közül három­­négy fő foglalkozott az elő­készítéssel, az árazással és a többieknek kellett ezt a lét­számot pótolni. Jól koordi­náltak egymás között az üz­letek, a boltok és jelentősen csökkent a panasz, amiatt, hogy a lakosság nem tud vá­sárolni, mert a bolt leltár miatt zárva van.

Next