Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XLIII. évfolyam, 63. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1987. március 16. Március 15-e Miskolcon és Monokon Egyszerre voltak nemzetiek és nemzetköziek Megyénkben az elmúlt napokban megemlékezéseket tartottak az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján, tisztelegve a hősök előtt. Munkahelyeken, üzemekben, intézményekben idézték fel a márciusi eseményeket, a szabadságharc küzdelmeit. Koszorúzók rótták le tiszteletüket Kossuth és Petőfi szobránál, Szemere Bertalan sírjánál. A történelemformáló elődökre emlékezve, színes műsorokat láthattunk. * Fiatalok és idősek, leányok és fiúk, karjukon kisgyermeküket szorongatók, a nagyobbaknak meg fáklyát kereső apukák és anyukák gyülekeztek nem sokkal délután öt óra után Miskolcon, a városi sportcsarnok előtti téren, hogy részesei legyenek a forradalmi ifjúsági napok idei, megyei megnyitó ünnepségének. A nyüzsgő forgatagot és hangzavart, pontban fél hatkor „némította el” a tisztelet, a Himnusz elhangzásakor, amelyet követően a Szinva-völgyi Néptánc Együttes látványos táncjátékában gyönyörködhettek a megnyitó résztvevői. Ezután Major János, a KISZ Központi Bizottságának tagja, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei KISZ-bizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, és mondott ünnepi beszédet. — Ma, március 15-én az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk — mondotta. — Emlékezünk a márciusi ifjak történelmet formáló tetteire, a hősökre, a névtelen katonákra. Tisztelegve gondolunk Kazinczy Ferencre, aki a reformkor előkészítésében és a magyar kulturális életben kiemelkedő szerepet játszott; Palóczy Lászlóra, a reformkori országgyűlések egyik jeles alakjára, Borsod vármegye egykori főispánjára, Szemere Bertalanra, az első független magyar komány miniszterére, aki sok szállal kötődik a megyeszékhelyhez, Kossuth Lajosra, a forradalom és a szabadságharc vezető személyiségére. A szónok ezután azokról a fiatalokról beszélt, akik a forradalmár elődök példáját követve, a márciusi üzenetet meghallgatva, harminc esztendővel ezelőtt, 1957. március 21-én megalakították a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, amely az eltelt három évtized alatt jelentős fejlődést élhetett át. Története során mindig vállalta alapvető feladatát; a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztését, az ifjúság mozgósítását pártunk politikai célkitűzéseinek megvalósítására. A mai nehéz gazdasági körülmények között ismét szükség van a hittételre, a társadalmi-gazdasági reformok mellett. Ezt szolgálja a KISZ Központi Bizottságának a Jövőnk a tét! elnevezésű akciója is. A szövetség azt szorgalmazza az ifjúság körében, végezze el mindenki tisztességgel, becsülettel a rábízott feladatot, legyen méltó folytatója, követője a forradalmár elődök nagyszerű életútjainak. Az ünnepi beszédet követően sok-sok fáklya lángja lobbant fel. Városunk lakói együtt vonultak el a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek, valamint fegyveres testületeink vezetőivel a 48-as hősök emlékhelyeihez, szobraihoz, hogy elhelyezzék a hála és a kegyelet virágait. Megkoszorúzták a Palóczy-emlékoszlopot, Szemere Bertalan nyughelyét, a Kossuth-szobrot, a Petőfi-emléktáblát, a Szemere-szobrot, a Deák-szobrot, a Battyány-emléktáblát és végezetül Petőfi Sándor szobrát. Miskolc város lakóinak fáklyás felvonulása, a hősök és dicső elődök emlékhelyei előtt tisztelgő körútja itt, a Petőfi téren fejeződött be. A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitó ünnepsége a Szózat hangjaival és a Deszka-temető templomának harangszójával ért véget. Megyei kiemelt ünnepség. Ez volt a hivatalos titulusa a monoki rendezvénynek. Kossuth Lajos szülőfalujában. Méltó környezet kell ehhez — gondolhatták a helybéliek, így a népek seprűt, lapátot fogtak, eltakarították a porták előtti téli hordalékot, gondolható nem is azért, mert a hangosbeszélőben egész hétvégén erre serkentő beszédeket hallottak, inkább is azért, mert az ünnep, ez az Ünnep bensőjükből fakad ... Tiszteletet, tisztaságot parancsolóan ... Szombat délelőttre sűrűsödtek a tennivalók. Ácsolták a színpadot. Készülődés. Zászlókat lengetett a télitavaszi szél, kocsik jöttek, mentek... A hideg, úgy tűnt, senki kedvét nem szegte, a Nap pedig ragyogott ... Mondják a falubeli öregek: ez a Nagy Nap volt az első olyan, amikor az emberek a télikabátokéft kiskabátokra cserélték, amikor a kisgyerekek mez,télláb szaladgáltak már, amikor tizenötödike nyitotta amúgy igazán a tavaszt... Persze, azt is mondják, volt már ennél fagyosabb is az időjárás március idusán, volt itt akkora hó is annak idején, hogy bizony az ünnepet alig tudták megtartani... Most — bár a hőmérséklet nem volt igazándiból tavaszi — a Nap ellentmondást nem tűrően világított. S világított, tündökölt negyvennyolc szelleme, átjárva az ünnepség résztvevőit, beleivódva agyukba, zsigereikbe nagyszerű eszmeisége. * Monok, vasárnap délelőtt, fél tíz. Helybéliek és más települések követei gyülekeznek a Kossuth-szobor előtti útszakaszon. „A hely kötelez. Monok a szülőföld, a környék, a felnevelő, eszméltető táj. Kötelez a kegyeletre, az emlékezésre, a főhajtásra, de mindenekelőtt a tanulságok számbavételére. Emlékeznünk kell rájuk, Kossuthra, Petőfire, Szemerére, Vasvárira, a nagy elődökre és a hősökre, akik a nemzet nehéz időszakában ismerték föl az együttes cselekvés nagy erejét, és vállalták a tetteket, akár az áldozatokat is... ők egyszerre (Folytatás a 2. oldalon) Kossuth Lajos Szülőföldjén Kezükben fáklyával vonultak a fiatalok az emlékhelyekhez tisztelegni, Koszorúzások, nagygyűlések Budapesten A magyar történelem kiemelkedő eseményére, az 1848. március 15-én a fővárosban kirobbant polgári forradalomra, és az azt követő szabadságharcra emlékezett vasárnap az ország. Koszorúzási ünnepségeken, nagygyűléseken adóztak tisztelettel a forradalmár elődök emlékének. Budapesten, a nemzeti ünnep regigején a piros-fehér-zöld és vörös lobogókkal feldíszített Március 15. téren, Petőfi Sándor szobránál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel emlékezzenek a forradalmár költőre. A Himnusz hangjai után elhelyezték a megemlékezés koszorúit az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront budapesti és kerületi bizottságainak, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a fővárosi fegyveres erőknek és testületeknek, valamint a Petőfi Társaságnak a képviselői. Fővárosi ifjúmunkások és diákok, fiatalok és idősebbek helyezték el ezt követően virágcsokraikat a szobor talapzatán. Az ünnepség a Batthyány-induló hangjaival ért véget. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt, a múzeumkertben és környékén több ezren hallgatták meg és nézték végig a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által szervezett ünnepi nagygyűlést és műsort. Az ünnepség elnökségében ott volt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, az Országos Béketanácsnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, más állami, társadalmi és tömegszervezetnek, a fegyveres erőknek és testületeknek a képviselői, valamint az ötven évvel ezelőtt zászlót bontott Márciusi Front alapító tagjai. A nagygyűlés résztvevőit Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára köszöntötte, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. — Minden nép, minden nemzet történetének vannak sötét, vagy homályos lapjai; vannak vértől pecsétesek, vértől áztatottak és vannak tiszták és fényesek, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy a népek, a nemzetek életében nem kopnak, nem fakulnak, de egyre tisztábban, egyre fényesebben tárják elénk egy közösség emberi nagyságát, méltóságát, erejét és élni akarását — mondta bevezetőben a HNF OT főtitkára. — Szerencsénknek tekinthetjük, hogy viszontagságos történelmünkből nemcsak az Árpádok és Hunyadiak nagy korszakára emlékezhetünk büszkeséggel, hanem a nyomorúság és a megalázottság századaiból is olyan időkre, mint Bocskai szabadságharcának kora; Bethlen Gábor Erdélyének évtizedei; a költő Zrínyi nagyszerű küzdelmei; a kuruckor és a hatalmas szabadságmozgalommá terebélyesedett Rákóczi-felkelés; vagy a magyar jakobinusok eszméltető mozgalma a XVIII. század végén. A magyar történelemnek ebből a nagy vonulatából is kiemelkedik és jelképpé magasztosul egyetlen nap: 1848. március 15-e. Erre a napra emlékezünk ma, ezt ünnepeljük itt együtt. A magyar forradalmak és szabadságharcok tavaszát, a magyar irodalomban jelképpé avatott márciusát, a magyar nép szívében jelképpé gyökeresedett Nemzeti dalt és Kossuth-nótát, s a nagy neveket, elsősorban Petőfiét és Kossuthét. Döntő jelentősége a nemzeti egység létrejöttében annak a magasrendű erkölcsiségnek volt, amely a reformkor, a 48-as március és a szabadságharc korának nemzedékeit jellemezte. Ők a haladás eszméjéhez hű emberek, akik az országot az európai fejlődés üteméhez akarták igazítani, akik gondolatot, munkát, s ha kellett életet tudtak áldozni az eszmék beteljesüléséért. Tanuljuk meg tőlük, hogy ilyen erkölcsök, ilyen jellemek és a kor követelményei szerint szükséges áldozatok nélkül nincs alkotás, nincs haza, nincs demokrácia, és nincs társadalmi haladás! A továbbiakban Pozsgay Imre a fél évszázada zászlót bontott progresszív nemzeti egységmozgalomra, a Márciusi Frontra emlékezett, amely ismételten igazolta: a kommunisták történelmének azok a legszebb napjai, amikor kezdeményezéseik és a nemzet szükségletei közvetlenül találkoztak. Máig ható tanulság: a magyar nép érett saját sorsának irányítására, ügyeinek intézésére. Pozsgay Imre ezután hangsúlyozta: Nekünk, mai magyaroknak bárhol a világon, s itt Magyarországon tudnunk kell, hogy az emberiség választás előtt áll, s a tét:megmaradás vagy a pusztulás. Előttünk is ez a végső kérdés áll. — Vannak tennivalók bőségesen, amelyeket csak együttes társadalmi-nemzeti összefogással tudunk elvégezni. A kis népeknek nincs más lehetősége ma, csak az, hogy lélekben, erkölcsben, szellemben váljék nagy néppé, ellenkező esetben folyton szegényedik és morzsolódik. A nemzetek között verseny van a világban, szerencsére nemcsak fegyverkezési verseny, hanem az emberi-nemzeti minőség versenye is. A koszorúzás után, A szabadság ébredése címmel félórás látványos játék idézte fel jelképesen az 1848-as polgári forradalom pillanatait. A KISZ megalakulására emlékeztek Pénteken bensőséges ünnepségen nyitották meg a forradalmi ifjúsági napokat a megyei rendőr-főkapitányságon. A KISZ-aktivisták virággal és színes műsorral köszöntötték azokat a BM dolgozókat, akik 1957-ben alapítói voltak a KISZ-nek. Az ünnepségen részt vettek a Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság, a BM Forradalmi Rendőri Ezred miskolci negyedik zászlóaljának és a rendőr tiszthelyettesképző iskola vezetői. A KISZ BM Borsod Megyei Rendőr-főkapitánysága Bizottságának titkára, Molnár Judit megnyitó szavait követően Szabó Aladár, a KISZ Borsod Megyei Bizottságának titkára kitüntetéseket és elismeréseket adott át az ifjúsági mozgalomban kiemelkedő munkát végzőknek. A KISZ KB vörös vándorzászlaját kapta a KISZ BM Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság Bizottsága, Kiváló KISZ-szervezet zászlót a BM Rendőr Tiszthelyettesképző Iskola és dicsérő oklevelet a BM FRE miskolci IV. zászlóalj Várkonyi György KISZ-alapszervezete. A KISZ KB Kiváló Ifjúsági Vezető éremmel tüntette ki Andrékó Jánost, aranykoszorús KISZ- jejliénnyel Szőke Istvánt és Fodor Jánost, dicsérő oklevéllel Szemán Károlyt és Vetró Jánost. A fentieken kívül 13-an részesültek dicséretben, illetve jutalomban.