Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 5. szám
1989. január 6., péntek Trükkös rekordok Sztahanov kétes dicsősége Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy számos hőstettről, kimagasló eredményről derül ki, hogy valójában nem is volt az olyan nagy szenzáció. A közelmúltban sorra, vagy inkább mérlegre került a harmincas évek közepén kibontakozott sztahanovista mozgalom is. S a próbát nem állta ki — derült ki egyértelműen a Komszomolszkaja Pravdából. 227 tonna szén egy műszakban Kevés olyan ember van ma a Szovjetunióban, aki az iskolapadban töltött évei alatt ne magolta volna be, hogy az „1935. augusztus 30- ról 31-re virradó éjszaka Alekszej Sztahanov 29 éves ukrán bányász nem több mint 6 óra alatt 105 tonna szenet fejtett ki, s ezzel 15- szörösen túlteljesítette a normát.” És persze azt is tudniuk kellett a diákoknak, hogy ez a teljesítmény tízszeresen nagyobb volt annál, amire a kapitalista Anglia legjobb szénfejtői képesek voltak akkoriban. Van tehát esély a sokat hirdetett „utolérni és megelőzni a kapitalizmust” jelszó valóra váltására — gondolhatták sokan. S aztán alig három hét múlva jött a hír Sztahanov újabb rekordjáról: ugyancsak hat óra alatt most már 227 tonna szenet termelt. Jöttek az újabb bányászok, traktorosok és persze traktorosnők ... És jöttek a jelentések — országos és területi szintűek —, melyek egytől egyig csodálatos tervtúlteljesítésekről számoltak be. Úgy tűnt, egyre közelebb az „utolérés” és a „megelőzés”. Közben pedig csak kevesen tudták, hogy már 1931 óta folyamatosan esett az ipari termelés. Kevesen tudtak azokról a táviratokról is, melyeket Sztálin küldött a köztársasági és területi szerveknek, s melyekben megtiltotta a valós adatok közzétételét. Nehezen állná meg helyét itt az a magyarázat, hogy Sztálin az eredmények szépítésével még jobb munkára akarta ösztönözni az embereket. Sokkal inkább hihetőbb, hogy újabb lendületet szeretett volna adni a tömeghipnózisnak, erősíteni akarta az embereknek az igaz és tévedhetetlen vezérbe vetett hitét. A haragos párttitkár Aztán teltek az évtizedek, változtak a tévedhetetlen vezérek. S a kormánykerék — bár tett kisebb kísérleteket a változtatásra —, mégiscsak egy irányba forgott. 1986 februárjában, a XXVII. kongresszuson szót kért egy Konsztantyin Petrov nevű kommunista. Haraggal rótta fel a szovjet filmrendezőknek és különböző művészeti ágak képviselőinek, hogy túlzottan kevés alkotásban méltatják a harmincas évek sztahanovista mozgalmának hőseit és hőstetteit. Eltelt újabb két és fél esztendő, s ez a bizonyos Konsztantyin Petrov ismét hallat magáról. Most már viszont nem ő haragszik, hanem inkább őrá haragszanak. Petrov a harmincas években annak a településnek volt a párttitkára, ahol Sztahanov szenzációs termelési rekordjait elérte. Annak idején Petrov a rekordokért nem kevés vállveregetést és dicsérő szót kapott odafentről. E dicsőség megszerzésére azonban ravasz trükköt eszelt ki. Sztahanov mellé két másik bányászt — Boriszenkót és Csigoljevet — állított, s hármuk együttes teljesítményét mérték. Való igaz, hogy ők hárman hat óra alatt 105 tonna szenet fejtettek ki. A szenzációs rekordról szóló gyorsjelentésben viszont csak Sztahanov neve szerepelt, Boriszenkóról és Csigoljevről szót sem ejtettek. S hogy a többi bányász sem leplezte le a párttitkárt, arra nyomós okuk volt: Petrov felhívta a figyelmüket arra, hogy aki kifecsegi az igazságot, azt a „nép ellenségének” bélyegezteti. S hogy ez mit jelentett akkortájt, azt senkinek sem kellett elmagyarázni. A Lenin-renddel két alkalommal is kitüntetett Alekszej Sztahanov 1977-ben, 72 éves korában halt meg. Tisztelet és csodálat övezte mindvégig, s — hála Petrov „nagyszerű” csalásának —, a szocialista munkaverseny szimbólumává vált. Példája nyomán a harmincas évek hinni és építeni akaró kommunistáinak ezrei, tízezrei hajszolták magukat a rekordok felé ... Vagy hajszolták őket. S az eredményekért küzdők százai váltak a munkavédelmet csak hírből ismerő, beomlott bányák áldozataivá. Az a tény, hogy Sztahanov, a szimbólum hamisnak bizonyult, nem jelenti természetesen az egész sztahanovista mozgalom sutba dobását. Bizonyos, hogy voltak számosan, akik valóban emberfeletti erővel dolgoztak, építettek. S bizonyára nekik fáj a legjobban, hogy ma már föl kell tenniük a kérdést: vajon hány Alekszej Sztahanov és hány Konsztantyin Petrov mellén, csörögtek és csörögnek ma is érdemtelenül az érdemrendek? (MTI-Press) Lipták Judit ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Harminc ember tíz napig a föld alatt. A Libanon-hegyénél kialakított barlangi sátortábor spájza és a reggelihez való készülődés ellesett pillanata látható a képeken. Fotó: Dobos Klára Most Budapesten kutatnak Az ősember használta járat a Szultán pamlagánál Az új év második napján ismerős arc tűnt fel a Tv. híradó harmadik kiadásában. Közel egy éve, január 14-én kezdődött ugyanis Aggteleken az a tíznapos Baradla expedíció, melynek vezetője Adamkó Péter volt, a Budapesti Kinizsi SC elnöke. A híradóban látott új budai feltárásuk alapján a tavalyi expedíció utólagos eredményeiről is érdeklődtem nála. — Köztudomású, hogy Budapest a világ fővárosai közül a leggazdagabb védett föld alatti értékekben, barlangokban. Ezúttal is barlangot találtak Budán, vagy csak egy beomlott üreget? — Egyelőre ez utóbbiról van szó. December 23-ám a Nap-hegy egyik házának udvarán felfedeztek egy 70 centiméteres lyukat, mely később már 6—7 méteres üreggé tágult. Hogy hová tűnt ez a több köbméter anyag, még nem lehet tudni, de itt már annyi mindent találtak... Sok kis üreget tártunk már fel, hiszen a hévizes budai hegyekben az alulról fölfelé törő vizek labirintusrendszereiket alakították le, ahol a víz viisszavonultával kuriózumszámba menő kristályos járatokat találtak. Így leltünk rá 1984-ben a világ legnagyobb hévizes barlangjára, a József-hegyire is. Két és fél hónapi ásással 38 méterre a föld alatt találtuk meg azt, amit kerestünk. Így nem kizárt a lehetőség, itt is védendő értékre bukkanunk majd, öt napja bontunk, s eddig 20 köbméter anyagot termeltünk ki. Majd meglátjuk .. — Budapesten az építkezések, a csőtörések következtében többször találtak már hasonló lyukakat. Nem túlzás ilyen korán ekkora hírverést csapni körülötte? — Talán igen, de elmondanám, hogy nem mi hívtuk a tévéseket, ők fedeztek fel minket. Véletlenül. Egyébként biztonsági szempontból rendkívül fontos ezeknek az üregeknek az alaposabb kivizsgálása. Budapesten már többször megtörtént, hogy a ház felépítése után sorra repedeztek a falak, megmozdult a föld, akkor derült ki, hogy barlangra építkeztek. Visszatérve a Baradlaexpedíciójukhoz. Az akkor elért eredmények mellett az utólagos vizsgálatokat követően miről tud beszámolni? — Tíznapos föld alatti táborozásunkat már tavaly is különböző teóriák bizonyítására szántuk. Ennyi idő alatt azonban csak részsikereket könyvelhettünk el, bár ezek sem elhanyagolhatók. Kutatásaink során 500 méterrel meghosszabbodott a Baradla ismert szakasza, s elkészültek téri képek is. Veszélyes körülmények között bemásztunk 19 kürtőt, azaz felfelé vezető, kéményszerű járatot, mely bizonyítja, hogy azon a részen a feltételezések ellenére nincs felső járat. A Szultán pamlagának nevezett résznél megtaláltuk az ősember által használt régi bejáratot. Rögzítettünk 600 barlangi feliratot, melyről éppen a napokban készült el az összefoglaló jelentés. Az a feltételezésünk, mely szerint van egy másik főjárata a barlangnak, nem bizonyosodott be, bár a nyár folyamán Kutas Tamás vezetésével egy kutatócsoport rátalált a Baradla-tetői zsombolyra, mely száz méterre megy le a föld alá, s ez mindenképpen biztatást jelent számunkra. Teóriáink közé tartozik az is, hogy a Baradla kisebb barlangok összeomlásából keletkezett. — Ezek szerint több tisztázandó kérdés maradt még. Talán újabb kísérlet is szerepel a terveikben? — Bevallom, fontolgatom. Bár ebben az évben Magyarországon rendezik meg a barlangtani világkonferenciát, s ez minden hazai kutató erejét leköti, de egykét éven belül lehetségesnek tartom egy újabb, kisebb létszámú expedíció indítását. Nagy Zsuzsanna Tél a tanyán Fojtán László felvételei