Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Keik sztrájktörvény? (Folytatás az 1. oldalról) hozzá —, hogy a mai helyzetünkben nem lenne szerencsés dolog az általános sztrájk, összességében korainak és korlátozónak minősítette a március 8-án kezdődő országgyűlésen a képviselők elé kerülő tervezetet. — Sztrájktörvényre szükség van, de csak olyanra, ami megfelelően használható — mondta Móri Lajos, az LKM szakszervezeti bizottságának titkára. A mostani tervezet nem ilyen, sok benne a korlát. E szerint sok sztrájkot törvénytelennek lehetne minősíteni, báraz LKM dolgozói nem sztrájkolni, hanem dolgozni és normálisan megélni akarnak — tette hozzá. Tóth Zsuzsanna, a Miskolci Üveggyár képviseletében az előtte szólók véleményét osztotta, kiegészítve azzal, hogy a sztrájktörvénnyel élni, és nem visszaélni kell. A Társadalombiztosítási Igazgatóságot Ferenczi Attiláné képviselte. — A sztrájkról szóló törvényjavaslat elfogadását most nem tartom szükségesnek — mondta el magánvéleményét, hozzátéve, hogy akiket képvisel, ezzel ellenkező állásponton vannak. Ezt követően felhívta a figyelmet arra, hogy az esetleges elfogadás esetén számtalan probléma vetődik fel a társadalombiztosítást tekintve. A következő felszólaló Szabó Lajos, a Digép szakszervezeti bizottságának titkára volt. Véleménye szerint szükség van a sztrájktörvény elfogadására, mivel néhány esemény kifejezetten aktuálissá tette. Ö a B-változatra voksol, mondván, valahol el kell kezdeni, még úgy is, ha tudjuk, hogy a javaslat nem tökéletes, mert a későbbiekben jöhetnek a változtatások. A továbbiakban elmondta: a szakszervezetek nincsenek felkészülve egy sztrájkra, sem pénzügyileg, sem technikailag. Szőnyi Antal, a papírgyár képviseletében elmondta, hogy a sztrájktörvény-tervezet nincs kellően kimunkálva, sok a tisztázatlan kérdés. Egyetért az LKM képviselőjével, ő is azt hangsúlyozta, a munkások nem sztrájkolni, hanem dolgozni akarnak. (A tanácskozáson a December 4. Drótművek csak képviseltette magát, véleményt nem alkotott.) A kérdésekre Szűcs Erika válaszolt. Elmondta: kérdőíves közvéleménykutatást is végeztek, s e szerint a megkérdezettek több, mint 70 százaléka egyetért abban, hogy a sztrájk, a sztrájkhoz való jog nem old meg semmit. Véleménye szerint ugyanakkor reális veszély van ma arra, hogy bizonyos gazdasági intézkedések megszületése után sztrájkok törjenek ki. Ezért a törvényre szükség van, mert az bizonyos fokú biztonságot ad — a sok korlát ellenére is — a dolgozóknak. Azt viszont el kell ismerni, hogy a tervezet kissé koraszülött. Lennének sokkal fontosabb dolgok, amelyekben ezt megelőzően dönteni kellene. * Ma délelőtt az értelmiség képviselői tartanak e témában vitát, szintén a HNF szervezésében. (m. kiss) Visszaélések az arnóti tanácson Törvénysértő telekügyletek A Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdasági Rendészete vizsgálatot folytatott az arnóti tanácson kipattant vesztegetések ügyében. A nyomozásról Felkai István rendőr főhadnagy adott tájékoztatást. Az arnóti tanácson 1985-től kezdődően viszonylag magas számban értékesítettek családi házak építésére alkalmas telkeket. Az érvényes jogszabályok szerint a telkek eladásakor a hatósági eljárást a tanács végrehajtó bizottságának titkára bonyolítja, a vevő kijelölése viszont a végrehajtó bizottság, mint testület hatáskörébe tartozik. Az Arnóton kialakult, törvénysértő gyakorlat szerint azonban a vevők kijelöléséről nem a vb döntött, hanem a vásárlásokról a vb titkára, Kolenkó Gábor és a tanácselnök határozott. A telkeket értékesítésre nem hirdették meg, az igénylésekről a tanácson hivatalos dokumentum nem készült. Az igénylések tulajdonképpen szóban zajlottak le, s csupán emlékeztetőül nyitottak egy irhát, amelybe bejegyezték a reménybeli vevőket. Ez a módszer lehetőséget nyújtott a visszaélésekre. A vizsgálat megállapításai szerint Arnóton éveken keresztül teljesen önkényesen és törvénysértő módon határozták meg a telkekhez juttatandók névsorát. Az eladásokat Kolenkó Gábor intézte, s így kapcsolatba került a vásárolni szándékozókkal. A találkozások alkalmával szívélyesen elbeszélgetett velük, és éreztette az igénylőkkel, hogy a Miskolc környéki községekben nagyon nehéz házhelyhez jutni. Nem véletlen tehát, hogy a juttatási listára került személyek közül többen úgy gondolták, hogy honorálniuk kell a szívességet. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a vbtitkár — miután a telekkiutalás megtörtént — pénzt fogadott el közreműködéséért. Így 1986 augusztusában 5, majd 1988 nyarán ismét 5 ezer forintot kapott két telekigénylőtől.— A vizsgálat során fény derült arra is, hogy a gyanúsított az anyósa nevére iparengedélyt váltott ki. Erre azért volt szüksége, mert mint vezető beosztású tanácsi dolgozó nehezen juthatott volna a másodállás vállalására jogosító hozzájáruláshoz. Alapos a gyanú arra, hogy a vb-titkár a vállalkozás számláinak elkészítésekor több alkalommal magánokirat-hamisítást követett el. A Gazdasági Rendészet — mint említettük — az ügy vizsgálatát befejezte és azt vádemelési javaslattal átadta a Miskolc Városi Ügyészségnek. Népfront—Fidesz tanácskozás Van-e mód és főleg akarat, hogy a különböző elképzelésekkel jelentkező új mozgalmak együtt dolgozzanak a társadalom, a nép érdekében? Van-e az új helyzetben, a kiegyezés kimunkálásában a népfrontnak szerepe? A népfront megyei bizottsága nevében dr. Pusztay Béla elnökhelyettes és Ződi Imre megyei titkár vett részt hétfőn azon a tanácskozáson, amelyen a Fidesz megyei csoportját Szabó Ferenc képviselte. Az eszmecserén megállapodtak abban, hogy a továbbiakban is keresik a találkozás lehetőségét, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy van olyan terület, ahol szót értenek, sőt együtt is munkálkodhatnak. 1989. március 1., szerda Petri Jánosné, a Piacfelügyelőség vezetője is megkapta annak a levélnek az egyik példányát, amelyet a Búza téri virágkereskedők eljuttattak szerkesztőségünkbe. — Ez az egész nem most kezdődött. Ennek már története van — mondja. — Megszületett a döntés: legyen egységes virágpiac Miskolc legnagyobb piacán. Ebben partner a Miskolc Városi Tanács V. B. építési, valamint az ellátási osztálya is. Az elképzelés az, hogy az új helyen, a tyúkpiac területén 26 pavilon lesz. Ezek értékesítése licitálás útján történik, hiszen ma már minden ilyen kereskedelmi jellegű építményt így adunk bérbe. A terület állami tulajdonban van, a pavilon a kereskedőké lesz. Úgy, hogy az esetleges cserénél a régi bérlő visszakapja az alapdíjat, s azt a pavilont ismét licitálásra hirdetjük meg. A többletbevételt piacfejlesztésre fordítjuk. Hangsúlyoznám, hogy egyáltalán nem az a célunk, hogy bármely kereskedő elárusítóhely nélkül maradjon! Az lehet, hogy közülük esetleg néhányan nem tudják kifizetni a licitet. Erre csak azt tudom mondani, bárki vehet fel kölcsönt ilyen célra. — Milyenek lesznek ezek az új pavilonok? — Hat négyzetméteresek egyenként, világítással, villanyfűtéssel, tehát olyan körülményeket biztosítunk a kereskedőknek, amely már a mai igényeknek megfelel. — A levelet író kereskedők szerint luxus kivitelezésűek lesznek, így nagyon drágák ... — A községekről még nem tudok tájékoztatást adni, hiszen még csak a tervek készültek el. Egyébként, látja, ilyen a rémhír... Mondták: negyven ilyen épül, meg hogy több millióba kerül egy pavilon. Holott még pénzről nem is volt szó. — Ezektől eltekintve: a kereskedők úgy érzik, bizonytalan lett a helyzetük. — Nézze! Senkivel nem kötöttünk életre szóló szerződést. Mármint arról, hogy a Búza téri piacon állandóan helyet kap. Hiszen a terület állami, s az a helyhasználati engedélyben is benne van, hogy ez a szerződés például közérdekből bármikor felbontható a kiskereskedőkkel. Természetesen a hivatalos úton-módon. — Nem keresték önt a kereskedők ezzel az üggyel kapcsolatban? — De igen, ketten is. Nekik ugyanezeket elmondtam. Ők is kérték: legyen egységes virágpiac. Nem értem akkor ezt az egészet. Kovács Gábor, a Miskolc Városi Tanács V. B. ellátásfelügyeleti osztályának vezetője először a piac rendezési tervéről, és az ottani közlekedési gondokról beszél. — Bennünket semmiféle kötelezettség nem terhel arra nézve, hogy azokat a pavilonokat elhelyezzük. Ezek ideiglenesen vannak ott, ugyanúgy, mint a város más pontjain. Addig maradhatnak ott, amíg egységes elképzelés nem születik a piac rendezésére. Ez most megvan. — A közepébe vágnék: mennyibe kerül egy új pavilon? — A terv már elkészült, de költségvetés még nincs. Ez a hét közepére remélhetőleg meglesz. Mi ezen vagyunk. — Az érintett kiskereskedők sérelmezik, hogy nem kaptak előzetes tájékoztatást, hogy ezt az egész elképzelést az újságból tudták meg. — Itt ez a levél, amelyet a városi tanács elnöke küldött Varga Bálánénak. (Az egyik levélaláíró kereskedő — a szekt, megj.). Ebben ismerteti, hogy milyen elképzelések vannak az új virágpavilonokkal kapcsolatban. — Mikor kelt ez a levél? — Tavaly október 27-én. — A kereskedők azt is leírják a levélben, hogy a virágpiacon új arcok megjelenéséről értesültek az újságból. Ezt úgyfogják fel, mintha az ő munkájukkal lenne valmi probléma. — Vállalkozás az egész élet ma már. Szociális alapon nem lehet csinálni a kereskedelmet. Így egyértelmű, hogy annak kell megkapnia a pavilont, aki a legtöbbet ajánlja érte. Én azt szeretném, ha nem ennyi, hanem még több kereskedő lenne a piacon. —Mi a véleménye a saját kivitelezésről? — Erről szó sem lehet. Ez állami terület, ebből kell kiindulni. A másik: miért éppen ők? Hiszen bárki jöhetne ilyen kéréssel hozzánk. Ezt nem vállalhatjuk fel. Nézze! Mi nem félünk attól sem, hogy ránk fogják majd, hogy mi ilyenek, meg olyanok vagyunk. Ez olyan dolog, mint például az OTP-lakás. Ott mit várnak? Azt, hogy ki fizet többet! Természetesen kíváncsiak voltunk a Kisosz véleményére is. Számadó Endréné, megyei titkár beszélgetésünk során többször mondja: ezt nem tudtam. Vagyis ilyeneket, hogy hány pavilon lesz, milyen alapterülettel, milyen kivitelezésben . .. — Hogyhogy ezekről nem tud? — Úgy, hogy ezekről a kérdésekről nem kaptam tájékoztatást. Arról tudtam, hogy egységes virágpiac lesz, de az ilyen részletkérdéseket nem ismerem. — Úgy tudom, lesz egy találkozó, amelyen részt vesz majd a tanács illetékese, a kereskedők, a Piacfelügyelőség és a Kisosz is. — Igen, ezt mi kértük. Március elsején lesz, ahová eljönnek az országos központunkból is. Az a véleményem, hogy jogos a felháborodás abban az értelemben, hogy nem kapott tájékoztatást sem a Kisosz, sem a kereskedők. Abban nincs vitánk, hogy kulturáltabb, egységesebb legyen a virágpiac. De mindezekbe be kellett volna vonni magukat az érintetteket is, legalábbis tájékoztatni őket minderről. — A kereskedők létbizonytalanságot emlegetnek. Mi erről az ön véleménye? — Húsz családról van ez esetben szó. Valóban létbizonytalanságról kell beszélni, hiszen mit csinál akkor, ha nem tudja megfizetni a licitet? Nem mindegyikük áll olyan jól anyagilag, mint az a köztudatban elterjedt . Mi lenne a megoldás a Kisosz szerint? Egyáltalán, mit várnak ettől a találkozótól, hiszen jogilag itt nem lehet sokat tenni. — Mi azt szeretnénk, ha ezek a kereskedők alapáron kaphatnák meg a pavilont. Vagyis a bekerülési költséget térítenék meg. Nem a mi dolgunk ezt eldönteni. Szándékunk ezzel az írással csupán a tájékoztatás volt, az, hogy a pro és kontra vélemények nyilvánosság elé tárásával megelőzzünk fölösleges szóbeszédeket, áskálódásokat. Mészáros István Virágosok „háborúja” 2. „Vállalkozás az egész élet. * A „tyúkpiac”. Itt lesz az új virágpiac A TVK 50 milliós alapítványa (Folytatás az 1. oldalról) Ezért van az, hogy a vállalatok „nem kapkodnak” az alap után. A szegény vállalatok (s belőlük van több) nem engedhetik meg maguknak, hogy a kölcsönöket igénybe vegyék. Tudomásul kell venni, hogy ebben a gazdasági környezetben nincs mód a megyében valódi szerkezetváltásra. Nem a jó szándék és az ötlet hiányzik, de jelenleg nem innovációbarát környezetben élünk. A gazdaságpolitikai irányok olyanok, hogy lehetetlenné válnak a szükséges beruházások — állapították meg a vita résztvevői. A tanácskozás végén dr. Ladányi József megyei tanácselnök bejelentette, hogy a TVK vezérigazgatója, Pintér Imre, tudomásulvétel és jóváhagyás végett megküldte annak az alapító okiratnak a tervezetét a megyei tanácsnak, amely egy 50 millió forint értékű alapítvány létrehozásáról szól. Az alapítvány neve: Dél-borsodi alapítvány az ifjúságért. Az alaptőke kamataiból Leninvárosban és térségében (a 23. és 24. számú országgyűlési választókörzetekben) a gyermek- és ifjúsági korosztályok szellemi és fizikai fejlődését kívánják segíteni. A megyei tanács vb a nagylelkű alapítványt köszönettel vette tudomásul, kérve azokat a vállalatokat, és intézményeket, amelyeknek módjában áll, hogy kövessék a lleninvárosiak példáját. (sz—i) Idős párttagok számvetése A kezdésig a 230 tagból 107 jelentkezett. Nagy szó ez, hiszen jobbára nyugdíjasokról van szó. Hétfőn tartotta beszámoló taggyűlését az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának 13. alapszervezete. A titkár, dr. Kardos László tartott beszámolót. Elmondotta, hogy a párt területi szervének működési körzetében mintegy 15 ezer ember él, s itt éppúgy megtalálható a kertes ház, a panellakás, periférikusnak számító otthon, mint oktatási és egészségügyi intézmény. Ez a sokféleség a tagok között is tetten érhető. Vannak jó anyagi körülmények között élők, s akadnak, akik kis nyugdíjból élnek, elég nehéz anyagi és rossz egészségügyi körülmények között. A hangulat változásához nemcsak a megélhetési viszonyok súlyosbodása járult hozzá, hanem a korábbi eszmék, értékek, pártok és események átértékelése is, s az az aggodalom, amellyel a megélt, megharcolt szocializmust az idős kommunisták féltik. Zárszámadás Borsodszirákon Kedvező kilátásokkkal kezdte az 1988-as esztendőt a borsodsziráki Bartók Béla Ipari és Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Élelmiszeripari és egyéb ipari üzemeinek kapacitását már jó előre lekötötték, a földbe elvetett meg szépen kikelt, s ősszel sokat ígért a határ. Nagy kihívást jelentett viszont az új esztendő új adó- és szabályozóváltozása, hiszen a többlet elvonás a szövetkezeten belül ’88-ban elérte a 45 millió forintot. Az elmúlt év gazdálkodását taglaló zárszámadó küldöttgyűlésen tegnap Bolya Péter téeszelnök mégis több mint 35 millió forint nyereségről adhatott számot. Hogyan is gazdálkodtak tehát a borsodszirákiaik? Nos,az eredmények hátterében egy folyamatosan fejlődő és stabilizálódó mezőgazdasági, valamint ipari tevékenység állt. A növénytermesztés minden idők legjobb eredményét érte el ’88- ban úgy a hozamokat, mint a nyereséget tekintve. Az állattenyésztésen belül nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés, ám a termelés eredményességét rontotta a gyengébb minőségben megtermelt takarmány. Kedvező esztendőt tudhat maga mögött viszont a sertéstenyésztés. Igaz, az eredményekért megdolgoztak. Az elavult sertéstelepeket felszámolták, a sajóecsegi telep rekonstrukciójával pedig egy helyre, a korszerű technológiai feltételekkel rendelkező telepre központosították a tenyésztést és a hizlalást. Az elmúlt esztendőben erősödött a háztájit koordináló ágazati munka, nem felelt meg viszont az elvárásoknak az élelmiszeripari tevékenység, ám szerény eredménye ellenére mégis a szövetkezet stabil és perspektivikus ágazatát képezi, de — miként az elnök hangoztatta — a jövőben javítani kell a kereskedelmi munkát. Összességében dinamikusan fejlődött a mezőgazdaság, ugyanakkor az ipari ágazatok az előző évek robbanásszerű fejlődéséhez képest megtorpantak. Egyébként az összes nyereségből az ipar 14,1 millió forinttal részesedik, s ez — miként Bolya Péter megfogalmazta — korántsem tekinthető rossz eredménynek, igaz kimagaslónak sem. Az ipari megtorpanás okait taglalva az elnök rámutatott, egyebek között: egyik fontos termék az akkumulátormassza, minőségében világszínvonalú, árában ugyanakkor középszínvonalat képvisel. Azaz: szövetkezeten belül is törekedni kell arra, hogy a jó minőséget a szövetkezeten kívüli kereskedelmi kapcsolatokban érvényesíteni tudják. Kétségtelenül sokat jelent a szövetkezet megújulásában az új utakat kereső vezetés. Ennek egyik megnyilvánulási formája egy új vállalkozási iroda, melynek feladata az egyenletes termelés biztosítása, vagyis: az ipari üzemek kapacitásának állandó lekötése. — bea —