Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
1990. május 19., szombat A Top Travel zászló alatt... Kicsikből lesznek a nagyok? Utaztatnak és kereskednek Egy legutóbbi szakminisztériumi felmérés szerint hazánkban ma már félezer utazási, idegenforgalmi vállalat, iroda működik. A legnagyobbak közül az utóbbi időben szinte gombamódra szaporodtak el a kicsik, a különböző utazási gmk-k, kft.-k, köztük már magánutazása irodák is. A kicsik között az egyik legerősebb, országos hálózattal rendelkező a Top Travel Idegenforgalmi és Szolgáltató Kft., amely Miskolcon is működtet fiókot. A Top Travel kereskedelmi igazgatójával, Kende Zoltánnal cégük budapesti, Vitkovics Mihály utcai központjában beszélgettünk. — Alig van olyan napilap, amelyben ne szerepelne a Top Travel felhívása, ajánlata. Mégis, sokan nem tudják, milyen is tulajdonképpen ez az utazási iroda ? ... — A Top Travel alig két éve egy kisszövetkezetből nőtt ki, s az idén január 1- jével alakult át gazdasági társaságból kft.-vé. Akkor, vagyis két éve mindössze tizenketten voltunk, s két irodánk működött. Ma kilencvenen dolgozunk az ország legkülönbözőbb városaiban, húsz irodában. Ha más nem, már ez is mutatja, hogy a kicsik között erősek vagyunk. Sőt, van olyan terület, ahol a nagyokkal is álljuk a versenyt. Például síirodánk a háromnégy legnagyobb között foglal helyet. A Top Travel síprogram az egyik legnépszerűbb az egyész országban: Csehszlovákiába, Ausztriába, Olaszországba, Bulgáriába, Jugoszláviába szervezünk többtucatnyi helyszínre síprogramokat, igen kedvező árakon. — Azért a Top Travelt mégis inkább autóbuszos programjairól ismerjük, vagy tévednék? — A klasszikus idegenforgalmi tevékenységek közül nálunk főként a kiutaztatás játszik szerepet. Több saját, és olykor többtucatnyi bérelt autóbuszunkkal az ország minden részéből indulnak az autóbuszos csoportok Törökországba, Görögországba, Velencébe, Rómába, Ausztriába, Párizsba, és így sorolhatnám tovább. Az úgynevezett „50 dolláros” buta rendelkezés sajnos minket is igen kedvezőtlenül érintett. Mi ezt azzal igyekeztünk kivédeni, hogy utainnkat forintért és valutáért együtt kínáljuk, de ma már számos olyan utunk is van, amelyekre csak forintért is lehet jelentkezni. Vagy hadd említsem egy másik, igen népszerű tevékenységünket, a vízumbeszerzést. Mivel egy sor országba ma már nem kell vízum, s ez a tendencia még fokozódik, itt is lépnünk kellett, újabb dolgokat kellett kitalálnunk. A többlábon állásban segítenek vegyesvállalkozásaink, így például a Sultán török—magyar vegyes kft. és a Bavária nyugatnémet—magyar kft. Ezeket fogja össze most bejegyzés alatt álló külkereskedelmi irodánk, a Top Comerce. Ez az iroda exportimport joggal rendelkezik, s igen sok mindennel foglalkozik majd elképzeléseink szerint. Visszatérve pedig az idegenforgalmi tevékenységre, a Bavária Kft. közreműködésével nő a beutaztatásunk is. Új szolgáltatásaink közé tartozik a számítógépes rendszerre vitt fizetővendégszolgálat, amelyet egyelőre csak a fővárosban és a Balatonnál végzünk, de ezt is kiterjesztjük az egész országra. — A kis irodák, s gondolom a Top Travel is, elsősorban olcsó áraival él meg a nagyok árnyékában, amelyek viszont magasabb színvonalú szolgáltatásaikra hivatkoznak ... — Mi nem csupán olcsó árakkal versenyzőink, hanem a minőséggel is. Hallunk mi is elrettentő példákat olyanoktól, akik valamelyik grutk-val utaztak, például isztambuli nonstop útra. Mi tudjuk, hogy a színvonal legalább annyira fontos, mint az alacsony ár. Meghirdettük például Az év legjobb idegenvezetője versenyt a Kereskedelmi Idegenforgalmi Továbbképző Vállalat és természetesen utasaink közreműködésével. Ez az idén is érvényben van, s nem csupán a legjobb idegenvezetők nyerhetnek, hanem az utasok is. A mi segítségünkkel alakult meg a Magyar Fizetővendéglátók Szövetsége, amely nem csupán érdekvédelmi célokat szolgál, hanem a fizetővendéglátás színvonala felett is őrködik. Akik többször is utaztak már velünk, a Controll Quants mozgalmon keresztül segíthetnek bennünket az utazási, utaztatási kultúra növelésében. — Ha lesz Bécs—Budapest világkiállítás, s bekapcsolódnak-e a hozzánk érkező több millió külföldi ellátásába? — Mindenképpen szeretnénk. Úgy gondolom, egyedülálló kezdeményezésünk a Top Yach. Ennek keretében a külföldiek a Dunáról nézhetik meg a két vízpart legszebb látványosságait. — Hogyan illeszkedik országos tevékenységükbe a Top Travel miskolci irodája? — Az egyik legszínvonalasabban működő irodánk a miskolci. Ám a legjobb az lenne, ha munkájukról ők maguk beszélnének adott alkalommal Ny. L 0 Pályázati felhívás Az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a pályázati rendszer keretében három pályázatot írt ki 1990-re: 1. Korszerű anyagok, 2. Korszerű konstrukciók, 3. Korszerű technológiák megnevezéssel. A pályázatokat a MTESZ Pályázati Iroda címére szeptember 5-ig kell megküldeni. A bíráló bizottság bármelyik pályázatban különleges teljesítményfelmutató pályaművekre nagydíj kiadására jogosult, amelynek összege 390 000 forinttól 500 ezer forintig terjedhet. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Úgy néz ki, kútba esik az üzlet az egyik zempléni településen a nyugatnémet partnerral. Miért? Mert nálunk Magyarországon, még inkább itt, a keleti részén több hónap alatt sem lehet építési engedélyhez jutni, ha ez úgy tetszik a hatóságnak. Mit mutatnak a tények? A nagyrozvágyi Rákóczi Mgtsz melléküzemága villanymotorokhoz szénkeféket gyárt. A termelést növelni szerette volna a termelőszövetkezet. Az egyik nyugatnémet cég ebben fantáziát látott, és elhatározták, hogy a termelés bővítésére közösen vegyes vállalatot alapítanak, amelyet jelentős külföldi tőke támogatásával hoztak volna létre. A jövő évben negyven-, azt követően pedig hatvanmillió szénkefét dobtak volna a piacra. Végre a kevesek közül egy olyan külföldi részvételű társaság, ami nem a kereskedelem, hanem a termelés területén jöhetne létre, amely új értéket teremt és az elszegényedő térségnek reményt és munkaalkalmat adhat! Azért, hogy az üzletben egyenrangú legyen a magyar fél, szükséges egy meghatározott összegű vagyont bevinnie. Egy szerelő-üzemcsarnoknak a saját erőből történő megépítése ezt a célt szolgálta. A termelés bővítése másképp nem kivitelezhető. De az alkatrészeket gyártó és az azokat összeszerelő rész is elkülönülhetett volna, mert jelenleg egy helyen van mind a kettő, és a pokoli zaj rongálja az emberek hallását. A termelőszövetkezet a csarnok építésére építési engedélyt kért, ám félmillió forintra megbüntették, mivel engedély nélkül látott hozzá az építkezéshez. — Tudták, hogy nem szabad engedély nélkül építkezni? — kérdeztem Tóth Sándort, a téesz elnökét. — Tudtuk, azonban én kértem engedélyt, de több ízben is visszaadta a kérelmet Nagy Csaba, a tanács műszaki ügyintézője hiánypótlásra hivatkozva. — Mikor kereste meg a fejlesztés ügyében először a helyi tanácsot? — 1989 januárjában hívtam fel telefonon a közös községi tanács műszaki ügyintézőjét és tájékoztattam a csarnoképítési szándékunkról, egyben megkérdeztem, mi az eljárás. Azt válaszolta, tervezze meg a főmérnök, ennek semmi akadálya, mivel nem fejlesztéstámogatású az építkezés, ezért az jóvá lesz hagyva. Ennek szellemében tervezte meg a főmérnök, és benyújtottuk a tervet januárban a tanácshoz. A műszaki ügyintéző úgy nyilatkozott, hogy ez az épület nagyobb, mint amire ő gondolt, ezért ezt egy bejegyzett tervezővel kell megterveztetni. Ezután elvittem a tervet Pestre, egy tervező kft-hez, amit ott a bejegyzett tervező az igazgatóval együtt átnézett, jónak talált és a tervező aláírta, örömmel vittem haza a tanácsra, ám ott hiányolták a bélyegzőt és visszaadták. Nincs gond — gondoltam —, elutaztam ismét a fővárosba. Ott a tervet aláírta még az igazgató is, pecsétet is raktak rá, amivel azonnal menaz építési engedélyt, mivel szeretnénk kezdeni az építkezést, mert a német partner hamarosan jön megszemlélni a készültségi fokot. Ekkor már áprilisban jártunk. Egy jó hosszú idő múltán a tanács műszaki ügyintézője közölte: baj van, nem találják a névjegyzékben ezt a kft.-t, ezért én bizonyítsam be, hogy ők tervezhetnek. Irány megint Pest, megszereztem a Cégbíróság igazolását arról, hogy tervezői jogosultsága van ennek a kft.-nek, amit hozzácsatoltam a beadványhoz. Ezt a másolatot nem fogadták el, hanem azt mondták, nem elég a cégbírósági bejegyzés, még kell valami a jogosultság igazolásához. Csak azt nem mondták, hogy mi. Ismét Pestre mentem a Cégbírósághoz dokumentumért, de közben elkezdtük az építkezést, mert a türelmem elfogyott, és féltem, kifutunk az NSZK-beli céggel szemben vállalt határidőből. — Ez mikorra esett? — Május végére. Azért fogtunk hozzá, mert év végére — szerződés szerint — be akartuk fejezni, és úgy tudtuk, minden rendben van az engedélyhez, csak egy hiánypótlást kell rendezni. A szakértő a műszaki vonatkozásokat megfelelőnek találta. — A kulcskérdés az volt, hogy Önökre testálta a műszaki ügyintéző a tervező jogosultság igazolását? — Igen. Az ezzel kapcsolatos felszólításból nem derült ki, ki és hogyan igazolja a tervezési jogosultságot, csak az, hogy igazoljuk. — Nem haragudtak önre, vagy a téeszre valamilyen más okból? — Történt egy affér. Már sokszor mondták, bizonyítsam, hogy a kft. tervezhet, ezért többször szóváltásba keveredtünk telefonon keresztül azzal az ügyintézővel és egyszer így reagáltam: ..értsd meg, ez nem az én feladatom, s ha nem érted, mosasd ki a füled!” Erre azt válaszolta: ..jó, majd a Te füled lesz kimosva ...” Ekkor indult el az ügynek a hivatalos útja. Jelentette a megyei tanácson az építésrendészetnek. Ők kijöttek, megállapították az építési szabálytalanságokat, felszólítottak bennünket, hagyjuk abba az építkezést és kérjük a fennmaradási engedélyt az épületre. Ezt megkértük, megadták, és megindult ellenünk az első fokú szabálysértési eljárás, aminek végeredménye 175 ezer 869 forint bírság lett. Ami az egészben fájdalmas részünkről, elkövettük azt a hibát, hogy nem figyeltünk a tanácsi ügyintéző mulasztására. Ugyanis ő egyetlen egy esetben sem iktatta az általunk beadott kérelmet — Most ezt ők letagadják? — Nem tudom, hogy a megyei tanács vizsgálatakor mit mondtak. Mindenesetre — folytatva a történetet — megfellebbeztünk mindent, ezzel a megyei tanács hatáskörébe került az ügy. Sajnos csak a tanácsi vonalat vizsgálta a fellebbezési eljárás fokján a másodfok, sőt, a megyei vb-titkár is, mert ha a mi könyvelésünket is írásban márciusban megtörtént, csak a helyi tanácson nem iktatták. Az építési engedéllyel kapcsolatos fellebbezésünket a megyei tanács műszaki osztálya elutasította, azonban ezután jön a csattanó. Ezen utasítás ellen felülvizsgálati kérelemmel éltünk, bár kérelmünknek nem adott helyt Veresné dr. Jakab Zsuzsanna, a megyei tanács vbtitkára, ám határozatának indoklási részében elismerte: „Kétségtelenül vitatható az építési hatóságnak az az álláspontjai, mely szerint az olyan kft. esetében, melyet a Cégbíróság bejegyzett és tevékenységi körébe építési tervezés is tartozik, kell-e vizsgálni a megrendelőnek a tervezési jogosultságot.” Tehát azért lett ügy az egészből, azért büntettek meg majdnem félmillió forintra, mert olyan hiánypótlást kértek tőlünk, amihez nem volt joguk. — A bírság ügye hogy áll? — Kérem, a megyei tanácsnál ugyanezek az emberek az építésre 70 százalékos készültségi fokot állapítottak meg, és a 176 ezer forint bírságot 440 ezer forintra emelték, a maximális 50 százalékos mérték alkalmazásával. Ez ellen is felülvizsgálati kérelmet nyújtottunk be a vb-titkárhoz azzal, hogy amennyiben nem engedik el a bírságot, kérjük az eddig megépített csarnokrész lebontását, melynek következtében nem tudunk újabb 50 főnek munkaalkalmat biztosítani, sőt, a meglevő állományból 25 dolgozót el kell bocsátani, mivel nekik az új csarnokban lett volna munkájuk. Várjuk a döntést. Ha már elmarasztalták ezek a megyei tanácsi határozatok a szabály be nem tartására hivatkozva a kérelmező téeszt, nézzük meg, vajon követett-e el hibát a megyei tanács? követett. Az ügyre vonatkozó határozatai törvénysértőek, eljárási jogszabálysértés miatt. Egyrészt egyik határozatukban sem hívták föl az ügyfél figyelmét jogorvoslati lehetőségére, másrészt a mintegy félmillió forint pénzbírság kiszabásánál egyszerűen nem indokolták meg, hogy miért a felső határt alkalmazták. Szerintük elég ennyi: „A rendeletben biztosított lehetőségekkel élve 50 százalékos szorzót alkalmaztunk.” Ezenkívül a másodfokú hatóság nem vizsgálta meg teljeskörűen az első fokú eljárást, mert elfelejtette a téesz adminisztrációját ellenőrizni, amelyből kiderülhetett volna, márciusban kérték az építési engedély megadását. Minek is a teljeskörűség, amikor az egyre kevesebb pénzzel rendelkező megyei tanács a bevételek elérésében érdekelt elsősorban, és nem a települések fejlesztésében? Messze áll ez az elavult tanácsi szervezeti forma az önkormányzatok lényegétől, a közvetlen képviselettől. Ilyenkor elgondolkozik az ember Varga Csaba szociológus kijelentésének igazságtartalmán, miszerint meg kellene szüntetni a végrehajtó bizottságokat. De mit is mond a község műszaki ügyintézője, Nagy Csaba: — Kérem, kapcsolja ki a 'elei Zoltán Ki kinek mossa ki a fülét? Egy építésrendészeti bírságolás története — Nézze, a téesz-elnök csak május elején keresett meg. Elkövettem azt a hibát, hogy mielőtt megnéztem, átvettem tőle az iratokat és behoztam az irodámba. Utóbb azonban megálllapítottam, hogy a kérelem hiányosságai miatt az nem minősül még építési engedély iránti kérelemnek. — Milyen hiányosságokra gondol? — Tervezői jogdíj igazolására. — Micsoda?! Nem jogosultságot akart mondani ? Különben is ezt nem kérhette volna az ügyféltől. — Ja, igen, a jogosultság igazolására. Kérhettem ezt, mivel utóbb igazam lett, mert később szerezte meg ezt a jogosultságát a kft. — És végül is ki igazolja ezt a jogosultságot? — Az illetékes szerv. — Árulja már el, ki az? — A fővárosi első fokú építési hatóság. — De miért az ügyfelet kötelezte az igazolás beszerzésére ? — Nem értem, a jogdíjról van szó? — botlott meg ismét a nyelve. — Igen, a tervezői jogosultság igazolásáról. Önök is és a fővárosi első fokú és építési hatóság is államigazgatási szerv. Az 1981. évi I. törvény 11. szakasza alapján lehetősége és joga lett volna telefonon, vagy írásban „megkeresni” információért ezt a szervet, mely köteles lett volna 15 napon belül válaszolni. Miért nem tette? — Nem volt rá időm. — No, ne haragudjon ... Mindenki tudta, láthatta az építkezést, mivel ez a terület a főút mellett van és ez egy kis település. Miért nem figyelmeztették a téeszt még az alapozás idején? — Higgje el, akkor csodálkoztam el, akkor tudtam meg, hogy ezek tényleg elkezdték az építkezést, amikor megláttam az álló vasszerkezetet A beszélgetésnek további értelmét nem találtam és eljöttem. Távozóban Nagy úr még ecsetelte, hogyan kéne megírni a cikket, azaz ő érti a szakmáját és, ha lehet saját véleményt ne fűzzek hozzá. Véleményem azért van. Mint amikor várják a disznó meghúzását, hogy azután leszúrhassák, úgy várta meg a Nagyrozvágyi Tanács azt, hogy az építkezés előrehaladott szakaszba érjen. Egy esély, remény azért még van. A bírság méltányosságból történő elengedéséért felülvizsgálati kérelmet terjesztettek be a megyei tanács vbtitkárához. Zárásként számomra egy eldöntendő kérdés maradt: kinek a hallásával van baj? Tóth Sándoréval, aki nem akarja meghallani a beporosodott jogszabály szigorú stop utasítását, vagy a tanácsi emberekével, akik csak a jogszabályokhoz ragaszkodnak, azokra hivatkoznak. Végül is ki nem érti az új idők szavát? A megyei vb-titkár a határozatában a következőt írja: „A tőkeexporthoz fűződő ‘ nemzetgazdasági érdek nem haza a tanácsra és sármegnézik, akkor kiderül: az magnót. sem pótolja a jogerős építési gettem őket, adják már ki építési engedély megkérése — Rendben. engedélyt”.