Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-17 / 140. szám
1991. június 17., hétfő A Computer Praxis Kft. az azonosítástechnikai eszközök (vonalkód, mágneskártya, rádiófrekvenciás azonosítás) Észak-magyarországi bevezetésére elnyerte a MAGYAR VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI ALAPÍTVÁNY támogatását. A fenti témákban kérte segítségünket az oktatástól, a megvalósításig. Vállalkozási iroda: (46) 49-619. A kereskedelmi iroda ajánlata: SELEX másológépcsalád, helyszíni szerviz, folyamatos kellékanyag-ellátás. Akció: SELEX 1200 A/4, 10 lap/perc, 70-122% zoom. Ar:120 000 Ft + 9500 Ft induló készlet. EPSON nyomtatók teljes választéka, már 21 300 Ft-tól. IBM PC/XT számítógépek: 36 000 Ft-tól, PC AT;számítógépek: 48 000 Ft-tól. Kereskedelmi iroda: (46) 47-898. Az árak az áfát nem, de 1 év garanciát tartalmaznak. A Az IBM PC XTAT személyi számítógépek használatához nélkülözhetetlen tanfolyamaink közül jelenleg az 1 hetes (30 órás) intenzív + AutoCAD kezdő (1991. június 24-től 28-ig), + DOS-alapismeretek, utility használata (1991. július 8-tól 12-ig) kerül megrendezésre. Az országban az elsők között, Miskolcon először oktatjuk az új ♦ DBASE IV. 1. 1. magyar nyelvű változatát, melyet ajánlunk minden kezdőnek és haladónak: ♦ magyar menürendszer, ♦ magyar help, ♦ magyar abc szerinti rendezés, ♦ felhasználóbarát, ♦ nem igényel angol nyelvtudást. A tanfolyam ideje: 1991. július 1 -től 5-ig. Tanfolyamainkra várjuk vállalatok, intézmények, magánszemélyek jelentkezését. CÍMÜNK: KSH SZÜV 3515 Miskolc, Egyetemváros Bővebb felvilágosítást a 46/61-622-es telefonon, Csernyi Józsefné és Bök Sarolta munkatársaink adnak. DEFÉM TERMÉK? kompresszorok, faipari gépek, porleválasztók és alkatrészeik SZÁLLÍTÓJA! KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET Debrecen, Vágóhíd u. 3/A. Postacím: 4002 Debrecen, Pf. 157. Telax: ÍS2J 11-957; Telex: 72-243 Hallotta már? Csak víz kell hozzá! Még június végéig csak 5400 Ft/m3, a hőszigetelő, alapvakolatunk ára, a nemesvakolaté pedig csak 7400 Ft/t. Hagyományos technológiával felhordható, s a mai energiaárak mellett a költség 2-3 év alatt megtérül. Kapható az ország összes Tüzép-telepén és a gyárnál! Ugye On is tudja: Csak víz kell hozzá! - mert LB vakolat LASSELSBERGER ÉPÍTŐIPARI kft. ÖZO Z Veszprém, Házgyár út. 9, Pf.; 24. Telefon: 80/25>-827, «ta-u*« Találgatás találgatás után Vád- és tisztázó nyilatkozathadjárat. De bizonyosság, hiteles információ egyetlen egy sem — valahol meggyújtották a tüzet, rotyog a korábbi politikai rendőrség és besúgói által kotyvasztott főzet. Az alábbi interjú a hírlapíró segítsége az olvasónak: szedje időrendbe az egyik főszereplő, Torgyán József cselekedeteit. Talán könnyebb lesz eligazodnia. • Két héttel ezelőtt a miniszterelnök 13 kisgazdapárti politikus múltjáról állított ki bizonyítványt. Torgyán Józsefé elégtelenre sikeredett, s ön azonnal kérte, hogy további vizsgálattal tisztázzák a hamis vádak alól. Ma már nem tart igényt az újabb bizonyítványra. Miért? — Első alkalommal én magam is kértem ezt a bizonyos átvilágítást, de arról nem volt tudomásom, hogy a miniszterelnök úr a saját személyében, illetőleg a saját munkacsoportjával végzi el. Én azt hittem, hogy a belügyi, nemzetbiztonsági nyilvántartások alapján valamelyik erre hivatott szerv jár el, és a miniszterelnök csak a kézbesítő szerepre szorítkozik. A különböző hatóságok vezetőinek nyilatkozatából egyértelművé vált, hogy semmilyen mértékben sem folytak bele senkinek az átvilágításába. Én a saját előéletemet ismerem, ezer százalékig tiszta vagyok Ügyvédi hivatásom jellege miatt nyitott könyv az előéletem." Én többet erre az igazolásra nem tartok igényt! Elfogadhatatlan, hogy az egyik párt elnöke átvilágítsa a másik párt egyik vezetőjét. Nem lehet Magyarországon egy ember kezébe adni egy olyan jogosítványt, hogy ő mondja meg mindenki másról, hogy tisztességes ember-e, vagy sem. Ez despotikus hatalmat jelentene. Én a parlament által meghatározott módon bármikor alávetem magam — persze, nem egyedül — bármilyen vizsgálatnak. — Előéletének ■ számtalan epizódjáról nyilatkozott már. A Tutschek-féle ’56-os megtorló bírói tanácsról kevesebbet. — Kérném, én már milliószor nyilatkoztam erre. Joggyakornok voltam, négy és fél hónapig voltam bírósági fogalmazó, de nemcsak Tutscheknél jegyzőkönyveztem, hanem más bíróknál is. — Melyik évben volt ez a négy és fél hónap? — 1957-ben vagy 58-ban. — Csak azért kérdezem, hogy felállíthassunk egy időrendi sorrendet, ön ugye, részt vett a forradalomban. — Igen, s emiatt el kellett hagynom az ügyvédi pályát. Ezután voltam fogalmazó, ami után még visszatérhettem az ügyvédek közé, mert a kamarai tagságomat csak 1958. augusztus 22-től vesztettem el, mert előtte elfelejtettek törölni az ügyvédjelölti névjegyzékből. A bírósági fogalmazói tevékenységemről : engem betettek jegyzőkönyvezni, és amikor én nem láttam helyesnek a tárgyalás vezetését, amikor láttam, hogy milyen hangnemet kezd felvenni ez az emberi mivoltából kivetkőzött Tutschek Gusztáv, akkor bementem a Fővárosi Bíróság elnökéhez, s közöltem, hogy én egy másodpercig sem vagyok hajlandó tovább a fogalmazói feladatot ellátni. Ekkor rögtön távoznom kellett a bíróságról, s utána még hónapokig beszéltek arról, hogy milyen hihetetlenül bátor és karakán ember ez a Torgyán József. — Szenzációs ez a pálya: forradalmi tevékenység ’56- ban, hogy elkerülje a megtorlást, elmeorvosi igazolást szerez, megjárja a zártosztályt is. Kizárják, majd visszaveszik az ügyvédi pályára. Eltelik harminc év, pártvezető lesz, kormányközeli személyiségnek mondhatja magát, miközben saját pártján belül belháború dúl. Mint egy politikai akciófilm kivonatos forgatókönyve. — Itt egy karakán kiállású, tipikusan magyar, tipikusan Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei emberről van szó, legyen szabad ezt aláhúznom. Ami a dolog lényege: a forradalom után büntető eljárás indult ellenem. Amikor fogalmazóként azt láttam, hogy a szegény embereket miként próbálják megfélemlíteni, akkor azt mondtam: nem, én nem veszek részt ebben. Amikor menekülnöm kellett, akkor a bolondokháza zárt osztálya jelentette a menedéket. — Ez mikor történt pontosan? — Ez, kérném szépen, még valamivel a fogalmazóság előtt volt. Hónapokig voltam ott, hogy legyen egy olyan orvosi igazolásom, amely nem kívánatos személlyé tesz engem a bűnüldöző hatóságok előtt. Vajon be akarnak-e szervezni egy olyan embert, akiről nem lehet tudni, hogy komplett bolond, vagy csak félbolond? Így vádat sem lehetett ellenem emelni. Az én rátermettségemet igazolja, hogy én egy ilyen kutyaszorítóból ki tudtam törni. — Az azért nem jellemző, hogy valaki egy zártosztály után — kompletten, vagy félig megbolondulva — a bíróságon a megtorlás pereiben fogalmazó lesz. — A zártosztályi papíromat nem lobogtattam, az egészet ugye a bűnüldöző hatóságoknak szántuk. Én kitüntetéses diplomával végeztem, kapós jogásznak számítottam, nem volt gond elhelyezkedni. Egyébként büntető ügyem irataiból megállapítható, hogy én szilárdan ellenálltam minden beszervező lépésnek, összetéptem a belépő nyilatkozatot, ezért le is zárták az ügyet. Engem igazol az is, hogy 1958-ban kizártak az Ügyvédi Kamarából. Engem Réczei László akkori igazságügyi miniszterhelyettes vett vissza, aki egyetemi professzorom volt, akinek tanítványa voltam. Ő segített. A pályafutásom során köztudott volt rólam, hogy politikailag megbízhatatlanként vagyok nyilvántartva. — Most viszont azt lehet megállapítani, hogy a feddhetetlen Torgyán József feszélyezi a miniszterelnököt? — Én erre nem térek ki, bár meg tudnék nevezni olyan kisgazdapárti személyeket, akikkel a miniszterelnök korábban arról beszélgetett, hogyan lehetne engem kiiktatni a vezetésből. Kénytelen vagyok ezt észrevenni, de én nem hozom összefüggésbe azzal, ami most történt. Ez a miniszterelnök környezetének a bűne: a koholt vád mindig bűn. Ezt az ügyet csak úgy lehet lezárni, hogy azok, akik ezt a súlyos bűnt elkövették ellenem, a nyilvánosság előtt megkövetnék. (bpszerk. — Krecz Tibor). Nem a miniszterelnök, a környezete a bűnös (I. A riportalany visszalép) Nem szívesen teszem, de az adott szóhoz híven név nélkül írok arról az emberről, aki négy évtizeden át viselte egy mélyen igazságtalan ítélet súlyát. A férfi Sátoraljaújhelyen él, első találkozásunkkor még beleegyezett, hogy elmondja, miként lett ártatlanul egy koncepciós per vádlottja. Beszéltünk volna a négyévi börtön gyötrelmeiről, majd a megkülönböztető bélyegről, amelyet hosszú évtizedekig kénytelen volt viselni. Ezelőtt pontosan egy héttel jártam nála másodszor, de már nem találtam odahaza. Az orvos kórházba utalta. Feleségével válthattam néhány szót csupán, aki kérte, ha lehet, ne közöljük nevüket. Riportalanyom visszalépett, emlékeit már nem akarta megosztani velem, ám abba beleegyezett — hangzott a felesége által közvetített üzenet —, hogy az ítélet alapján megírjam,, milyen tortúrát és megaláztatást szenvedett el négy évtizede, egészen pontosan negyvenegy évvel ezelőtt. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 (II. Épeszű ember ilyet nem tehet!) A Budapesti Katonai Törvényszék 1950-ben folytatólagosan elkövetett háborús bűntett és háborús bűntett miatt 4 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre, 5 évi közügyektől való eltiltásra és fele vagyonának elkobzására ítélte az akkor 28 éves vádlottat. A bíróságon ő tagadta, hogy bármi köze lenne a vádirat rágalmaihoz, a tanúk is bizonyították ártatlanságát, a törvényszék mégis bűnösnek találta. A férfi egy kíméletlen, kegyetlen gépezet fogaskerekei közé került, ahonnan egyszerűen nem volt menekvés. A most 68 éves férfi a második világháborúban a Magyar Hadsereg felvételező altisztjeként került a Szovjetunióba. Hadtápszolgálatot látott el, semmi köze sem volt a partizánvadászathoz, valószínű, nem is látott egyetlen partizánt sem. Ritka szerencsével átvészelte a háború borzalmait, amikor hazatért, leszerelt. Később ismét katona lett, engedett a „rábeszélésnek” (ez egy külön történet lenne ...), és az új honvédség őrmesteri egyenruhájában találta magát. A végzetes dátum: 1950. május 10. összeveszett alakulatának elhárító tisztjével, és már ezen a napon Budapestre vitték az Államvédelmi Hatóság börtönébe. Beismerő vallomást — az iratok szerint — június 20-án csikartak ki belőle. „Beismerte”, hogy az édesapja tagja volt a Vitézi Széknek. A jegyzőkönyvbe diktálta, hogy magáévá tette a Horthy-rendszer politikáját, és meggyőződéses fasisztává vált. Bekapcsolódott a leventemozgalomba, ott lett ellensége a Szovjetuniónak és a kommunistáknak. Célja volt, hogy a Horthyrendszert fegyveresen is szolgálja. Amikor századát partizánvadászatra rendelték, örömmel fogadta, mert így alkalma nyílt a rendszer iránti hűsége és kommunistaellenessége tettekkel való bizonyítására. A papír mindent elbír — ebből a vallomásból egyetlen szó sem igaz. A Borsod Megyei Bíróság felmentő ítéletében többek között megjegyzi : ....... kizárt, hogy 1950-ben épelméjű ember bármely hatóság előtt önként dicsekedjék azzal, hogy meggyőződéses fasiszta, és az akkor hatalmon lévő kommunista rendszer ellensége.” (III. Verték, éheztették, megtörték) Hogy mi történt az ÁVH börtönében, könnyen kitalálható. A férfi eleinte azt sem tudta, miért fosztották meg szabadságától, miért kénytelen tűrni a cellák embertipró életét. Pusztán egy véletlenül kihallgatott beszélgetés világosította meg, hogy háborús bűntett miatt akarják ráhúzni a vizeslepedőt. Később megfenyegették, hogy családját kitelepítik a Hortobágyra, édesanyja trafikengedélyét visszavonják. Napokon keresztül verték, étlen-szomjan kínoztak, s minden lehetséges eszközt bevetettek felőrlésére. Egyszer a folyosón felsorakoztatták a rabokat. Szomszédja egy óvatlan pillanatban a fülébe súgta: — Innen csak akkor szabadulhatsz élve, ha aláírod, amit akarnak. Egy hónapi kínzás volt már ekkor mögötte, hallgatott a szóra. Aláírta a koholt jegyzőkönyvet, de a vallomását már az ügyészségen és a bíróságon is visszavonta. Hiába. Elítélték, mint partizánvadászt, mint a Hungarista Légió tagját. A börtönben négy évet töltött le, majd következett a négy évtized. — Egy kálvária volt az életem — mondta első találkozásunkkor. — Nem beszéltek előttem nyíltan sohasem róla, de úgy éreztem, az ártatlanul rámsütött bélyeg már sohasem tűnik el. A férfi immár 68 évesen, 1990 júliusában törvényességi óvás iránti kérelmet nyújtott be a Budapesti Katonai Bírósághoz. (IV. Ki adja vissza az életét?...) Az iratok a katonai ügyészséghez kerültek, majd a perújítási nyomozás elrendelése után a Borsod Megyei Bíróság dr. Nehrer Péter vezette tanácsához. Itt megállapították, hogy a beismerő vallomást törvénytelen eszközökkel kényszerítették ki. A bíróság ítéletében leszögezi : semmi sem bizonyítja, hogy a férfi a szovjet hatóság ellen háborús bűntettet követett volna el, és az sem felel meg az igazságnak, hogy a Hungarista Légió tagjaként bűncselekmények részese lett volna. Szárazon és röviden ennyit a tényekről. A férfit felmentették, a Katonai Törvényszék és a Katonai Főtörvényszék ítéletét, valamint végzését hatályon kívül helyezték. A férfi — a Magyar Köztársaság nevében — visszakapta becsületét. De ki adja, ki adhatja vissza életének elrontott és ártatlanul megbélyegzett négy évtizedét? .. . U. J. Negyvenegy év után felmentve Egy kálvária volt az élet