Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

1991. június 17., hétfő A Computer Praxis Kft. az azonosítástechnikai eszközök (vonalkód, mágneskártya, rádiófrekvenciás azonosítás) Észak-magyarországi bevezetésére elnyerte a MAGYAR VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI ALAPÍTVÁNY támogatását. A fenti témákban kérte segítségünket az oktatástól, a megvalósításig. Vállalkozási iroda: (46) 49-619. A kereskedelmi iroda ajánlata: SELEX másológépcsalád, helyszíni szerviz, folyamatos kellékanyag-ellátás. Akció: SELEX 1200 A/4, 10 lap/perc, 70-122% zoom. Ar:­­120 000 Ft + 9500 Ft induló készlet. EPSON nyomtatók teljes választéka, már 21 300 Ft-tól. IBM PC/XT számítógépek: 36 000 Ft-tól, PC AT;számítógépek: 48 000 Ft-tól. Kereskedelmi iroda: (46) 47-898. Az árak az áfát nem, de 1 év garanciát tartalmaznak. A Az IBM PC XT­AT személyi számítógépek használatához nélkülözhetetlen tanfolyamaink közül jelenleg az 1 hetes (30 órás) intenzív + AutoCAD kezdő (1991. június 24-től 28-ig), + DOS-alapismeretek, utility használata (1991. július 8-tól 12-ig)­­ kerül megrendezésre. Az országban az elsők között, Miskolcon először oktatjuk az új ♦ DBASE IV. 1. 1. magyar nyelvű változatát, melyet ajánlunk minden kezdőnek és haladónak: ♦ magyar menürendszer, ♦ magyar help, ♦ magyar abc szerinti rendezés, ♦ felhasználóbarát, ♦ nem igényel angol nyelvtudást. A tanfolyam ideje: 1991. július 1 -től 5-ig. Tanfolyamainkra várjuk vállalatok, intézmények, magán­­személyek jelentkezését. CÍMÜNK: KSH SZÜV 3515 Miskolc, Egyetemváros Bővebb felvilágosítást a 46/61-622-es telefonon, Csernyi Józsefné és Bök Sarolta munkatársaink adnak. DEFÉM TERMÉK? kompresszorok, faipari gépek, porleválasztók és alkatrészeik SZÁLLÍTÓJA! KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET Debrecen, Vágóhíd u. 3/A. Postacím: 4002 Debrecen, Pf. 157. Telax: ÍS2J 11-957; Telex: 72-243 Hallotta már? Csak víz kell hozzá! Még június végéig csak 5400 Ft/m3, a hőszigetelő, alapvakolatunk ára, a nemesvakolaté pedig csak 7400 Ft/t. Hagyományos technológiával felhordható, s a mai energiaárak mellett a költség 2-3 év alatt megtérül. Kapható az ország összes Tüzép-telepén és a gyárnál! Ugye On is tudja: Csak víz kell hozzá! - mert LB vakolat LASSELSBERGER ÉPÍTŐIPARI kft. ÖZO Z Veszprém,­­ Házgyár út. 9, Pf.; 24. Telefon: 80/25>-827, «ta-u*« Találgatás találgatás után Vád- és tisztázó nyilatkozat­­hadjárat. De bizonyosság, hi­teles információ egyetlen egy sem — valahol meggyújtot­ták a tüzet, rotyog a koráb­bi politikai rendőrség és be­súgói által kotyvasztott fő­zet. Az alábbi interjú a hír­lapíró segítsége az olvasó­nak: szedje időrendbe az egyik főszereplő, Torgyán József cselekedeteit. Talán könnyebb lesz eligazodnia. • Két héttel ezelőtt a miniszterelnök 13 kisgazda­párti politikus múltjáról ál­lított ki bizonyítványt. Tor­gyán Józsefé elégtelenre si­keredett, s ön azonnal kérte, hogy további vizsgálattal tisztázzák a hamis vádak alól. Ma már nem tart igényt az újabb bizonyít­ványra. Miért? — Első alkalommal én magam is kértem ezt a bi­zonyos átvilágítást, de arról nem volt tudomásom, hogy a miniszterelnök úr a saját személyében, illetőleg a sa­ját munkacsoportjával végzi el. Én azt hittem, hogy a belügyi, nemzetbiztonsági nyilvántartások alapján va­lamelyik erre hivatott szerv jár el, és a miniszterelnök csak a kézbesítő szerepre szorítkozik. A különböző ha­tóságok vezetőinek nyilatko­zatából egyértelművé vált, hogy semmilyen mértékben sem folytak bele senkinek az átvilágításába. Én a sa­ját előéletemet ismerem, ezer százalékig tiszta vagyok Ügyvédi hivatásom jellege miatt nyitott könyv az elő­életem." Én többet erre az igazolásra nem tartok igényt! Elfogadhatatlan, hogy az egyik párt elnöke átvilágít­sa a másik párt egyik ve­zetőjét. Nem lehet Magyar­­országon egy ember kezébe adni egy olyan jogosítványt, hogy ő mondja meg min­denki másról, hogy tisztes­séges ember-e, vagy sem. Ez despotikus hatalmat jelente­ne. Én a parlament által meghatározott módon bár­mikor alávetem magam — persze, nem egyedül — bár­milyen vizsgálatnak. — Előéletének ■ számtalan epizódjáról nyilatkozott már. A Tutschek-féle ’56-os meg­torló bírói tanácsról keve­sebbet. — Kérném, én már mil­­liószor nyilatkoztam erre. Joggyakornok voltam, négy és fél hónapig voltam bíró­sági fogalmazó, de nemcsak Tutscheknél jegyzőkönyvez­tem, hanem más bíróknál is. — Melyik évben volt ez a négy és fél hónap? — 1957-ben vagy 58-ban. — Csak azért kérdezem, hogy felállíthassunk egy időrendi sorrendet, ön ugye, részt vett a forradalomban. — Igen, s emiatt el kel­lett hagynom az ügyvédi pá­lyát. Ezután voltam fogal­mazó, ami után még vissza­térhettem az ügyvédek közé, mert a kamarai tagságomat csak 1958. augusztus 22-től vesztettem el, mert előtte elfelejtettek törölni az ügy­védjelölti névjegyzékből. A bírósági fogalmazói tevé­kenységemről : engem betet­tek jegyzőkönyvezni, és ami­kor én nem láttam helyes­nek a tárgyalás vezetését, amikor láttam, hogy milyen hangnemet kezd felvenni ez az emberi mivoltából kivet­kőzött Tutschek Gusztáv, ak­kor bementem a Fővárosi Bíróság elnökéhez, s közöl­tem, hogy én egy másodper­cig sem vagyok hajlandó to­vább a fogalmazói feladatot ellátni. Ekkor rögtön távoz­nom kellett a bíróságról, s utána még hónapokig be­széltek arról, hogy milyen hihetetlenül bátor és kara­kán ember ez a Torgyán József. — Szenzációs ez a pálya: forradalmi tevékenység ’56- ban, hogy elkerülje a meg­torlást, elmeorvosi igazolást szerez, megjárja a zártosz­tályt is. Kizárják, majd vis­­­szaveszik az ügyvédi pályá­ra. Eltelik harminc év, párt­­vezető lesz, kormányközeli személyiségnek mondhatja magát, miközben saját párt­ján belül belháború dúl. Mint egy politikai akciófilm kivonatos forgatókönyve. — Itt egy karakán kiállá­sú, tipikusan magyar, tipi­kusan Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei emberről van szó, legyen szabad ezt alá­húznom. Ami a dolog lénye­ge: a forradalom után bün­tető eljárás indult ellenem. Amikor fogalmazóként azt láttam, hogy a szegény em­bereket miként próbálják megfélemlíteni, akkor azt mondtam: nem, én nem ve­szek részt ebben. Amikor menekülnöm kellett, akkor a bolondokháza zárt osztálya jelentette a menedéket. — Ez mikor történt pon­tosan? — Ez, kérném szépen, még valamivel a fogalmazó­­ság előtt volt. Hónapokig voltam ott, hogy legyen egy olyan orvosi igazolásom, amely nem kívánatos sze­méllyé tesz engem a bűnül­döző hatóságok előtt. Vajon be akarnak-e szervezni egy olyan embert, akiről nem lehet tudni, hogy komplett bolond, vagy csak félbolond? Így vádat sem lehetett elle­nem emelni. Az én ráter­mettségemet igazolja, hogy én egy ilyen kutyaszorítóból ki tudtam törni. — Az azért nem jellemző, hogy valaki egy zártosztály után — kompletten, vagy félig megbolondulva — a bíróságon a megtorlás perei­ben fogalmazó lesz. — A zártosztályi papíro­mat nem lobogtattam, az egészet ugye a bűnüldöző hatóságoknak szántuk. Én kitüntetéses diplomával vé­geztem, kapós jogásznak számítottam, nem volt gond elhelyezkedni. Egyébként büntető ügyem irataiból megállapítható, hogy én szi­lárdan ellenálltam minden beszervező lépésnek, össze­téptem a belépő nyilatkoza­tot, ezért le is zárták az ügyet. Engem igazol az is, hogy 1958-ban kizártak az Ügyvédi Kamarából­. Engem Réczei László akkori igaz­ságügyi miniszterhelyettes vett vissza, aki egyetemi professzorom volt, akinek tanítványa voltam. Ő segí­tett. A pályafutásom során köztudott volt rólam, hogy politikailag megbízhatatlan­ként vagyok nyilvántartva. — Most viszont azt lehet megállapítani, hogy a fedd­hetetlen Torgyán József fe­szélyezi a miniszterelnököt? — Én erre nem térek ki, bár meg tudnék nevezni olyan kisgazdapárti szemé­lyeket, akikkel a miniszter­­elnök korábban arról be­­­szélgetett, hogyan lehetne engem kiiktatni a vezetésből. Kénytelen vagyok ezt észre­venni, de én nem hozom összefüggésbe azzal, ami most történt. Ez a miniszter­­elnök környezetének a bűne: a koholt vád mindig bűn. Ezt az ügyet csak úgy lehet lezárni, hogy azok, akik ezt a súlyos bűnt elkövették el­lenem, a nyilvánosság előtt megkövetnék. (bpszerk. — Krecz Tibor). Nem a miniszterelnök, a környezete a bűnös (I. A riportalany visszalép) Nem szívesen teszem, de az adott szóhoz híven név nélkül írok arról az ember­ről, aki négy évtizeden át viselte egy mélyen igazság­talan ítélet súlyát. A férfi Sátoraljaújhelyen él, első ta­lálkozásunkkor még bele­egyezett, hogy elmondja, miként lett ártatlanul egy koncepciós per vádlottja. Beszéltünk volna a négyévi börtön gyötrelmeiről, majd a megkülönböztető bélyegről, amelyet hosszú évtizedekig kénytelen volt viselni. Ez­előtt pontosan egy héttel jártam nála másodszor, de már nem találtam odahaza. Az orvos kórházba utalta. Feleségével válthattam né­hány szót csupán, aki kérte, ha lehet, ne közöljük nevü­ket. Riportalanyom visszalé­pett, emlékeit már nem akarta megosztani velem, ám abba beleegyezett — hangzott a felesége által közvetített üzenet —, hogy az ítélet alapján megírjam,, milyen tortúrát és megaláz­tatást szenvedett el négy évtizede, egészen pontosan negyvenegy évvel ezelőtt. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 (II. Épeszű ember ilyet nem tehet!) A Budapesti Katonai Tör­vényszék 1950-ben folytató­lagosan elkövetett háborús bűntett és háborús bűntett miatt 4 évi, börtönben letöl­tendő szabadságvesztésre, 5 évi közügyektől való eltil­tásra és fele vagyonának el­kobzására ítélte az akkor 28 éves vádlottat. A bíróságon ő tagadta, hogy bármi köze lenne a vádirat rágalmai­hoz, a tanúk is bizonyítot­ták ártatlanságát, a törvény­szék mégis bűnösnek találta. A férfi egy kíméletlen, ke­gyetlen gépezet fogaskerekei közé került, ahonnan egy­szerűen nem volt menekvés. A most 68 éves férfi a második világháborúban a Magyar Hadsereg felvételező altisztjeként került a Szov­jetunióba. Hadtápszolgálatot látott el, semmi köze sem volt a partizánvadászathoz, valószínű, nem is látott egyetlen partizánt sem. Rit­ka szerencsével átvészelte a háború borzalmait, amikor hazatért, leszerelt. Később ismét katona lett, engedett a „rábeszélésnek” (ez egy kü­lön történet lenne ...), és az új honvédség őrmesteri egyenruhájában találta ma­gát. A végzetes dátum: 1950. május 10. összeveszett ala­kulatának elhárító tisztjével, és már ezen a napon Buda­pestre vitték az Államvédel­mi Hatóság börtönébe. Beis­merő vallomást — az iratok szerint — június 20-án csi­kartak ki belőle. „Beismerte”, hogy az édes­apja tagja volt a Vitézi Széknek. A jegyzőkönyvbe diktálta, hogy magáévá tette a Horthy-rendszer politiká­ját, és meg­győződéses fa­sisztává vált. Bekapcsolódott a leventemozgalomba, ott lett ellensége a Szovjetunió­nak és a kommunistáknak. Célja volt, hogy a Horthy­­rendszert fegyveresen is szolgálja. Amikor századát partizánvadászatra rendel­ték, örömmel fogadta, mert így alkalma nyílt a rendszer iránti hűsége és kommunis­­taellenessége tettekkel való bizonyítására. A papír mindent elbír — ebből a vallomásból egyet­len szó sem igaz. A Borsod Megyei Bíróság felmentő íté­letében többek között meg­jegyzi : ....... kizárt, hogy 1950-ben épelméjű ember bármely ha­tóság előtt önként dicseked­jék azzal, hogy meggyőződé­­ses fasiszta, és az akkor ha­talmon lévő kommunista rendszer ellensége.” (III. Verték, éheztették, megtörték) Hogy mi történt az ÁVH börtönében, könnyen kitalál­ható. A férfi eleinte azt sem tudta, miért fosztották meg szabadságától, miért kényte­len tűrni a cellák embertip­­ró életét. Pusztán egy vélet­lenül kihallgatott beszélge­tés világosította meg, hogy háborús bűntett miatt akar­ják ráhúzni a vizeslepedőt. Később megfenyegették, hogy családját kitelepítik a Hor­­tobágyra, édesanyja trafik­engedélyét visszavonják. Na­pokon keresztül verték, ét­­len-szomjan kínoztak, s minden lehetséges eszközt bevetettek felőrlésére. Egy­szer a folyosón felsorakoztat­ták a rabokat. Szomszédja egy óvatlan pillanatban a fülébe súgta: — Innen csak akkor sza­badulhatsz élve, ha aláírod, amit akarnak. Egy hónapi kínzás volt már ekkor mögötte, hallga­tott a szóra. Aláírta a ko­holt jegyzőkönyvet, de a vallomását már az ügyész­ségen és a bíróságon is vis­­­szavonta. Hiába. Elítélték, mint partizánvadászt, mint a Hungarista Légió tagját. A börtönben négy évet töltött le, majd következett a négy évtized. — Egy kálvária volt az életem — mondta első talál­kozásunkkor. — Nem beszél­tek előttem nyíltan sohasem róla, de úgy éreztem, az ár­tatlanul rámsütött bélyeg már sohasem tűnik el. A férfi immár 68 évesen, 1990 júliusában törvényessé­gi óvás iránti kérelmet nyúj­tott be a Budapesti Katonai Bírósághoz. (IV. Ki adja vissza az életét?...) Az iratok a katonai ügyészséghez kerültek, majd a perújítási nyomozás elren­delése után a Borsod Me­gyei Bíróság dr. Nehrer Pé­ter vezette tanácsához. Itt megállapították, hogy a beis­merő vallomást törvénytelen eszközökkel kényszerítették ki. A bíróság ítéletében le­szögezi : semmi sem bizo­nyítja, hogy a férfi a szov­jet hatóság ellen háborús bűntettet követett volna el, és az sem felel meg az igaz­ságnak, hogy a Hungarista Légió tagjaként bűncselek­mények részese lett volna. Szárazon és röviden en­­­nyit a tényekről. A férfit felmentették, a Katonai Tör­vényszék és a Katonai Fő­törvényszék ítéletét, vala­mint végzését hatályon kívül helyezték. A férfi — a Ma­gyar Köztársaság nevében — visszakapta becsületét. De ki adja, ki adhatja vissza életének elrontott és ártatlanul megbélyegzett négy évtizedét? .. . U. J. Negyvenegy év után felmentve Egy kálvária volt az élet

Next