Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

8 ÉSZAK-Magyarország APROPO Filip Gabriella Azt hittem, rosszul látok. Ismert művé­szek, tudós férfiak matattak az asztal alatt. Majd hirtelen magasba lendítet­ték karjukat, és Antal Imre lelkesen je­lentette: nyolc majom! Az idei Ki mit tud? talán legnagyobb új­donsága ez a majmolás. (Hol ilyen, hol olyan állatfigurával integetnek a szak­értői testület tagjai. A majmokon kívül vannak rókabábok is, harmadik esély­re pedig kandúrok.) Mert egyébként majdnem minden olyan, mint régen. Mondta is Szinetár Miklós, hogy most is nehéz helyzetben van a zsűri, akár­csak a hatvanas években, az első verse­nyek idején. Nem könnyű igazságosnak lenni! Felvállalni a döntés felelősségét. Ezért volt óriási vívmány, hogy véle­ményt mondhatott a nép. Szavazhatott. Egy ország dönthetett arról, ki a legjobb énekes, bábos, táncos vagy zenész és egyéb. Ha csak bele nem untunk a vok­solásba, most is kisegíthetjük szorult helyzetükből a zsűritagokat. Újdonság viszont, hogy a Ki mit tud? történetében először nyíltak meg a ha­tárok. Az idei versenyre benevezhettek a külföldön élő magyarok. Czine Mihál­­­lyal együtt gyönyörködhetünk a hatá­rok nélküli magyar kultúra szépségé­ben, nagyságában. Jeles irodalomtörté­nészünk nagyívű gondolatfutamának köszönhetően rádöbbenhettünk, milyen közeli rokonság van Janus Pannonius és a magyar nótákat éneklő tizenkét esz­tendős Éviké között... Igazán kár, hogy a külföldön élő ma­gyarok közül csak kevesen láthatják az műsort, de még idehaza sem fogható minden házban a Tv 2 adása. Pedig tényleg tehetséges fiatalok versenyez­nek. És még a majmok is szépek. TÁRLAT Népfőiskolás képek Domahidi Klára metszete Sárospatak (ÉM)­­ Negyedik alkalommal rendezik meg a Sárospatakon a népfőisko­lások nyári táborát. A képzőművészeti szekció harmincöt hallgatójának korábban készült munkáit a Sárospataki Képtárban láthatják az érdeklődők. A tábor célját, a képzőművészeti szekció munkáját így mutatta be dr. Dobrik István művészettörténész: — Tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, közösségépítés - kulcsfontosságú fogalmak az indulástól kezdve népfőiskolánk tanára­inak és szervezőinek gondolkodásában. Ha a különböző szekciókban folyó munka - a dolgok természetéből adódóan - más és másféleképpen közelíti is meg e célképe­ket, munkánk eredői mindig e közös elha­tározást erősítették. A tudományok és mű­vészetek sokszínűségéből fakadóan a mód­szerek gazdag változatossága ha különbö­ző utakra vezérelt is bennünket, úgy ér­zem mindannyiunkban meghatározó erő­vel munkálkodott és él ma is vállalásunk felelőssége. A képzőművészeti szekció munkájában résztvevő hallgatók alkotásaiból rendezett kiállítás megközelítően jól tükrözi mun­kánk változatosságát. Az értékekben és kvalitásban igen széles skálán mozgó tár­laton így találkozhat a látogató a tehetsé­gét és a rajz iránti érzékenységet még csak zsengén felmutató munkákkal éppúgy, mint a mesterségbeli tudásnak már maga­sabb szintjén álló ígéretes tanulmányok­kal. Hallgatóinknak az alapismeretek elsajátí­tása mellett lehetőséget adunk különböző technikák, kifejezési módok megismerésé­re, mindig szem előtt tartva és erősítve adottságaiknak, egyéniségünknek karak­teres vonásait. Kultúra 1993. Július 5., Hétfő Újra Avasi kalocsai, széki Nem kell nyakra-főre gyártani a koreográfiákat... Miskolc (ÉM­­­DK) - Az Avas Táncegyüttes sokáig ismert és elismert színfoltja volt a város­nak, a Rónai Sándor Művelődési Központ szakszervezeti csoport­jaként. Aztán három évvel eze­lőtt - a több pénz reményében - egyesületté alakultak, és másfél évig ebben a formában dolgoztak. Azután januári találkozásról be­szélve téli szünetre mentek — ám a találkozás elmaradt... Néhány hónappal ezelőtt azon­ban a művelődési ház vezetője le­velet kapott a táncosoktól, akik kérték, fogadják vissza őket a házba. Kifogás nem volt, csak an­nyi gond, hogy koreográfust kel­lett találni. Véletlen „összefutás” Tóth Györggyel, rövid beszélge­tés, gondolkodás, elvállalás, tánc... Májusban jött össze a csapat 21 taggal, azóta már 62- en vannak. Többségükben fel­nőttek. Az elmúlt héten — kéthónapos munka után - a közönség elé lép­tek, s elegáns, szép, negyvenper­ces műsorral mutatkoztak be a művelődési házban. Mezőkölpé­nyi, kalocsai, nyárádmenti, do­­maházi, széki táncokat adtak elő. • Majd 15 évvel ezelőtt én is az Avas táncegyüttesben kezdtem a népitánccal foglalkozni - meséli Tóth György. - 1983-ban a Szin­­vavölgyihez kerültem, öt évvel később hagytam fel a színpadi szerepléssel, hogy több időm le­gyen a tanításra. Volt gyermek­csoportom Mezőcsáton, Mádon, főállásban a 20-as iskola tanára vagyok. Ám szeptembertől onnan a tánctagozat a 33-asba megy át, s megyek én is. Most végzem a „B” kategóriás néptáncoktatói szakot. • Miért vállalta el az együttes ve­zetését? • Sokat számított, hogy szeret­ném, ha minél több tanítványom tovább folytathatná a táncot. És erre nincs túl sok lehetőségük. Miskolcon csak a Szinvavölgyi, meg a Kisbojtár együttes műkö­dik, fontosnak tartottam tehát a jóhírű Avas felélesztését. Ez egy lehetőség a tagoknak is és termé­szetesen nekem is a továbblépés­re, önmagam kipróbálására. A gyerekekkel sikeresen dolgoz­tam, most meglátjuk, sikerül-e a felnőttekkel. • Hogyan kezdtek a munkához, mik az elképzelései? • Az első összejövetelen elmond­tam az elvárásaimat, elképzelé­seimet, azt, hogy szeretném, ha a munkánknak nem csak mennyi­ségi, de minőségi eredménye is lenne, nem csak gyártanánk nyakra-főre a koreográfiákat, de egyet-kettőt nagyon szépen meg­tanulnánk. Jobban figyelnénk a stílusra, a pontosságra. És na­gyon fontosnak tartom azt is, hogy egy jó kis társaság jöjjön össze, ne csak kemény munka le­gyen, de szórakozzunk, jól érez­zük magunkat. • Sokan vannak­­ több korosz­tályból... • Az eddigi két hónap alatt mind­annyian közösen dolgoztunk, hi­szen szerettük volna megmutat­ni ezen a gálán, mire is vagyunk képesek, mennyire tehetségesek a táncosok. Azt hiszem, az a cso­port, amelyik képes volt ilyen rö­vid idő alatt ilyen műsort megta­nulni, az életképes. Viszont igaz, hogy a tagok más­más képességűek, és ha koreog­ráfia-szinten dolgozunk, mindig vannak, akik ülnek. Hiszen nem szerepel mindenki minden tánc­ban. Úgyhogy megbontjuk majd a csoportokat. □ Ön az Avasban kezdett tán­colni. Mi változott, s miben szeret­ne változtatni az egykorihoz ké­pest. • Egészen más most a szemlélet, mint régebben volt az Avasnál. Mikor én ott táncoltam, sokkal inkább a revüre, az ihaj-csuhajra éleződtek ki a koreográfiák. Én ragaszkodom az eredeti folklór­hoz. Mint például az itt utoljára táncolt széki anyagban... □ Apropó, ki csinálta ezt a széki koreográfiát? Nagyon szép volt! • Ezt véletlenül én. Örülök, hogy tetszett. • Mikor lépnek fel legközelebb? • Augusztusig szünet, akkor az­tán lesz két egésznapos próbánk, hogy huszadikán - ha igényt tar­tanak ránk — szerepelhessünk a Csanyikban. Fotók: Dobos Klára Mezőkölpényi táncok Bányászlámpás valuta-séta Megkapták diplomájukat a műszaki karok hallgatói Miskolc (ÉM - CsM) - Kétszáz­­kilencvenkilencen vannak. En­­­nyi volt gépész, bányász és ko­hászhallgató búcsúzott a hét vé­gén Miskolctól, a Miskolci Egye­temtől. A többi adatot csak meg­­saccolni lehet, de így is elgondol­kodtató: mintegy harminc száza­lékuk helyezkedik el frissen meg­szerzett szakmájában. A többiek külföldre mennek dolgozni, főleg számítógépes ismereteiket hasz­nosítva, vagy még mindig mun­kahelyet keresnek - nem sok re­ménnyel -, vagy maradnak to­vábbra is az egyetemen. Ez utób­biak kisebb része kerül tanszé­kekre, nagyobb része a tanulást folytatja. Újabb diplomát akar szerezni a gazdaságtudományi karon, vagy mérnök-közgazdász­ként, esetleg „egyszerűen” átje­lentkezik másik műszaki karra: időt kell nyerniük. Ezek a szomorú tények szeren­csére nem nyomták rá bélyegü­ket a búcsú ünnepélyes és meg­ható eseményeire. Ahogy a há­rom valutaelnök, Berényi Dezső, Bere Károly és Heizer Márk meg­fogalmazta, most még az utolsó találkozások és a közelgő pihe­nés öröme köti le figyelmü­ket, egyelőre nem terveznek hosszú távra, ahhoz még kell néhány hét... Péntek este - régi hagyományt követve - az öt évig otthont nyúj­tó várostól búcsúztak a friss dip­lomások. Ez alkalomból fogadta őket, illetve tanáraikat Miskolc Város önkormányzatának képvi­seletében Halász Rózsa alpolgár­mester. (Ugyanilyen szívesen tenne eleget kötelezettségének a Miskolci Egyetem többi kara, il­letve a Bölcsész Egyesület hallga­tóinak búcsúzásakor is, de eddig csak a jogászok éltek ezzel a lehe­tőséggel.) Az alpolgármester as­­­szony beszédében hangsúlyozta, Miskolc elsősorban épületeit, te­reit, hangulatait tudta nyújtani az egyetemistáknak - illetve egy régi ígéretet, nyitást a szinte tel­jesen külön életet élő Egyetemvá­ros felé. A hallgatók pedig az ér­telmiségi lét megtanulásával, gyakorlásával személyiségüket adták a városnak. Hogy az így együtt töltött öt év mennyire volt hasznos, mennyire érte el célját, azt semmilyen vizsga le nem mérhette, csak az első, önállóan meghozott döntéseknél derül­het ki. A valéták ezután utolsó közös sé­tájukkal és hangos énekszóval búcsúztak a várostól, a jól ismert utcáktól. Alsóbb éves hallgatók bányászlármás, kígyózó „szala­­mander” sora vezette őket a Pető­fi szoborig, ahol a koszorúzás után a valotaelnökök átadták szalagjukat és a karok zászlóit az egy évvel fiatalabbaknak. Szombaton délelőtt a tanévzáró és diplomaátadó ünnepség kere­tében az alma matertől is elbú­csúztak a műszaki karok végző­sei. Ugyanekkor a Miskolci Egye­tem tiszteletbeli doktori címet adományozott dr. Susánszky Já­nos egyetemi tanárnak, Igor Vla­­gyimirovics Zsezselenko tanszék­­vezető egyetemi tanárnak, a Ma­­riupoli Kohászati Egyetem rek­torának, prof. dr. Günter Froh­berg tanszékvezető egyetemi ta­nárnak (Berlini Műszaki Egye­tem) és prof. dr. Valerij Szergeje­­vics Jamscsikov tanszékvezető egyetemi tanárnak (Moszkvai Ál­lami Bányászati Egyetem). Signum Aureum Universitatis ki­tüntetéssel jutalmazták dr. Szentirmai Lászlót, dr. Debre­­czeni Ádámot, dr. Debreczeni Elemért és Vjacseszlav Ivanovics Ivanovot; Kiváló Nevelő Diplomá­val Hursán Lászlót és dr. Tol­vaj Bélát. Becsületdiplomát vehetett át Szabó Zsuzsanna okleveles bá­nyamérnök, Pál Imre okleveles gépészmérnök, Berényi Dezső ok­leveles bányamérnök és Bere Ká­roly okleveles gépészmérnök. Marimba - Petri Miskolc (ÉM) - Afrikai neszek címmel az elmúlt héten már lát­hattuk a Muzsikáló udvarban Vallai Péter és Sipos András Pet­ri György-estjét. Akkor - persze, hiszen hideg is volt, olykor a szél erőteljesen belekapott a fákba, ri­ogatott az eső - elég kevesen szántuk rá magunkat, hogy a mű­vészetnek szenteljük az estét. Ta­lán ma este fél kilenctől mégis­csak cáfoltatik az az elmélet, hogy Miskolcon nem igazán ér­dekes a kultúra. Már a produkció kezdése is érde­kes. Mert nincs. Egyszer csak ott állnak a művészek a színpadon, Sipos András megszólaltatja hangszereit, Vallai pedig szaval­ni kezd. Petrit. (Petri György első kötete, a Ma­gyarázatok M. számára 1971-ben jelent meg. Meditációkat, törté­neteket írt, amelyeket olvasói és kritikusai a maguk számára „igyekeztek félreérteni”, saját problémáikat behelyettesíteni. A második kötet, a körülírt zuha­nás három évvel ezután jelent meg, s az értők és értékelők köré­ben csalódást váltott ki. Azóta természetesen több kötetnyi új írás született, ezekből válogat Vallai Péter, ezeket adja elő tel­jes bennfentességgel.­ Hogyan kötődik egymáshoz az af­rikai zene és a Petri-vers? Azt mondják az előadók: sehogy. Olyan ez, mintha egy lakás egyik szobájában zenélnének, a másik­ban pedig valaki szavalna. Egyi­kük sem járt még Afrikában, a hangszerek Bécsből és más euró­pai városokból származnak, illet­ve akad olyan is, amelyet Sipos András sk. készített. Használa­tukat egy öreg négertől tanulta. Marimbát, kalimbát, sansait il­letve más ritmus- és ütőshang­­szereket szólaltat meg. Vallai Pé­ter régóta szavalja Petri György verseit, ha az újak közül tetszik neki valamelyik, hát beleveszi műsorába, így sohasem ismétlik önmagukat a Vígszínház tagjai. Ennyit a versről. Repül a papír... - előadás ma este. Fesztiválról Miskolc (ÉM) - A János Vitéz cí­mű előadást láthatják az érdeklő­dők a tapolcai Akropolisz színpa­don ma este hét órától, Regős Zsolt vezényletével. A Miskolci Nyári Fesztivál előadásaira egyébként nemcsak a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában lehet belépőket vásárolni, hanem az ITC székházban (Mindszent tér 1.), a Nefelejcs virágboltban (Csabai kapu 36.), Tapolcán a Napházban, illetve előadások előtt a helyszíneken. Térzenék Miskolc (ÉM) - A korábbi évek hagyományaihoz hasonlóan az idén is több alkalommal ad térze­nét az Erzsébet téren és Tapolcán a MÁV Koncert-fúvószenekar. Július 9-én, pénteken délután öt órától az Erzsébet téren adnak konceretet, 11-én és 18-án Tapol­cán muzsikálnak. Műsorukban az évforduló tiszteletére először Erkel-műveket játszanak, de fel­csendülnek népszerű keringők, indulók, polkák, operett- és musi­calrészletek.

Next