Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
8 ÉSZAK-Magyarország APROPO Filip Gabriella Azt hittem, rosszul látok. Ismert művészek, tudós férfiak matattak az asztal alatt. Majd hirtelen magasba lendítették karjukat, és Antal Imre lelkesen jelentette: nyolc majom! Az idei Ki mit tud? talán legnagyobb újdonsága ez a majmolás. (Hol ilyen, hol olyan állatfigurával integetnek a szakértői testület tagjai. A majmokon kívül vannak rókabábok is, harmadik esélyre pedig kandúrok.) Mert egyébként majdnem minden olyan, mint régen. Mondta is Szinetár Miklós, hogy most is nehéz helyzetben van a zsűri, akárcsak a hatvanas években, az első versenyek idején. Nem könnyű igazságosnak lenni! Felvállalni a döntés felelősségét. Ezért volt óriási vívmány, hogy véleményt mondhatott a nép. Szavazhatott. Egy ország dönthetett arról, ki a legjobb énekes, bábos, táncos vagy zenész és egyéb. Ha csak bele nem untunk a voksolásba, most is kisegíthetjük szorult helyzetükből a zsűritagokat. Újdonság viszont, hogy a Ki mit tud? történetében először nyíltak meg a határok. Az idei versenyre benevezhettek a külföldön élő magyarok. Czine Mihállyal együtt gyönyörködhetünk a határok nélküli magyar kultúra szépségében, nagyságában. Jeles irodalomtörténészünk nagyívű gondolatfutamának köszönhetően rádöbbenhettünk, milyen közeli rokonság van Janus Pannonius és a magyar nótákat éneklő tizenkét esztendős Éviké között... Igazán kár, hogy a külföldön élő magyarok közül csak kevesen láthatják az műsort, de még idehaza sem fogható minden házban a Tv 2 adása. Pedig tényleg tehetséges fiatalok versenyeznek. És még a majmok is szépek. TÁRLAT Népfőiskolás képek Domahidi Klára metszete Sárospatak (ÉM) Negyedik alkalommal rendezik meg a Sárospatakon a népfőiskolások nyári táborát. A képzőművészeti szekció harmincöt hallgatójának korábban készült munkáit a Sárospataki Képtárban láthatják az érdeklődők. A tábor célját, a képzőművészeti szekció munkáját így mutatta be dr. Dobrik István művészettörténész: — Tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, közösségépítés - kulcsfontosságú fogalmak az indulástól kezdve népfőiskolánk tanárainak és szervezőinek gondolkodásában. Ha a különböző szekciókban folyó munka - a dolgok természetéből adódóan - más és másféleképpen közelíti is meg e célképeket, munkánk eredői mindig e közös elhatározást erősítették. A tudományok és művészetek sokszínűségéből fakadóan a módszerek gazdag változatossága ha különböző utakra vezérelt is bennünket, úgy érzem mindannyiunkban meghatározó erővel munkálkodott és él ma is vállalásunk felelőssége. A képzőművészeti szekció munkájában résztvevő hallgatók alkotásaiból rendezett kiállítás megközelítően jól tükrözi munkánk változatosságát. Az értékekben és kvalitásban igen széles skálán mozgó tárlaton így találkozhat a látogató a tehetségét és a rajz iránti érzékenységet még csak zsengén felmutató munkákkal éppúgy, mint a mesterségbeli tudásnak már magasabb szintjén álló ígéretes tanulmányokkal. Hallgatóinknak az alapismeretek elsajátítása mellett lehetőséget adunk különböző technikák, kifejezési módok megismerésére, mindig szem előtt tartva és erősítve adottságaiknak, egyéniségünknek karakteres vonásait. Kultúra 1993. Július 5., Hétfő Újra Avasi kalocsai, széki Nem kell nyakra-főre gyártani a koreográfiákat... Miskolc (ÉMDK) - Az Avas Táncegyüttes sokáig ismert és elismert színfoltja volt a városnak, a Rónai Sándor Művelődési Központ szakszervezeti csoportjaként. Aztán három évvel ezelőtt - a több pénz reményében - egyesületté alakultak, és másfél évig ebben a formában dolgoztak. Azután januári találkozásról beszélve téli szünetre mentek — ám a találkozás elmaradt... Néhány hónappal ezelőtt azonban a művelődési ház vezetője levelet kapott a táncosoktól, akik kérték, fogadják vissza őket a házba. Kifogás nem volt, csak annyi gond, hogy koreográfust kellett találni. Véletlen „összefutás” Tóth Györggyel, rövid beszélgetés, gondolkodás, elvállalás, tánc... Májusban jött össze a csapat 21 taggal, azóta már 62- en vannak. Többségükben felnőttek. Az elmúlt héten — kéthónapos munka után - a közönség elé léptek, s elegáns, szép, negyvenperces műsorral mutatkoztak be a művelődési házban. Mezőkölpényi, kalocsai, nyárádmenti, domaházi, széki táncokat adtak elő. • Majd 15 évvel ezelőtt én is az Avas táncegyüttesben kezdtem a népitánccal foglalkozni - meséli Tóth György. - 1983-ban a Szinvavölgyihez kerültem, öt évvel később hagytam fel a színpadi szerepléssel, hogy több időm legyen a tanításra. Volt gyermekcsoportom Mezőcsáton, Mádon, főállásban a 20-as iskola tanára vagyok. Ám szeptembertől onnan a tánctagozat a 33-asba megy át, s megyek én is. Most végzem a „B” kategóriás néptáncoktatói szakot. • Miért vállalta el az együttes vezetését? • Sokat számított, hogy szeretném, ha minél több tanítványom tovább folytathatná a táncot. És erre nincs túl sok lehetőségük. Miskolcon csak a Szinvavölgyi, meg a Kisbojtár együttes működik, fontosnak tartottam tehát a jóhírű Avas felélesztését. Ez egy lehetőség a tagoknak is és természetesen nekem is a továbblépésre, önmagam kipróbálására. A gyerekekkel sikeresen dolgoztam, most meglátjuk, sikerül-e a felnőttekkel. • Hogyan kezdtek a munkához, mik az elképzelései? • Az első összejövetelen elmondtam az elvárásaimat, elképzeléseimet, azt, hogy szeretném, ha a munkánknak nem csak mennyiségi, de minőségi eredménye is lenne, nem csak gyártanánk nyakra-főre a koreográfiákat, de egyet-kettőt nagyon szépen megtanulnánk. Jobban figyelnénk a stílusra, a pontosságra. És nagyon fontosnak tartom azt is, hogy egy jó kis társaság jöjjön össze, ne csak kemény munka legyen, de szórakozzunk, jól érezzük magunkat. • Sokan vannak több korosztályból... • Az eddigi két hónap alatt mindannyian közösen dolgoztunk, hiszen szerettük volna megmutatni ezen a gálán, mire is vagyunk képesek, mennyire tehetségesek a táncosok. Azt hiszem, az a csoport, amelyik képes volt ilyen rövid idő alatt ilyen műsort megtanulni, az életképes. Viszont igaz, hogy a tagok másmás képességűek, és ha koreográfia-szinten dolgozunk, mindig vannak, akik ülnek. Hiszen nem szerepel mindenki minden táncban. Úgyhogy megbontjuk majd a csoportokat. □ Ön az Avasban kezdett táncolni. Mi változott, s miben szeretne változtatni az egykorihoz képest. • Egészen más most a szemlélet, mint régebben volt az Avasnál. Mikor én ott táncoltam, sokkal inkább a revüre, az ihaj-csuhajra éleződtek ki a koreográfiák. Én ragaszkodom az eredeti folklórhoz. Mint például az itt utoljára táncolt széki anyagban... □ Apropó, ki csinálta ezt a széki koreográfiát? Nagyon szép volt! • Ezt véletlenül én. Örülök, hogy tetszett. • Mikor lépnek fel legközelebb? • Augusztusig szünet, akkor aztán lesz két egésznapos próbánk, hogy huszadikán - ha igényt tartanak ránk — szerepelhessünk a Csanyikban. Fotók: Dobos Klára Mezőkölpényi táncok Bányászlámpás valuta-séta Megkapták diplomájukat a műszaki karok hallgatói Miskolc (ÉM - CsM) - Kétszázkilencvenkilencen vannak. Ennyi volt gépész, bányász és kohászhallgató búcsúzott a hét végén Miskolctól, a Miskolci Egyetemtől. A többi adatot csak megsaccolni lehet, de így is elgondolkodtató: mintegy harminc százalékuk helyezkedik el frissen megszerzett szakmájában. A többiek külföldre mennek dolgozni, főleg számítógépes ismereteiket hasznosítva, vagy még mindig munkahelyet keresnek - nem sok reménnyel -, vagy maradnak továbbra is az egyetemen. Ez utóbbiak kisebb része kerül tanszékekre, nagyobb része a tanulást folytatja. Újabb diplomát akar szerezni a gazdaságtudományi karon, vagy mérnök-közgazdászként, esetleg „egyszerűen” átjelentkezik másik műszaki karra: időt kell nyerniük. Ezek a szomorú tények szerencsére nem nyomták rá bélyegüket a búcsú ünnepélyes és megható eseményeire. Ahogy a három valutaelnök, Berényi Dezső, Bere Károly és Heizer Márk megfogalmazta, most még az utolsó találkozások és a közelgő pihenés öröme köti le figyelmüket, egyelőre nem terveznek hosszú távra, ahhoz még kell néhány hét... Péntek este - régi hagyományt követve - az öt évig otthont nyújtó várostól búcsúztak a friss diplomások. Ez alkalomból fogadta őket, illetve tanáraikat Miskolc Város önkormányzatának képviseletében Halász Rózsa alpolgármester. (Ugyanilyen szívesen tenne eleget kötelezettségének a Miskolci Egyetem többi kara, illetve a Bölcsész Egyesület hallgatóinak búcsúzásakor is, de eddig csak a jogászok éltek ezzel a lehetőséggel.) Az alpolgármester asszony beszédében hangsúlyozta, Miskolc elsősorban épületeit, tereit, hangulatait tudta nyújtani az egyetemistáknak - illetve egy régi ígéretet, nyitást a szinte teljesen külön életet élő Egyetemváros felé. A hallgatók pedig az értelmiségi lét megtanulásával, gyakorlásával személyiségüket adták a városnak. Hogy az így együtt töltött öt év mennyire volt hasznos, mennyire érte el célját, azt semmilyen vizsga le nem mérhette, csak az első, önállóan meghozott döntéseknél derülhet ki. A valéták ezután utolsó közös sétájukkal és hangos énekszóval búcsúztak a várostól, a jól ismert utcáktól. Alsóbb éves hallgatók bányászlármás, kígyózó „szalamander” sora vezette őket a Petőfi szoborig, ahol a koszorúzás után a valotaelnökök átadták szalagjukat és a karok zászlóit az egy évvel fiatalabbaknak. Szombaton délelőtt a tanévzáró és diplomaátadó ünnepség keretében az alma matertől is elbúcsúztak a műszaki karok végzősei. Ugyanekkor a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott dr. Susánszky János egyetemi tanárnak, Igor Vlagyimirovics Zsezselenko tanszékvezető egyetemi tanárnak, a Mariupoli Kohászati Egyetem rektorának, prof. dr. Günter Frohberg tanszékvezető egyetemi tanárnak (Berlini Műszaki Egyetem) és prof. dr. Valerij Szergejevics Jamscsikov tanszékvezető egyetemi tanárnak (Moszkvai Állami Bányászati Egyetem). Signum Aureum Universitatis kitüntetéssel jutalmazták dr. Szentirmai Lászlót, dr. Debreczeni Ádámot, dr. Debreczeni Elemért és Vjacseszlav Ivanovics Ivanovot; Kiváló Nevelő Diplomával Hursán Lászlót és dr. Tolvaj Bélát. Becsületdiplomát vehetett át Szabó Zsuzsanna okleveles bányamérnök, Pál Imre okleveles gépészmérnök, Berényi Dezső okleveles bányamérnök és Bere Károly okleveles gépészmérnök. Marimba - Petri Miskolc (ÉM) - Afrikai neszek címmel az elmúlt héten már láthattuk a Muzsikáló udvarban Vallai Péter és Sipos András Petri György-estjét. Akkor - persze, hiszen hideg is volt, olykor a szél erőteljesen belekapott a fákba, riogatott az eső - elég kevesen szántuk rá magunkat, hogy a művészetnek szenteljük az estét. Talán ma este fél kilenctől mégiscsak cáfoltatik az az elmélet, hogy Miskolcon nem igazán érdekes a kultúra. Már a produkció kezdése is érdekes. Mert nincs. Egyszer csak ott állnak a művészek a színpadon, Sipos András megszólaltatja hangszereit, Vallai pedig szavalni kezd. Petrit. (Petri György első kötete, a Magyarázatok M. számára 1971-ben jelent meg. Meditációkat, történeteket írt, amelyeket olvasói és kritikusai a maguk számára „igyekeztek félreérteni”, saját problémáikat behelyettesíteni. A második kötet, a körülírt zuhanás három évvel ezután jelent meg, s az értők és értékelők körében csalódást váltott ki. Azóta természetesen több kötetnyi új írás született, ezekből válogat Vallai Péter, ezeket adja elő teljes bennfentességgel. Hogyan kötődik egymáshoz az afrikai zene és a Petri-vers? Azt mondják az előadók: sehogy. Olyan ez, mintha egy lakás egyik szobájában zenélnének, a másikban pedig valaki szavalna. Egyikük sem járt még Afrikában, a hangszerek Bécsből és más európai városokból származnak, illetve akad olyan is, amelyet Sipos András sk. készített. Használatukat egy öreg négertől tanulta. Marimbát, kalimbát, sansait illetve más ritmus- és ütőshangszereket szólaltat meg. Vallai Péter régóta szavalja Petri György verseit, ha az újak közül tetszik neki valamelyik, hát beleveszi műsorába, így sohasem ismétlik önmagukat a Vígszínház tagjai. Ennyit a versről. Repül a papír... - előadás ma este. Fesztiválról Miskolc (ÉM) - A János Vitéz című előadást láthatják az érdeklődők a tapolcai Akropolisz színpadon ma este hét órától, Regős Zsolt vezényletével. A Miskolci Nyári Fesztivál előadásaira egyébként nemcsak a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában lehet belépőket vásárolni, hanem az ITC székházban (Mindszent tér 1.), a Nefelejcs virágboltban (Csabai kapu 36.), Tapolcán a Napházban, illetve előadások előtt a helyszíneken. Térzenék Miskolc (ÉM) - A korábbi évek hagyományaihoz hasonlóan az idén is több alkalommal ad térzenét az Erzsébet téren és Tapolcán a MÁV Koncert-fúvószenekar. Július 9-én, pénteken délután öt órától az Erzsébet téren adnak konceretet, 11-én és 18-án Tapolcán muzsikálnak. Műsorukban az évforduló tiszteletére először Erkel-műveket játszanak, de felcsendülnek népszerű keringők, indulók, polkák, operett- és musicalrészletek.