Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-14 / 190. szám

1998. augusztus 14., péntek A zenetanár Sárospatak (ÉM) - Szabó Erik zeneta­nár, kiváló trombitás, ezzel együtt él­hal a zenéért. Hogyan is került kapcsolatba a mu­zsikával? Gyerek­korában ebéd köz­ben mindig rádiót hallgatott a család. Amikor a hangszó­róból a trombita hangjai kezdtek áradni, mindig fel­kapta a fejét: vajon mi lehet ez a szép hang? A szülei a gyermek érdeklődésére felfigyelve úgy döntöttek, fiuknak zeneiskolába kell jár­nia. A beiratkozás után első tanítómeste­re Péceli István lett, 1975-től 79-ig tanult trombitán játszani. A szakmunkásképző iskolát megkezdve érdeklődése a basszusgitár felé irányult, majd megis­merkedett a dobozgitár fortélyaival is. Majd­­ miután sikerült beszereznie egy saját hangszert, autodidakta módon to­vábbra is gitározni tanult. Később, ami­kor dolgozni kezdett, a munka mellett le­velező tagozaton leérettségizett a sátoral­jaújhelyi gimnáziumban. Itt 1982-ben vég­zett, s a tanulás közben sem szakadt el a zenétől. „Mindeddig a zene tette rám a legnagyobb hatást - vallja. - Hiába spor­toltam, vagy olvastam verseket, egyik sem tudta elnyomni bennem a zene iránti szeretet.” Időközben egyik volt tanára úgy látta: Szabó Eriknek nem szabad más hivatást választania, mint a zenepedagógusit. Az ajánlást megfogadva a sátoraljaújhelyi Lavotta János Művészeti Iskola keretében működő pálházi tagozat furulyatanára lett. Ma a művészeti iskola egy részéből kinőtt művésztanoda tanára. Mint elmondja, zene iránti szeretete az elmúlt időszakban csak erősödött, amelyet szeretne átadni diákjainak is. Szabó Erik szereti hivatását, s jó érzés számára olyan gyerekeket tanítani, akik maguk is őszin­tén és nyíltan közelednek a zene felé. Jól dolognak tartja, hogy már a kisebb falvak­ban is lehetőség nyílik a zenetanulásra. Munkája mellett tagja a Zempléni Szimfo­nikus Zenekarnak, ahol trombitán játszik. Ebben a felállásban szívesen zenél együtt munkatársaival, hiszen az együttes jórészt a Lavotta János Művészeti iskola, vala­mint a Művésztanoda tanáraiból áll. Sza­bó Erik azonban gyakran szerepel szóló­ban is. Egyre gyakrabban hívják különbö­ző rendezvényekre játszani. Legszíveseb­ben azonban templomban zenél, ugyanis az ottani akusztika, s az orgonakíséret fantasztikus élményt jelent számára. I •/ ;W/UOh v'.V.u'UA • Mikóháza. Valamennyi mikóházi általá­nos iskolás tanuló az önkormányzat tá­mogatásának köszönhetően ingyen kapja meg a tankönyveket. A tanévkezdés ne­hézségeinek megkönnyítése érdekében óvodásonként 2000 forint egyszeri támo­gatást kapnak a szülők, a középiskolások 5000, a felsőoktatási intézményben tanu­ló fiatalok pedig 8000 forint támogatást kapnak, tájékoztatta lapunkat Gombos Péter polgármester. • Bodrogolaszi: Két új utat láttak el asz­falttal Bodrogolasziban - tudtuk meg Durdák József polgármestertől. Mint a fa­lu vezetője elmondta, emellett sok pénzt áldoznak a tanévkezdésre is. Az önkor­mányzat augusztus 20-a alkalmából meg­ajándékozza a nyugdíjasokat, akik fejen­ként kétezer forintot kaptak. • Hercegkút: Nemzetközi, nemzetiségi találkozót tartanak Hercegkúton augusz­tus 20-án. Az ünnepséget Götz János pol­gármester nyitja meg. A műsor részeként fellépnek különböző sváb nemzetiségi ének- és tánckarok. A vendégek Rátkáról, Károlyfalváról, valamint Medzevről ér­keznek. Itt­hon 6 Sárospatak (ÉM - B5ZA)­­ Amennyiben minden össze­jön, augusztus 21-én Göncz Árpád, köztársasági elnök Sárospatakon átadja a kör­nyékbeli fiatalok számára létrehozandó Gyermekek Házát. Az, hogy az egykor Aszú fogadó­ként ismert (közben Holdfény névre is átkeresztelt) épület ezentúl a legkisebbeket szolgál­hatja, érdekes történet. Az egész mintegy két évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor Czabányi Attila, egy sárospataki vállalkozó létre­hozta a Tarisznya címet viselő zempléni gyermekújságot, amelynek terjesztési területe ké­sőbb átterjedt Abaúj egy részére is. Ez volt a folyamat első, egy­ben legfontosabb lépése, a gyere­kekkel való kontaktusteremtés - vallja Czabányi Attila. A gyer­meklap révén a vállalkozó kap­csolatba került olyan felnőttek­kel (pedagógusokkal, szülőkkel, nyugdíjasokkal), akik kevésnek érezték azokat a lehetőségeket, amelyek a környékbeli gyerekek szabadidejének hasznos eltölté­sét szolgálják. Először ekkor ve­tődött fel a gondolat: szükség van egy olyan helyre, ahová a fiatalok szabadidejükben bármi­kor betérhetnek, s ott programo­kon vehetnek részt. Ez lehet a találkozóhelye azoknak az embe­reknek is, akik tenni kívánnak a gyerekekért A folyamat második lényeges lépcsőfoka az volt, amikor Cza­bányi Attila megszervezte a Zempléni Gyermekekért Egye­sületet (ZGYE), amelynek ő lett az elnöke. Ez a szervezet hozta fedél alá a már kétszer megren­dezett Családi napot, amelyen mind a két alkalommal több mint tízezer ember szórakozott, a szervezők ezzel az eseménnyel akartak anyagi alapot teremteni elképzeléseikhez. Az idei családi nap végül is pozitív mérleggel zárult, annak ellenére, hogy az esős idő valamelyest csökkentett a várt bevételen. Elképzeléseik nyitott fülekre találtak a pataki önkormányzat­nál is. A kincstár tulajdonában álló, egykor Aszú fogadóként köz­ismert épületet a helyi önkor­mányzat megkapta, amelyet átadtak az egyesületnek úgy, hogy az átvállalta a bérleti díj fizetését. A Zempléni Gyermekekért Egyesület tagjai azóta azon munkálkodnak, hogyan is te­gyék minél otthonosabbá a ha­marosan Gyermekek Házaként működő építményt. A ház kezdeti felszerelésében sokat segített Nagy Miklósné, a Móricz Zsigmond Kollégium, és Nagy-Bozsoky József, a Máltai Szeretetszolgálat sátoraljaújhelyi szervezetének vezetője. Ezáltal augusztusban birtokba vehetik a házat a gyerekek. Mint Czabányi Attilától megtudtuk, bár sok­minden összegyűlt már, de még számos dologra szükség lenne. Ezért a szülőkhöz, valamint a környékbeli cégekhez fordulnak, hogy ahol fölösleges, leselejtezés­re váró játékok, vagy berendezé­si tárgyak vannak, szívesen fo­gadnák, ha felajánlanák a zemp­léni gyermekek számára. A ZGYE távlati tervei között persze az is szerepel, hogy a ha­táskörükbe eső terület legjelen­tősebb településein (Sátoraljaúj­hely, Sárospatak, Szerencs, To­kaj, Abaújszántó) létre tudjanak hozni ilyen közösségi házat. Augusztus 21-e tehát nagy ün­nep számunkra. A Gyermekek Házát a Zempléni Művészeti Na­pok megnyitójára a városba ér­kező Göncz Árpád Köztársasági­ elnök adja majd át. A különböző programok között pedig a Back II. Black együttes ingyenes kon­certje is szerepel. Gyerekeké lesz az egykori fogadó A Zempléni Gyermekekért Egyesület nagyszabású terveket sző Gyermekek Háza lesz az egykori panzióból­Fotó: Bódisz Attila Rendezvénytervek Továbbra is igyekeznek olyan rendezvényeket szervezni, amelyek maradandóságuk mellett a pénzügyi alapokat is megteremtik az egyesület további munkájához. Jövőre a családi napot két­naposra tervezik, amelyet megtoldanak majd egy sza­badtéri színházi előadással. Szeretnék a Gyermekek vi­lágnapját, szeptember 11-ét igazán emlékezetessé tenni: úgy érzik, vétek lenne Sáros­patak azon adottságát nem ki­használni, hogy itt áll a Pálhá­­ziak egyik leghíresebb vára. Erre alapozva egy Rákóczi várjátékot kívánnak rendezni. Szintén a nagy tervek között szerepel a Zempléni sztárran­devú címet viselő rendezvény­­sorozat, amelyet több naposra terveznek, és ennek keretében a helyi emberek, gyerekek Magyarország neves személyi­ségeivel, együtteseivel talál­kozhatnak majd. Saját készítésű Tarisznya A Gyermekek Háza, a létre­hozók elképzelései szerint minden nap nyitva tart majd, programjaikat főként délutánra koncentrálják. A tervek szerint az épületben szinte minden igényt meg­próbálnak kielégíteni. Lesz­nek klubjellegű foglalkozá­sok, emellett például a gye­rekek ezen a helyen maguk készítik majd el a Tarisznya újságot is. Lesz városvédő gyerekek klubja, túrákat szerveznek a környékbeli he­gyekbe, s várhatóan a legif­jabbak itt állandóan be tud­ják majd váltani a különbö­ző feladatok teljesítéséért ka­pott petákjaikat. Hercegkút története rövid, de tartalmas Beszélgetés Hőgye Istvánnal, a község 250 éves „születésnapi” kiadványának szerzőjével Hercegkút (ÉM - BSZA) - Her­cegkút fennállásának 250 éves évfordulója alkalmából napvilágot lát a település történetét bemutató könyv. A hivatalos bemutatót, augusz­tus 20-án, nagyszabású nemzeti­ségi ünnep keretében tartják meg, a falu neves szülötteinek - köztük Stumpf Istvánnak, a Mi­niszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek - jelenlétében. A könyv szerzője Hőgye István, a Sátoraljaújhelyi Levéltár igazga­tója, akit arról kérdeztünk, va­jon milyen feladatot jelentett számára a nagy múltú hegyaljai falvak között meghúzódó, vi­szonylag fiatal Hercegkút törté­netének megírása? • Hegyalja mezővárosai, falvai közel ezer, de legalább 800 éves múltra tekintenek vissza. Ezek­hez képest Hercegkút (Trautson­­dorf) viszonylag fiatal település a maga 250 évével. Igaz, ez a terü­let már előzőleg is lakott volt, bi­zonyítják ezt a régi pogánykúti ásatások. Ide hozta Trautson herceg - jórészt a Fekete-erdő környékéről - a több hullámban érkező betelepülőket. A fejezetek során először a gazdasági beren­dezkedést mutatják be, de szere­pet kap ebben a jellemző szorga­lom, kitartás, lelkesedés és oda­adó munka, ami ezeket az embe­reket mindvégig jellemezte. Be­mutatjuk azokat a sajátosságo­kat, amelyek eltérnek a környék­beli magyar, szlovák vagy ruszin települések szokásaitól. Szerepet kapnak természetesen az egyházi élet során bevett szokások, az is­koláztatás. Ezeket nemcsak levél­tári anyagokban, hanem a köz­ség papjainak feljegyzéseiben is megtaláltuk. Különösen értéke­sek voltak Stisovszki Mihály tiszteletes feljegyzései, aki a szá­zad elején több mint 23 évet töl­tött a településen. • Mivel fiatal településről van szó, kérdés, milyen szerepet kap a jelen és a közelmúlt? • Arányaiban, mivel a község élete a XX. században nagyobb lendületet kapott, a jelenkor nagy hangsúlyt kap. Az egyes korszakokat azért hangsúlyozot­tan vesszük: például az 1848-49- es forradalomban való szerepvál­lalásukat. Kitérünk arra is, hogy a sváb nemzetiségi település la­kóinak jelentős részét a háború után közmunkára, „málenkij ro­­bot”-ra vitték, ott nagyon sokan elpusztultak. A közösség kérte azt is, hogy kerüljenek le arról a feketelistáról, amely a német te­lepüléseket bélyegezte meg. • A kutató számára mennyire je­lent más feladatot, hogy nemzeti­ségi településsel akadt dolga? • Hegyalján a három nagy né­met közösség: Rátka, Hercegkút és Károlyfalva első lakói jórészt a hercegkútiakkal egy időben ér­keztek erre a vidékre. Sajátos ar­culatuk, iskoláztatásuk, a szelle­mi, egyházi életük jelentenek új színt, gazdagodást a Hegyalja magyar és szláv közösségei mel­lett Tehát Hercegkút egy nagyon sajátos, ezzel együtt szép közös­ségi életet élő település. Jellemző az egymás segítése nemcsak a jó­ban, hanem a bajban is, a nagy­szabású összefogás. • A 250 éves évforduló miatt a könyv terjedelmét is 250 oldalban maximálták... • A források bősége leginkább a rövidítés kényszerét hozta magá­val. A község polgármesterével, Götz Jánossal úgy egyeztünk meg, azokat az érdekes dolgokat, amelyeket helyhiány miatt ki kellett hagynunk, vagy amely fe­jezet hosszabb kifejtést is megér­demelt volna, külön megjelentet­jük. Szó lehet például egy Her­cegkúti füzetek címet viselő so­rozat beindításáról is, ahol mind­ezt a közönség elé tárhatjuk. Hőgye István, a szerző a majdnem kész monográfiával­Fotó: Bódisz

Next