Észak-Magyarország, 2002. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-22 / 93. szám

2002. április 22., hétfő Együtt szavaztak. A tegnapi választási fordulóban a szavazásra elkísérte édesany­ját, Surányi Anitát a kisfia, Kiss Ádám. A közös jövőjükről döntöttek. Fotó: Bujdos Tibor f „Az inkorrektség kimaradhatott volna” Miskolc (EM - PTA)­­ Amíg a nem­zetnek nincs belőle hátránya, addig a törvények adta kereteken belül min­den lehetséges eszközzel rivalizálhat­nak a pártok. A politológus az idei vá­lasztásokat durvának ugyan nem tar­totta, inkorrektnek viszont igen. Jóllehet, gyakran jellemzik azt idei kam­pányt az atrocitások miatt durvának, Sol­tész Erzsébet politológus szerint inkább az inkorrektség, ami kimaradhatott volna a 2002-es választásokból. A suttogó propagan­da, a riogatás ugyanis ezt megelőzően nem volt eszköze a választásainknak. - Azt, hogy melyik párt részleteiben hol hibázhatott a kampányában, bizonyára so­káig elemzik még. Az viszont már most megállapítható, hogy a Fidesz kampánypo­litikája több téren is hibás volt - formált véleményt Soltész Erzsébet. - Ez pedig első­sorban abból ered, hogy a párt győztes kam­pányt folytatott, és nem készült fel arra, hogy az első fordulóban veszíthet is. Előre átgondolt stratégia híján pedig elveszítet­ték higgadtságukat, kapkodókká váltak. A hibás döntések egyike, hogy szembe állították egymással a Bokros-csomagot és a Széchenyi-tervet. Hiszen a Bokros-csomag ..........................................................................» bevezetéséről már véleményt nyilvánított a közakarat az 1998-as választásokkor, ami­kor leváltotta az MSZP-kormányt. A válasz­tók ezt a témát érthető okokból túlhajtott­­nak érezték - világított rá a szakember. Számháború A két forduló között az egyik legnagyobb tömeget megmozgató pártrendezvény a Fi­desz választási nagygyűlése volt Budapes­ten. Arról, hogy pontosan mennyien vet­tek részt a gyűlésen a médiában is hosszas vita folyt. A közzétett számadatokban óri­ási eltérés volt. Mire volt jó ez a számhá­ború? - kérdeztük. - Az, hogy mennyien mennek el egy párt­rendezvényre, nagygyűlésére, azt mutatja, hogy mennyien kíváncsiak az adott párt­ra, óvatosan fogalmazva, talán azt is, mennyien szimpatizálnak azzal. A válasz­tásokra azonban nincs igazán hatással a tö­meg nagysága - állapította meg a politoló­gus. - Legfeljebb erősíti az összetartozás ér­zését, az elkötelezettséget azok körében, akik eddig is a Fideszre szavaztak. Új sza­vazókat alig-alig szerezhettek. Épp ezért ért­hetetlen, hogy miért helyeztek ekkora hang­súlyt a nagygyűlés részvételi számaira pro és kontra. Racionális oka aligha volt, az vi­szont elképzelhető, hogy ezzel is az érzel­mek felkorbácsolása volt a cél. . .................................... Azt, hogy melyik párt részleteiben hol hibá­zott a kampányában, bizonyára sokáig elemzik még... Soltész Erzsébet politológus VÁLASZTÁS 2002 / 4 Miskolc (ÉM­­­SzK) - A meglehetősen érzelmekre ha­tó, szélsőségesnek mondott 2002-es választási kampány bekúszott a munkahelyekre, a magánélet színterére is. Me­gyénk közismert szemé­­lyiségeinek véleményét még a kampánycsend előtt gyűjtöt­tük csokorba. Az idei kampány megítélésé­ben meglehetősen megegyezett a megkérdezettek válasza, akiket három különböző területről vá­lasztottunk, így megszólaltattuk Miskolc kulturális, oktatási és egészségügyi életének egy-egy ne­ves szereplőjét. Különböző viszonyulás Dr. Viga Gyula, a Herman Ot­tó Múzeum igazgatóhelyettese: - Azt tapasztaltam, hogy az el­múlt években sem volt szerencsés baráti körben politikáról beszél­getni; a feszültségek, szembenál­lások nem a választási kampány időszakában kezdődtek. Más kér­dés, hogy a választási időszak rendkívüli módon kiélezte azokat. Annyiféle egyéni érdek, várako­zás és csalódás gyűlt össze, amit nem lehet jószerével együtt kife­jezni. A kampány azonban nyil­vánvalóbbá tette, hogy ez az or­szág valójában „két ország”. Sze­retnék hinni abban, hogy a meglevő szakadék szűkíthető, de nem látom valódi esélyét. Nem azokról beszélek persze, akik a fel-fellobbanó szociális demagógi­át elfogadva, havi 800 forinttal több fizetésért vagy nyugdíjért szavaznak négyévente más-más oldalra. Eltérő jövőképek, külön­böző társadalomfelfogások, a nem­zethez, közös múlthoz és jövőhöz való, egészen különböző viszonyu­lások csatája is zajlik. Nem mond­hatom, hogy számomra a kétféle politikai frazeológia egyformán el­fogadható! Azok közé tartozom, akik elsősorban közös értékek mentén gondolkodnak, tehát elkö­telezett vagyok, de azzal a - so­kak szerint rossz - értelmiségi mentalitással megáldva/megver­­ve, hogy soha nem csatlakoztam szekértáborokhoz. Mégis, úgy vé­lem, hogy elsősorban kétféle poli­tikai elit hatalmi versengéséről van szó, amit olykor nehéz átlát­ni, megérteni is. Ebben benne van a rendszerváltás sok-sok rész­letében - többségünk számára - máig ismeretlen hatalmi alkuja is: sok-sok feszültség, ellentmon­dás benne maradt az új rendszer­ben. Ez nagyban erősítette a fa­rizeusok szerepvállalását. Úgy lá­tom, hogy most a jelenlegi ellen­zék számára nagyobb a tét: ha alulmarad, négy év múlva csak megfiatalodva, azokkal a tartal­makkal valóban feltöltekezve pró­bálkozhat újra, amelyek letétemé­nyesének ma is vallja magát. Nem tudom, mi lesz hétfőtől, hol vezetődik le ez a hihetetlen fe­szültség, ami szembeállít embere­ket, barátokat. Úgy gondolom, hogy a feszültségek oldásában kulcsszerep jut azoknak a civil szerveződéseknek, amelyek - a napi politizálástól távol - közös értékek mentén szervezik az egy­mástól politikailag akár messze álló embereket is. Pláne nem a legyőzött Dr. Lévay Miklós, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja.­­ Ez a negyedik választás, ér­zelmi töltetét, hangulatát, az in­dulatokat tekintve a ‘90-es válasz­tásra emlékeztet. Csakhogy annak valóban nagy volt a tétje: a rend­szerváltozás. A mostaninak nincs ekkora tétje, csupán az dől el: ma­­rad-e a kormány, vagy jön helyet­te egy új. Szeretném hinni, hogy a választás után nem lesz ketté­szakított az ország, bár kissé ne­héz elhinni, hogy amint a végle­ges eredmény megszületik, ilyen indulatok, még a politikai szférá­ban is megengedhetetlennek szá­mító minősítgetések után az el­lenfelek egymásra kacsintanának, s minden menne tovább a maga útján, mintha mi sem történt vol­na. Azt azért valószínűnek tar­tom, hogy a megosztottság huza­mosan csak a parlamentre lesz jellemző, az egész országra nem. A megállapodott demokráciákban nem kell ilyen érzelmi töltettel kí­sérni a választásokat. Eszembe jut: kissrác koromban aktívan fo­ciztam. És egyszer, egy hasonló­an sokadrangú csapat öltözőjében a falon ezt olvastam: Az ellenfél nem ellenség. Azt már csak most teszem hozzá, pláne nem a le­győzött. Ezt az egyszerű közhelyet jó lenne szem előtt tartani a po­litikai szférában is. Szerencsére itt, az egyetemen, de a családban és az ismerettségi körömben is in­kább az volt a beszédtéma, mi­lyen szégyenletes gyalázkodásnak lehettünk tanúi. Ilyen mértékben az eddigi választások során még nem nyúltak segítségért a joghoz, sőt most még büntetőjogi fenye­getésekkel is képesek voltak él­ni. A neves személyiségek, pél­dául művészek nyílt politikai sze­repvállalását, bár itthon újdon­ságnak számított, el tudom fogad­ni. Amit viszont képtelen vagyok: az értékek helyett csak az érde­kekre tekintő véleménynyilvání­tás, az emberi értékek - mint a szolidaritás, a másik ember tisz­telete, a méltányosság - semmibe­vétele. Csak ezen értékek mentén tudok vitatkozni a kultúra ér­tékeiről, a magyarság sorskérdé­seiről, politikai hovatartozásról. S ha valakivel ezen alapértékek­ben különbözünk, akkor annak sem örülök, ha a politikai nézet­­azonosságunk alapján egy kalap alá vesznek. Hagyja a politikát... Dr. Szabó László, a Megyei Kórház II. Gyermekosztályának osztályvezető főorvosa: - Ez a kampány túlzottan szél­sőséges volt. Egy pártnak, amely a hatalmat meg akarja szerezni, nem illik másokat mocskolni. Az egészségügyben az egyik alapsza­bály, hogy a kollégával való egyet nem értést nem illik a beteg előtt felemlegetni, mert ez bizalmi kér­dés. Az ország vezetése is az... Saj­nos, az éles ellentét a családba is bekerült, éles vitákat váltva ki. A munkahelyemen is próbálkozott, de mi, a GYEK-ben megállapod­tunk, csak szakmai kérdésekkel foglalkozunk, jóllehet mindkét nagy párthoz tartozók jelen van­nak az orvosi karon belül. Úgy gondolom, a hétköznapi ember­nek az volna jó, ha sem a jobb-, sem a baloldali szélsőség nem ke­rülne a kormányhoz közel, a kö­zéphez közeli pártok pedig a gaz­dasággal és a kisemberek jólété­vel foglalkoznának. Mindenkép­pen befolyásol egy adott színész vagy tudós megítélésében, hogy nyíltan színt vallott valamely párt mellett. Csökkent az ázsiója a sze­memben, mert úgy vélem, ha va­laki a szakmája által vált híres­sé, az jobb, ha a szakmájára kon­centrál, s nem hagyja magát egy adott politikai erő eszközévé ten­ni. Az is igaz: alapvetően a poli­tika aljas azért, mert megkereste őt, hiszen nagyon nehéz lehet ne­met mondani egy nyílt felkérés­re. Mindezek ellenére azt gondo­lom, hogy a választások után a köznapi életben elsimulnak az el­lentétek, hiszen egy közösségen belül az egyes emberek között ál­talában nem szokott politikai né­zetek miatt tartósan fennállni a békétlenség, még akkor sem, ha azt felülről mesterségesen gerjesz­tik. Ezt volt alkalmam megtapasz­talni más országokban. A GYEK- en belül sem a politikai hozzá­tartozás szabja meg a kapcsola­taimat, hanem a szakmai és az emberi értékek. A választással kapcsolatos valamen­nyi írásunk megtalálható a következő Négy választás után Magyarországon Kettészakad-e az ország, vagy elsimulnak az ellentétek a kampány végeztével? Dr. Viga Gyula Dr. Lévai Miklós Dr. Szabó László N­agyon durva volt a kampány, amit a po­litikusok egymás ellen csináltak, durvább, mint a korábbiak. Az egyik jobban hazudozott, mint a másik. Nem lehetett eligazodni köztük, csak az érzelmekre akartak hatni. A fő baj az, hogy nem mindannyiunk boldogulásáért, hanem saját hatalmukért csinálták. Boldizsár István (51), AUTÓFÉNYEZŐ, SZIKSZÓ z a sok ocsmányság marad meg az idei választásból, amit egy­másra hordtak a külön­böző oldalon állók. Nem lehet eligazodni az egy­másnak ellentmondó ál­lítások között. Ez a stí­lus, egymás rágalmazása számomra megdöbbentő és felháborító. A társa­dalmat is megosztja, sokkalta jobban, mint korábban. Lányiné Majercsik Mária (43), PEDAGÓGUS, SAJÓKAZA­álasztani elmentem, azon az egyen ne múljék. De nem érdekel a politika. Csak véletle­nül hallgattam bele a választással foglalkozó műsorokba. Az is csak megerősített abban, hogy fölösleges a politi­kával foglalkozni. Jó ideje csak azzal törődök, hogy valahogy megéljek. Ez már aligha változik. Orosz József (59), rokkantnyugdíjas, Miskolc ldurvult kampány volt, a veszekedés marad meg belőle ben­nem. Nem látom tisztán a jelenlegi költségvetési helyzetet, így úgy érzem, hogy az egyik oldalnak nem voltak teljesen meg­alapozottak az „osztoga­tásai”, a másik oldalnak pedig, valószínűsíthetően, nem voltak megalapozot­tak a választások utánra tett ígéretei. Palla Balázs (48), aktív DOLGOZÓ, TARDONA A tévéből és a rádióból az maradt meg ben­nem, hogy egymással rio­gatták az embereket. Ab­ból próbáltak erényt ko­vácsolni, hogy a másik hiányosságait emlegették. Az egyik azt hajtogatta: miért nem csinálták meg ezt vagy azt, mikor volt rá négy évük. A másik meg, hogy miért nem szavazták meg az ő ja­vaslataikat. Damu Csaba (30), munka­­nélküli, Miskolc MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: A VÁLASZTÁSSAL LEZÁRULT KAMPÁNYRÓL A V­E

Next