Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-09 / 286. szám
2002. december 9., hétfő HÍRCSOKOR Vendég: Marék Veronika. Marék Veronika író-grafikussal találkozhatnak az érdeklődő gyerekek holnap délelőtt 10 órától Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Szélcsendben: Holló József: Szélcsendben című kötetének bemutatóját tartják holnap délután 4 órától Miskolcon a Rónai Művelődési Központban. A kötetet bemutatja: dr. Lázár István irodalomtörténész. Emlékezés Kondorra. Kondor Béla a költő címmel rendeznek emlékülést a Miskolci Galéria Kondor-termében december 11-én, szerdán délután 4 órától. Köszöntőt mond dr. B. Supka Magdolna művészettörténész. Marton Éva dedikált. Marton Éva, Kossuth-díjas operaénekes frissen megjelent CD-jét dedikálta tegnap délelőtt Miskolcon, a Kazinczy könyvesboltban. A hangfelvételt az énekművész a Miskolci Szimfonikus Zenekaral együtt rögzítette. Fotó: Ádám János Kutyák hete Miskolc (KM) - Kutyás hetet tartottak a miskolci Petőfi Sándor könyvtárban. A Kutyahistóriától a Kutyagyárig tartó eseménysorozatot játszóház zárta, amelyen egész családokat foglalkoztattak. A rendezvényhez rajzpályázat is kapcsolódott. A beérkezett alkotásokból nyílt kiállítás decemberben tekinthető meg a könyvtárban. Alkotók és alkotásokFotó: Bujdos Tibor Kodály-koncert. Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója alkalmából rendeztek koncertet az elmúlt hét végén Miskolcon az Egressy Béni Zeneiskolában. A hangversenyen a rendező iskola vegyes kara mellett a Fráter György Katolikus Gimnázium énekkarát és a Cardinal Mindszenti Kórust hallhatta a közönség. Fotó: Ádám János Rajzokkal „behavazott” szerkesztőség Közel tízezer gyermekrajz érkezett lapunk karácsonyi képeslappályázatára Miskolc (ÉMDK) Sok gyerkőcöt „ihletett meg” a tavalyi karácsonyi képeslap-pályázatunk nyertes - kék tónusú - alkotása: ha most is hasonló hangulatú képet szeretnénk, akkor is jó nagy anyagból válogathatnánk. De a kínálat ennél sokkal bővebb: a közel tízezer beérkezett munka mind témában, mind technikában igencsak változatos... Számtalan téli tájat ábrázoló kép „havazta be” szerkesztőségünket, sok-sok hóember vidám mosolya melenget bennünket. Néhányan még versikét is írtak a lapra, ezek különösen kedvessé tették a munkákat! Leginkább azoknak a rajzoknak örültünk, amelyek a karácsonyeste hangulatát idézik: a betlehemi jászolban alvó Kisjézuska, az örömhírt hozó angyalkák, a karácsonyfa körül ünneplő család képe... Sok gyermek azonban inkább Mikulást rajzolt - hiába, most időben ő áll hozzánk közelebb. S voltak, akik keverték ünnepünket az amerikai szokással, ahol Télapó a kéményen át bejutva viszi a gyerekeknek az ajándékokat, vagy a jellegzetes Disney-figurákkal köszöntötték a Jézuskát. Néhányan angolul fogalmazták meg a jókívánságot - szívesebben vettük a magyar szót, s a magyar karácsonyt ábrázoló lapokat. Kár lenne elfeledkezni régi ünnepi szokásainkról, a regölésről, a kántálásról, betlehemezésről... Nagy örömmel figyeltük, milyen változatos technikákkal ábrázolták a pályázók az ünnepet: volt itt havazás rizsszemekkel, hungarocellel, díszítik a rajzokat mákszemek vagy diódarabok, készült montázs fotókból és színes papírokból, rajzol grafittal, tollal, festékkel. S mindegyik munkából sugárzik a karácsony várás... Biztosan sokan várják a rajzpályázat végeredményét is, hiszen nem kis nyeremények ültették a rajzasztalhoz az óvodásokat, iskolásokat. Szeretnénk hinni, hogy ha kisebb lenne a jutalom, akkor is sok munka érkezett volna, hiszen rajzolni minden gyerek szeret, s a karácsony mindenkinek nagyon fontos ünnep. A rajzok feldolgozása még folyamatban van, de a hét közepétől már minden bizonnyal látható lesz egy részük kiállításon a Szinvaparkban. S az eredményeket is hamarosan közzétesszük. Válogattunk... Fotó: Dobos Klára NMKGY Kovács István színművész Született: 1944. Színházai: Vígszínház, József Attila Színház, Thália Színház Főbb szerepei: 1964 óta áll színpadon, azóta többtucatnyi színdarabban, számos filmben (Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok, Allegro Barbara, stb.) és tévéjátékban (Abigél, Felelet, Szindbád, Széchenyi, Szomszédok stb.) szerepelt. KULTÚRA / 6 SZÍNHÁZ „A tagság nem emblematikus érték” Kovács István tapasztalatokról, szerepekről „Az a közösség, akikkel együtt játszom” Oszter Sándor kötődésekről, elkötelezettségről Miskolc (EMML) - A Játék a kastélyban miskolci bemutatóját megelőző hetekben előfordult, hogy két próba között hol Kecskeméten, hol Körmenden, hol pedig Budapesten játszott. A miskolci előadás Almádyja, Kovács István színművész úgy mondja: a gyakori ingázás azért nem volt fárasztó, mert jó volt a miskolci próbákra visszajönni. Észak: A társulat tagjává lett erre az évadra... Kovács István: A gesztus, amivel a színház vezetése felajánlotta a társulati tagságot, megtisztelő, ám ennek a mai világban nem csak itt, de sehol nincs jelentősége. Presztízse van, de nem abban az értelemben, mint volt a pályám első szakaszában. Amikor 17 éven keresztül a Vígszínház tagja voltam, az rangot jelentett. A rendszerváltozással együtt azonban átalakult a színházi struktúra. Ha ma valaki egy színháznak a tagja, annak közel nincs olyanfajta emblematikus értéke, mint régen. A miskolci tagság gyakorlati jelentőségét abban látnám, ha nemcsak egy szerepet játszanék a szezonban, hanem szükség lenne rám más darabokban is. _ f Észak: Másként értelmezendő annak a színésznek a helyzete, aki közalkalmazott, és másként azé, aki szabadúszó? Kovács: A szabadúszói státust és a társulati tagságot ma már egymás mellett kell kezelni. A gazdasági kényszer váltotta ki, hogy a színházakban megszűnt a szó régi értelmében vett társulati tag pozíció. Egy színész, aki mondjuk a Madách Színház tagja, azt jelenti, hogy ott többet játszik... Észak: Megterhelő lehet, ha egy színésznek magának kell az életét megszerveznie, közben pedig jó alakításokkal felhívnia magára a figyelmet... Kovács: Nyilván jó lenne egy menedzser, hogy nekem csak arra kelljen figyelnem, hogy a színpadon a legjobb képességeim szerint álljak helyt. Most azonban nem háríthatom el magamtól a „szervezés” számomra idegen és terhes kötelezettségét. Észak: A miskolci Játék a kastélyban hányadik találkozását jelenti a darabbal? Kovács: 38. évemet töltöm a pályán, és ez idő alatt a Játék a kastélynak legalább háromszáz előadásában vettem részt. A legelső találkozás emlékezetes: abban a híres előadásban alakíthattam a Titkár szerepét, amelyben Ruttkay Éva, Páger Antal játszott. Később felléptem Túrásként, majd Gálként, most pedig Almádyként. Észak: Önben élnek azon kollégák alakításai, akikkel ennyi produkcióban együtt dolgozott? Kovács: Három Almádyt láttam, mindegyik más alkat volt. A nagy elődöktől sokat lehet tanulni. A felfogását, a szerephez való viszonyát, gondolatait a szerepről. Mindezt át tudom menteni abba az alakba, amit én formálok meg. Ez nem egyszerű adaptáció, hanem a gondolkodásom megnyitása egy másik irányba, ami keveredik a szerepről alkotott saját elképzeléseimmel. Ebből formálódik egy lehetséges megoldás, amiről úgy érzem, hogy én ezt így képzelem el. Miskolc (EMML) - Színházi zsoldosként jellemzi magát Oszter Sándor, aki, mint mondja, ha elvállal egy szerepet, az élete attól a pillanattól kezdve arról szól. Most a Játék a kastélyban című darab főszerepéről, ami ebben az évadban Miskolcra hozta. Észak: Miként fogadta, hogy erre az évadra meghívták a miskolci színtársulat tagjának? Oszter Sándor: A magyarországi színházakban megszűntek azok a kategóriák, hogy szabadúszó meg tag, mert a színészek egy-egy darabra szerződnek. Én például most arra, hogy eljátszom Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjának a főszerepét. Amikor pedig Kiss László, a színház igazgatója föltette a kérdést, akarnék-e a társulat tagja lenni, nem is gondolkodtam sokat. Készséggel egyeztettek azokban a darabokban, amikben Budapesten játszom, és hasonlóképpen tettek heti rádióműsoraimmal is. Feladataimat ingázással meg lehet oldani. Észak: Az, hogy többféle elkötelezettsége is van, nem válik egy-egy szerepvállalás hátrányára? Oszter: Teljesen normális, hogy a színész egy időfaktorban szimultán több mindennel is foglalkozik. Az én életem erről szól. Amíg fiatal voltam, mindennap szinkronba jártam, bent voltam a rádióban, aztán próbáltam, a próbáról rohantam vissza a rádióba, a rádióból a szinkronba, a szinkronból az előadásra. Hála Istennek, nem vagyok az a típus, aki minden áron csak színész akar lenni. Nem is érezném jól magam, ha minden este színpadon kellene lennem. Észak: Ezek szerint nem tudná úgy elképzelni az életét, hogy lecövekel egy társulathoz? Oszter: Hogy hol cövekel le az ember és hol nem, ez nálam nem így vetődik fel. Nekem a legtermészetesebb dolog, hogy a színház mindig ott van, ahol én vagyok. Ha én a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozom, akkor nekem itt van a színház. Eszembe nem jut, hogy ez Budapesthez képest, vagy Hollywoodhoz képest, vagy a Broadwayhoz képest hol van. Észak: A társulat ön szerint nem jelent közösséget? Oszter: A társulat nyilván közösség. Az ember viszont akkor kerül közel egy kollégához, amikor együtt játszik vele a színpadon. Az egymásra hangolódás már csak azért is fontos, mert minden darabnak megvan a maga stílusa, amit együtt kell eljátszani. Nem mi csináljuk az egész színházat, azt csinálja a gazdasági igazgató, meg a támogatók. A mi dolgunk az, hogy abban a darabban, az a társaság, aki együtt dolgozik, az közösség legyen. Észak: Miként fogadták Budapesten, hogy a miskolci színházban játszik? Oszter: Azok az emberek, akikkel találkozom a fővárosban, és megkérdezik, hol játszom, a legjobb véleménnyel vannak a Miskolci Nemzeti Színházról. A múltjáról és a jelenéről. Az, hogy Miskolcnak ilyen színháza van, az az országnak is a büszkesége. Kovács István Fotó: Dobos Klára Oszter Sándor Fotó: Dobos Klára NÉVJEGY Oszter Sándor Színművész Született: 1948. Színházai: Vígszínház, Nemzeti Színház, 1997-től szabadfoglalkozású Főbb szerepei: nevéhez számtalan színelőadás kötődik, de filmszínészként is ismert, hiszen olyan filmekben volt látható, mint például az Irgalom, a Vadon, az Erőd, a Nyolcvan huszár, a Rózsa Sándor, a Tanítványok, az ítélet, stb.