Észak Magyarország, 2007. november (63. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-29 / 278. szám

2007. november 29., csütörtök I RÖVIDEN • Páholy-parti. Megtartják a miskolci színházat támogatók estjét. A Páholy-par­ti december 1-jén este 7 órakor A dene­vér című operett előadásával indul. Az előadást követő Páholy-parti vendégei megismerkedhetnek a teátrum jelenlegi épületének 150 éves évfordulójára megje­lent kiadvánnyal. A rendezvényre a Miku­lás is ellátogat. Spanyolnátha télen Miskolc (ÉM) - Elké­szült a Spanyolnátha té­li száma: az internetes irodalmi-művészeti folyó­irat friss tartalommal várja olvasóit a www. spanyolnatha.hu webcí­­men. Az Európa kulturális főhálója rovat aktuális vendége Sárospatak, be­mutatkozik a Patak cso­port, van még aztán Kassák-emlékkiállítás, szépirodalom címszó alatt kéttucatnyi szerző lírája és prózája; tanul­mányok, recenziók; be­mutatkozik az Anima, il­letve a Célpont Csoport; a Zajzószer zenei rovat­ban téma a house stílus. Az újonnan elérhető tar­talom hagyományos ün­nepélyes bemutatása ez­úttal is a miskolci Ifi­házban (Győri kapu) zaj­lik majd, december 4-én, kedden délután 4-től. Próba Eger (ÉM) - Elkez­dődtek az egri Gár­donyi Géza Színház­ban a napokban Márton László: A nagyratörő című tör­ténelmi játékának próbái. A művet Csizmadia Tibor ren­dezi. Márton László több szállal is kötődik az egri színházhoz, legutóbb Goethe: Fa­ust című drámájának és Ödön von Hor­váth: Don Juan megjön a háborúból című színjátékának volt fordítója. Márton László Pályázat: diákcsínyek Miskolc (ÉM)­­ A Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének Fegyelmezés-történe­ti Műhelye pályázatot ír ki 11-14. osztályos középiskolások számára „Diákcsínyek, isko­lai fegyelmezés­­ egykor és most” címmel. Olyan minimum 3 oldalas esszéket várnak, amelyekben szülők, nagyszülők élményeit gyűjtik össze. Hogy viselkedtek az iskolá­ban? Milyen vétséget, diákcsínyeket követ­tek el? Mi az, amit nem mertek volna meg­tenni? Hogyan büntették őket? Melyek vol­tak a legeredményesebb fegyelmezési mód­szerek? A legjobban sikerült szövegekből összeállítás készül, amely az interneten és a Taní-tani című lapban is megjelenik. A leg­tehetségesebbek a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete oktatóinak vezetésével bekapcsolódhatnak a Fegyelemzés-történeti Műhely kutatásaiba. A TÉNYEK A pályamű leadási határideje: 2008. január 15. Pos­tázási cím: Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet 3515 Miskolc-Egyetemváros. A borítékra írják rá: „Diákcsínyek, iskolai fegyelmezés - egykor és most". További információk: nevelesi@gmail.com; 06-46- 565-228; www.uni-miskolc.hu/~btntud. Internetes fórumunk: http//.paideia.freeforums.org j j j-j j j j j j j j-j-j-j j j : Halasi Imrével, A denevér című operett rendezőjével j­i j­j­j­ j­j­j­j­y­j­j­i Álarc mögött, a színpadon ■ A díszletek, a jelme­zek, a rendező, mint Pé­csett. De ez itt: A dene­vér, Miskolcon. Szalóczi Katalin szaloczi@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A népsze­rű operett rendezőjével, Ha­lasi Imrével, egyben a Miskol­ci Nemzeti Színház igazgató­jával még a bemutató előtt be­szélgettünk. ÉM: A denevér az egyik leg­többször, s legtöbbet ját­szott darab, amit gyakorta év vége felé, mintegy ünne­pi ajándékként szoktak be­mutatni. S bár egy interjú­ban azt nyilatkozta: szere­ti a meglepetéseket, ezért nem szívesen oszt meg részleteket a bemutató előtt, mégis arra kérem, árulja el, mitől lesz ez A denevér az, amelyet a 2007- es miskolci produkcióként őrizhet meg az emlékezet. Halasi Imre: Szeretem a meg­lepetéseket, ez igaz, de csak a kellemeseket. Remélem, ez az lesz. De nem vagyok biztos abban, hogy újraértelmezéssel kellene előrukkolnunk. Amit láthat a miskolci közönség, az egy komoly, szép forgatag, amely nem éppen a legnépsze­rűbb emberi tulajdonságokról szól. Alapvetően­ a bosszúról. Bár, megjegyzem, nemes bos­­­szúról. , ' F­'i­lM: A díszletek és a jelme­zek Pécsről érkeznek, ahol egy korábbi, szintén Halasi-rendezte „denevért” már kiszolgáltak. Attól az előadástól sem fog külön­bözni? Halasi Imre: Megszokott do­­tSZAKemtippek.boon.hu A denevérről (PDF, 76 kB) fog, hogy két színház díszletet, vagy jelmezt cserél egymás között. Ez nem csorbítja az előadás értékét. Pécs és Mis­kolc között egyébként is nagy a távolság. Minden előadás különbözik egymástól, ez sem lesz kivétel, hiszen eleve más színészek játsszák, akiknek más az egymáshoz való viszo­nyulásuk is. Az én megítélé­sem szerint az itteni produk­ció élőbb és ideillőbb lesz. ÉM: A kettős szereposztás a biztonságot szolgálja, netán eleve arra készülnek, hogy még sokáig műsoron marad a darab? Halasi Imre: Nehéz zenei fel­adat esetén szinte kötelező a kettős szereposztás, márpedig ez a nagyoperett komoly, mondhatni operaénekesi feladatot ró a szereplőkre, ráadásul élénk, kötetlen moz­gás, szerepjáték mellett. De a téli hónapokban eleve cél­szerű a legalább dupla sze­reposztás. A kérdés másik fe­lére válaszolva: reméljük, so­káig műsoron tudjuk tartani A denevért, a jövő évadban mindenképp. Bérletben leg­alább 25 előadást tervezünk, azon túl pedig arra számí­tunk, hogy a nézők igénye „miskol­ci dene­vért” nem kívánják utaztat­ni? Halasi Imre: De igen, decem­ber közepén két operettünk is vendégszerepel Szardínia szi­getén. A denevérhez hason­lóan a Csárdáskirálynőt is két alkalommal láthatja az ottani közönség. Továbbá tárgya­lunk Szombathellyel is. A le­hetőségeknek gátat szab, hogy nem minden színház adottsá­gai alkalmasak egy ilyen mo­numentális díszlet elhelyezé­sére, így például Sátoraljaúj­hely eleve kiesik. A zenekari árokban sem fér el mindenütt legalább 40 zenész. ÉM: Visszakanyarodva A de­nevérhez, a szórakozáson túl adhat-e valamit a né­zőknek? Halasi Imre: Az álarcosbál jó terep a flörtöléshez. Egy álar­cosbál titokzatos hely, ahol sok minden megtörténhet, hiszen senkinek sem kell a maga mi­voltát felvállalni. A kihívásra felötlik a kihívás lehetősége, amely az ember adrenalinszint­­jére van hatással. Ez a helyzet aligha ismeretlen bárki előtt... alapján 50-70-80- at, vagy akár 100- at is megél. ÉM: A díszlet és a jelmezek „újra­hasznosítása” mek­kora megtakarítást eredményez? Halasi Imre: A „csere­akciók” révén általá­ban 3 évig tudna mű­ködni egy produk­ció, s szerencsés esetben pá­lyázatok révén, a nemzet­közi kap­csolatra alapozva, még uniós forrásokat is igénybe lehet ven­ni. ÉM: A Bemutató: november 30. 19 óra, Nagyszínház K -M Jfc a „cd ! W&M l Wá. Ifj. Johann Strauss: A denevér operett három felvonásban, két részben Halasi Imre: Egy álarcosbál titokzatos hely, ahol sok minden megtörténhet... (Fotó és videó: Bujdos Tibor) Miskolci művészeti aukció Miskolc (ÉM) - Lezajlott a miskolci-budapesti kettős székhelyű MissionArt Galé­ria negyedik művészeti aukciója. Az anyag előzete­sen a Miskolci Galériában rendezett tárlaton volt megtekinthető. Az aukciót, amelynek kínálatában XX. századi festmények, grafi­kák szerepeltek, kedden délután a Művészetek Há­zában tartották. (A galéria online elérhe­tőségei: miskolc@mission­­art.hu, www.missionart.hu) A részletekről később la­punkban beszámolunk. KULTÚRA /9 Premier Népszerű mű­vészek közreműködé­sével viszik színre Mis­kolcon A de­nevért. Ké­pünkön: Se­res Ildikó és Molnár Erik. (Fotó: BT) Az ember, ha szeretne másmilyen lenni Bujdos Attila bujdos@inform.hu A Charley nénje sikere példa az emberi természet furcsaságára. Az eszünkkel tiltakoznunk kellene elle­ne. A mű a könnyűt?­ pénz ígéretéről szól: a mondén élethez a pumpolás­­sal teremtenék elő a fedezetet a diák urak. Olyan időkben figyeljük őket, amikor a boldogulás feltételeként a kemény és kitartó munkát jelölik és várják el - és ennek helyeslése a kö­zösség értékítéletében is megjelenik. Bármit tudnak is tehát a Világról en­nek a darabnak a nézői, azt nem ér­zik sem fontosnak, sem helyénvaló­nak ezen az estén. A Charley nénje főleg azoknak szóló mű, akik nem az eszük, hanem a szívük végett ül­nek be a színházba. A színpadi játék két, nagyjából időtlen vágy esetében állítja, hogy van remény: a szerelme­sek egymásra találhatnak, és az élet­ben­­ a fizikai lét keretei között leg­alábbis­­ soha nincs késő újra kez­deni. Olyan mesék ezek, amelyek­ben általában hinni jó: ha van példa rá, hogy nincs helyrehozhatatlan, ak­kor ez bárkivel előfordulhat - ha elő­fordul bárkivel a való életben, ha nem. Korcsmáros György rendezésében tisztességes, hogy egy pillanatig sem állítja többnek ezt a darabot, mint ami, és szándékkal kerül mindent, ami engedné összekeveredni az előadást a valósággal. Ez színház, amelynek célja nem a teljesítés, ha­nem a szórakoztatás: a színháziassá­got hangsúlyozza a játékhoz rendelt, lefelé táguló, szinte operetti maní­­rokra ösztönző tér, a színpadiasan kortalan ruha - a díszletet és a jel­mezeket Bozóki Mara tervezte. A színészi munka már nem ugyanilyen hatásosan szolgálja a rendezői szándékot. Keresztesi Lász­ló (Jack Topplebee) és D. Derecskei Zsolt (Charley Wykeham) sodró, a színészi tudást megmutatni akaró já­tékában alig mutatkozik meg a ka­rakter, és az összefüggés: miért bo­londulnának ezekért a fiúkért ezek a lányok. Hacsak nem, mert a kon­venciókra figyelően butácskának for­málja őket Szegő Adrienn (Kitty Ver­dun) és Szirbik Bernadett (Annie Spittigue): egyszerre dolgozik ben­nük az elszakadás vágya és az ille­delmesség. Kincses Károly Sir Fran­cis Topplebee-je annyira tettre kész, hogy csodálkoznunk kell, amiért nyugdíjazták. A színészi alkatnak megfelelő, sajátos szerepfelfogásnak része lehet benne, hogy nehezen hihető az általában a zenés játék ér­zelmi azonosságot kínáló csúcspont­jának tartott kettős. Az ezredes és a Seres Ildikó alakította Donna Lucia d'Alvadorez találkozásában az időé kellene legyen a kulcsszerep: a rájuk nehezedő időé, amit egymás nélkül töltöttek, és az időé, amit együtt tölt­hetnek még a sors akaratából. Ebben az orchideás szerelmi vallomásban azonban viszonylagossá lesz az idő: nem két későn ébredő ember ismeri fel az elszalasztott lehetőséget, hi­szen ennek a két embernek még ép­­­­pen időben van a találkozás, előttük az élet - múlt és jövő egyensúlyba­­ kerül. Az ének igényes ábrándossága felesel a színpadi helyzettel. Somló István (Brasett, a szolga) alakításával megérteti, hogy a lendü­let nem pótolja a gondolatot: a kis poénhoz is türelem szükséges, a ne­vetést csendnek és figyelemnek kell megelőznie. Emlékezetes komikusi teljesít­mény Szirtes Gáboré (Stephen Spit­tigue): nyakas ügyvéd, akiben a saját elveihez és akaratához való hűség viaskodik a hírvággyal. Kozmikus és kisszerű a szerzésnek ez az igenlése, ahogyan végül nem marad különb­ség az anyagi és az érzelmi javak óhajtása között. Az akarást elhatal­masodott emberi tulajdonságként mutatja meg, alig is kell valamit ten­nie, hogy érezzük tusainak súlyát. A végletesség hangsúlyos Molnár Sándor Tamás (Lord Frank Babber­­ley) játékában is. Alakoskodás ez, a jólneveltség és az ordenáré képzelet között. Figyelmes munka: a nőt ala­kító férfi nem felejtheti sem azt, hogy férfi, sem azt, hogy ezt a nézői is tudják róla: a színpadi partnereit kell megtévesztenie. Molnár Sándor Tamás élvezi ezt a többféle vi­szonyt. Az asszony, akit formáz, fér­fias, uralkodni bíró. Harsány és szí­nes. Nem megúszni akar, hanem el­rendezni, ha már benne van. Dupla színészet ez, annak a vágynak a be­teljesülése, amikor az ember szeret­ne másmilyen lenni, mint ami. Szo­rongás és szabadság. Életre kelt kép­zelet, és rögtönzés, egyéni és kacag­tató mása a komédiák eltúlzott nőalakjainak. Brandon Thomas - Aldobolyi-Nagy György - Szenes Iván: Charley nénje című zenés játékát a miskolci Kamaraszínházban Korcsmáros yö^Mende^ Mi&. //blog.boon.hu A szerző blogja: http://alakuloter.blogging.hu

Next