Észak Magyarország, 2020. június (76. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-11 / 135. szám
2020. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK 1SZAK A világégés és egy kis optimizmus Magyarságtudatról beszélgettünk Máger Ágnes képzőművésszel, és művéről: Trianon triptichonjáról. Miskolc. Máger Ágnes Trianon triptichonját (három táblából szerkesztett, összecsukható szárnyas oltár - a szerk.) tavaly láthatták a nézők a Miskolci Galériában, a májusban nyílt Szent és profán című kiállításra készült. A művet most, a trianoni békedekrétum top. évfordulója alkalmából együtt néztük meg a művésszel. Monumentális, falnyi területű, három részből álló alkotás, hosszú időre belefeledkezik a néző az apró részletekbe. - A Trianon gondolatával, a nemzetrontással nagyon régóta foglalkozom - meséli a mű keletkezésének történetét. - 1985-ben készítettem egy magyar oltárt, aminek a közepébe megszületett ez a Hungária figura - mutat a mostani Trianon triptichon középső képének központi figurájára, a megcsonkolt Magyarországot szimbolizálja: reformkori ruhában kezetlenül, egy szárnnyal, fejetlenül. Az oltár szárnyain a történelem viharos évfordulóit festettem meg. Mindenféleképpen női alakra gondoltam, a magyarok nagyasszonya Mária, és a festészetben is általában nőkkel ábrázolják a festők, amikor heroikus küzdelmet vagy nemzettel kapcsolatos érzéseket akarnak megfogalmazni. Máger Ágnes elgondolkodik, megjegyzi, nehéz erről a témáról beszélni, szavakba önteni. Nem érezte soha, hogy kötelessége lenne Trianonról festeni, de a téma állandóan foglalkoztatja, ez egy belső érzés. Ha nem most, akkor máskor festette volna meg. Lángok, romok Nézzük a képet, az elsőt a három közül. Lángok, romok, magányos alak szemléli az összeomlást. Az 1920-as év a háború utáni világégés. Az édesanyám és az ő korosztálya elbeszéléséből is tudom, a levegőben volt, hogy komoly következménye lesz, hogy vesztesként kerültünk ki a háborúból. De azt nem gondolta senki, hogy ilyen igazságtalan döntés születik Trianonban. Ez az első kép a színeiben, a kavargásában, a füstölgő struktúrákban utal erre - mondja a művész. Megjegyzi, a magyarságtudat számára a legtermészetesebb érzés. Olyan, mint amikor emocionálisan jól érzi magát, szellemileg, testileg. - Nálam a zászló mindig kinn van, ezt hazulról, az őseimtől hoztam. Anyai nagyapám vitéz volt, az első világháborúban, hogy védje az embereit, át kellett úsznia a jeges Dunát. Később belebetegedett, majd bele is halt. Számára természetes volt a magyarság. Nagyanyám is, amikor később beszélt róla, mindig úgy emlegette: „amikor nagyapátok szolgált”. Mert természetesnek tartotta, hogy a hazáért szolgálni kell. Nálam is az, ha bejövök a házba, a fogason ott egy kisebb magyar zászló a ruháim között, van, hogy a virágaimat is nemzetiszín madzaggal kötöm össze. Biztonságérzetet ad, ha látom a piros-fehér-zöldet. Felemelkedő alak A triptichon középső képén ott az említett Hungária figura, a részeitől megfosztott ország. Alatta a zászló, mintha a női alak felemelkedne, húzza magával a nemzeti színeket. A harmadik kép kapcsán a művész magyarázza: ez a himnusz, az imádság. A súlyos téma ellenére valamiféle optimizmus érződik a képeken - jegyezzük meg. - Valóban - válaszolja. - Nagyon szívmelengetőnek tartom, hogy a nemzet kezd eggyé forrni, ez nagy adomány. Trianon kapcsán még felmerül, gyakran jár Erdélybe, Felvidékre, ide többször az unokáival is. - Egyszer Rimaszombaton egy papírboltban magyarul beszéltek hozzánk, utána Laura unokám megjegyezte: „Mamácska, ez itt egy külföldi Magyarország.” Utána megpróbáltam neki megmagyarázni Trianont, valahogy így: ha van egy almád, abból egyharmad rész a tied, kétharmad részt viszont elvesznek. Fura - fűzzük hozzá -, a nagymamájától tanult érzést most átadja az unokáinak. Bólogat. - Nagyon színes a nemzetünk. A horvátoktól kezdve a szlovákokon keresztül a német ajkúakig. Az én édesanyám muravidéki, édesapám pedig burgenlandi, nálunk ez a sokszínűség, az egymás mellett élés mindig is téma volt. Mert érintett mindenkit. Egyfajta jutalom Még hozzáfűzi: nagyon bízik benne, hogy a nemzetegyesítés egyfajta jutalom. Hogy újra érezhetjük, magyarok vagyunk, ezt a korábban elcsatolt területeken is érezhetik. Sokáig szították az ellentétet magyar és magyar között, most kezdünk összecsiszolódni. De mi is az, hogy magyarságtudat? - Ez egy olyan érzés, ami benne van az emberben állandóan - gondolkodik el Máger Ágnes. - Talán az a lényege, hogy ahogy az ember nem kérkedik sem a családjával, sem az anyagi körülményeivel, mindenekelőtt nem kérkedik a hazájával sem. Fontosnak tartja, és meg is tartja az identitását, de nem mondogatja, nem döngeti a mellét, hogy „én magyar vagyok”. Egyfajta tartás ez, a cselekedeteivel emberi minőségében fogalmazza meg azt, hogy magyar. HAJDÚ MARIANN mariann.hajdu@ieszak.hu Máger Ágnes és műve, a Trianon triptichon, amely jelenleg műtermében található FOTÓ: ÁDÁM JÁNOS A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: BOON.hu KIVÁLÓ MINŐSÉG CSAK ENNYIÉRT! HUSFARM Friss, darált sertéshús 30% zsírtartalom 06.11. CSÜTÖRTÖKTŐL 06.14. VASÁRNAPIG. Két előadással készülhet a POSZT-ra a színház A beválogatás is komoly szakmai elismerés. Lehet, hogy megtartják a versenyt. színház. Ma kezdődött volna a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Jó ideje tudott, hogy a POSZT-ot a koronavírus-járvány miatt egyelőre nem tudják megtartani. Csak innen menne két darab Ez nemcsak a hagyományos éves színházi mustra iránt érdeklődőknek okozhat csalódást, de azoknak az alkotóműhelyeknek is, ahonnan előadásokat válogattak be a versenyprogramba. Ez jó éve lenne a Miskolci Nemzeti Színháznak is: két előadással készülhettek Pécsre. A versenyprogramot Dér András Balázs Béla-díjas rendező, operatőr és Uray Péter koreográfus, rendező állította össze a 2019. március 1. és 2020. március 10. között bemutatott, magyar nyelvű színházi előadásokból. A POSZT-közönség Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című művének Szőcs Artur rendezte változata mellett A vadkacsa Rusznyák Gábor-féle átiratát tekinthetné majd meg: a miskolci előadás egyebek között a színészek ötleteivel aktualizálta Henrik Ibsen művét. A helyi közönség által is kedvelt előadásokról van szó: az előbbi a Kamaraszínház nézőit hódította meg, telt házak előtt játszották, és úgy tudjuk, a járványügyi szabályok enyhülésével ismét műsorára tűzné a Miskolci Nemzeti. A vadkacsa kisebb térben, a Játékszínben mutatkozott be, és egyelőre kevesebb előadásban élvezhették a színházbarátok a különleges hangulatú produkciót. Béres Attilától, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójától úgy tudjuk, a POSZT talán nem marad el végleg, szeptemberben tartanák. A részletekről egyeztetnek a szervezők. ém Harsányi Attila és Fandl Ferenc A vadkacsa miskolci előadásában fotó: bt