Észak Magyarország, 2020. június (76. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-11 / 135. szám

2020. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK 1SZAK A világégés és egy kis optimizmus Magyarságtudatról beszélgettünk Máger Ágnes képzőművésszel, és művéről: Trianon triptichonjáról. Miskolc. Máger Ágnes Tri­anon triptichonját (három táblából szerkesztett, össze­csukható szárnyas oltár - a szerk.) tavaly láthatták a né­zők a Miskolci Galériában, a májusban nyílt Szent és pro­fán című kiállításra készült. A művet most, a trianoni béke­dekrétum top. évfordulója al­kalmából együtt néztük meg a művésszel. Monumentális, falnyi te­rületű, három részből álló alkotás, hosszú időre belefe­ledkezik a néző az apró rész­letekbe. - A Trianon gondolatával, a nemzetrontással nagyon régóta foglalkozom - meséli a mű keletkezésének történe­tét. - 1985-ben készítettem egy magyar oltárt, aminek a köze­pébe megszületett ez a Hun­gária figura - mutat a mostani Trianon triptichon középső képének központi figurájára­­, a megcsonkolt Magyaror­szágot szimbolizálja: reform­kori ruhában kezetlenül, egy szárnnyal, fejetlenül. Az oltár szárnyain a történelem vi­haros évfordulóit festettem meg. Mindenféleképpen női alakra gondoltam, a magya­rok nagyasszonya Mária, és a festészetben is általában nők­kel ábrázolják a festők, ami­kor heroikus küzdelmet vagy nemzettel kapcsolatos érzése­ket akarnak megfogalmazni. Máger Ágnes elgondolko­dik, megjegyzi, nehéz erről a témáról beszélni, szavak­ba önteni. Nem érezte soha, hogy kötelessége lenne Tria­nonról festeni, de a téma ál­landóan foglalkoztatja, ez egy belső érzés. Ha nem most, akkor máskor festette volna meg. Lángok, romok Nézzük a képet, az elsőt a há­rom közül. Lángok, romok, magányos alak szemléli az összeomlást.­­ Az 1920-as év a háború utá­ni világégés. Az édesanyám és az ő korosztálya elbeszélé­séből is tudom, a levegőben volt, hogy komoly következ­ménye lesz, hogy vesztesként kerültünk ki a háborúból. De azt nem gondolta senki, hogy ilyen igazságtalan döntés szü­letik Trianonban. Ez az első kép a színeiben, a kavargásá­ban, a füstölgő struktúrákban utal erre - mondja a művész. Megjegyzi, a magyarságtudat számára a legtermészetesebb érzés. Olyan, mint amikor emocionálisan jól érzi magát, szellemileg, testileg. - Nálam a zászló min­dig kinn van, ezt hazulról, az őseimtől hoztam. Anyai nagyapám vitéz volt, az első világháborúban, hogy védje az embereit, át kellett úsznia a jeges Dunát. Később bele­betegedett, majd bele is halt. Számára természetes volt a magyarság. Nagyanyám is, amikor később beszélt róla, mindig úgy emlegette: „ami­kor nagyapátok szolgált”. Mert természetesnek tartot­ta, hogy a hazáért szolgálni kell. Nálam is az, ha bejö­vök a házba, a fogason ott egy kisebb magyar zászló a ruháim között, van, hogy a virágaimat is nemzetiszín madzaggal kötöm össze. Biz­tonságérzetet ad, ha látom a piros-fehér-zöldet. Felemelkedő alak A triptichon középső képén ott az említett Hungária figu­ra, a részeitől megfosztott or­szág. Alatta a zászló, mintha a női alak felemelkedne, húzza magával a nemzeti színeket. A harmadik kép kapcsán a művész magyarázza: ez a himnusz, az imádság.­­ A súlyos téma ellenére va­lamiféle optimizmus érződik a képeken - jegyezzük meg. - Valóban - válaszolja. - Na­gyon szívmelengetőnek tar­tom, hogy a nemzet kezd eg­­­gyé forrni, ez nagy adomány. Trianon kapcsán még fel­merül, gyakran jár Erdélybe, Felvidékre, ide többször az unokáival is. - Egyszer Rimaszombaton egy papírboltban magyarul beszéltek hozzánk, utána Laura unokám megjegyezte: „Mamácska, ez itt egy kül­földi Magyarország.” Utána megpróbáltam neki megma­gyarázni Trianont, valahogy így: ha van egy almád, abból egyharmad rész a tied, kéthar­mad részt viszont elvesznek.­­ Fura - fűzzük hozzá -, a nagymamájától tanult érzést most átadja az unokáinak. Bólogat. - Nagyon színes a nemze­tünk. A horvátoktól kezdve a szlovákokon keresztül a német ajkúakig. Az én édes­anyám muravidéki, édes­apám pedig burgenlandi, nálunk ez a sokszínűség, az egymás mellett élés mindig is téma volt. Mert érintett min­denkit. Egyfajta jutalom Még hozzáfűzi: nagyon bízik benne, hogy a nemzetegye­sítés egyfajta jutalom. Hogy újra érezhetjük, magyarok va­gyunk, ezt a korábban elcsatolt területeken is érezhetik. Soká­ig szították az ellentétet ma­gyar és magyar között, most kezdünk összecsiszolódni. De mi is az, hogy magyar­ságtudat? - Ez egy olyan érzés, ami benne van az emberben állan­dóan - gondolkodik el Máger Ágnes. - Talán az a lényege, hogy ahogy az ember nem kér­kedik sem a családjával, sem az anyagi körülményeivel, mindenekelőtt nem kérkedik a hazájával sem. Fontosnak tart­ja, és meg is tartja az identitá­sát, de nem mondogatja, nem döngeti a mellét, hogy „én ma­gyar vagyok”. Egyfajta tartás ez, a cselekedeteivel emberi minőségében fogalmazza meg azt, hogy magyar. HAJDÚ MARIANN mariann.hajdu@ieszak.hu Máger Ágnes és műve, a Trianon triptichon, amely jelenleg műtermében található FOTÓ: ÁDÁM JÁNOS A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: BOON.hu KIVÁLÓ MINŐSÉG CSAK ENNYIÉRT! HUSFARM Friss, darált sertéshús 30% zsírtartalom 06.11. CSÜTÖRTÖKTŐL 06.14. VASÁRNAPIG. Két előadással készülhet a POSZT-ra a színház A beválogatás is ko­moly szakmai elisme­rés. Lehet, hogy meg­tartják a versenyt. színház. Ma kezdődött volna a Pécsi Országos Színházi Ta­lálkozó. Jó ideje tudott, hogy a POSZT-ot a koronavírus-jár­­vány miatt egyelőre nem tud­ják megtartani. Csak innen menne két darab Ez nemcsak a hagyományos éves színházi mustra iránt érdeklődőknek okozhat csa­lódást, de azoknak az alko­tóműhelyeknek is, ahonnan előadásokat válogattak be a versenyprogramba. Ez jó éve lenne a Miskolci Nemzeti Szín­háznak is: két előadással ké­szülhettek Pécsre. A verseny­programot Dér András Balázs Béla-díjas rendező, operatőr és Uray Péter koreográfus, rendező állította össze a 2019. március 1. és 2020. március 10. között bemutatott, magyar nyelvű színházi előadásokból. A POSZT-közönség Hunya­­dy Sándor Feketeszárú cse­resznye című művének Szőcs Artur rendezte változata mel­lett A vadkacsa Rusznyák Gá­­bor-féle átiratát tekinthetné majd meg: a miskolci előadás egyebek között a színészek ötleteivel aktualizálta Henrik Ibsen művét. A helyi közönség által is kedvelt előadásokról van szó: az előbbi a Kamaraszínház né­zőit hódította meg, telt házak előtt játszották, és úgy tud­juk, a járványügyi szabályok enyhülésével ismét műsorára tűzné a Miskolci Nemzeti. A vadkacsa kisebb térben, a Játékszínben mutatkozott be, és egyelőre kevesebb előadás­ban élvezhették a színházba­rátok a különleges hangulatú produkciót. Béres Attilától, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató­jától úgy tudjuk, a POSZT talán nem marad el végleg, szeptemberben tartanák. A részletekről egyeztetnek a szervezők. ém Harsányi Attila és Fandl Ferenc A vadkacsa miskolci előadásában fotó: bt

Next