Északkelet, 1909. november (1. évfolyam, 19–22. szám)

1909-11-07 / 19. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. amelyek értéke megbecsülhetetlen. A németek szenvedélye, amel­lyel Goethe és Schiller életére vonatkozó a legparányibb adatot is összegyűjtik, nem nevetséges smokkság: a nagy szellemek e kultusza termékenyítő erő­vel hat minden nemzedékre. Nálunk is Széchényi és Petőfi és annyi más nagy emberünk életével foglalkozni örök forrása az ihletnek, rugója lelkünk nemesebb szárnyalásá­nak. Ha arra a kiskőrösi ágyra né­zünk, megragad bennünket az emberi szellem hatalma; harmincegy nyelvre lefordított munkáinak szekrénye előtt ha állunk, boldog bizalomra gerjedünk a magyar géniusz erejében és az egész ereklyetárból azzal a meggyő­ződéssel távozunk, hogy nincs igaza a türelmetlenül rohanó jelennek, a­mely meg nem akar állani a múltak emlékeinél. Nem, — Petőfi háza arra tanít, hogy nem minden múzeum meddő lomtár, sőt ellenkezőleg, te­remtő kohója a jövendőnek, eleven műhelye az örökké haladó civilizá­ciónak. S. E. A debreceni népgyűlés. Október 31-én délután folyt le Debre­cenben az a nagyszabású népgyülés, ame­lyet a debreceniek az önálló magyar jegybank felállítása érdekében rendeztek. Három haza­fias város és tizenegy vármegye lelkes kö­zönségének küldöttsége jelent meg e nép­­gyűlésen, hogy megnyilatkozzék az önálló bank mellett. Szatmár-Németiből is mintegy 30-an vettek részt. A küldöttséget a debreceni fogadó bizottság a vasútnál várta s a bizottság el­nöke beszéddel üdvözölte. Mintegy hatezer ember tolongott a debreceni városháza udvarán. A népgyűlést Somogyi Pál, a debreceni függő párt elnöke nyitotta meg. — Nemcsak Debrecen, nemcsak a Haj­dúság népe gyűlt itt össze, — mondotta, — hanem Magyarország egész északkeleti része, hogy hirdesse az ország közgazdasági füg­getlenségének szükségességét. Ezután Batthyány Tivadar gróf tartott nagyhatású beszédet az önálló bank mellett. Majd Földes Béla dr. nagybányai orsz. képviselő fejtegette tudományos alapon az önálló magyar jegybank felállításának feltét­len szükségességét. Vay Gábor gróf, szabol­csmegyei főis­pán, nagyhatású beszédben azt a tényt álla­pította meg többek közt, hogy a magyar bank felállításának jogát a törvény s a koro­názási eskü biztosítja. Most Juhász-Nagy Sándor úr terjesz­tette elő a határozati javaslatot, amely sze­rint a népgyűlés kimondja, hogy az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállí­tásához feltétlen ragaszkodik s ebben az ér­telemben felír a képviselőházhoz. A határozati javaslathoz a küldöttsé­gek részéről is hozzászólottak. A mármaros­­megyei küldöttség szónoka így beszélt: — Azon vármegyéből jöttem, melyben a Tisza ered s melynek földje sós, népe ugyan szegény, — de hazafias! E hazafias nép nevében járulunk hozzá a javaslathoz. Ezután­ szólalt föl s tolmácsolta a szat­­már-németiek küldöttségének hozzájárulását Csomay Imre ügyvéd, a függetlenségi és 48-as párt elnöke a következő, nagy figye­lemmel és tetszéssel hallgatott beszéd kísé­retében : Tisztelt Polgártársak! Tisztelt Népgyűlés! ... Én is azzal kezdem, hogy meg­mondom, hogy honnan jöttem . . . Jöttem a szőke Szamos mellől Szatmár- Németiből, egy szép magyar városból, mely­nek mintegy 30 ezer lakosa van. Mind jó magyarok, hazafiak, függetlenségi érzelmüek, közülök többen mint 2 ezeren választó­pol­gárok . . . Jöttem a függetlenségi párt küldöttsé­gével — a párt nevében és az otthon ma­radt polgártársaim hazafias érzelmének tol­mácsolójaként. Jöttem s jöttünk, mert tudtuk, hogy itt Debrecenben, a nevezetes történelmi esemé­nyek városában összegyűlve lesznek Bocskay hajdúinak, Rákóczy kurucainak ivadékai, a szabolcsi és szatmármegyei önkénteseknek, kik Bem alatt az erdélyi harctéreken (Piski, N.-Szeben) küzdöttek a függetlenségért és a szabadságért, itt lesznek az utódai. Jöttem és jöttünk, hogy tudassuk velük, hogy együtt érezünk, egy a hitünk, egy a vá­gyunk, egy a törekvésünk az övékkel, hívei vagyunk a gazdasági önállósági törekvéseknek s az önálló magyar nemzeti banknak és annak megvalósítását, életbe léptetését az elhang­zott javaslat értelme szerint mi is kívánjuk, mi is követeljük. Jöttem s jöttünk, hogy itt ezen a nép­­gyűlésen megjelent hazafiak, egybesereglett honpolgárok lelkesedésének tüzénél fáklyát gyújtva, odahaza szítsam s lángra lobbant­nem volt kellő bátorsága az elhatározó lé­pést megtenni. Hogy félénkségét önmaga előtt palástolja, rálehelt sétabotjának sárga­réz gombjára és jól megdörzsölte kabátja bélésén, mert ... a mi igaz, az igaz ... annak fénylenie kell. Most! Lecsukta szemeit, mint az elszánt ka­tona, aki vakmerően neki­ront az ellenség­nek és íme, azon vette magát észre, hogy az előszobában áll. Egyedül volt­ néhány fogas, néhány nádszék és egy hatalmas ru­haszekrény körülötte. Széchenyi István gróf és Deák Ferencz képei, amelyek a falon függöttek, szánakozólag tekintenek alá a mi ügyefogyott hősünkre. Semmi nesz, kivéve órának a ketyegé­sét, mely a belső szobából hallatszik ki. Ágostyáni Bertalan végre bátorsághoz kapott és egyet... no még egyet s mivel magyarnak vallotta magát, harmadikat is kö­­hintett. Ez az ősrégi jeladás — Istennek ára! — nem veszett kárba; a szoba ajtaja megnyílt, de csak annyira, hogy a hasadé­­kon keresztül egy bozontos, fel szemüvegezett fej jelenhessék meg. A fej mérgesen kiszólt: — Ki az ? Hm! Ágostyáni hamarjában nem tudta megmondani, hogy ő kicsoda. Hátulsó zse­béből zsebkendőt húzott elő s óvatosan megtörölte homlokát. A fejhez erre csakhamar egy hatalmas testalkat csatlakozott, piszkos, zsílfoltos sza­lonkabátban, mely szinte feszült a kövér mellen. — Kit keres ? — hangzott másodszor az előszoba csöndjében, de immár valamivel enyhébb árnyalatú hangon, mert a megje­lent doktor nem tudta, vajjon nem pánciens­­sel van e dolga? Azokkal tudvalevőleg csak a műtét alatt szabad gorombáskodni. — Legalázatosabb szolgája, nagyságos doktor úr, — hajlongott az iktató s oly ke­serű arcot vágott egyszersmind, hogy a fo­gorvos nyomban azt vette ki belőle, hogy a foga fáj. Nagy arcolvasó ő, hiába! — Nagyon fáj, mi ? Kérdé és hamis részvéttel kancsalizott szemüvegén keresztül a titokzatos alakra s betuszkolta a terembe. — Oh! felelt Ágostyáni és a szivére tette kezét. Áhítattal vegyes borzongással állt meg a kipárnázott szék előtt, szíváa a karbolos levegőt, mig a doktor félrefordult és műsze­rei közt keresgélt. — Üljön le! — kiáltott rá hirtelen és egy pillanatig sem várva, belenyomta a ka­rosszékbe. Ágostyáni most úgy érezte, hogy ve­­rejtékcseppek ülnek ki homlokára, azontúl pedig homályos volt előtte minden. Egy két­ségbeesett kísérlettel még fel akart ugrani a székből, de valami ármányos masina fogva tartotta benne. A rugkapálódzó betegek szá­mára volt az a készülék feltalálva. A doktor közeledett feléje a csillogó acélfogóval, durván.— Melyik? — kérdé röviden, szinte kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk .Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy­ u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ..: villany­erővel pörkölve. :::

Next