Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)
1909-12-05 / 23. szám
Első évfolyam:23-ik szám. Szatmárnémeti, 1909. december 5. T Északkelet? TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. 1 Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy utca 18. Felelős szerkesztő: BARTHA JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA". Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény. Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű díjak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy utca 18. sz.) küldendők. A tisztújítás. — Dr. Veréczy Ernő. — Hétfőn lesz a tisztújítás. A beadott pályázatokat vizsgálgatva, egy esetet kivéve, nem lenne ok arra, hogy ezen kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkozzunk, mert hiszen egyetlen egy állást, a közigazgatási tanácsosi állást kivéve, a régi tisztviselők pályáztak csak az eddig általuk betöltött állásokra. Épen ezért feltűnő az, hogy csak ezen állásra van épen a tisztviselők részéről több pályázat beadva s épen ez az ok, ami indokolttá teszi azt, hogy e kérdéssel még a tisztújítás megtörténte előtt kissé hosszasabban foglalkozunk. Általában a tisztújításnál lényegesebb változás, eltekintve a politikai hullámzásoktól, nem szokott történni. Rendesen a régi tisztviselők szoktak állásaikban megmaradni. Igen helyesen, mert hiszen nem lehet ok, eltekintve a munkaképesség hiányától, ami indokoltá tenné azt, hogy a tisztelő állását, kenyerét veszítve, nyugdíjba menésre kényszerítsék s ezáltal úgy maga, mint a családja exisztenciális érdekeit veszélyeztesse. Szokott ugyan egy-két külső ember a remény minden sugara nélkül szerencsét próbálni, az azonban épen a vállalkozás reménytelensége folytán komolyabb mozgalmat nem szokott előidézni. Annál meglepőbb tehát most az, hogy épen a tisztviselők részéről indult meg komolyabb és számottevőbb mozgalom egy régi, szorgalmas és munkás tisztviselő kibuktatása céljából. Hogy mi ezen mozgalomnak az oka, az előre törő ambíció-e vagy más, nem tudjuk, mi csak a száraz tényeket kívánjuk konstatálni, hogy a közönségnek legyen alkalma ezen, feltétlenül elitélendő mozgalmat, a megfelelő erkölcsi értékére leszállítani. Árokháty Vilmos a jelenlegi közigazgatási tanácsos 30 évet meghaladó idő óta van a város közönségének szolgálatában. E hosszú emberöltőn keresztül kötelességeit mindig rendesen, pontosan, szorgalmasan végezte sem munkaképessége, sem a munkaképesség által elért eredmény ellen soha senki részéről panasz el nem hangzott. Árokháty Vilmos ma is rendesen, pontosan eleget tesz kötelezettségének, a tanácsnak egyik legszorgalmasabb előadója, munkaképességének, tetterejének teljében van, van-e ok tehát arra, hogy állását ott Nyugatról. Berlin, 1909. december 2. Irta: Sárközi Lajos. Van a berlini egyetemen egy heti három órás kurzus, amelyen a német beszédben gyakorlatlan külföldiek számára adják elő a német nyelvet, társalgó módszer szerint. Körülbelől hetvenen látogatjuk e kurzust, hölgyek és férfiak feles számmal. A világ különböző tájairól egybesereglett népkeveréknek nagy buzgalmú gőgicsélése és gagyogása minden leckeóra, éppen azért fölötte érdekes. Az előadásokat aztán megfűszerezik azok a kedélyes estélyek, melyek a vezető tanár rendezésével havonkint egyszer tartatnak. Az első ilyen összejövetel november 22-én volt. Megérdemli, hogy elbeszéljem. Idegenek között tudja ám az ember Mindennemű nyomtatványokat nagy gonddal, ízléses Isivitelben, legjutányosabb árért készít az „ÉSZAKKELETI HÖNVÍVOMBÓ“ Szatmárnémeti, Kazinczy-utca (Zárdánál szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET". igazán értékelni az egyező vonásokat, még ha jelentéktelenek is azok. Nekem például nagyon jól esett az, — és úgy vettem észre, a többieknek is, — hogy az estélyt egy olyan nótával kezdhettük meg, amit mindenki tátudott. Harsogtuk is méltó áhítattal: Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus . . . Hej, debreceni diákkoromban be sokszor dicséreteztünk ezzel a dallal, mikor valamelyes körülmény okáért ránk köszöntött szent Jakab apostol. Most azon törtem a fejemet, vájjon a világon mennyi italt kebelezhettek be a diákok e mellett a nóta mellett, de nem tudtam kiszámítani. Majd a bemutatkozás következett, azon sorrendben, amint az asztaloknál cifra ékes vegyületben helyet foglalunk. A legtöbb atyafi valami dicsszót is mondott hazájáról. Mi magyarok, akik szám szerint a második helyen képviseltük itt a tudományt, szintén eldicsekedtünk: szép lányainkkal, jó borunkkal, Hortobágyunkkal, délibábunkkal, Balatonunkkal, hegyeinkkel, kiki a maga helyének speciális nevezetességével. Én arra hívtam fel a társaságot, hogy koccintsunk egyet a szép, árva Magyarország szabadságáért, amit meg is cselekedtünk, ám bátor sörrel és nem borral. A csoportos számbavétel alkalmával kitűnt, hogy Európából úgyszólván minden országnak van itten gyermeke. Sokan voltak továbbá Amerikából, aztán volt két chinai, meg egy japán. A csoportosítás aktusánál egy osztrák cimbora is közénk furakodott, akit azonban egyhangúlag kitagadtunk, azon a jogon, hogy ő éppen nem magyar. Az osztrák sógor, aki egyedül képviselte bérces-kormos, \-4