Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-01 / 1. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Újévi gondolatok. Elment ismét egy év az időknek mindent megemésztő méhébe. Ismét 365 nappal kevesebb az élet; ismét 365 nappal gazdagabb a tapasztalás és szegényebb a remény. Alig néhány órája koporsó mellett keseregtünk, eltemetve benne a múltnak édes örömeit s fájó emlékeit. Most az újszülött esztendő bölcsőjénél örvendve állunk, hogy Isten megengedte ezt érnünk. De örömünk a végtelen idők e kis szakaszának küszöbén sem zavartalan. Elibünk áll a sötét arcú jövendő s kérdéseket támaszt lelkünkben : mi lesz ez esztendőben sorsunk, mely reánk virradt? — jónak, vagy gonosznak, örömnek, vagy búnak, áldásnak, vagy átoknak esztendeje lesz-e ez, vajon élet, vagy halál közelget-e felénk ennek napjain és óráin, melyek a jövendő sötét éjjeléből kibontakoznak ? Bizonytalan jövendő küszöbén tétovázva állunk. Boldogságra vágyunk, arra törekszünk, de melyik út vezet a boldogság felé? E vágy a napok és esztendők megújulásával mindig megelevendik lelkünkben. » Az emberek nagy része a testi jólét biztosítását, gazdagságszerzést és hatalomra való vergődést tűzi célul maga elé, ezekben véli boldogságát feltalálni. E borzasztó istenséggel áll szövetségbe, mely elszíri gyermekeit és magukra hagyja őket, hadd vergődjenek a porban és sárban. Hadd sírjanak vérkönyeket az erőtlenek. Hadd zsarolják ki a nyomorultakat a hatalmasok. A ravasz ügyességnek és szívtelenségnek megnyitja kincseit, a szerénységnek ad üres erszényt, koldusbotot, az igazságnak töviskoronnát, az erénynek becsmérlést, a hitnek ,s a gúnyt, a reménynek csalódást ad s íja szeretetnek megtöri szívét, miért szeretett. Elborítja a földet koronként eledöntött országok romjaival, elpuszt ttott városok üszkeivel, lemészárolt nemzetek vérözönével, özvegyek könnyeivel, árvák jajjaival. Aki nem bírja - f el fájdalmát, halljon meg, — ott a sir, 1 arra való az, hogy felejtse el mintdenki ott örömét és bánatát .... 1 . Szívtelen istenség az emberiség istene ! a világ! . . . Istenem! milyen messze vezet ez az ut azon nagy világboldogitó eszme megvalósításától, melyet 2000 évvel ezelőtt az emberiség legnagyobb jóakarója s jóltevője hirdetett, mely e pár szóba foglalható össze: Haladunk a korral! — Franciából. — (Szin: Előkelő magánlakás, amelybe éjnek idején betörők hatoltak s épen fosztogatni készülnek. A szőnyegen feszitő rudak, álkulcsok s mindenféle más szerszám van szétszórva.) Első jelenet: A betörők feje. (Leveti felöltőjét, szalon ruhában van, ragyogóan fehér inggallérral és kézelővel; gomblyukában egy szál gardénia): Teljes számban vagyunk ? Senki sem maradt el útközbe ? Akkor kezdhetjük ! Első betörő (gyönyörködik a pompás bútorzatban s a tűzmentes szekrényben): Jó fogás 1 A főnök (szigorúan): Miféle kaszárnyakifejezések ezek ? ! Nem tud illendőbben beszélni ? Becsületszavamra, nem tudom, hol képzeli magát.. Első betörő (zavartan): Kicsúszott a számon ... A főnök: Máskor vigyázzon a szájára, kedves barátom. Magának egyáltalában megbotránkoztató kiszólásai vannak, amelyek csak alsóbbrendű tolvajoknál bocsáthatók meg. Második betörő: A vezérnek igazsága van! A főnök: Mi itt egy világfinak a lakásán vagyunk. Bizonyos mértékben meghívott vendégeknek kell magunkat tekintenünk s ennek megfelelően viselkednünk. Az úgy se túlságosan kellemes, ha valakit kifosztanak; legalább az a vigasztalása legyen meg, hogy nem csirkefogók fosztották ki ! A betörők: Nagyon jól beszél! A főnök: Ezt már ezerszer elmondtam Önöknek s nem szűnöm meg minden alkalommal ismételni. Mi nem külvárosi csirkefogók vagyunk. Mi betörők vagyunk , azaz bizonyos fajtája a felügyelőknek, akik váratlanul megjelenünk a gazdagok palotáiban, hogy elemeljük felhalmozott kincseik fölöslegét. (Élénk helyeslés.) Ne zajongjatok nagyon, gyermekeim, mert bármely pillanatban jöhet valaki. Egy betörő: — Például a rendőrség. A főnök: Valóban , akárki. De ne feledjétek semmi körülmények között, hogy erőszakos eszközöket sohse szabad alkalmaznunk. Tapintat, gyöngédség, alkalomadtán humor, de erőszak soha ! Első betörő: Hol kezdjük ? A főnök: Természetes, hogy a szekre- Mindennemű nyomtatványokot nagy genial, ízléses Mieten, legjifonyosabb árért készít az „ÉSZIKELETI RÖRYVlIYOMK Szatmárpémszi, Kazinczy-utca (ZárdájaE szánda). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“.