Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-01 / 29. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. J SZATMÁR VÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. _ _________________________________________________________________________________________________________ Udvari ebéd. (B.) Vasárnap este néhány magyarok felgyülekezének a várpalotába és illő megrökönyödéssel végigették a kimondhatatlan nevű ételek hosszú sorát. Élénk gond fordítódott arra is, hogy a címeres evőeszközök ne csörömpöljenek és néhányan — a nagyúri szokásokban járatosabbak — óvatosan figyelmeztették a szomszédaikat, hogy a szájöblögető vizet nem kell meginni. Azután a király szerelet tartott. Puhultak a magyar gerincek és ritka egyértelműséggel hajladoztak a földig a derék becsületes osztrák sógorokkal együtt. Szóval derűs volt a hangulat és olyik magyar ur — akit a sors a delegátusi tisztségre méltatott — karbafűzve távozott egy-egy újonnan szerzett osztrák baráttal. Hétfőn egy kis komédia játszódott le a két delegációban. A tegnap este még jóbarátok harcra kelének egymással. Kormánypárti újságok szerint azért, mert a magyarok kurucul kivívták a magyar iparnak a tengerészeti építkezéseknél kvóta szerinti részesedését. Ezek a magyarok ugyanis, — akik a sors egy véletlen szeszélyénél fogva ma a nemzet sorsát intézik — olyan jó hazafiak és úgy a sarkukra tudnak állani, hogy az osztrák-magyar tengerészeti hadvezetőség csak úgy szívességképpen megígérte nekik, hogy megadja a magyar iparnak, ami a magyar iparé. Hogy részesíteni fogja a kevésszámú magyar iparűzők közül azokat, akik a kormányt támogatják, néminemű megrendelésekben. Hát ezt a diadalt nem sokáig élvezték a kuruc magyarok. Mert az újonnan szerzett osztrák barátság ezúttal sem tagadta meg magát. Az osztrák delegáció ülésén felállott az egyik osztrák úr és méltatlankodva kelt ki a tengerészeti főparancsnokság ellen, amely az osztrák ipar ősi jogait elsinkófálja. Az osztrák sógorok ugyanis sérelmesnek tartják magukra nézve, hogy a magyar iparnak egy régi sérelme állítólag orvosoltatott. Dühös szavak hangzottak el az indokolatlan méltatlankodás ismét elfelejtette az osztrák urakkal az illendőséget. A magyar delegáció aztán, — miután úgy sem ke- Azonos dátumok. i. D— 1910. julius 2. Kedves Dezső talán oly szégyentől ment meg, melyet nem lennék képes elviselni. Higgje el, hogy nincs borzasztóbb helyzet a világon, mint az enyém, mert nem óriási csapása az a sorsnak, ha egy leány szép is, gazdag is ? Aki felületesen vizsgálja ezt a mondást, őrültségnek, istenkáromlásnak minősítheti, de aki mélyen gondolkozik felette, mint én, akinek sok álmatlan éjszakát okozott a miatta való lelki fájdalom, mint nekem, azt föltétlenül igaznak fogja találni, hogy ritkán számíthat boldogságra az a leány, akiről ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy szép is, gazdag is. Tudja, hogy mindig nagy hajlamom volt a filozofálásra, a reflexiókra; mondhatom, elmélkedéseim semmiről sem tártak elém tisztább képet, mint saját sorsomról, mint arról, hogy én arra vagyok kárhoztatva, ne tudhassam meg sohasem, ki az, ki bennem lelte föl a női ideált, kinek szive dobogott hevesebben, mikor tekintete találkozott az én szemem sugaraival, mert nem tudhatom senkiről, aki szerelmemért s kezemért eseng; vajjon mikor szemeim fényét dicsőíti, nem gondol-e arra, hogy még csillogóbbak aranyaim? Elhatároztam, hogy sohase megyek férjhez, így megtréfálom a sorsot, amely azt akarta, hogy a házasság birodalmába lépjek be, mint valami ismeretlen országba, nem tudva szerelmet fogok-e ott látni, vagy csak egy oly embert, aki pénzemre vágyik. Ez elhatározásom soha egy pillanatra sem ingott meg, mindaddig, míg magát meg nem ismertem, de akkor . . . akkor szinte szebb színben tűnt fel előttem az egész világ, egy addig nem ismert érzés lett uz felettem, elfelejtettem egy időre elhatározásomat, és minden gondolatomat, kivéve azt az egyet, hogy a magáé akarok lenni s mikor megkérte a kezemet, boldogan Meg voltam róla győződve, mondtam igent, hogy magának magamért kellek, nem a vagyonomért; azt hittem, semmit sem kockáztatok, midőn ma„Divat udvar" Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb f S • külföldi mintára berendezve a Bfifllli SIPVSI megnyílik 1911. márc. havában OPUnUZŰ Kazinczy-u. 4. KLvét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk :Berikő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 440 . . : villany erővel pörkölve. Talán első pillanatban el sem tudja képzelni, mi lehet az oka annak, hogy levelemből elébe hull ez a kis karikagyűrű, melynek párja a maga ujján van s melyre ha reánéz, mindig eszébe juthatnak forró, szerelmes szavaim, talán azt hiszi, elhervadt szerelemről, elfelejtett esküről regél ez a csillogó-villogó kis ércdarab... nem tudom, mit gondol, midőn meglátja a visszaküldött jegygyűrűt, de aligha sejti, a lelki fájdalmaknak mily rettenetes kálváriáját állottam ki, mily irtóztató harcot vívtam saját magammal, míg szerelmemet és szivemet elhallgattatva képes voltam hozzáfogni e levél megírásához, mely számomra a szenvedések kifogyhatatlan forrását nyitja ugyan meg, de1 „Mka korona,