Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-01 / 55. szám
III. évfolyam, 55-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. április 1. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. . SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Hj?- ben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Sülen: „ „8„ „ »4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű díjak e lap kiadóhivatalába küldendők. Szombat. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi. Főmunkatársak : Kazinczy u. 18. (Zárdával szemben). Telefonsz.: 284. Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. ut4. — Laptulajdonos és kiadó. : Nyílttér sora 20 fillér, az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Az ünneplő Olaszország. rinctelen kényszerünneplők: aki ott van, az igaz barát. „Aki nincs velem, ellenem van az.“ Ez a krisztusi mondás fejezi ki az ötvenéves jubileumát ülő szabad és egységes olasz nemzet gondolatát. A Vatikán és Krivinál — ez a két farkas szemet néző palota — most nem tud közeledni egymáshoz, mint nem fog soha. Non possumus! Az ünneplő olasz nemzet és a világ között ott van egy sötét árny, amely nem engedi, hogy az irigyelt néppel kezet szorítsanak a föld nemzetei. Nem engedi, hogy a világ hódolata kézzel férjen a nagy Viktor Emánuel unokájához. Róma utcáin hullámzik a tömeg, fényárban ragyog az örök város, mintha a régen porladó költők álma válnék valóra, ragyog, mosolyog a Krivinál — a királyi palota, — s a városból feltörő fény visszaverődik a gyászoló halottas ház — a Vatikán — sötét ablakairól. Egy történet mélységes árja mosta a szakadékot e két palota közé. Hiába kiált a nép — erviva la patria — onnan nincs válasz! Halotti csönd a tiltakozás. Ez a jövő képe. A haladó olasz kávét legjobban és legolcsóbban beszerezhetünk :Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villanyerővel pörkölve. ::: A népek története a lélektanuk. Épp úgy, mint az egyeseké. Merész akaratnyilvánulások vagy alacsonyröptű vágyakozások, kitartó törekvések, vagy puha beletörődések, erélyes és erős talpra állások, vagy fegyverretevő hátrálások: ezek egy-egy nemzet történelmének sarkai. Ezeken fordul a kockájuk és ezek a bizonyítványai lelkének erejéről, egészségéről. De ezek a jövő ujjai is, melyek átnyúlnak egyes eseményeken és rámutatnak a nyomokra. Vagy felfelé, előre, vagy — lefelelé, a halálba. Egy bámulatos, történelmet átélt nép ünnepi hozsannáit, ágyúdörejeit és zúgó eviváit csapdossa felénk déli szél. Az unita Italia — az egyensült Olaszország — lelkes, meleg és általános ünnepéhez fordul a világ figyelme. Ötven éve, hogy egy nép belecsömörlött a kiskirályok orgiáiba, megelégelte a züllött nagyságok szipolyozásait, a Borgiák mérgét s a kis hercegek vérszagú udvarait és önálló egységes állammá tömörülve állott az európai hatalmak sorába. Egy királyságot alkotott ez a nép, mely a földkerekség legérdekesebbike. Köztársaság a népek konvencionális ideája. Az olaszé nem. Múltja, sajátságos viszonyai és kiábrándulása köztársaság olasz specialitásaiból egy a népével lélekben, célban testvérlelkű dinasztia jogara alá vezették. És ennél a dinasztiánál rokonszenvesebb, boldogabb, de irigyeltebb sincs a világon. Egy beszédben — a Finali szenátor királyüdvözlő beszédében — foglalt nyilatkozat teszi irigyelt boldoggá. „A dinasztia felbonthatatlan egységbe kapcsolódott az olasz néppel.“ Nem talpnyaló delegációs beszéd tónusa ez, hanem a bizakodó honfiúi hit és kényszerűség nélküli alattvalói hűség bizonysága. De az ünneplő népnél sincs boldogabb. Ott ujjong királya körül, kinek ajkáról hallja saját vágyát megszólalni, hogy Olaszország mind szabadabbá, boldogabbá, a világon tiszteltebbé legyen. Nem szól ez a beszéd önző dinasztikus érdekekről, midőn a jövőre irányítja népe figyelmét, nem más az, mint a legfőbb vezéri alakról elhangzó „előre“ kiáltás; előre a teljesebb szabadság felé ! . .. És ami legimponálóbb, legfelségesebb ebben az ünnepben, hogy nincsenek benne álnok farizeusok, ge